Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)
1878-02-26 / 40. szám
1878. X. évfolyam. 40. szám. Kedd, február 26. Előfizetési pénz s minden közlemény : FŐ-PIACZ, VI« CSEY - HÁZ FÖLDSZINT a szerkesztőségbe bérmentve küldendők. Előfizethetni helyben : TIBUSODI K. LAJOS és IQ- CSÁTHY KÁROLY könyvkereskedésében s a szerkesztőségnél. — ’ Egyébltt n. p.»Htahivatalok utján. -< m.----------------- «a* A del»rec ® eaa-Tl«létel leaisé«l páré4 közlönye« Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. Bélyegdij •* minden boigtatásért külön 30 kr, „Nyi Ittéru-on megjelenő közlemény öthanébo« pet.it Horn 15 kr. Név- vagy bémentetleniU bnkülölt ké/íratok nf*m vétitnek tekintetbf*. — Úgyszintén kéz■ iratok nem adulnak vinazn. r TYFY2TD Tztf*iTzmIS*Ttir — Helyben es postán küldve: faji JsjjB gj Ilit j|||^^|!| gn bB jsa «■ l|i||Í ggt l|ji|Ík Wa ötbaaábos |.etit8orért 6 kr. ügy tvr. 10 Irt — kr. Negyed évre 1 frt 50 kr. JgS^^ágjlf JS||ifeS Jjjpj Jffl W|ÜS >gW jHfpV .^P3 jPj ,JbI| «8, Ug Ngyobb terjedelmű , mint színtén több lehelt Fél évre »>" > BttiB&SBt&Sr A ~*<BIHS«Syr B^BaBfflfflnl IMMrite «« alku • * g ♦ ee 4 b bérért. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP ■' * —' ■ '...... ■ [UNK] ■ ■ [UNK] ■.. .... •> % .______ A végerőlködés. Remény nélkül. * * Minden ember életének van czélja s munkásságának köre. A társadalomra nézve pedig ki-ki csak annyit ér, a mennyit tevékenységével a közügyek szekerén egyet mozdíthat — előre. A mi kormányelnökünk az utóbbi időben különleges foglalkozásra adta magát. — Nem törődik ő most az elnöki teendők terhes ügyeivel. — Pihenhet tőle belügyeink összes ága. Hisz ez csak mellékes, mert csak a „haza“ érdeke. Koldulásra adta magát. Összes erejét megfeszíti, hogy azokat, akik az ő szembunyorítására nem fuvják mindjárt a „Gott erhalte“-t, irgalmatlanul leszavaztassa, ha együtt vész is el ezekkel a haza. Szavazatokat koldul. És talál is azon elemeknél, amelyek „nemzetiségi köpenybe burkolózva örökösen a haza ellenségeiül tűntek föl Tisza ezekkel árul most egy gyékényen. Csodálatos, hogy a közösügyes kormányok kisebb-nagyobb mértékben ott keresnek menedéket, ahol nemzetünk belellenségeinek kígyófészke rejlik Választások alkalmával, ha valamely mameluk otthon szégyenteljesen kikosaraztatik . Erdélyben az együgyü oláhok közt mindig van számára fentartva egy képviselői hely, s azt megszerzik neki minden áron. Lejárta magát a Tisza kormány is itt a magyarság közepette. Befogott mamelukjaival már nem vergődhetnék zöld ágra De azért nem jön zavarba. Kezet fog örökös ellenségeinkkel is. Csak hogy bennünket leszavaztasson. Utóbbi időben úgy áll a kormány, hogy minden erőfeszítése mellett is 22 árva szavazatnál nem volt képes többet összeczigánykodni. S ezek is a nemzetiségi képviselők köréből teltek ki. No meg saját hivatalnokaiból. Látni való, hogy e többség olyan, amire a parlamenti rendszer tisztességes fogalmával bíró kormány nem építhet. — Egészséges kormányzásra ebben egyátalában nincs semmi biztosíték. Mert hiszen még csak erőszakolni sem kell a „véletlent“, s azt a szerencsétlen többséget egy rövid perez alatt elfúvhatja a szél. Görcsös szívóssággal ragaszkodik azért mindennek ellenére a kormány elkoptatott bársonyszékéhez. Nem tágít az utosó leheletig. Pedig úgy látszik, hogy ez erőlködés által csak bukásának szégyenét