Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-02-16 / 33. szám

1878, X. évfolyam, 33. szám. Szombat, február 16. | lTI YHl TJ Tj1 ^7 TI TkT Helyben és postán küldve: raj |1| Sy­­ P « B*! m fill m x^r­fS \A || Egy évre 10 fit — kr- Negyed évre 2 frt 50 kr. ^JgSB Jj_l| ^ffi||| J|Íf|g jjjjljm J|||j /rWÍ i|||| jl||l| i|Í|| fi Előfizetési pénz s minden közlemény : FÜ-PIACZ, V B­­ 1 S­E­Y - HÁZ FÖLDSZINT ft B*«rko«r,tfi­­«égbe bérment­ve küldendők. C616>ví>lffsl­*í bn­i/haa * TELE­GDI K. LAJOS és ÍQ. CSÁTHY KÁROLY — könyvkereskedésében e a szerkesztőségnél. — /w& Tigy éleiitt a |M»Htfthivat-filok utján. ^ &P-.-----------------------------------------—‘(%Mí debereczen-vidéki Afg ellenségi gíi­rl44 közlönye. ^ealelen Sietenkint ötször, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. r-------------------------------n Hirdetési dij: öthasábos petitsorért 5 kr. Nagyobb terjedelmű, mint szintén több izbeli hirdetések, alku szerint » I­e­g « 1­o * ó­b­l­árért. Bélyegdij : minden beigtatásért külön 80 kr. »N­y­i I­t-t­é­rb­en megjelenő közlemény Ötbnnában petit sora 15 kr. Név- vagy bérmentetlenü­l beküldött kéziratok nem vétetőek tekintetbe. — Úgyszintén kéz­iratok nem adatnak vissza. ( v. J f^1 . . *««■»*»­_. vmmmr vhm K*m*x*m& ^0 ga POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP. így gondolkozik a nemzet. A zempléni felirat. Mélyen tisztelt képviselőházi Egy állam­ban, mely a műveit nemzetekkel haladni, erő­ben s hatalomban versenyezni van hivatva, na­ponként újabb és újabb igények merülnek fel, a­melyeknek kielégíttetése mellőzhetetlen, mert ha a nemzet azokról lemondani kénytelen, vagy azokat fedezni képtelen, hanyatlás áll elő , pedig minden visszaesés a világ előhala­­dásával szemben az enyészet veszélyével fe­nyeget. Az anyagi gyarapodás tehát vagyis az anyagi gyarapodásra vezető eszközök: t. i. a helyes közgazdasági politika az, a­mely a fo­kozatos fejlődésben levő államra nézve élet­kérdés. Hazánk is ily helyzetben van, hogy m­íg egyfelől a művelt államok fejlettebb igényei előtt el nem zárkózhatván, az egyesek igényei is szaporodtak ; másfelől az állam követelmé­nyei is az egyesek ellenében nagy mértékben növekedtek, és így kiadásaink, csak a legkö­zelebbi múlthoz is viszonyítva, óriási magas­ságra emelkedtek. Most tehát, ha mint nemzet fejlődni, ha mint állam élni akarunk, legfontosabb köte­lességeink közzé tartozik, hogy módokról gon­doskodjunk, miként lehessenek már-már elvi­selhetetlenné vált terheink, kiadásaink fedez­hetők. A megtakarítások, melyekkel hazánk zi­lált pénzügyi állapota rendeztetni tényleg létesíthetők alig valónak, és ígértetett, ha tör­téntek is ilyenek, elégteleneknek bizonyultak , lényegileg pedig a haza pénzügyi helyzetén vajmi csekélyet lendítettek. Keresnünk kell teh­át egy más módot, mely nem lehet egyéb, mint a követelt jöve­delmek szaporítása, a vám és keresk. ügyek előnyös, igazságos megoldása. Hazánk ily nehéz körülményei közepette kötelessége tehát minden igaz hazafinak, kinek jövőnk szívén nyugszik, figyelemmel kísérni a hazánk közgazdasági állapotait mélyen érdeklő a vám- és keresk.