Cukoripar, 1995 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1995-01-01 / 1. szám
2 CUKORIPAR XLVIII. évfolyam (1995) 1. szám arány 0.99-től 1.09-ig terjed. Az összefüggés tehát inkább statisztikus, mint sztöchiometrikus. Közleményének összefoglalójában azt írja, hogy nemcsak az üzemi melaszok kristályosodása szűnik meg az alkáliák és a szacharóz eguimolekuláris arányának elérésekor, hanem a mesterséges oldatoké is. Ezzel szemben 3. táblázatában különböző szervetlen és szerves alkálisoknak és szacharóznak együttesen telített oldatainak elemzési adatait közli, ahol ez az arány 0.485 és 7.750 (!) között helyezkedik el. Dedek elméletének megalapozottsága tehát már megjelenésekor vitatható lett volna. Dedek elméletének nagy ellentmondása, hogy ha az 1 mól alkálimal szacharóz összefüggés valóban fennállna, akkor a melaszcukornak függetlennek kellene lennie a melasz szárazanyag-tartalmától, vagy ami ezzel azonos: az utótermék pép hígításához felhasznált víztől. Azt pedig mindenki, aki valaha utótermékmunkával foglalkozott, tudja, hogy a pépkezelés során alkalmazott víz nem hatástalan a melaszcukor mennyiségére. Dedek szerint - mint már írtam - az általa felállított feltétel elérése után a melaszban a kristályosodás megáll, a melasz stabil rendszer. Tapasztalatom szerint a kristályosodás a melaszban soha nem áll meg, ha benne a túltelítettséget a hőmérséklet csökkentésével vagy a szárazanyag-tartalom emelésével fenntartjuk. Ezt bizonyítják a különböző „melaszkimerítettségi” vizsgálatok [Wagnerowski (2), Szilvi (3), Pártaié és mtsai (4) is.] Megdöbbentő, hogy Dedek közleményében egy szó sem esik arról, hogy az általa feltételezett alkáli-szacharóz arány milyen hőmérsékleten érvényes. Lehet, hogy szerinte a melaszba jutó cukor mennyisége nemcsak a víz mennyiségétől, de a hőmérséklettől is független? Nagyon régi tapasztalat, hogy a melaszcukor a répafeldolgozás kezdetén - különösen korai üzemindulás esetén - kissé magasabb, majd október végéig, november közepéig fokozatosan csökken. Ezen idő után lassan emelkedni kezd, és különösen a répa alterálódása esetén igen magas értéket érhet el. A répavizsgálatok azt mutatják, hogy a répa „érése” folyamán alkálitartalma (hamutartalom) fokozatosan csökken. Ez tehát magyarázatát adhatja a melaszcukor fokozatos csökkenésének. A tárolás során a répa alkálitartalma nem növekedik (csak a beszáradás mértékében) lényegesen. Azt azonban minden cukoriparban dolgozó műszaki a saját bőrén tapasztalta már, hogy a répa alterálódása milyen hihetetlen mértékben tudja a melaszcukor mennyiségét megnövelni. Ez azonban Dedek elméletével nem igazolható. A braunschweigi intézet az 1960-as években sok vizsgálatot végzett a melaszképződéssel kapcsolatban, (5), (6), (7) és ezekből azt a következtetést vonták le, hogy a melasz képződése kizárólag az alkáliáknak tudható be. Biztos vagyok a braunschweigi intézet vizsgálatainak helyességében, de én azokból - mint majd később ismertetem - nem teljesen ugyanazokat a következtetéseket vontam le. Valószínűleg az intézet álláspontjának tudható be, hogy az NSZK cukoripari irodalmában nem jelenhetett meg egy olyan közlemény, amely az alkáliák kizárólagos melaszképző hatását megkérdőjelezte. b) Szilin melaszképződési elmélete Szilin melaszképződési elmélete jól ismert a hazai szakemberek előtt (3). Vizsgálatai során különböző nemcukrokat adagolt melaszokhoz, majd kristályosítás után meghatározta, hogy 1 kg nemcukor hány kg cukrot tart oldatban, és ezt a számot melaszképződési együtthatónak nevezte el. Itt csak az általam legfontosabbnak tartott két következtetését idézem: 1. Nem lehet a melaszképződés okát egyetlen nemcukorban keresni, mert minden nemcukor hatással van rá. 2. Nem lehet csak a kationok hatására pl. a káliumra és a nátriumra hivatkozni, mert a melaszképződésben nagy jelentőségük van az anionoknak is. Ezek a tételek, annak ellenére, hogy szöges ellentétben vannak Dedek elméletével, megcáfolhatatlanok. A későbbiekben bemutatásra kerülő általam feldolgozott jelentős számú vizsgálati eredmény is ezt a két megállapítást erősíti meg. A külföldi cukoripari irodalom tanulmányozása során megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Szilin elmélete - hazánkon kívül — milyen kevés követőre talált. Nem cáfolták meg, elhallgatták. Érdemes megjegyezni, hogy a „Technologie des Zuckers” (8) részletesen foglalkozik a cukorkristályosítással és a melaszképződéssel, de Szilin e területen végzett munkáját meg sem említi. Nem mentség erre, hogy esetleg nem tudtak róla, mert egyéb munkáit ismerték és nagyra értékelték. c) Vavrinecz munkái Valószínűleg senki sem foglalkozott annyit a melaszképződéssel, mint Vavrinecz Gábor. Számításait 14 közleményben tette közzé (9-22), amelyek világszerte jogos elismerést váltottak ki. Csak csodálat illeti meg azért az energiáért, amit a cukor telítettségi függvényeivel kapcsolatos számításokba fektetett. Cikkeiben széles körűen ismerteti az irodalmi adatokat és véleményeket. A véleményekkel általában nem ért egyet és ebben lényegében igaza is van. Általában elveti Dedek nézetét a melaszképződésről. Felhívja a figyelmet arra, hogy Sandera már egy évvel Dedek közleményének megjelenése után vitatta annak következtetéseit. Érdekes, hogy Sandera cikke - Vavrinecz kivételével - sehol sem szerepel az irodalmi kutatásokban (23). Vavrinecz lényegében Szilvi elméletével értett egyet, amikor a nemcukoranyagoknak a cukor oldhatóságára kifejtett hatását vizsgálta. Lényegében új elméletet nem állított fel, de az irodalomban fellelhető összes adat felhasználásával a telítettségi függvények sokaságát számolta ki. 2. A melaszcukor előrejelzése A melaszcukor előrejelzése csak közvetetten kapcsolódik a melaszképződéshez, de ennek ellenére célszerű vele foglalkozni. A melasz előrejelzésére szolgáló képletek egyik része a kiválasztott nemcukor mennyiségének megfelelő állandóval való szorzatából áll, másik részük még egy konstans tagot is tartalmaz. A konstans tag a melaszban jelenlévő víz oldóhatását szemlélteti, és ezért ez utóbbi képletek véleményem szerint közelebb állnak a gyakorlathoz, mint az előbbiek. Nem kívánom az összes előrejelzési módszert (képletet) részletesen elemezni, csak azokat, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak a melaszképződéssel.