Cukoripar, 2001 (54. évfolyam, 1-4. szám)

2001-01-01 / 1. szám

A XXI. század elé „Méltó célra irányítsd cselekedeteidet, de ne kérdezd: elérhető­-e a cél. Tetteid modellként, példaként szolgálnak mások számára még akkor is, ha téged nem visznek el utad végéig. ” Szilárd Leó Véget ért a XX. század, véget ért a második évezred. Az ember lelki alkatának megfelelően elmélkedhet a múl­ton és bizakodva, vagy fásultan tekinthet a jövőbe, a XXI. század, a harmadik évezred elé. Életszerű elképzelése azonban bizonyára csak az általa megélhető időszakra le­het. Mit is szeretne egy magamfajta inkább XX., mint XXI. századi sok mindent megélt ember? Jó lenne egy szelíd évszázad, amelyben jó az emberek közérzete. Jó lenne, ha az új évszázadban az ember lenne a legfontosabb. Ha nevükön tudnánk szólítani azokat, akikhez fordulunk, vagy akik hozzánk fordulnak, hiszen ezáltal lennénk mi saját magunk, nem csak valakik. Jó lenne ha megértenénk, nem pedig megítélnénk egy­mást, ha kordában tudnánk tartani a mindannyiunkban bennünk lakozó kisördögöt, netán a nagyobbacskát is. Jó lenne, ha az emberek törődnének egymással. Ha szánnának arra időt, hogy gyerekeiket, szüleiket nyugod­tan meghallgassák és gyámolítsák. Ha meg tudnák tenni, hogy munkatársaik gondját, baját segítsenek megoldani, mert bizony erről a XX. század végén nagyon leszoktunk. Gesztusok kellenének, melyek megkönnyítenék napja­inkat. Tudnunk kellene, hogy ezekre a gesztusokra min­den embernek, a hierarchia legmagasabb és legalacso­nyabb pontján lévőknek egyaránt szüksége van. Jó lenne, ha ismét fontossá válna a munkában a közö­sen érlelt gondolat. Ez, még a döntések nyomasztó terhét is levehetné a napjainkban oly neurotikussá lett ember válláról, hiszen érezhetné társai, munkatársai felelősség­­tudatát és a feléje nyújtott kezek melegét. Jó lenne, ha rájönnénk, hogy a magabiztosság nem pó­tolja a hozzáértést. Ha pontosan tudnánk, hogy a tehetség érték, hogy a jó gondolatot, annak fáradtságos megvaló­sulását meg kell becsülni és legalább megköszönni, egy jó szóval elismerni, ha többre már gondolni sem akarunk. Fel kellene ismernünk, hogy mások megbecsülésével ön­becsülésünknek tartozunk. Jó lenne, ha az emberek nem akarnák az élet minden világát leszakítani, vagy ha már leszakították, juttatnának belőle azoknak is, akik nincsenek a virág­leszakítás lehe­tőségének birtokában. Jó lenne, ha rend és tisztaság lenne a szívekben, az el­mékben, az otthonokban, a munkahelyeken és az utcán. A falu­széli árokparton és a Duna partján egyaránt. Jó lenne, ha őrizni tudnánk XX. századi filléres emlé­keinket és magunk mögött tudnánk hagyni csatározásain­kat egymással, ha meg tudnánk szüntetni a sorompókat, amiket rosszul értelmezett helyzeti adottságainkból, netán kényszerképzeteink miatt emeltünk magunk és embertár­saink közé. Jó lenne, ha értünk lenne ez az új évszázad, új évezred, az elkövetkező elektronikus világ. Ennek az új világnak a technikáját már gépiesen fogjuk használni előtt-utóbb, felismerve kényelmét, gyorsaságát és roppant széles kö­rét. Alkalmazni fogjuk majd reggeltől estig, otthon ké­nyelmi és szórakozási eszközként éppen úgy, mint mun­kaeszközként hivatásunk gyakorlása közben. Telefonunk és az információátvitel szétválaszthatatlanul összefonó­dik. Kell. Szükség lesz rá. Szeretni fogjuk ezt az induló új évszázadot, új évezre­det? Nem biztos. Utálni fogjuk? Az sem biztos. Egy do­log a biztos, hogy benne kell élnünk, benne kell dolgoz­nunk. Meg is tesszük, ameddig tehetjük. De az is biztos, hogy a szelídebb környezetet, a szelídebb, szere­­tetteljesebb életformát választjuk, mihelyst erre lehetősé­günk lesz. Legfeljebb gyermekeink, unokáink tempóját nem tudjuk már követni. Sőt az is lehet, hogy egyre nehe­zebben tudjuk majd leültetni őket egy kávé mellé, csak beszélgetni. Jó lenne, ha mindannyiónkban meg lenne a képesség arra, hogy elgondolkozzunk Kemény János mélységes hu­mánumot sugalló szavain: „... hallgassatok arra a belső'hangra, ami azt mondja, hogy az emberiség harmóniában éljen, tisztelje minden egyes ember jogát és méltóságát. Kérlek benneteket, használjátok tehetségeteket,­­ ezt a nagy belső' értéket­­egy jobb világ, egy élhető' világ megteremtésére, amelyben mindnyájunk számára jut hely. ” Emberség, szeretet, megértés, egy szép szelíd század kellene. Schottner Károlyné

Next