Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-02-26 / 40. szám

1878. X. évfolyam. 40. szám. Kedd, február 26. Előfizetési pénz s minden közlemény : FŐ-PIACZ, V­I« C­S­E­Y - HÁZ FÖLDSZINT a szerkesztő­­ségbe bérmentve küldendők. Előfizethetni helyben : TIBUSODI K. LAJOS és IQ- CSÁTHY KÁROLY könyvkereskedésében s a szerkesztőségnél. — ’­ Egyébl­tt n. p.»Htahivatalok utján. -< m.----------------- «a* A del»rec ® eaa-Tl«létel leaisé«l páré4 közlönye« Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. Bélyegdij •* minden boigtatásér­t külön 30 kr, „N­y­i I­t­t­é­ru-on megjelenő közlemény öthanébo« pet.it Horn 15 kr. Név- vagy bém­entetleniU bnkülölt ké/íratok nf*m vétitnek tekintetbf*. — Úgyszintén kéz­­■ iratok nem adulnak­ vinazn. r T­YFY2TD­ Tztf*iTzmIS*Ttir — Helyben es postán küldve: faji JsjjB gj Ilit j|||^^|!| gn bB jsa «■ l|i||Í ggt l|j­i|Ík Wa ötbaaábos |.etit8orért 6 kr. ügy tv­r. 10 Irt — kr. Negyed évre 1 frt 50 kr. JgS^^ágjlf JS||­­ifeS Jjjpj Jffl W|ÜS >gW jHfpV .^P3 jPj ,JbI| «8, Ug N­gyobb terjedelmű , mint színtén több lehelt Fél évre »>"­­ > BttiB&SBt&Sr A ~*<B­IHS«Syr B^BaBfflfflnl IMM­r­it­e «« alku • * g ♦ e­e 4 b b­érért. POLITIK­AI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP ■' * —' ■ '­­...... ■ [UNK] ■ ■ [UNK] ■.. .... •> % .______ A végerőlködés. Remény nélkül. * * Minden ember életének van czélja s munkásságának köre. A társadalomra nézve pedig ki-ki csak annyit ér, a men­nyit tevékenységével a közügyek szeke­rén egyet mozdíthat — előre. A mi kormányelnökünk az utóbbi időben különleges foglalkozásra adta ma­gát. — Nem törődik ő most az elnöki teen­dők terhes ügyeivel. — Pihenhet tőle belügyeink összes ága. Hisz ez csak mellékes, mert csak a „haza“ érdeke. Koldulásra adta magát. Összes erejét megfeszíti, hogy azo­kat, a­kik az ő szembunyorítására nem fuvják mindjárt a „Gott erhalte“-t, irgal­matlanul leszavaztassa, ha együtt vész is el ezekkel a haza. Szavazatokat koldul. És talál is azon elemeknél, a­me­lyek „nemzetiségi­­ köpenybe burkolózva örökösen a haza ellenségeiül tűntek föl Tisza ezekkel árul most egy gyé­kényen. Csodálatos, hogy a közösügyes kor­mányok kisebb-nagyobb mértékben ott keresnek menedéket, a­hol nemzetünk belellenségeinek kígyófészke rejlik Választások alkalmával, ha valamely mameluk otthon szégyenteljesen ki­­kosaraztatik . Erdélyben az együ­gyü oláhok közt mindig van számára fen­­tartva egy képviselői hely, s azt meg­szerzik neki minden áron. Lejárta magát a Tisza kormány is itt a magyarság közepette. Befogott ma­­melukjaival már nem vergődhetnék zöld ágra De azért nem jön zavarba. Kezet fog örökös ellenségeinkkel is. Csak hogy bennünket leszavaztas­son. Utóbbi időben úgy áll a kormány, hogy minden erőfeszítése mellett is 22 árva szavazatnál nem volt képes többet összeczigánykodni. S ezek is a nemzeti­ségi képviselők köréből teltek ki. No meg saját hivatalnokaiból. Látni való, hogy e többség olyan, a­mire a parlamenti rendszer tisztessé­ges fogalmával bíró kormány nem épít­het. — Egészséges kormányzásra ebben egyátalában nincs semmi biztosíték. Mert hiszen még csak erőszakolni sem kell a „véletlent“, s azt a szerencsétlen több­séget egy rövid perez alatt elfúvhatja a szél. Görcsös szívóssággal ragaszkodik azért mindennek ellenére a kormány el­koptatott bársonyszékéhez. Nem tágít az utosó leheletig. Pedig úgy látszik, hogy ez erőlkö­dés által csak bukásának szégyenét növeli. Csak a vak nem látja már, hogy a Tisza kormány