növeli. Csak a vak nem látja már, hogy a Tisza kormány nemcsak a közéletben, hanem a sajtóban épen úgy, mint a törvényhozás termében — a közmegvetés tárgya. Az az egy-két ponyvairodalmi termék, amely által saját pénzéért magát dicsőitteti, bárhogy fúrja is tajtékját az ellenzékre, nem teszi, nem teheti meg azt a szolgálatot, hogy a fenálló kormány számára többé a nemzet megvesztegethetlen érzületének szentélyében helyet csináljon. Emberi erőnek nem áll hatalmában a szerecsent fehérre mosni. Hadd pusztuljon nemzetiségi barátaival együtt. Ne növelje már a nemzet átkát, mely a haza minden zugából hangzik utána. Önérzetre kormányunknál többé nem hivatkozhatunk, mert az már rég kihalt belőle. A honatyák jobbjai tegyék meg kötelességeiket. Hozzájuk szól a nemzet imája, amely szerint a kétségbeesés hangján kéri : „Szabadítsatok meg a gonosztól.0 Lear király« Tanulmány. — Molnár Györgytől (Folytatás. A színművészet mai fejlettségében fontos az ábra és jelmez helyes választása is, melyet a művészien kivitt arczjáték tesz szótlanul is oly érthetővé, hogy a közönség már a szemlélés folytán előre érezni fogja, hogy milyen a meginduló műtárgy. Lear-ben, sem minálunk, sem a német színpadokon (a bécsi várszínházat sem veszem ki) nem találjuk a műveit öszhangban, sem a díszítményeket, sem a jelmezeket, de többnyire az ábrát sem. Például: Lear leányai a 19-ik század divatos szabású, könnyű, lyoni selyem, uszályos ruháiba öltöznek s még a finom kesztyűt sem nélkülözik, holott a darabban mindenütt Jupitert és isteneket emlegetnek — tehát pogány korszakról beszélnek ; sőt maga Shakespeare is, kiről tudjuk, hogy darabjait nem irta tele instrukcziókkal, Learnak — Goneril és Regannal való második nagy összeütközésénél, e szavakkal mintegy jelzi műtárgyának korszaki öltözete Kinevezés A közlekedési miniszter a percsórai vitás ügyben arról értesíti Szeged városát, hogy a fölmentett Marsovszky helyére Kende Kamil orsz. képviselőt nevezte ki kormánybiztosnak, melléje pedig műszaki tanácsosul Szegheő Atilla főmérnököt. A delegációk legközelebbi ülése, mint a „B. C.“ illetékes forrásból hallja, márczius 7-ére fog kitüzetni. A közös kormány tekintettel a komoly külügyi helyzetre, mindenesetre fog kérni a delegációktól felhatalmazást, egy bizonyos összegű rendkívüli hitel felvételére. Miután azonban tegnap délutánig még nem volt bizonyos , létesülni fog-e a konferenczia vagy sem, (a külügyminisztérium az eziránti tanácskozásoknak egy végleges praeklusiv határidőt akar szabni) nem történt tegnap végleges megállapodás a delegáczióknak teendő előterjesztés tárgyában, mert más minőségű lesz a hitel, ha a delegációk összejövetelig a konferenczia biztosítva van és más természetű, ha az nem lesz biztosítva. Bizottsági ügyek. A képviselőház vizsgáló bizottsága Földváry Mihály helyett Vladár Ervint választotta elnökévé. — A ház igazságügyi bizottsága a delegátiók ülésezése alatt tárgyalás alá fogja venni a főrendiháznak a büntető törvényjavaslatra vonatkozó módosításait s a polgári perrendtartás tervezetét. Helyi érdekeink Szépészeti ügy. — A „Debreczen“ folyó 1878-ik évi február 21-ről kelt 37-ik számának ujdonsági rovatában a 10-ik czikk szóról-szóra igy hangzik„A régi szép utcza siralomvölggyé változott, Teleky névvel tisztelte meg ugyan a kegyelet, de a mai hálátlan kor arra sem méltatja, hogy legalább