Dátum, 1989. május (1. évfolyam, 1-23. szám)

1989-05-05 / 1. szám

DÁTUM „Egy délután beszélgettünk...” A lap mögött nem áll senki, aki súg Az első fecske: Dátum Lap- és Könykiadó Rt. Hovatovább lap-túltermelési válság lesz Magyarországon. Érdemes körülnézni az újságosoknál, hányféle nemrégiben megjelent sajtótermék teszi próbára az olvasók türelmét és pénztárcáját. A pluralizmus először itt jelentkezett az ország életében. Gomba módra szaporodnak az időszaki kiadványok (lehet, hogy hamarosan a „szamizdat” idejét múlt kifejezés lesz?), a folyóiratok, a havilapok, s leginkább a hetente megjelenő újságok, s az olvasnivalók majd’ mindegyikének fejlécében ott találhatóak a jelzők: független és/vagy demokratikus. Ami, persze, nem baj, de egy sajtótermék esetében szerencsésebb, ha nem a ráragasztott címke, hanem a béltartalom alapján dől el a hovatartozása. Nem az állam vagy párt által finanszírozott napilapot azonban keresve sem találhatunk a standokon, illetve ezt már (reméljük) nyugodtan mondhatjuk múlt időben: eddig nem találhattunk, hiszen a tervek szerint mától az olvasók egy héten hatszor — vasárnap kivételével kézbe vehetik Magyarország első, kizárólag magántőke bevonásával kiadásra kerülő napilapját, a Dátumot. Manapság a gazdasági környezet nem kedvez a beruházásoknak, a vállalkozásoknak, ezért különösen érdekes kérdés, hogy mi vitte rá a lapalapítókat a Dátum létrehozására és megindítására. Beszélgetőpartnereim: dr. Fényes László, a részvénytársaság jogi képviselője, Földi István ügyvezető igazgató, és dr. Károly István az egyik fő részvényes, az Editor Kisszövetkezet vezetője. — Kérem, legelőször is tájékoztassák olvasóinkat a kissé furcsa névválasztás hátteréről! — Lehet, hogy első hallásra kissé szokatlanul hat a Dátum név, de mint látható, a fejcímünkben mindennap a szokásosnál erőteljesebben hangsúlyozzuk az aznapi dátumot: mi lehet ennél frissebb, aktuálisabb cím egy napilap számára?! — így az ügyvezető. — Honnan jött az ötlet a lapalapításra, s a részvénytársaság életrehívására? — Egy délután beszélgettünk Károly doktorral arról, hogy jó lenne, ha lenne egy ilyen lap. Megcsináltuk — mondja meglehetősen lakonikusan Fényes László. — Azért jó lenne, ha egy kicsit bővebben hallhatnánk a dolgokról, mert feltételezem, nem volt ennyire egyszerűen kivitelezhető az ötlet... — Ennyire valóban nem - veszi át a szót Földi István, de tényleg valahogy így kezdődött. Már régebben sokat beszélgettünk arról, hogy ez elképzelhető lenne-e, s mivel ma már a lapalapítás jogi és politikai akadályokba sokkal kevésbé ütközik, mint néhány éve, elsősorban azt vizsgáltuk, hogy anyagi oldalról kivitelezhető-e, tehát lehet-e ma Magyarországon gazdaságosan napilapot megjelentetni. Jónéhányszor végigszámoltunk mindent, s végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy igen, de a végső választ végül is majd az olvasók mondják ki azzal, hogy megveszik a lapot, vagy sem. Azt sem hallgathatjuk el azonban - közli mosolyogva -, hogy többen ápolóért kiáltottak, mikor meghallották a tervünket. — A képhez hozzátartozik — egészíti ki Károly István —, hogy a részvénytársaság nemcsak lap-, hanem könyvkiadással is kíván foglalkozni, tehát több lábon szeretnénk állni. Terveink szerint naptárt, évkönyvet, riportkönyvet, válogatásokat jelentetünk meg, elsősorban a nekünk dolgozó újságírók műveiből. — Még nem beszéltünk az anyagi háttérről. Nem volt nehéz összeszedni a szükséges tőkét — A vártnál könnyebben - feleli Fényes László. - Az első dolgunk természetesen az volt, hogy körülnéztünk, milyen lehetőségeink vannak, felmértük, hogy mekkora összegre van szükségünk, kik jöhetnek szóba, mint leendő munkatársak, tehát megpróbáltuk megteremteni az anyagi, a személyi és a tárgyi feltételeket, hiszen e terv megvalósításához a lelkesedésen kívül — nem meglepő, azt hiszem, amit mondok — legelsősorban elég sok pénzre van szükség. — Mennyire? — Részvénytársasági létünkből következően gazdasági mutatószámaink nyitottak - válaszolja Károly István — bárki számára hozzáférhetőek, tehát nem célunk a titkolózás. Tőkénk az alapításkor mintegy tizenkét millió forintot tett ki. — Ezek szerint a részvényesek kilétét is megtudhatjuk. — Természetesen. Nem fontossági sorrendben: az MM szoftverház Kft., az Albacomp Számítástechnikai Kisszövetkezet, az Editor Kisszövetkezet, és egy magánszemély, az ügyvezető igazgató, Földi István. A felsorolásból is kitűnik, működésünkhöz egyetlen fillér állami, vagy máshonnan származó támogatást nem kaptunk. Az Albacomb apportként adta az elektronikus szerkesztőség felállításához szükséges berendezéseket, számítógépeket, szövegszerkesztőket, nyomtatókat. — Van tudomásuk más hasonló vállalkozásról az országban? — Nemcsak nekünk, de még a Minisztertanács Hivatalának sincs, az ő adataik alapján is elsők és egyelőre az egyetlenek vagyunk. — Mikor merült fel a lapalapítás gondolata? — Beszélgetés szintjén a múlt év végén, a konkrét szervező munkát azonban ez év februárjában kezdtük meg. — Szinte alig hihető, hogy ennyi idő alatt sikerült ezt a vállalkozást létrehozni. Ez a maga nemében — legalább is a világ ezen szegletében — valószínűleg rekordteljesítménynek számít. Nem ez a véleményük? — Ezt megítélni nem a mi feladatunk, de az mindenesetre tény, hogy minden hivatalos szervtől, akikkel az engedélyeztetés során kapcsolatba kerültünk - mondja Károly István -, a lehető legnagyobb segítséget megkaptuk, maximálisan támogattak minket mindenhol, rendkívül rugalmasan jártak el az ügyünkben. Ez vonatkozik a Postára, a MÁV- ra, az MTI-re, a Minisztertanácsi Hivatalra, s személy szerint Pozsgay Imre úrra is, akihez mint államminiszterhez tartozik a lapengedélyek megadása. Mindenki segítségét ezúton is szeretnénk megköszönni. — Azt már említették, hogy a lapot elektronikus úton szerkesztik, de hol nyeri el végső formáját? — A Szekszárdi Nyomdában készül a lap, s a Magyar Posta terjeszti a Dunántúl négy megyéjében: Fejérben, Somogyban, Baranyában és Tolnában, valamint Budapestre is eljut, hogy mindenkihez eljuthasson, akit érdekel e régió mindennapi élete. — Csak a felsorolt négy megyével kíván a Dátum foglalkozni? — Főként azzal, de természetesen helyet kapnak majd az ország fontosabb bel- és külpolitikai eseményei, történései - válaszolja Földi István -, s célunk az is, hogy az emberek végre megismerhessék a vezetőiket, ne csak az arctalan, szürke hatalommal álljanak szemben. Ezért a lap sokat foglalkozik majd a döntések hátterével, kritikai hangvétellel is, ha szükséges, de már előre szeretném leszögezni, hogy nem a fejlevétel szándékával! Manapság úgy is nagyon szélsőséges vélemények látnak napvilágot, amivel — elismerem — könnyebb olcsó népszerűséghez jutni, mi mégis a mértéktartó orgánumokhoz szeretnénk tartozni, a szavahihetőségünk megtartása érdekében. — Végül arra kérem Önöket, mondják el, mi a személyes indíttatásuk abban, hogy részt vesznek a lap létrehozásában? Károly és Fényes doktor válasza egybehangzó: — Mi - az üzleti lehetőségen túl — azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy az állampolgárok korrekt, pártpolitikai, vagy egyéb megfontolásoktól mentes tájékoztatást kapjanak, hiszen