­üügyekbeli kiegyezést czé­­lozó törvényjavaslat körüli tárgyalásokat. E megye közönségének vezérelve, a vám és kereskt­ügyi kérdések megoldására nézve már ismételt feliratainkból, a tiszt, képviselő­­ház előtt ismeretes ugyan, de ezen ügyet oly­annyira fontos és lényegesnek tartjuk, hogy hazánk elleni bűnt vélnénk elkövetni, ha mind­annyiszor, valahányszor alkalmunk nyílik nyi­latkozni, meggyőződésünknek kifejezést adni nem sietünk. Azon mély meggyőződéstől áthatva, hogy a kérdéses törvényjavaslat hazánk nehéz hely­zetét csak még súlyosabbá tenné , hogy jövőnk, állami létünk veszélyezte­tésének magvát hordja az magában, hogy ér­dekeinknek megfelelő alapos indokokat nél­külözve, hazánk közgazdasági érdekeit, idegen­­ érdekeknek áruba bocsátja; bővebb indokl­­ást nem keresve, legmélyebb tiszteletünk ki­fejezése mellett sietünk felkérni a m. t. képv. házat: „hogy a tárgyalás alatt levő s a vám és a keresk. ügyeknek a lajtántúli tartomá­nyokkal való szabályozását czélzó kiegyezési törvényjavaslat, a különben is ily nagy fon­tosságú ügy higgadt megfontolására nem is alkalmas jelen vészterhes időszakban, — a napi­rendről levétessék : jövőben tárgyalása pedig a kellő és megbízható adatok egybegyűjtése után s ezeknek alapján akként intéztessék el, hogy a kiegyezés mindkét félre igazságos, méltányos és kielégítő legyen ; ennek nem si­kerülése esetén pedig, — a mint azt már több­ször hangsúlyoztuk, — ezen ügy az önálló vámterület alapján szabályoztassék.“ Legm­é­­lyebb tisztelettel stb.Zemplénmegye közönsége. A vámügyi javaslatok elfoga­dása nagyon kétséges, bár 15 h­orvát és hét szász képviselő fog mellettük sza­vazni s a kormány mindent elkövet a Iiri pártfelek együtttartására. A távolle­vők táviratilag szólíthatnak fel a szava­záson részvételre. De az ellenzékek is mozognak, mű­ködnek. A csütörtöki ülés alatt egy aláírási iv cirkuláltatott a ház­ban, melynek aláírói kötelező nyilatko­zatban kijelentik, hogy a javaslatok el­len szavaznak ; a nyilatkozatot délig 101 képviselő írta alá. A képviselői körökben élénk szóbe­széd tárgyát képezi az indemnitás és a provizórium kérdése, minthogy mindkettő a jövő hó végével lejár s a törvényho­zás addigra alig lesz azon helyzetben, hogy akár a kiegyezési javaslatokat, akár a költségvetést szentesítés végett a koronának felterjes­sze. A vámügyi vita általános tárgyalása még eltart e héten, a szavazás csak kedden vagy szerdán következik be. A részletes tárgyalás leg­kevesebb két hetet igénybe vesz, a bud­­­gettárgyalás pedig rendesen 6 hétig tart a mi parlamenti ulásunk szerint. A kor­mány tehát valószínűleg kénytelen lesz új indemnitást kérni s a provizóriumot két hóval meghosszabbítani. A kormányelnök a keleti kérdésben hozzá intézett négy interpellációra csak a jövő héten fog válaszolni. A válasz késedel­mét azon körülmény okozza, hogy az európai konferencia eszméje ma még nem tekinthető minden irányban biztosítottnak, s m­íg ez meg nem történik, a monarchia külpolitikai akci­ójáról, nem adhatók a kormány által felvilá­gosítások. Az erdőívjavaslatnak törvényerőre emelkedésével a kormány tizennégy erdőfelü­gyelői állomást szándékozik rendszeresíteni. Ezen erdőfelügyelők közül három a központ­ban, tizenegy pedig az országnak ugyanannyi alakítandó erdő­kerületében fog alkalmaztatni. Az erdőfelügyelői állomások rendszeresítése mintegy 75.000 forint költséget fog venni, melynek a törvény értelmében igénybe létesí­tendő erdei alap szolgáland fedezetül. Az Érmeilekről Uti-képek.­­(Vége.) Köbölkút zegzugjából kiérve Szt.-Mik­lósra vándoroltunk, melynek üres ablakokkal tátongó, fedezetlen kőrakásként meredező ta­nyája már távolról megdöbbentő hatást gyako­rol a felé közeledőre. Eszembe jutott, hogy e községet tíz év óta mennyi csapás érte, leé­gett kétszer egymás után, égéséből még felo­csúdni sem tudott, már a következő iszonyú jégverés tette földdel egyenlővé évben ara­tásra érett vetéseit s gazdag gyümölcsöt ígérő szőlőit, s mintha az elemek összeesküdtek vol­na ellene, minden év ujabb-ujabb csapásokkal látogatta meg, s mint síremlék áll a pusztuló községben a füsttől megbámult romladozó to­rony, melyből a harangok megolvadva hul­lottak le. De úgy látszik „bírja még,“ mert a végrehajtók találnak rajta nyúzni valót. Mi­dőn megállónk a falu háza előtt, a dobszó s a ki ád többet érte ? volt az első hang, melyet meghaltánk s fájdalom, két ügyvéd, egy bíró­sági és két adóvégrehajtó igyekeztek elpusz­­titni azt, a mit az elemek még meghagytak. Emberiesség, kímélet, részvét, puszta hangok már, ki kell húzni a párnát, a lepedőt, el kell adni az eke-vonó jószágot, meg kell ütni az adózási képességet, csakhogy az idei adó ki­teljék, ez a jelszó, mely felülről hangzik, és mely kíméletlenül végrehajtatik. Nem csoda aztán, ha az elkeseredett s mindenétől kifosz­tott, úgy tesz mint, itt is valami szerencsétlen, ki pár évvel ezelőtt beszabál a jegyző laká­sát, hol a végrehajtó aludt, felgyújtó, remél­vén, hogy az, a­kit ő égetni valóinak ítélt ben­­nül, de biz az megszabadult, a szegény jegyző nagy kárt vallván, adta meg az árát, a dicső kormány küldötte végrehajtó csúf eljárásának. Óvakodik is a jegyző azóta szállást adni az e féle embereknek. Szent-Miklóson túl, nem nevezem meg melyik helységben, a ref. egyház már oly sorsra jutott, hogy templomát s iskoláját fog­lalták le adótartozásért, már ki is volt tűzve a végrehajtás napja; szerencsére az egyház­megye három nappal előbb gyűlést tartván, felmerült ez ügy is s gyámintézeti pénztárá­ból kölcsönt adott a pusztuló és véginségre jutott egyháznak és igy megmaradt a temp­lom. De azért Kéczben jutott 5000 frt segély oláh templom építésre, 3000 frt oláh papilak készítésére. Ref. egyházkerületeinktől pedig az utóbbi években adott segélyt is lassanként visszaveszi a kormány. Vagy tán nem minden vallás gyermeke egyenlően kedves ezen föld­nek, melyet Magyarországnak neveznek ? Tovább menve a falukon Félegyházánál kijutunk a váradi országútra, hol már annyira el voltunk keseredve a folytonos executiónak láttán, hogy midőn a falu végén a vámszedő­nek hat krajczárt kellett fizetni, kész voltam a hideg idő daczára kigombolkozni és kimu­tatni hiteles okmányokkal, hogy hivatalos utam van, csakhogy egyszer már megkönnyebbülve mondhassuk el hogy : nem adózunk. Tisztelt szerkesztő úr! Az 1877-dik évi érmelléki bor nagyon savanyú, de higgje el, hogy midőn is­sza az érmelléki ember, már nem érzi a savanyúságát, hanem csak keserű­sége növekszik s csak úgy lesi várja, hogy elkeseredésében, mert telhetik tőle, kinek üs­sön botjával nagyot a fejére. Vándor. A pápa végrendeletéről jelentik : A pápa Ferencz József király ő felségének és több más katholikus fejedelemnek ajándékot hagyományozott. Az íróasztalon a végrendelet mellett egy csomagot találtak, ellátva a ha­­lászgyürű pecsétjével és e felirattal : „Utó­domnak.“ A fiókban két millió frankot talál­tak aranyban és franczia bankjegyekben. A Pius-emlékre az Osservatore Romano gyűjtést kezdett, mely eddig csak 2516 lírát eredmé­nyezett. Egyház iskola Az ágostai evangélikus superintendensek pár nap óta a fővárosban időznek. Összejöve­telüknek oka, hogy a Pálffy János kath. fő ur 16 ezer frtnyi alapitványt tett egy Po­zsonyban felállitandó protestáns theologiai in­tézet javára. Ezen intézet tervezetének meg­beszélése képezte a superintendensek tanács­kozásainak tárgyát BUDAPESTI HÍREK. Csepreghy Ferencz, a „Sárga csikó“ szerzője súlyos betegségéből felépült s már ismét megkezdheti munkásságát. Egy nevelő, úrnője több adósától 1600 írtig felvett pénzfizetéseket s ezt elköltötte. Fél év­re ítéltetett. Tegnapelőtt este egy tisztessége­sen öltözött fiatal­ember a Dunába ugrott, hol nyomtalanul eltűnt. Szerelmi tragoedia. A Pannónia szálloda 3-dik emeletének egyik szobájában Bügel Géza, és kedvese Farkas Róza meglőtték magukat. A férfi hátrahagyott iratából kitűnt, hogy az öngyilkosság kölcsö­nös megegyezésből történt. VIDÉK: A „Debreczenu levelezése. H.­Nánás, febr. 13. E hó 11-dikén a polgári olvasó­kör tánc­­vigalmat rendezett a csizmadia-társulat termé­ben. Ha a polgári casinó az urirend s a la­kosság miveltebb osztálya által van képviselve, az olvasókör a legtöbb városi képviselő s a gazdák szine-javát egyesíti kebelében. Ezen kör, melynek élén tiszteletes Katona ur, mint elnök áll, kinek erélyes törekvésének s tapintatos vezérlésének, alakulását s három éves fennállását köszönheti, azon nemes czélt tűzvén ki magának, a mivelődést a földműve­lők közt terjeszteni s a lapolvasás iránti ér­zéket bennök kifejleszteni s eddigelé ezen célt soha szem elől nem tévesztvén el, már is dús gyümölcsöt termett, s jól esik látni, miként a köztagok mindennap folytán ott összegyűl­vén, olvasás s érdemes tárgyakról való esz­ a végserces nap. Franczia beszély (Folytatás.) Nem maradhatok itt, mondom a ven­déglősnek, adjon valami félreeső szobát, meg­fizetem akármennyit kér érte. — Nincs egy üres szobám sem, uram , elkezdve a pinczétől a magtárig, mind tele van, sőt a magam hálószobájába is asztalt kel­lett betennem, épen egy angol és egy angol nő fröstökölnek most ott, kértek, hogy hagy­jam magukra, s nem is háborgatom őket, ha­csak a körülmények nem kényszerűnek. De ön majd meg­hal éhen! Ha jól fizet, kénytelen leszek őket háborgatni. Vissza akartam hívni, de már messze volt. Öt percz múlva jön vissza nagy örömmel. — Az úr és az asszonyságnak nem igen tetszett, hogy önt hozzájuk szállásolom, de még se bánják, hogyha a mellettük levő asz­talnál fog ebédelni. Éjjelre majd csak gondoskodunk elég ágyról. Mert itt fog maradni, nem de ? Jól van. Helyesen cselekszik, mert úgy se utaz­hatnék tovább. Jöjjön. Önnek jó lába van, annyival jobb, mert a lépcsők olyan ros­szak, hogy azt hinné az ember, hogy a zergéknek készítették. A vendéglős gyorsan ment, s igen sokat beszélt. Alig tudtam követni, lehetetlen volt félbeszakítanom magánbeszédjét, a­mit úgy látszik értett is, mert egyszerre kérdezett is, felelt is. A­hogy megérkezünk az első emeletre, öklével megüt egy ajtót, a­mely nagy zajjal fel is nyílt. Jankával és Artus Lorddal állottam szemben. Janka egy nagyot kiáltott s ájultan ro­gyott a deszkázatra. — Az ördög hozta ide, monda Artus Lord angol hidegséggel, s lassú kimért lép­tekkel ment Janka segítségére. A vendéglős ágyára tette le. Olyan nyu­godtak voltunk ! — Uram, felelek, áldom a véletlent, a­mely ide hoz . . . Hogy oly gyorsan hagy­tam el Párist, az azért történt, mert rettegtem gyengeségemtől, s azt hittem, hogy elég gyáva fogok lenni ezen nyomorultnak megbocsátani. De nekünk még dolgunk van egymással uram Ej és micsoda? Valóban ön megbo­londult, kedves Györgyöm. A­mi közöttünk történt az pompás viadal volt, s ha közülünk valamelyiknek oka van panaszkodni, az bizo­nyosan én vagyok. Micsoda, ön bátorkodik ? — Mily goromba szavak ! Kedvesem ön elfeledkezik magáról! Igen, ismétlem, nekem volna okom panaszkodni. Mert végtére is én előbb ismertem Jankát, mint ön. Már hat hó­nappal az előtt udvaroltam neki, midőn tönkre téve Evelinánal találkoztunk, s én akkor nem is tudom micsoda előnyökkel bírt s leütötte ke­zemről. Először ön volt hatalmasabb, aztán én hát mi van ennél igazságosabb . . . mit akar még ? Játszunk a szeretőért Mylord, hogy már úgy beszéljek, mint ön. Fél talán egy kis találkától. (Folyt, kör.­ Lecseréléssel foglalkoznak, hat órakor kezdődött s világos A mulatság este nappal ért vé­get. A terem zsúfolásig telt. Az itteni hét sze­mélyből álló barna zenebanda, oly buzgóság­­gal pengeté a hegedühurokat, hogy nagy lel­kesedést lehelt be a közönségbe a táncz iránt, melybe nagyja s apraja, kor s nemkülömbség nélkül belekeveredett, olyannyira, hogy a lel­kesülés mindinkább fokról-fokra hágva, útdí­jára a „ne továbbját“ érte el. Hogy a tánczok közt a csárdás volt az uralkodó, azt mondani sem kell, ez uralta a helyzetet s különféle zene-variatióban feltüzelte a tánczosokat. Ha valakinek eddig felel, vajon Nánás városa még kétsége volt a bővölködik kitűnő szépségekkel, annak alkalma volt a teremben az eddigelé táplált tévhitet letenni s jobb meg­győződésnek tért adni. — Így folyt kitűnő bor s idegrázkódtató zeneszó, meg a kellő illem megóvása mellett a vigad­ás háboritlanul, egész éjjel. A bevétel a reménylett várakozást túlhaladta Dr. Mezőt! Manó. A gr. Szapáry Imre meggyilkoltatá­sáról a következőket írják: E hó 12-én reggel 73/1 órakor lőtte szivén Tóth Ferenc hadnagy gr. Szapáry századost. A gróf azonnal ször­nyet halt. Minden oda mutat, hogy az áldo­zat még épen mozsolásnál volt, midőn gyilkosa belépett. A zubbonyt akkor kaphatta magára. Két erős revolver lövés van a mellben, s át­hatva a testen, az ajtótól keresztbe a szobán, az ablaktáblához vágódott, s onnan a falhoz vissza. A gróf az ajtónál lábbal a padozaton fekve találtatott. A gyilkos előre felnyer­gelte lovát, fegyveresen, köpenyben ment be a grófhoz, s a gyilkosság után rácsukva az aj­tót, lement, lóra ült és el­vágtatott. A gróf szolgája a lépcsőn találkozott vele, szobába s­aját vérében látva, rögtön bement a rohant jelentést tenni. Egy csapat honvédhuszár, Ma­­darasi Oszkár pott s üldözőbe hadnag­gyal élükön lóra kö­vette a gyilkost. Először Jász-Apáthinál elvesztették a nyomát, mert az üldözők lovai ki voltak fáradva, gyilkos a szolgája által előre küldött mig a lovon tovább nyargalhatott. Sorsát mindazáltal ki nem kerül­heté, mert Kis-Köre (Heves megye) mellett legényével együtt elfogták. A gyilkost és legényét Budapestre szállítják a honvéd­dandár törvényszék elé. Tóth Ferenc hadnagy 40 éves, azelőtt zsandár őrmester volt és foly­vást iszákos; mint tiszt mindig kerülte társai társaságát. Egy hátrahagyott, iratban ezt írja a gyilkos : „Ha velem nem tett volna úgy, én sem tettem volna vele így. Az alattvaló sem kutya.