tartsa. Lyuk itt is, lyuk ott is, Járdaadót pedig tisztán fizetnek. Hanem amit a szépészeti osztály elhagy, s a városi rendőrség pedig elfelejt, azon már az isten sem segít. Hanke tanácsnok borzasztó önzetlenségének bizonysága ez utcza, jelképezvén egyúttal a világ gyalázatos voltát:“ Kedves szerkesztő úr. Az idézett czikk kedvező és gyors hatásának véletlenül szemtanúja lévén, megreszkírozom ezt a pár sort én is polgártársaim, az egész utcza minden rendű és rangú tisztelt lakossága, különösen pedig a zöldségvásárló szépnem iránti méltó részvétből, nagycsapó-utcza érdekében. (Reményiem, hogy ezért a mai modern világban be nem sajtóperelnek.) Ez az utcza az idézett czikkben jelzett utczánál annyival is inkább siralmas helyzetben van, hogy ezt még eddig a kegyelet sem tisztelte meg valami fényes névvel, (pedig ennek az utczának volna ám egy nagy férfia, a kinek nevére nagyon is méltó volna.) Igaz, hogy ezen az utczán olyan ember jár, akinek dolga van, de nem is kivánkozhatik ide, legalább nappal, akinek dolga nincs, pláne valami lakszibetlis egyén, vagy egy uszályos hölgy, mert ha a Csáthy könyvárusbolt szegletétől ide betalál tekinteni s biz oly éles látással, hogy a Stenczinger-ház szegletétől elláthat különösen a Kápolnási-házig, utálattal fordul el a panorámától, és hálát ad az egek urának, hogy nem kénytelen azon a strekken napjában legalább négyszer átgázolni, (mint p. o. Liptay Miklós kedvelt polgártársam.) Határozottan állítom, hogy Debreczen város egy főbb utcája torkolatában sincs oly nagy forgalom, mint épen nagycsapó-utcza elején, és mégis már Nádudvaron is alig van galádabb ennél hely. Pedig ez a hely kulcsa a város egy ötödrészének s ennek is megvannak a maga jelentőségei, jelesül: itt volt az „Alföldi hírlap“ szerkesztősége, itt a királyi ügyészség hivatala, az iparegyesületi és takarékbank, mellette egy díszes temetkezési intézet, egy só, és a borsodmiskolczi hengermalom lisztraktára, egy keresett kávéház, előtte a nagy forgalmú kenyérpiacz, belvárosi egyetlen óvoda, cukrászda, egy ízletes gyógyszertár, önkéntes tűzoltó egylet őrtanyája, iparos ifjak egyleti helyisége, csizmadia részvénytársulat népes árucsarnoka, első debreczeni vonalzó intézet, ezen az utcán van a nagy népességű, vidékről hozott zöldség, hagyma, lejebb a burgonyapiacz, itt van a 39-ik gyalog sorezred tartalék és hadkiegészítő parancsnoksága, mellette a „Kovács kaserne,“ kissé lejebb az „Oláh kaserne,“ tehát katonai laktanyák, mészárszékek, és ártézi kút!!! közbe-közbe kisebb-nagyobb fűszerkereskedések, kávé-, s más italirérések, közben tudtommal vagy négy orvosi és ügyvédi lak, leányiskola, sok becsületes adófizető polgáros háza, s isten tudja még mi! Kell-e és ipamég több . Azt hiszem, hogy ez a gyengébbek kedvéért közlött kis statisztikai kivonat elégséges arra nézve, hogy az „Urak“ ide is tekintsenek el már valahára ! Hiszen a megyék kikerekítése alkalmával csak nem csatolták talán titokban ezt az utczát Sáros vármegyéhez ? Felesleges ugyan ott, ahol egy városi mérnöki hivatal oly erőkkel rendelkezik, megnevezni a szó teljes értelmében gyalázatos járhatatlan helyeket, mert hisz ezeket — Zicherman mérnök, — azok által a néhány ezer forintba került s befalazott apró vaslemezek által már elég régóta kiabáltatja, mégpedig számokban, de mégsem tartóztathatom meg magamat, hogy fel ne kérjem