Dátum, 1990. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
1990 Ft • 2 • KEDD ПАТТ IM II/I. »S MOST A DOLOGRA« 8,10 Ft Halottak napján találkoztunk, beszéltünk legutóbb Tőkés Lászlóul és lazstt, szilveszter előestéjén, délutánján igyekeztünk újra a „rebellis” lelkészhez. Kevesebb mint két hónap telt el az állandó fenyegetettségében, elszigeteltségben lopott temesvári találkozás óta. Akkor lehetetlenül hallgattuk a józan mérlegelést: „most már az erőszaknak kell következnie”. A prófécia teljesült, néhány nappal később gyilkossági kísérlet, halálos fenyegetések sora következett. És kevesen remélhették, hogy a kilakoltatás, a száműzetés után, ez a fajta túlélés lehetséges. A cenzúrázott szavak és gondolatok.Hágában pedig álmodni sem mertek arról, hogy szabad emberként lépnek át a következő esztendőbe. folytatás a 4 S. oldalon SZABADELVŰ POLITIKAI NAPILAP ■> A szabadságban regenerálódik az ember Tőkés László: „Megostromolták Temesvárt, de nem vették be...” Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1990-es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárának, a határainkon túl élő magyaroknak, minden becsületes, jó szándékú embernek szerte a világon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól mentesen köszöntöm Önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, egy eseményekben, rég várt fordulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonnegyedik órában, az általános összeomlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőben gazdasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért - a történelemben nem először - újra aggasztó körülmények között kell megküzdenünk. A nagy átalakulásban súlyos teherként nehezednek ránk négy évtized következményei. Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gyakorlat, mert szembefordult a valóság törvényeivel, a szabadság és az igazság általános követelményeivel, mert magával az emberrel került összeütközésbe. Kitartásra, megsokszorozott energiára van most szüksége a nemzetnek a politikai, az anyagi és erkölcsi romok eltakarításához, a demokrácia és a jólét megalapozásához. Kedvező körülmény, hogy Közép-Kelet-Európában sorra leomlottak a diktatúrák. Szakadatlanul kérdezzük, hogyan és miért jutottunk idáig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs értelme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk balsorsunkat, sérelmeinket, a ránk telepedett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és haragmentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak helye és haszna... Európai nép akarunk lenni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő európai folyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvonalához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy - képletesen szólva -, hogy az európai ház melyik szobájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszobába szorulnánk ki... Szemhatárunk nem zárulhat le Záhonynál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkesztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének következetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biztosítékát. Az új köztársaság a 15-16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormányozzák is... Kedves Honfitársaim! Türelemre és megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelkiereje, elszántsága a küzdelemre s az ésszerű áldozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája... Radikális fordulatra, gyökeres, demokratikus társadalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe. Jól működő, korszerű, rugalmas, a mérnököket, feltalálókat és a munkásokat nagyrabecsülő gazdálkodási szerkezetre van szükség. Jó költőkre és kereskedőkre, holtig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elégedett emberekre, akik jól megélnek a teljesítményük szerinti jövedelemből, okos befektetéseik hozadékából; olyan országra, ahol létbiztonság és nyugalom van... Megérdemlik a határainkon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szabadon érvényesíthessék emberi és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek önnön sorsuk felett. A Magyar Köztársaság mellettük áll! Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön!