Debreceni Pozsgástár, 2009 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám
Debreceni Pozsgástár 2009/1. Sokat hallottam már a gyűjtőszámos gyűjtésről, de lényegét, jelentőségét csak részben értem. Ehhez kértem már mások segítségét is, de néhány általánosságot meg nem haladó tájékoztatáson kívül egyebet nem hallhattam. Tudom és értem azt, hogy tudásunk a kaktuszokról, de más növényekről is, elsősorban a terepen, az élőhelyükön végzett kutatások révén lendülhet előre, és érthető az is, hogy akik ezt a munkát végzik, bizonyos dolgokat rövidítenek, betű és számjelekkel jelölnek, vagy mai szóhasználattal, kódolják azokat, így számukra könnyebb lesz a begyűjtött információhalmaz áttekintése. De mit gondoljon ezekről a manapság egyre gyakrabban előforduló kódokról az a kaktuszgyűjtő, aki valahol szembetalálkozik velük? Néhány évvel ezelőtt valamelyik honi kaktuszos újságban találtam egy cikket, „Gyűjtőszámok és feloldásuk” címmel, s máris elnézést kérek szerzőjétől, ha nem jól emlékezve a címet rosszul idéztem. Ebben betűk és azokat követő számok, mint gyűjtőszámok voltak felsorolva, majd következett a feloldásuk. Megtudhattam, hogy a betűk emberek nevét rövidítik, de a számokról nem volt semmi ismeret, így hát számomra a feloldás nagy csalódásba torkollott, mivel ennél jóval többet vártam. Vajon mit jelenthet maga a szám? A megfejtés után kutakodva kezembe kerültek olyan gyűjtőszámokat is tartalmazó írások, ahol a számok egy-egy növény lelőhelyét, élőhelyét jelentették. Ez legtöbbször a szerzők (a gyűjtőszám betűi) által földrajzilag jól behatárolt és jellemzett terület, ahol az adott növényt megtalálták és begyűjtötték. A gyűjtőszámokkal való ismerkedés közben néhány érdekes, már-már a gyűjtőszám megalkotója lelkületére is bepillantást engedő apróságokra figyelhettem fel. Volt, aki egyszerű észjárás- Ficzere Miklós Szerkesztőségi levél Gyűjtögetünk és számozunk: gondolatok a gyűjtőszámos gyűjtésről