Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

I. A h­ázi fegyelemről. (Szülők figyelmébe). Gyermekeink nevelése a legszebb, legfontosabb, de egy­szersmind legnehezebb feladatok közé tartozik. Egy-egy tévesz­tett lépés, elhamarkodott fogás, leggyakrabban pedig a rosz példa nem ritkán egész életére szerencsétlenné teszi a gond­jainkra bízott gyermeket, vagy a legjobb esetben csak hosszú évek sanyarú tapasztalása képes kiköszörülni a szívén vagy kedélyen ekkép ütött csorbát. Másrészt azonban a lelkiismeretes, tapintatos és értelmes nevelés oly kincset nyújt a gyermeknek, a­melyet „sem a rozsda meg nem emészt, sem tolvajok el nem tulajdoníthatnak". Örökség ez, a legértékesebb és legmaradan­dóbb örökség! Vajha minél többen igyekeznének annak valódi értékét felfogni, s minél többen iparkodnának abban részeltetni szülötteiket! Egyébiránt a nevelés szükségességét és hasznosságát mai napság már a társadalom majdnem minden rétegében elismerték. Legfeljebb az alsóbb néposztály éretlenebb tagjai vehetők ki e tekintetben, a­kik, ha közoktatási törvényünk máskép nem intéz­kednék , s ha ez áldásos törvény nem követelné az általános iskoláztatást, talán felhagynák nőni gyermekeiket, mint a dud­vát, lovak, tehenek és libák társaságában és ezek főnökeként; — azonban a nevelés lényegéről, annak tulajdonképeni miné­műségéről, szóval a valódi nevelésről vagy csak felületes, vagy éppen téves felfogás uralkodik még a társadalmilag művelt kö­zönség zömében is, mint arról úgyszólván naponta alkalmunk nyílik sajnosan meggyőződni. Némelyek ugyanis az által, hogy gyermekeiket iskolába küldötték, eleget véltek tenni szülői és nevelői kötelességeiknek minden irányban és mindenkorra. A legtöbben pedig nevelés alatt puszta tanítást értve, megelégesznek azzal, ha gyermekük a szükséges ismeretek elsajátításában kellő sikerrel buzgól­kodva, a szabályszerű időben kielégítő, vagy tán éppen jó bizo­

Next