a Dátum mögött nem áll senki, aki,súg, vagy befolyásolja a szerkesztést, írást, aki tilt, tűr vagy támogat — esetleg nem azt, amit kellene. — Ehhez a véleményhez én is csatlakozom - közli Földi István -, de ezenkívül engem személy szerint a kihívás is érdekelt. Sokan mondták azt, hogy nem lehet működőképes napilapot indítani Magyarországon támogatás nélkül. A részvénytársaság szeretné bizonyítani, hogy mégis elképzelhető. Reméljük, igazunk lesz. — Köszönöm a tájékoztatást. Wágner Dezső 1989. május 5. Kettős szereposztásban (és farmerban) az első titkár Hogyan politizáljon a megújuló párt? Új struktúra, új koncepció Folytatás az. első oldalról munkamegosztást nem akarunk. Azt szeretném, ha mind a négyen csapatmunkában folyamatosan kísérnénk figyelemmel a legfontosabb ügyeket. Rendszeresen informáljuk egymást tevékenykedésünkről, aminek a gyakorlatban óriási jelentősége lesz: hol kiegészítjük egymás gondolatait, ötleteket adunk, vagy éppen helyettesítjük azt, aki valamiért távol van. — Tehát mind a négyen naprakészek... Ezt örömmel üdvözölhetjük, ám felmerül a kérdés: nem jelent-e valamiféle hátrányt a „kettős szereposztás” kettejüknek, azaz a feladatokat társadalmi megbízatásként vállalóknak a főhivatásúakkal szemben? Nem lesznek térben és időben hátrányos helyzetben? — Ez a másik, amiről beszélni szeretnék. Én magam is meglehetősen sok időt fogok itt tölteni a pártbizottságon... Ezt nem szívesen mondom el, nehogy bárkiben is pedagógusellenesség merüljön föl...de a felsőoktatásban dolgozni főállásban azért nem ugyanaz, mint valahol főkönyvelőnek lenni. Nagyon rugalmas időbeosztás tesz lehetővé. - És az éjszakák is elég hosszúak... — Erről van szó, és arról is, hogy a tanítás úgymond hézagos időkiesést jelent, nem pedig azt, hogy két napig itt dolgozom, hármat pedig a főiskolán. Vagyis rugalmasan összebonyolódnak a dolgok. - Gondolom, a hagyományos működéssel más tekintetben is szakítani akarnak. S ez nem elsősorban arra vonatkozik, hogy Jánosi György a vázlatos munkamegosztásban besegít egy területen, a közoktatásban és a közművelődésben, - így igaz. Itt nemcsak döntéselőkészítésre meg előterjesztések és információk gyártására rendezkedünk be, hanem rugalmas, valóban mozgalmi jellegű irányító munkára. Nem csupán Tolna megyében gondolkodva, hogyan látja a megyei pártbizottságok jövőjét? Átalakulnak-e vajon az apparátusok, netán a létszámuk jelentősen csökkenni fog? S ha efelé tendálnak, akkor a főhivatású vezetők és munkatársak megbékélnek-e a helyzettel, avagy az íróasztal és a hivatali hatalom féltéséből nem idéznek elő veszélyhelyzetet? - Hát ez kemény kérdés... Az biztos, hogy a párttagság nincs még felkészülve arra, hogy mozgalmi centrummá alakuljon át a megyei pártbizottság. Ehhez sok időre és szemléletváltozásra van szükség. Mozgalmi szemléletnek kell kialakulnia, amit fogalmazhatok úgy is, hogy szakítani kell a szervezeti élet hagyományos rendjével. E tekintetben az alapszervezetek tanuljanak az alternatív mozgalmaktól, napi politikai hangulatot keverő ügyekben gyorsan reagáljanak... Gyakran elmondom, hogy Marx is óvta attól a kommunista mozgalmat, hogy hosszú távon párttá alakuljon. A jövőt ő is a mozgalomban látta, azaz mozgalomként kell beáradnunk a különböző szervezetekbe. — Ott kell politizálni, ahol az emberek vannak. — így van. S ezzel azt akarom elérni, hogy ne munkatervkészítő taggyűléseket tartsunk, ahol megállapodunk, hogy háromnegyed év múlva milyen napirendet tárgyalunk... Vagyis hadat üzen a bürokráciának? — Igen. Nagyon félreérthetetlenül. Egy alapszervezet úgy