Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)
1878-01-02 / 1. szám
1878. X. évfolyam. > 1. szám. Szerda, január 2. r-----------------Előfizethetni helyben : ’“-uK.178.*CZÍZLtTM'- A deli sen-vidék! „füüggetlenség! párt 44 ktt elönye. 7 Egyébütt a eotal.hatalok utján. ■ &,________________________4 »len hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. Hirdetési dij: „NyI IttérM-on megjelenti közlemény Ötlenflábn« petit sora 15 kr. Név- vagy bérmentetlenül beküldött kéziratok vétetnek tekintetbe.— Úgyszintén kéziratok nem adatpatt vjeaza ____ _ .| T\ ?DD Pr'^P'IVT Helyben e8 no után küldve: | jgf |1 BMl|s Ff ga SÍ gg jáF M BTh M I mi ''Z-Vio''.' uMLfB3eé$r li bJNL , «JlL» T«i g Előfizetési pénz , minden közlemény : FŐ-PIA CZ, V KOSEY - HÁZ FÖLDSZINT a szerkesztő ____ __ r mm « ___ ___ .......... POLITIKAI ES KÖZGAZDASZATI HÍRLAP. Ottiawábofi petítsorért 5 kr. Nagyobb elírni, mint szintén több ischoll hír i] pttS int k. alku szerint a Ie[ # Io « óbb Árért. Helye*dll: minden bojátntásért külön 80 kr. Védjük érdekeinket Felsőbánya, decz. 31 Szatmármegye északi részéből, magyar imádság s nemzetiség határáról a írom e sorokat, s nekünk idegen nemzetiség s vallású elemek közé ékelt magá «ak helyzetét, a politikai események felőli nézetét, gondolkozásmódát szándékszom röviden érinteni. Mióta Oroszország a szerb háboru siralmas befejezéséből kifolyólag Törökország belügyeibe avatkozván az ellen rablóhadjáratot intézett : aggódva néztük a kormány politikáját a keleti kérdésben, s aggódva tekinténk a panslavismus hullámzását, mint amely bennünket magyarokat, s első sorban minket Magyarhan e végpontján levőket fog először is hullámsírba temetni. A kormányelnök a hozzá intézett interpellációkra felelt, de semmi megnyugtatót — mi a kétségtől ■ hullámzó kedélyeket előbbi medrekbe visszaterelje — nem mondott. A harczíren a minden szövetségestől megfosztott " magára hagyott Törökország változó szerencsével bír, de a világot bámulatba ejtő hősiességgel önfeláldozással folytatá az élethalál harczot, szerezte meg fegyvereinek Európa tiszteletét s becsületét költötte fel azok ámulatát, kik felette mint „beteg ember“ felett már előre meghúzták a lélek harangot. Mi kik láttuk keleti testvéreinket küzdeni s a szentügy vértanúi lenni : nem nyújthatunk segélyre karjainkat, az ők s a mi , igy közös elleneink megbosszulására ; nem veheténk elejét az ártatlan gyermekek, védetlen nők, elaggodt öregek legyilkolástpnak,„e szemünk előtt lefolyt Il ik Bertalan éji vérfürdőnek. Méltán borítja szégyenpiarczunkat, hogy látva, ismerve török testvéreink helyzetét egyedül engedtük menni a harczba, melyben egy nemzetnek, egyedüli testvéreinknek, a panslavismus hullámait babbá törő szírinek, léte vagy nem léte döntetik el az egyenlőtlen küzdelemben. Kormányférfiaink egyedül a bécsi inspirátiókra hallgatva engedték, hogy a nemzet veszélyt sejtő s óvintézkedést sürgető követelése s nagy hazánkfia Kossuth intő szózata homokra irt betű s kiáltó szó legyen a pusztában. Azonban midőn Plevna elestének Lire, — mint villámcsapás a derült égből — terjedt el a szélrózsa minden irányában , ereinkben megzsibbadva látjuk a vért. A ködfátyolkép eltűnt, a maga meztelenségében látjuk a valót, látjuk a legközelebb múlt talán többé helyre nem hozható, általunk gyengeség, erkölcsi bátorsághiány, gyávaság vagy a zsákmányban osztozkodni akaró bűnös vágyból elkövetett hibákat. És hogy a nemzet egyeteme, zöme által elitélt kormánypolitika a legközelebbi időben már meghozza átkos gyümölcsét, s az ok kérlelhetetlenül szüli a magához hasonló okozatot : mind mi, mind utódaink keservesen fogjuk tapasztalni. De valamint a latin példabeszéd szerint a múltat maga isten sem hozhatja vissza, úgy a történet múzsája fel fogja jegyezni, hogy a keleti kérdés mikénti oldásakor a magyar nemzet ügyeit intéző államférfiak saját, nemzetük homlokegyenest ellenkező élet érdekeivel politikát követtek s idegen oltárok előtt bújták meg térdeiket. Ilyenformán gondolkozuuk mi itt e végponton a jelen körülmény között s ha talán — mit adna az g — a veszélyt sokkal nagyobbnak jövőt másoknál sokkal sötétebb s látjuk mint az avatottak: leg hazánkat s nemzeti létünket, inkát mindentől féltő szeretetül és világos tanujele s bizonyságáéi Tisza Kálmánnak nagy a m Azt már tudjuk, hogy Verhovay bar; felmentő Ítélete az ország minden nagy tetszéssel fogadtatott. Most meg l .»mlban történt oly esemény, mely tiszti 1 bért s a kormányt igen jellemzi. Népgyilkoztatott ott is s verekedés is történ rendőrség egyesek kihágásáért nem sürgető „lázadók“ elfogatását , mint Tisza uram es lekszi. Az angol conservativ kormánya sokk szabadabb, mint a magyar, mely a galád homlokára tűzött „szabadelvű“ czimmel csak a világot üti Tiszát saját pártja is. A népgyűlések tartásának korlátozásáról szóló rendelet ellen nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt részéről is fog interpellátó intéztetni Tiszához, minthogy a szabadelvű párt nagy része nem ért azzal egyet. A „Debreczen“ örömünnepe. dalmi Az uj év örömöt hozott Debreczen iroegyéneire, örömöt a közönségre. Jól esett mindenkinek az, hogy városunkban létezik egy lap, mely megindulása óta törhetlenül mindig egy és ugyanazon elvekért, a függetlenségért küzdött s bár sok társa változtatta meg pillangó módjára elvét, a „Debreczen“ hű maradt azon elvekhez miket, a legnagyobb magyar, a baraceoni remete alkotott, s mit megindulásakor zászlójára tűzött. Tíz év ! Nem hosszú idő ugyan a végtelenségben, de egy politikai független sap életében igen sok. Temérdek küzdelem, kárhoztatás s Isten tudja, mi volt jutalma a hű harczosoknak, kik a legerősebb fegyverrel, a meggyőződés fegyverével harczolának e lap körül. Örömünnep volt ez azért is, mert a régi munkatársak közzül egyedül a jelenlegi szerkesztő Szatmári Károly maradt meg állandóan, kinek irodalmi működésével a lap története elválhatlanul egybe forva van. Üdvözlő táviratok a ,,Debreczen“-hez. — Szatmári Károlynak. — — Budapest, jan. 1. Erőt, kitartást a küzdelemhez. Az „Egyetértés" szerkesztősége. A „Debreczen“ szerkesztőségének. — Budapest, jan. 1. Bolond Istók nem bukkan Debreczenbe, mig Tisza jár bele. Debreczen élhetetlen. Éljen a „Debreczen !“ Don Pedro. De im ez igénytelen sorokban küldöm őszinte tiszteletem s részvétem kifejezését s mind magának a „Debreczen“ szerkesztőségének, mind városunk egész irodalmi körének sok boldog uj esztendőt kívánok őszinte tisztelettel Révész Imre A „Debreczen“ szerkesztőjének. Debreczen, jan. 1. Tisztelt barátom ! A „Debreczen“ örömünnepén sajnálatomra, egészségi állapotom miatt részt nem vehetek. Fogadd ez örömünnep alkalmából mind a lap, mind magad részére legmelegebb baráti üdvözletemet. Isten éltessen mindkettőtöket sokáig, hogy elismerésül ne csak ezüst, hanem arany tollat is nyerhess Vadon Sándor ,Polgártársa*, főmunkatársa A „öialiseen 70s öröminnepén. ián. 1. Ne bántsd a fátyolt édes nemzetem, Mely jellemed koporsóját fedi; Ne sir' múltért, melyet „Debrecen“ Mindig sirat, mert mindig fáj neki' Me szólj azokhoz, kik tíz év alatt Elvet cseréltek, vagy tagadtak is ; Fénylő k csillár s benne sok darab cviíjnyi üveg, — törékeny és hamis, e egység szent neve fit ajkad fohászait, ha karjának tüz-szeme de tenni megtanít, „te, benne ősjogod, , Frg suffy annak kén, ardjanagy, ha reá dobod ! az alvaholt remény. its előre, hogy múltad miatt í árulás ne kérjen drága bért • ti a forrás . . . árad és*F minta lesöpri a babért'' biecen “ lap in díszfeJté halvány homlolo L»gy a szabit, önérzet üszke SS* hl -nem leve, te nemzet csak. áidőn ezüst volt min'ierf·b beszél 'látszott, hogy a bölcs hallgatás ,Debrecen“ tíz év alatt eszél E hozó — és tőn miként ma van izjnak mindig kovásza volt minden érdek talpra kelt, j Eli üte sok magasság meghajolt?. Borond Byzancnál morzsol érdepelt, i honiak reménye — uj vetés, Ezer iggal fizetni kész vala, A vécén lap túlélt, már kevés S t az Elfesör sugallata. Az emberek még nem mindenhatók Titáni harcban mert elvérzenek, Észak sivár telkén az ott lakók Leheletén a jég is megremeg. Szibéria t,e óriási szirt Hol annyi honfi szive megtörik, Ne láss s.'bet, ne tégy te arra irt Havadba mélyed érzetünk övig. Hideg vagy, mint egy óriás menet, Hol puszta dicsvágy minden lámpion ; Barátkozzunk most, s éljünk még veled Mert igy óhajtja egy király, s a hon A honnak éle nem csorbult ki, Alcibiád megadja önmagát, Alcibiad volt mindig, most a ki kényelmesen betölti pamlagát. A „Debrecen ” mindig hivatva ült, S egy nemzetért letartó vén nyakát, Keble fagyott most, majdan fölhevült, A hatalom lejátszta önmagát Szerencse rád te nép reménye Szerencse rád te büszke érc alap ! Visszapillantás A „DEBRECZEN“ történetére Uraim! Polgártársak! Mai ünnepélyünk tárgya a „Debreczen.“ Merész és nagy irodalmi vállalat volt ez abban az időben. Politikai lap 1849 óta nem volt Debreczenben. A politikai élet pezsgésnek indulván, Debreczen városa, mondhatni egyhangúlag azon párton foglalt állást, mely hazánk önállóságát s függetlenségét irta zászlajára. A nyilvános élet azonban még oly közlönynyel nem birt, a mely a napi események figyelemmel kisérése mellett hirdesse azon irányeszméket, melyek éltek ugyan minden polgár lelkében, de nyílt hangra nem találtak. Az alkotmányos élet által teremtett politikai érdeklődés szülte a „Debreczen“-t. S Oláh Károlyé marad az elvitázhatlan érdem, hogy felfogva a kor eszméjét, oly közlönyt alapított a „Debreczen“ létesítése által, mely a közérzületnek hű tükre volt. 1869. június 30-án jelent meg a „Debreczen“ mutatványszáma. Közlelkesedéssel fogadta ezt Debreczen város műveit és értelmes közönsége. Első munkatársai voltak : Szabó Antal, a„Debreczeni Ellenőr“ jelenlegi szerkesztője és Hamar László. A szerkesztőség eleintén a „Bikában“ szállásolt. Később tette át a Vecseyházhoz lakását, s ez maradt állandó helyisége. Történelmi igazságot írok csupán, menne iten minden érdektül. A lapnak éltető lelke Oláh Károly volt. Munkatársai hatalmasan segédkeztek. Szabó ,Antal az újdonságok rovatában érte el munkásságának tetőpontját. Amit ezenkívül a lap kihűl teljesített, az legnagyobb részben fordítás volt németből, és Szabó Antal kitűnően tudta felhasználni itt is hírlapírói képességét. Hamar László, a másik munkatárs, a szolidság, erényesség és emberiesség példányképe, az irodalom, művészet s tárcza rovatát vezette. Mindkét munkatárs a lehető legnagyobb lelkesedéssel és buzgalommal forgott az ügy körül. A „Debreczen“ jelenlegi szerkesztője Szatmári Károly, ki akkor még a helybeli ref. főiskola növendéke volt, a „Debreczen“nek csak 20-ik számában közölhető első csikkét. Azóta állandó híve. A lap munkatársai közt kimagaslott Borostyányi Nándor, a „Vasárnapi