“ Úgy tudják azonban, hogy gr. Sza­páry Imre, e lovagias és igazságos férfi, soha­sem bánt vele rosszul, s Tóth Ferenc kisebb fegyelmi büntetések miatt vetemedett a gya­lázatos tettre. VIDÉKI HÍREK. A szegedi gyufagyár, mióta uj gyáros vette át, feltűnően rósz gyu­fát állít­ elő. Boczföldöl­l Zalam­egyében a csárda, tulajdonosát,, nejét és szolgálóját agyonütötték. Rablás nem történt s igy azt hiszik, hogy az iszonyú tett boszu müve volt. Kápolnán az 1849-iki csata évfordulóját f. hó 27-én gyász­­isteni tisztelettel ünnepük meg, Temesvárort a napokban egy egész csapat orosz szökevényt fogtak el. Sólyomkő községben a kanyaró oly mértékben dühöng, hogy az iskolákat, bezárták Kelet érdekei Ausztria Az már tény, h­ogy a tartaléktisz­tek hadifelszerelésük teljes s­zókarban tartására szóllittattak fel. Tény továbbá, hogy a tartalékosok tartózkodási helyei­nek felülvizsgálása elrendeltetett; az egyes ezredparancsnokságokh­oz az „e­s­­hetőleges“ mozgósítás esetére rendeletek s informátiók szétküldettek s a hogy a szekerészeti osztályok teljes lét­számra egészíttettek ki s az e körül fel­merült hiányok pótoltattak. Szóval meg­történt minden arra nézve, hogy a had­­fizenés esetén haderőnkről tökéletesen tájékozva legyenek. A muszka kormány titkos katonai ügynököket küldött Ausztriába, hogy kikémleljék a szárazföldi és tengeri had­erőt, a várak helyzetét és a hadsereg­ben uralkodó szellemet Ausztria-Magyarország rögtön ak tióba lép, mihelyt a muszkák és ango­lok közt az első lövés megtörtént. Ez pedig már pár nap múlva vár­ható. Mit csinál az angol 7 Lavallettából febr. 8-iki kelettel a Pol. Corr. következő levelet vesz : Az angol kata­­tonai készülődések Máltában napról-napra ko­molyabb jellemet öltenek, úgy hogy az időpont nincs távol, midőn Malta is fontos szerepet játszana. Az angol csapatok létszáma a szige­ten egy idő óta folyton emelkedik. Szigetünk jelenleg valósággal el van árasztva a skarlát piros kabátos és phantasticus skeót egyenruhás katonákkal, kik egyelőre csak sétapálczások­­kal járnak-kelnek ugyan s inkább úgy néznek ki, mint valami műlovartársulat tagjai. Máltá­ban naponkint olyan roppant lőgyakorlatok tartatnak, hogy az ablaktáblák rezegnek, a házak valósággal mozognak tőle, s egész La­­valletta füstbe és felhőbe borultnak látszik. A még ezutánra várt ezredek számára sok barab építtetik. 5-én délután két angol hajó érkezett oda, melyek nemcsak csapatokat hanem lánczezal, mérő­ eszközökkel, szállítottak, torpedó­val voltak megrakva. Néhány nap óta meg­kezdték a torpedók lerakását a sziget közvet­len közelében, főleg a Sliema és Valletta köz­Apróságok. A tarokkozó minisztere­l­­n­ö­k. Az „Ellenőr** írja, : „Ma egy budapesti lap izgé­­kony fantasiája Tisza Kálmánt „sürgős meghívással “ Bécsbe utaztatta. Megnyugtathatjuk, Tisza Kálmán reggel ott ült a házban, este pedig tarokko­zott a körben, 8 holnap és holnapután is valószí­nűleg ezt fogja tenni.4* Tisza Kálmán tehát úgy tesz, mint Görgei egy­kor Vámos-Péresnél, midőn a muszka itt Debreczenben­ verte Nagy Sándort , kivel szénát is lehet etetni. A pápa lábáról, le akarták lopni a papucsot. A holttest tudvalevőleg közszemlére volt kitéve, s ezer meg ezer ember tolongott körülötte. Egy franczia, midőn a láb­­csókol­óra lehajtott volna, a pápa lábain levő papucsok egyikét levonta, s tovább akart vele állni. Műveletét azonban észrevették s ragadmányától megfosztották. A­ francziának nem lett semmi bántódása, mivel, a mint kitűnt, csupa kegyel­etből akarta magához venni a pápa papucsát a­ szorosban. Sliema a járműveken