a szépészet és rendőrség főbb közegeit, (ha ugyan ilyenek is léteznek,) hogy majd valamikor egy hasonló olvadásos vagy esős időben kíséreljenek meg egy rövid sétát, (de urak, nem muszka-bagariában áll, mert igy nem kunszt, a Stenczingerház piacz felőli szegletétől a Kápolnási-házig, lejebb a Lázárné-házától — keresztül kis-csapóutcza torkolatán a Gombos-házig ; a „Kovács-kaserne“ háztól — burgundia-utcza torkolatán keresztül — az „oláh-kaserne“ házig ; s magok csudálkozni fognak rajta, hogy ez a város czimerébe beillesztett báránytürelmü népség,—hogy nem kiáltotta rég a „quo usque tandem abutere patientia nostra“ stb. ismert felszólítást, s be fogják látni, — (a közbeeső járdák makacsságát nem is emlitve), hogy csapóutcza, bár ugyan mint a sógorok mondják, „unter alle kritik“, mindazáltal az egy időre tűrhető állapotba helyezésére fordítandó csekély költség, nem tenné a várost koldussá, mi* igye a mi járdánk, sok ártatlant koldussá is tehet; ezt a kosztén über slagot már csak azért nem közlöm, mert attól tartok, hogy a mérnöki osztály megtalálná magát szégyenleni. —Kedves szerkesztő úr! Valóban kár, hogy az ön lapjában egy ódonsági rovat nem áll nyitva ; higgje meg, hogy ritkán maradna üresen, bej, de sok feljegyezni való volna még abba Debreczenből, s azért is felkérem szépen, hogy ezt a „beküldetett“ czikket ne tessék az újdonsági rovatban közöltetni, csupán következetesség szempontjából ; nem oda való ez ; mert amit irtani, épen nem uj, sőt fájdalom nagyon is idült baj, s az antiquitások közzé tartozik. Meg van reszkirozva: „valeat quantum, valere potest.“ írtam Debreczenben, die 26. febr. anno MDCCCLXXVIII. Amicus. BUDAPESTI HÍREK. Az akadémiai kör tegnap tartotta közgyűlését. Az évi jelentést Arany László igazgató olvasta fel. E szerint a kör 2000 frt készpénzzel rendelkezik. Az uj pápa megválasztásának örömére Haynald Lajos kalocsai érsek ünnepélyes Te Deumot tartott a budavári templomban. A személyszállító gőzhajók Budapest és Győr közt szombat óta naponként közlekednek. A nemzeti lovarda múlt évi bevétele 31000 frt volt. A belügyminiszter jóváhagyta a fővárosi közgyűlés azon határozatát, hogy a Constantinápolyba menekülő török lakosság részére 1000 irtot adományozott. VIDÉK: „ DebreczEmu levelezése Margitta, február 22 A margittai s vidéki népkör könyvtára gyarapítása czéljából f. hó 17-én saját helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendezett; — mely az eddigiekhez képest, a legsikerültebbnek nevezhető. — Képviselve volt itt a város s a vidék minden szépért s jóért lelkesülő közönsége ; a különben is eléggé diszes, nagy, tágas terem zsúfolásig megtelt, — valóban nem csekély érdemére válik a rendező bizottságnak, hogy fáradhatatlan szorgalma által ez estélyt, oly sikerültté és fényessé tette ; — nem is hiányzott itt a jó kedv senkinél, sőt inkább, még jobban fokozódott, hogy hölgyeink, kik különösen pedig az által, minden izükben a megtestesült magyar szellemek, minden fényűzést magok körül kizárvák, egyszerű, de azért igen izlésteljes öltözetben jelentek meg. Képzelhető, mily nagy volt az öröm s jó kedv, midőn egy ily csoportot szemlélhetett ki-ki maga előtt, nem is egy-két egyénnek dobogott fel önként keble e nem mindennapias látványra, és ha hozzá veszem még azokat, kiket némely egyes alak talán közelebbről is érdekelt, mily elragadtató volt még csak ennek öröme. Csak szerénytelenséget követnék el ezúttal, ha ezen diszes csoport közzül, talán egyes alakokat emelnék ki; mivel, a dicséret általános, s így, kihat minden egyes személyre ; — egyenként pedig leírni, egyátalában, nem szándékom. Részt vett ezen valóban fényes társaságban, az épen ott működő sorozó bizottság is, így folyt, ezen határt nem ismerő jókedv a mellékteremben is, hol a fiatalság, vegyülve a már higgadtabb s korosabb férfiakkal karöltve, megemlékeztek hazánk jelen viszonyairól, s ennek halhatatlan nagy fiáról Kossuth Lajosról, kit számtalan „éljen“ kiáltás között üdvözlenek; nem feledkezvén meg ezúttal, Margitta választókerület leendő képviselőjelöltjéről Kökényessy Szaniszlóról, ki 1848/9- ben mint harczos védte hazáját, örömkiáltások között éltették, — s ezen kifogyhatlan jó kedv nőttön nőt mindaddig, mig a regg az esti homályt, a beköszöntő világosságával, szét nem oszlatá. Most, midőn a bál lényeges részeit kellőleg leírtam, nem mulaszthatom el ezúttal, hogy meg ne említsem, mi reám nézve, szinte oly jó behatással volt t. i. az, hogy ezen kisded városban a hazaszeretet mily rendkívüli mérvben fejlődik ; — igaz ugyan, hogy ezen kisded város becsületes és szorgalmas iparosai, a hazaszeretetet tették mindennél előbbvalóvá, s ez elvüktől eltántorítani még ez ideig nem sikerült ; de általánosan véve mégis nem mondható, hogy egyes polgárai s vidékének csekély része ez elv tekintetben kivételt nem képeztek volna ; — na de ennek is meg volt ám a maga oka — t. i. Tisza Kálmánnak 1875 február 3-án tartott kígyókénti sziszegése, elhatott hazánk minden legkisebb rétegébe; igy harapódzott ezen métely, s jutott el oda is, s annak idejében rendesen szedvén a maga áldozatát, — ám azonban, ott mégis egészen úgy történt, mint más nagyobb városokban történtek, mert hízelgő szavának egészben hitelt, sokan mégsem adtak, na de, mit használt mindez, ha az összeházasodás mégis megtörtént ; igen, megtörtént, de csak egy feltétel mellett, „ha adott szavához hű marad ;“ — de ő ezen ígéretét megszegte ; csuda-e hát, ha ők is, azon házassági köteléket, most, semmisnek nyilvánítják ? Bizony, nem ; — sőt, bár más nagyobb városok s ezek között különösen Debreczen venne tőlük jó példát; — azonban, ezen kifejezésem alatt nem értem egészen azt, hogy itt már nem léteznének néhány, Tisza féle közkatonák, — óh igen, léteznek ott is, mint bárhol is, a hazában, — csak hogy ott oly csekély számmal vannak, hogy még csak fel sem tűnnek ; s rendesen az ily jó urak az olyan tánczvigalmakban nem szoktak részt venni, hol, oly nagy féltékenységgel őrzött elvek, az ostromnak lennének kitéve, •— mindezekre aztán méltán elmondhatjuk : Uram bocsáss meg nektek, mert bizony, nem tudják, hogy mit cselekszenek ! —■ pedig bizonny, higyjék el, hogy nincs jobb orvos ma Tisza Kálmánnál, — ki igaz ugyan, hogy nagy érzékenységgel, de oly óvatos ámítással tudná mint ő, a nemzet szeméről a hályogot lehasitani. Dávid. Apróság. Dicsértessék azúr Jézus Krisztus. Magyarország vallás és közoktatási miniszterét, Trefort Ágostont tegnap igtatták be Budapesten a ferencrendiek szerzetébe, mint „contra-Tévedne, a ki azt gondolná, hogy ez csak olyan üres czim, mint például a kir. tanácsosság. Óh nem. E czimen mindig be lehet szabadon járni a barátok asztalához. Jó étvágyat kívánunk Hazánk vallásügyi miniszterének az elfogulatlan jezsuitizmus dicsőségére „Az örök világosság fényeskedjék neki !“ VIDÉKI HÍREK. Vasmegye határozatát, melylyel a megyei állandó szinház alapjához a nemesi pénztárból 15,000 irtot szavazott, a belügyér jóváhagyta Dán Bella Nagyváradon meglőtte magát. A szerencsétlen színésznő volt. Az egykori temesi Bánságnak az anyaországhoz történt bekebelezése emlékére tartandó évszázados ünnepély iránt Temesváron a megyeház termében értekezlet tartatott. Szigeti Imre, a nemzeti színház tagja jelenleg Veszprémben vendégszerepel. A szombathelyi kir. törvényszéktől s a területén működő kir. járásbíróságok mellől husz napdijas írnokot elbocsátottak. Öltözni már hisz volna, díszruhádra, Melyet viselsz és mely alig fedez, A természetnek nincs szüksége.“ „És ha melegen A fejedelmek, minthogy kérők és igy okvetlen szerelmeseknek tartatnak, — Zsenge ifjonczok jelenkori áleráját veszik magukra s olyan selyem puffos, színes szalagokkal díszített jelmezekbe öltöznek, mintha csak Don Diegót akarnák ábrázolni, ki Lear leányait — egy ősi régmúlt korszakba ugorva vissza — a nagy birtokért el akarná csábítani; még a finomul kiszabott másli és csattal fölpiperézett czipő sem marad el lábukról, mintha csak XIV. Lajos udvarában lennének ; igy van a környezet is kiállítva ; igy bizony nem csoda ha a közönség érzéke megzavarodik, mihelyt a függöny fölmegy és szemével ellenkezőjét látja annak, amit fülével hall, később a cselekvények is mind viszálbnak fognak előtte feltűnni és egy tökéletes illúzió helyett beáll egy nagy zavar é s a természetienség. Dessoir és Davison képeznek kivételt, kik mint egy-egy világító oszlopok igazi nagy példányul szolgáltak és ízrel-ízre Shakespeare Learjét állították elő. Dessoir és Davisonnál leszámítva roszul választott, hosszú, nehéz öltözeteiket) az volt a csodálatra méltó Lear alakításában, hogy amikor a függöny, trombiták harsány hangjainál (nem jelenkori intrádák !) föllebbent s a háttér közepén magas trónon — kezükben a királyi sceptrummal — ültek, egy villámokat szóró Jupitert láttunk bennük már a megszólalás első hangjainál ráismerhettünk Shakespeare Lear-jére, sejtettük, éreztük a költő műtárgyának következményeit is. A halandó ember, a művészet tudományával isteni erőre emelkedve állt a közönség előtt; e parancsoló hangon beszélő Lear inkább odadobni látszott országait, mint atyai keggyel fölosztani, éreztük az első alaphangokból, hogy aki e féktelen akaratnak ellent találna mondani, az eltiportatik. A milliók közül mikor és lesznek-e ismét ezekhez hasonló művészi alkotók, kiket Lear előtt Otthelloban, Lear után III. Richardban — tehát egymásután 3 külön nagy alakban — ég és föld közt való különbséggel láttunk teremteni ! E két Lear-től én igen emberinek, természetesnek, sőt kimaradhatlannak éreztem, hogy Cordeliát oly féktelen szilajságu dühvel tagadja ki és úgy tapasztaltam, hogy az egész közönség ugyanezt érezte. Az, igen helyes scenírozás, hogy Lear nem jön be kíséretével a színpadra, hanem már ott áll az egész személyzet. Az első képről,e külön egyéniségek nagy csoportjáról, — ha helyesen van visszaadva a külsőség, ha már ott ül az arcokon az egyéni kifejezés a harsonák hangjai mellett történő kis szünet alatt, a közönség egy pillanatban a tragoedia légkörében érzi magát varázsoltatni. E bevezetési scéna alatt, különösen Gonerilnek és Regánnak, mint akik legközelebb folynak be az első cselekvénybe, kell a maguk egyéniségét a külsőn jól kifejezni s ebből csak akkor és hirtelen átmenni, a mikor Lear által a nyilatkozatra felszólitatnak ; a megszólalás ez első hangjainál látnunk és éreznünk kell, mint vetik el e lányok a hirtelen történő átmenettel, valódi egyéniségüket és mint veszik föl Lear-rel szemben, a rut hizelgés hangján, sátáni lányokét, mintegy parancsszóra, igy szoktatva, igy tanítva, hogy aztán csaljanak és elárulják az apát. Erre annyival inkább figyelniük kell a Goneril és Regan személyesitőinek, mert ők sem gondolják, várják, hogy az apa gyöngesége az országrész kiosztása előtt, a gyermekeknek mintegy hivatalos nyilatkozatát kívánja szeretetükről, s hogy ezt nem is gondolják, várják, azt nekik jelezni kell a közönség előtt. Nemzetközi kiállítás A párisi közkiállítás gépcsarnokának magyar osztályában levő ablakok a napsugarak behatása ellen függönyökkel lévén ellátandók, ezen függönyök a kiállítók által igen czélszerűen üzleti hirdetményekre lennének felhasználhatók. A hirdetmények díja igen mérsékelt. Felhívatnak a kiállítók, hogy a függönyöknek említett czélból való igénybe vétele végett az orsz. központi bizottság irodájában jelentkezzenek, hol a feltételek iránt felvilágosítás fog nyujtatni. A párisi közkiállításra a napokban szállíták el a magyar nemzeti muzeum négy e czélra kitelelt, s lapunkban már említett képét. A régiségtári gyűjteményből nem küld a muzeum semmit a közkiállitásra, mert a mi unicumok a kőkorszakbeli s a bronz-gyűjteményekben található, az a múlt évi nemzetközi archaelogiai kongressuson eléggé ismertetve volt; a többi tárgy pedig a többi nemzet múzeumaiban található tárgyakkal nem versenyképes. Kelet. A békefeltételek: Bulgária lesz a Duna és Balkán közötti terület a Dobrudja leszámításával, valamint a Fekete tenger s Szerbia közti terület, az egész Marina völgy és Drinápoly kivételével, ellenben Sofia és Philippopel s Thracia és Macedonia nagyobb részben hozzá számíttatik. Az előkelők egy gyűlése fogja a bolgár fejedelmet választani, mely választás szentesítése a porta és hatalmaktól fog függni. A portának fizetendő bolgár tributum ezen tartomány jelen tiszta jövedelmének fog megfelelni. Egy orosz bizottság fogja a kormányt Bulgáriában, mely 50000 orosz által megszállva maradt ellenőrizni. Podgorica és Antivari róval egyesittetik, mely ezenkívül Montenegnagyobbi Ez az első fordulat a tragoedia megindulásában és ebből támad Cordeliában is egyszerre föl az öntudatosságnak ama tiszta érzelme, mely az apától nyert természeti tulajdonság erős akaratával bátor és őszinte nyilatkozatra ragadja az ősi naivság ez egyszerű lényét, apja nagy gyöngesége ellen. Amit Goneril és Regan tesz, az megbotránkoztatja Cordelia nemesen érző, egyenesen gondolkozó lelkét és fokozatosan ép ellenkező végletre hajtja. Nem csekély fontosságú az első nagy scéna alatt mindazon személyesítőknek, kik jelen vannak és a cselekvényben részt vesznek, — külsőleg, arczjátékkal és a szituáczióhoz mért mozdulattal — egy meglepetési bámulatot kifejezni azon momentumban, mikor Lear első beszédében országáról leányai javára lemondván e lemondást egy bátor föltételhez köti: — — — Szóljatok leányim Szeret leginkább, hogy legfőbb kegyünket Érdem szerint adhassuk. ---- ----- — _ (Folyt, köv.j mélyítek