Újság“ főmunkatársa s a „Közvélemény“ felelős szerkesztője. Ő volt az első, aki mint szerkesztőtárs működött. Szellemének hatalmával meghódítá a közönséget, és innen méltán hivatott meg az akkori még ellenzéki szellemű „Hon“hoz is munkatársul. Kiváló elismerést érdemel még a szellemi téren Sárváry Elek, városunk szülötte, néhai Sárváry Jakab fia, aki méltán számítható azon névtelen dicsők közé, akik szívós kitartással működtek e lap körül, hogy neveikről tudomása lett volna a a nélkül, közönségnek. Figyelemre méltó kezek hordták össze a „Debreczen“-ben szellemi kincseiket, emlékezetem szerint. Tisza Kálmán ide adta választóihoz tartott beszédeit, Molnár György, Nagy György országgyűlési képviselők ide dolgoztak. Komlóssy Imre, Udvarhelyi Károly, Kállay István, Sárváry Jakab, Szűcs István, Tóvölgyi Titusz, Kémeri Károly, Herglez Antal, Németh Lajos, Joó István, Kovács Lajos, Somogyi Pál, gr. Bethlen Mikó Róza, Nagy Pál, Komlóssy Arthur, Pápai Pál, Kühnel Ignácz, Beczner Frigyes, Füredi Lajos s többen örömmel dolgoztak e lapba. Simonyi Ernő, Mocsár Lajos, Helfy Ignácz, Ugrón Gábor, Verhovay Gyula, Ernő, Mende Bódog, Szemere Miklós, Mezey Illyés Bálint, Zombori Gedő, Biki Károly, Surányi Gyula régi és máig hü emberei, legkiválóbban kell felemlitenem ez hogy a „Debreczen“-t Kossuth Lajos is tisztelte már meg legmagasabb becsű kéziratával. — Fel szoktak emlegetni társadalmi köreinkben, hogy a „Det>.cz< u“-emberek i jók. Igaz, a „Debreczen“-beng fia-a vér pezsgett. Még az idők villái ind tört ember tollából is erőteljes, ebb ú jöttek, ha a „Debreczen“-ben látot az napvilágot. De ez nem egyes egyénei érdeme, hanem azon körülménynek várható, hogy a „Debreczen“ élén mindig oly egyének álltak, a kiknek mind álélról, mind felülről függetlenség volt nemcsak jelszavuk, hanem jellemvonásuk is. Itt látom helyén, hogy a legmélyebb kegyeletes tisztelettel emlékezem meg azokról, kik eddig a lap szellemi vezéreként ragyogtak. Oláh Károly s Tiszai Dániel oly nevek a „Debreczen“ történetéből, hogy róluk e napon megfeledkezni a legrutabb hálátlanság volna. -Ismeri őket mindenki, köztünk éltek, köztünk működtek. Épen azért hálás kegyelettel áldjuk emléküket. Örömmel kell jeleznem, hogy Magyarországon nem ismerek oly lapot, mely köré az őszinte lelkesedés, az önzetlen vonzalom , n**feláldozó munkásság minden anyagi és’ kül oly kitűnő s annyi munkatársat* volna, mint ez a „Debreczen“-nek Annyira, hogy még azon fővárosi nevezetességek is, kik a „Debreczeni litikai hitvallását nem osztották tele* czikkeikkel nem egyszer szereS „Debreczeni.“ Méltó elismeréssel kell ez megemlékeznem a „Debreczen“ jeles munkatársáról Grünwald Józsefivács Gusztávról. Tisztelt barátaim , kesedéssel csüggenek ügyünkön s lók nyeri legnagyobb ellénkségét. A lap anyagi küzdelmeit ezúttal ne érintem. Miért szőnék keservet oda, ahol vigadni kell ?! Örvendjünk, hogy a magyarok Istene megsegített, örüljünk, hogy a közügynek, közmivelődésnek ily régi közege megérheté 10-ik évi örömünnepét. Addig éljen a „Debreczen,“ mig önzetlen hazafiui lelkesedéssel a közjónak, a hazának él ! Handlos János vendéglőjének nagy termében díszes közönség gyűlt össze, szép hölgyek, tekintélyes polgáraink azon legmagyabb részéből, kik mint nemes eszmék s szép testek diadalra juttatásában, vezérlést szerepeltek, öröm ragyogott minden arezon, s a büszkeség dagasztó kebelünk, hogy részt vehettünk egy ily ünnepélyen, mely nemében legelső volt városunkban. A terem főhelyén emelvényen ott volt lerakva 10 évi gyümölcse a szerkesztőség fáradozásának. A „Debreczen“-nek 10 éven át megjelent példányait a szerkesztőség tagja környezék. Hagy János, mint az ünnepélyt rendez? bizottság elnöke kevéssel 6 óra után szépen átgondolt, az ünnepély magasztos szépsége által áthatott szavakkal megnyitott alak nyilvánitá az ünnepélyt, ecsetelvén ennek jogosultságát, s fontosságát. Utána e sorok írója Tóth Ödön olvasta fel a „Debreczen“ történetét, keletkezésétől fogva a megéljenzett felolvasást e lap mai száma közli. Utána Ungvári Gyula egy emelkedett hangú ■ is •?yae Nem an méflP^ Még sincs Brennusz k íha ké c Debreczen, 1877. dec 2. 31 Igen tisztelt szerkesztőség Nagyon sajnálom, hogy egészségem gyengesége miatt a „Debreczen“ jubileumán jelen nem lehetek A régi üdv bár nincs elérve, Hozod te azt Cilinder ! vas kalap Ha annyi kincsért vivna „Debrecen“ A mennyit ős jogunkban veszte el: A gyász harangszó, célozóbb nem leszen Mint ezen szózat: nemzetem, kikelj ! Élj „Debrecen,“ az ifjú nemzedék Járjon nyomodban „most avagy soha.1 Ha Józsué, ha Káleb el nem ég, Még a pusztaság sem lesz mostoha Csak légy derület észak szirtfalán, Midőn leküzd az óriás elem; Élj „Debrecen“ az uj évek során 8 miénk a jobb lét és a győzelem Ai ened muléja. Humorisztikus elbeszélés a katona életből. (Folytatás:' Klárika felindulásában hozzá még a féltékenység szenvedélyétől is elragadtatni látszott. Szót szó váltott fel, míg végre a kis szobalány azt hányta szemére társnőjének, hogy az ebéd és vacsora idején kívül a konyhában nincs semmi dolga. Ágnes nyugodtan ült a kályha tetején, de önvédelmezése közben néha nagyokat lökött kezével egy csupor fődön, ezzel akarva szavainak hangsúlyt és nyomatékot szerezni. Talán estig foly a mindenféle melléktárs^Lra átcsapni kezdő vitatkozás, ha most hitek léptek és sarkantyú pengés nem tereli BP figyelmét. — Az ezredes úr ! — sikolt fel susogó lángon a szobaláng. Közelgő léptei hallatszot tak a folyosó kongó tégla kövezetén. Ágnes hirtelen lemászott a kályha tetemről , mert tudta, hogy ez neki keményen meg van tiltva. Tagadhatlanul pompés csücsül- Bb.ló hely ; de az is áll, hogy az n tárgyat, ^g ;■ a leguribb gyomrok számát és főz, W szélra felhasználni nagy illelmetlenség. ■ ki tilthatja meg a szarvas marhának, hogy ■ a előtt függő szénából ne egyék ! Ki fogja megtiltani egy szakácsáén hegy különösen hűvös őszi délutánokon a jó langyos meleg kályhán kényelembe ne helyezze magát, midőn egész nap körülötte sürög-forog. — Hol van az a legény ? — szólt az ezredes fejét a konyha ajtaján bedugva. Takaros vitézünk fölpattant és az positióba helyezve magát, hegyesen előírásszerű szalutált. — Holnap ismét el kell jönnie. Agnes adjon ez embernek egy pohár bort, meg egy darab kenyeret, érti ? — De édes Rudolfom — hangzék kívülről egy szelíd női hang — adj inkább egy pár garast neki, a melyen azt vehet magának a mit akar; tudod én nem szívesen látom, ha cselédjeim katonákkal....................... Hogy ezek az ezredesnő szavai voltak azt mondanunk sem kell. — De édes Dórám — felelt vissza az ezredes — én meg tudod arra haragszom, ha embereim, alkalmat lelnek a korcsmákba járni. — Óh nagyságos asszony — szólt bele Ágnes — érdekében állhatott a mint látszik, úgyis frisset kell hozni a péktől, a tegnapi már nagyon megszáradt. Az ezredes látva Ágnes erdő arczvonásait nem állotta meg, hogy el ne mosolyogjon. (ere nem ne vesztegessük az időt; a kocsi már régen vár künn és én jól tudod nem szeretem lovaimat sokáig türelmetlenkedem hagyni. Az ezredesnő szigorú tekintetet vetett .Agnes erősen hangsúlyoz. . .hogy tovább am itt ne maradjon a katona, csak épen mig ennivalóját dkö Ute. És aztán jól vigyázzatok a gyerekei: Ilonka és a nevelőim velünk jönne .