kívül fek­szik mintegy fél órányira Vallettától, Malta fővárosától. átment Az angol hajóraj, 70 pánczélhajó, 13-án a Dardanellákon s jelenben már a Bosporusban czirkál : a csanaki pasa tiltako­zott az átmenetei ellen, de ezzel az angol ad­miral mit sem gondolt, mert parancsot kapott engedelemmel vagy a nélkül a Márvány-ten­gerbe nyomulni és oly rendszabályokhoz nyúlni, hogy az őt követő hajók védve legyenek. Az angol hajók csatakészen voltak. A londoni kabinet még folyton azt ál­lítja, hogy csak az angol alattvalók védelmére küldte hajóhadát Konstantinápoly elé. A muszkák Miklós nagyherczeg parancsot kapott az egész testőr hadtestnek Konstantinápolyba le­endő indítására. Az angol kabinet erőszakos lépése, hogy t. i. hajóhadát a Bosporusba küldé, a muszka kormány hadüzenetnek te­kinti Anglia részéről, mely ellen egész erejé­vel fog fellépni. A törökök A szultán első titkára a kamarában egy rendeletet olvasott fel, mely által a török or­szággyűlés feloszlattatok. Thesszáliában az összeütközések a fel­kelőkkel folyton tartanak. A szultán a fővárosból elmenekült Bismark, Bismark herczeg Berlinbe érkezett s ked­den válaszol a keleti kérdésben hozzá intézett interpellációkra. E válasz világ­történeti fontosságú lesz, mert ha Németország latba nem veti hatalmát, a muszka terjeszkedések ellen, úgy véres na­pok várakoznak Európa népeire Muszka szökevények Magyarország­ban. Az aradi Alföld írja: Nemrégiben No­­verszky József nevű orosz szökevény érkezett hozzánk s internáltatott a belügyminiszter ál­tal Aradra. A bratye egy ideig békén volt Nemzetközi kiállítás. A párisi közkiállitásra Magyarországból a tárgyak február hó 20—25-ikén kezdetnek felküldetni; az expedíció innen a fővárosból naponkint fog történni, bezárólag márczius hó 31-ig. A­mely tárgy ápril 1-je előtt nem ér­kezik meg Parisba, csak a franczia bizottság külön engedélye és a lehető kiállítást legna­gyobb tarifa átszámítása szerint vétethetik föl a tárlatba. A Budapestről felküldendő tárgyak előzetes bírálatát már megkezdte az e czélra kiküldött jury s a kormány is már holnap-hol­­napután fölkü­ldi az állami számlára kiállítási szekrényeket, asztalokat stb. készült A bu­dapesti kiállítók tehát legrövidebb uton túles­hetnek most elő­ munkálataikon, és tárgyaikat már bátran küldhetik Párisba. A jelentkezett kiállítók közül sokan ab­ban a készemben vannak, hogy tárgyaikat (közérdekű stb. címen) a kormány államkölt­ségen állíttatja ki a közkiállításon. A kormány igenis ígéretet tett olyképen, hogy a kollek­tív-kiállításokat (egy-egy szak vagy iparág-ki­­állítást) mérsékelten vagy teljes díjtalanul ki­állítani szándékozik, és ez ígéretét be is vál­­tandja, de a legtöbb bejelentett kollektiv-ki­­állítás egyes tagjai különféle okokból vissza­lépvén a társas kiállítástól, kormányunk abba a helyzetbe jutott, hogy legfölebb az összetar­tozó tárgyakat egy keretbe véve, némi enged­ményben részesítheti kiállítóikat. Sok kiállító a cikkét azért vonja vissza a kiállítástól, hogy a helyért fizetendő díjat sokalja, és még na­gyobb egyéb kiadástól tart. E tekintetben tu­datjuk, hogy nem a helyet, de azon szekrény­­vagy asztalrészt fizeti e dijban, melyen kiál­­litmánya kiállittatik, továbbá a ki- és becso­­m­agolási költségeket, a kiállítás alatti gondo­zást, a biztosítási dijakat stb., vagyis a kiállí­tásra beérkezett tárgy után e díjon kívül nem fizettetik egyéb költség.

Next