fogja föl a saját munkáját, hogy egy probléma esetén — ami borzolja a kedélyeket - nyomban üljenek össze és alakítsák ki álláspontjukat, amit azután képviseljenek a munkáltatóval, illetve a tanáccsal szemben. — A megújuló pártnak például így kell politizálnia? - így, s ennek nagyon sok vonatkozása van. Az embereknek ma már elegük van abból, hogy havonta becsődítik őket a taggyűlésre... nagyon sokan érzik a mozgalmi jelleg hiányát, s éppen ezért igénylik is azt. A másik dolog — aminek a párton kívül álló kör számára is jelentősége van —, amit tudomásul kell venni, hogy ez már régen nem munkáspárt, hanem néppárt. Ha mi mozgalmi jellegű munkát végzünk, akkor sokan rájönnek arra, hogy ez a párt nemcsak tagjainak az érdekeit képviseli, védi, hanem az adott helyen élők, dolgozók érdekeit egyaránt. Ennek különösen most, a választások előtt van nagy jelentősége... Hiszen a választási harcot nem az fogja eldönteni, hogy melyik pártnak hány tagja van, hanem az, hogy a pártok közül ki tud több szimpatizánsot szerezni. Amit elmondott, abból tulajdonképpen látható a koncepciója, s a választási programját is meghatározza. De erről egy más alkalommal beszélgessünk. Most azt kérem, szóljon arról, egyetért-e mindazzal, amit Lukács János, a KNEB elnöke a megyei pártértekezleten elmondott. - Nem értek egyet, és sajnálom, hogy akkor és ott erre idő hiányában nem reagálhattam. Ugye, azt mondta, hogy most majd kialakul egy országos választási program, azt bontsuk le megyékre, a megyék bontsák tovább... Hát az országos program kutya fülét nem fog érni, ha alulról nem töltődik föl valóságos helyi problémagyűjteménnyel. Ez tehát teljesen fordított út, és itt indul el az én választási programtervem. Egyszerűen az állampolgárok agyával kell gondolkodni, mert ők aszerint választanak, hogy kinek a programjában látják visszatükröződni a saját problémájukat, illetve annak megoldási lehetőségét. — Nyilván mindezt Önben megtestesülni látták sokan, s éppen ezért futott be ilyen szédítő politikai karriert, aminek kezdete egy évvel ezelőttre tehető. Az országos pártértekezlet küldötte lett. — Ez egy izgalmas fölvetés, mert nem tudom, hogy mi számít ma karriernek... Ebben azért vagyok bizonytalan, mert amikor ismerősökkel, barátokkal találkozom, egyik részük gratulál a másik részvétet nyilvánít. Én ebből az egészből nem ezt a karriert látom. — A gyorsaságra utaltam... — Az elmúlt időszakban olyan gyors politikai mozgások következtek be, amiben teljesen váratlanul bukkanhatnak fel emberek. — Számított a saját ilyen jellegű „felbukkanására”? — Hát őszintén megmondom: nem. De örülök, mert nagyon jól érzem magamat a politikai közegben, mert szeretek politizálni. S itt hozzá kell tenni, hogy az értelmiséget napjainkban nagyon ellepte a politizálási hullám, ami nagyon jó dolog. Most pedig a kíváncsi újságíró felteszi a kíváncsi emberek kérdését, miszerint: e sok munkával, elfoglaltsággal járó társadalmi megbízatásért kapó tiszteletdíjat, mennyit és kitől? — Fogalmam sincs, ezzel még nem volt időnk foglalkozni. Azt sem tudom, hogy ez másodállásnak vagy tisztán társadalmi munkának minősül-e, vagy olyannak, amiért adnak tiszteletdíjat. De számomra, számunkra ez csak periférikus probléma. — Mint ahogyan az is, hogy van, akit meglep az öltözéke. Pulóver és farmernadrág... — Formalitás. Mert ha az ember elmegy egy esküvőre vagy egy valamilyen ünnepségre, akkor figyel arra, hogyan öltözik. De dolgozni az ember olyan ruhában jár, amiben kényelmesen van, jól érzi magát. És én ide, a pártbizottságra dolgozni járok. V. horváth - Új viszonyban...