ölönben nem soká fogunk távol lenni. Ágnes és Klei ugy tettek mintha ezt szentül hinnék s nem tudnák, hogy ő nagyságáék ma egy társas kirándulásban vesznek részt s a mulatságnak szokás szerint csak a késő este fog véget Az ezredes karját ajánlva nejének azzal a titánok. kocsi felé tartót. Ilonka s a nevelőnő A konyhai helyzet mig érezte, hogy urainak respektus parancsoló közelségében van, nagy néni is hunnyászkodott meg, midőn azonban „indult kocsi robogása tudata velők, hogy nőtt már ók az urak a háznál, bezzeg volt mint járt öröm és villongás, mint az egerek közt, ha távol van a macska Ágnes a szakáén ■ nem volt fukar az ozsona feltalálásában. A jó nagy darab kenyér mellé egy olyan nat füstös kolbászt csatolt, a mellyel az e n ,redes család háromszor is jól lakott, volna. A bort se mérte szűken. Meszélyes üveg nem, lévén egy nagy téli palaczkot állított ittáAz elébe, melynek láttára szive csakugy repe ■' '■',u— Mialatt a boldog kalatozott a két fehér cselét nézte a jóízűen csámcsogó / Hl ^ DCi 1. Ilesdeden faszemekkel vel közel az üvegből is jókat kortyantott. Klárikát azonban bántotta a tudat, hogy ő vendégük asztalához még mivel megelégedettebbnek sem járult hozzá s minél látta Bálintot annál inkább nőtt féltékenysége e fölött. Gondolkozott tehát, törte a fejét, hogy hát ő ugyan mi jóval kedveskedhetnék a derék katonának, egyszeresük kitalálta. Hirtelen fölugrott kiment s pár pillanat múlva egy szivarral tért vissza, melyet gyöngéd vendég baráti szeretetének kezeiből pregnánsabb kifejezéséül, még nem is hanem kis tállán nyújtotta át az örömtől (s bortól) elpirult ragyogó arczu bakának. Ala! — fogja gondolni a nyájas olvasó lopott szivar, az ezredes uralmáriomából elcsusszant jószág! Oh beli pimasz népség! — De már ebben a tekintetben Klárika ártatlanságának védelmére állunk, mert a ki elég kicsinyhitű volna gyanakodni is a leányka igaz lelkében, ám szégyelje magát. Honnan tesz hát a szobaleány szivarokra szert ? — A jegezim történelmi alapja a következő..Van Klárikának egy fivére, derék jóra való szabólegény, ki őt néha megszokta látogatni. Ennek a számára tartogat a figyelmetes nővér szivarokat és pedig finom havannákat, hogy bátyjának látogatása perczeit ezzel is minél kellemetesebbé tegye. — _ / Takaros Bálintnak noha inkáibb pipázni, (tallán bagózni) kása, nem adhatott kosarat a gyöngéd kiválási módban már oly gyakorlott, mosolygó arczu szobacziczusnak. Rágyújtott biző s kellemes illatú füstjelleget eresztve feje köré az ezred legboldokatonájának érezte magát Agnes bár nem nagyon szívelte konyhájában a dohány (s különösen a Klári adta szivaroknak) füstjét, de ezúttal türtőztette magát — a közvitéz kedvéért. De ma lassan nyilik a konyha ajtaja. Kik állítanak be azon? Az ezredes három nagyreményű magzatja: egy leány ha s két fiúcska. Megpillantva az idegent, bámulva állottak meg az ajtó sarka felől , majd bátorságot vettek s hozzá közeledőnek. Kérdezték hogy, hogy hívják ? mikor lesz majd csillagja? Elbeszélték neki, hogy a papa privadinerje most széren a tanyára ment fáért, hogy a bakra , a kocsis mellé (gyermekre nézve persze rolpant fontosságú dolgok); eleinte „maga“, ] kis idő múlva már per „te“ titulázták ; kezd] ben csak kabátja sárga gombjait fogdosták, végül már a térdein lovagoltak s a nyakt másztak ; a bajuszát rángatták, csiklandozták ugy, hogy a jámbor közvitéz meg a cseléd! nevettökben nem tudtak hova lenni. A kondában általános derültség uralkodott Folyt.