Cukoripar, 1995 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1995-01-01 / 1. szám

2 CUKORIPAR XLVIII. évfolyam (1995) 1. szám arány 0.99-től 1.09-ig terjed. Az összefüggés tehát in­kább statisztikus, mint sztöchiometrikus. Közleményé­nek összefoglalójában azt írja, hogy nemcsak az üzemi melaszok kristályosodása szűnik meg az alkáliák és a szacharóz eguimolekuláris arányának elérésekor, hanem a mesterséges oldatoké is. Ezzel szemben 3. táblázatában különböző szervetlen és szerves alkálisoknak és szacha­róznak együttesen telített oldatainak elemzési adatait közli, ahol ez az arány 0.485 és 7.750 (!) között helyez­kedik el. Dedek elméletének megalapozottsága tehát már megjelenésekor vitatható lett volna. Dedek elméletének nagy ellentmondása, hogy ha az 1 mól alkáli­­­mal szacharóz összefüggés valóban fennáll­na, akkor a melaszcukornak függetlennek kellene lennie a melasz szárazanyag-tartalmától, vagy ami ezzel azo­nos: az utótermék pép hígításához felhasznált víztől. Azt pedig mindenki, aki valaha utótermékmunkával foglal­kozott, tudja, hogy a pépkezelés során alkalmazott víz nem hatástalan a melaszcukor mennyiségére. Dedek szerint - mint már írtam - az általa felállított feltétel elérése után a melaszban a kristályosodás megáll, a melasz stabil rendszer. Tapasztalatom szerint a kris­tályosodás a melaszban soha nem áll meg, ha benne a túltelítettséget a hőmérséklet csökkentésével vagy a szá­razanyag-tartalom emelésével fenntartjuk. Ezt bizo­nyítják a különböző „melaszkimerítettségi” vizsgálatok [Wagnerowski (2), Szilvi (3), Pártaié és mtsai (4) is.] Megdöbbentő, hogy Dedek közleményében egy szó sem esik arról, hogy az általa feltételezett alkáli-szacharóz arány milyen hőmérsékleten érvényes. Lehet, hogy sze­rinte a melaszba jutó cukor mennyisége nemcsak a víz mennyiségétől, de a hőmérséklettől is független? Nagyon régi tapasztalat, hogy a melaszcukor a répa­­feldolgozás kezdetén - különösen korai üzemindulás esetén - kissé magasabb, majd október végéig, novem­ber közepéig fokozatosan csökken. Ezen idő után lassan emelkedni kezd, és különösen a répa alterálódása esetén igen magas értéket érhet el. A répavizsgálatok azt mu­tatják, hogy a répa „érése” folyamán alkálitartalma (ha­mutartalom) fokozatosan csökken. Ez tehát magyarázatát adhatja a melaszcukor fokozatos csökkenésének. A táro­lás során a répa alkálitartalma nem növekedik (csak a beszáradás mértékében) lényegesen. Azt azonban min­den cukoriparban dolgozó műszaki a saját bőrén tapasz­talta már, hogy a répa alterálódása milyen hihetetlen mértékben tudja a melaszcukor mennyiségét megnövel­ni. Ez azonban Dedek elméletével nem igazolható. A braunschweigi intézet az 1960-as években sok vizs­gálatot végzett a melaszképződéssel kapcsolatban, (5), (6), (7) és ezekből azt a következtetést vonták le, hogy a melasz képződése kizárólag az alkáliáknak tudható be. Biztos vagyok a braunschweigi intézet vizsgálatainak helyességében, de én azokból - mint majd később ismer­tetem - nem teljesen ugyanazokat a következtetéseket vontam le. Valószínűleg az intézet álláspontjának tudha­tó be, hogy az NSZK cukoripari irodalmában nem jelen­hetett meg egy olyan közlemény, amely az alkáliák kizárólagos melaszképző hatását megkérdőjelezte. b) Szilin melaszképződési elmélete Szilin melaszképződési elmélete jól ismert a hazai szakemberek előtt (3). Vizsgálatai során különböző nem­cukrokat adagolt melaszokhoz, majd kristályosítás után meghatározta, hogy 1 kg nemcukor hány kg cukrot tart oldatban, és ezt a számot melaszképződési együtthatónak nevezte el. Itt csak az általam legfontosabbnak tartott két következtetését idézem: 1. Nem lehet a melaszképződés okát egyetlen nemcu­korban keresni, mert minden nemcukor hatással van rá. 2. Nem lehet csak a kationok hatására pl. a káliumra és a nátriumra hivatkozni, mert a melaszképződésben nagy jelentőségük van az anionoknak is. Ezek a tételek, annak ellenére, hogy szöges ellentét­ben vannak Dedek elméletével, megcáfolhatatlanok. A későbbiekben bemutatásra kerülő általam feldolgozott jelentős számú vizsgálati eredmény is ezt a két megál­lapítást erősíti meg. A külföldi cukoripari irodalom ta­nulmányozása során megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Szilin elmélete - hazánkon kívül — milyen kevés köve­tőre talált. Nem cáfolták meg, elhallgatták. Érdemes megjegyezni, hogy a „Technologie des Zuc­kers” (8) részletesen foglalkozik a cukorkristályosítással és a melaszképződéssel, de Szilin e területen végzett munkáját meg sem említi. Nem mentség erre, hogy esetleg nem tudtak róla, mert egyéb munkáit ismerték és nagyra értékelték. c) Vavrinecz munkái Valószínűleg senki sem foglalkozott annyit a melasz­képződéssel, mint Vavrinecz Gábor. Számításait 14 köz­leményben tette közzé (9-22), amelyek világszerte jogos elismerést váltottak ki. Csak csodálat illeti meg azért az energiáért, amit a cukor telítettségi függvényeivel kap­csolatos számításokba fektetett. Cikkeiben széles körűen ismerteti az irodalmi adatokat és véleményeket. A véle­ményekkel általában nem ért egyet és ebben lényegében igaza is van. Általában elveti Dedek nézetét a melaszképződésről. Felhívja a figyelmet arra, hogy Sandera már egy évvel Dedek közleményének megjelenése után vitatta annak következtetéseit. Érdekes, hogy Sandera cikke - Vavri­necz kivételével - sehol sem szerepel az irodalmi kuta­tásokban (23). Vavrinecz lényegében Szilvi elméletével értett egyet, amikor a nemcukoranyagoknak a cukor oldhatóságára kifejtett hatását vizsgálta. Lényegében új elméletet nem állított fel, de az irodalomban fellelhető összes adat felhasználásával a telítettségi függvények sokaságát szá­molta ki. 2. A melaszcukor előrejelzése A melaszcukor előrejelzése csak közvetetten kapcso­lódik a melaszképződéshez, de ennek ellenére célszerű vele foglalkozni. A melasz előrejelzésére szolgáló kép­letek egyik része a kiválasztott nemcukor mennyiségé­nek megfelelő állandóval való szorzatából áll, másik részük még egy konstans tagot is tartalmaz. A konstans tag a melaszban jelenlévő víz oldóhatását szemlélteti, és ezért ez utóbbi képletek véleményem szerint közelebb állnak a gyakorlathoz, mint az előbbiek. Nem kívánom az összes előrejelzési módszert (képle­tet) részletesen elemezni, csak azokat, amelyek valami­lyen kapcsolatban állnak a melaszképződéssel.

Next