nemcsak a közéletben, ha­nem a sajtóban épen úgy, mint a tör­vényhozás termében — a közmegvetés tárgya. Az az egy-két ponyvairodalmi ter­mék, a­mely által saját pénzéért magát dicsőitteti, bárhogy fúrja is tajtékját az ellenzékre, nem teszi, nem teheti meg azt a szolgálatot, hogy a fenálló kor­mány számára többé a nemzet megvesz­­tegeth­etlen érzületének szentélyében he­lyet csináljon. Emberi erőnek nem áll hatalmában a szerecsent fehérre mosni. Hadd pusztuljon nemzetiségi barátai­val együtt. Ne növelje már a nemzet átkát, mely a haza minden zugából hang­zik utána. Önérzetre korm­ányunknál többé nem hivatkozhatunk, mert az már rég kihalt belőle. A honatyák jobbjai tegyék meg kö­telességeiket. Hozzájuk szól a nemzet imája, a­mely szerint a kétségbeesés hangján kéri : „Szabadítsatok meg a gonosztól.0 Lear király« Tanulmány. — Molnár Györgytől (Folytatás.­ A színművészet mai fejlettségében fontos az áb­ra és jelmez helyes választása is, melyet a művészien kivitt arczjáték tesz szótlanul is oly érthetővé, hogy a közönség már a szemlé­lés folytán előre érezni fogja, hogy milyen a meginduló műtárgy. Lear-ben, sem minálunk, sem a német színpadokon (a bécsi várszínhá­zat sem veszem ki) nem találjuk a műveit ösz­­hangban, sem a díszítményeket, sem a jelme­zeket, de többnyire az áb­rát sem. Például: Lear leányai a 19-ik század di­vatos szabású, könnyű, lyoni selyem, uszályos ruháiba öltöznek s még a finom kesztyűt sem nélkülözik, holott a darabban mindenütt Ju­pitert és isteneket emlegetnek — tehát po­gány korszakról beszélnek ; sőt maga Shakes­peare is, kiről tudjuk, hogy darabjait nem irta tele instrukcziókkal, Learnak — Goneril és Regannal való második nagy összeütközésénél, e szavakkal mintegy jelzi műtárgyának kor­szaki öltözete Kinevezés A közlekedési miniszter a percsórai vitás ügyben arról értesíti Szeged városát, hogy a fölmentett Marsovszky helyére Kende Kamil orsz. képviselőt nevezte ki kormánybiztosnak, melléje pedig műszaki ta­nácsosul S­z­e­g­h­e­ő Atilla főmérnököt. A delegációk legközelebbi ülése, mint a „B. C.“ illetékes forrásból hallja, márczius 7-ére fog kitüzetni. A közös kormány tekin­tettel a komoly külügyi helyzetre, minden­eset­re fog kérni a delegációktól felhatalmazást, egy bizonyos összegű rendkívüli hitel felvéte­lére. Miután azonban tegnap délutánig még nem volt bizonyos , létesülni fog-e a konfe­­renczia vagy sem, (a külügyminisztérium az eziránti tanácskozásoknak egy végleges praek­­lusiv­ határidőt akar szabni) nem történt tegnap végleges megállapodás a delegáczióknak teen­dő előterjesztés tárgyában, mert más minősé­gű lesz a hitel, ha a delegációk összejövetelig a konferenczia biztosítva van és más termé­szetű, ha az nem lesz biztosítva. Bizottsági ügyek. A képviselőház vizs­gáló bizottsága Földváry Mihály helyett Vla­­dár Ervint választotta elnökévé. — A h­­á­z igazságügyi bizottsága a delegátiók ülésezése alatt tárgyalás alá fogja venni a főrendiháznak a büntető törvényjavaslatra vonatkozó módosí­tásait s a polgári perrendtartás tervezetét. Helyi érdekeink Szépészeti ügy. — A „Debreczen“ folyó 1878-ik évi február 21-ről kelt 37-ik számának ujdonsági rovatá­ban a 10-ik czikk szóról-szóra igy hangzik­„A régi szép utcza siralom­völg­gyé változott, Te­­leky névvel tisztelte meg ugyan a kegyelet, de a mai hálátlan kor arra sem méltatja, hogy legalább tartsa. Lyuk itt is, lyuk ott is, Járdaadót pedig tisztán fizet­nek. Hanem a­mit a szépészeti osztály elhagy, s a vá­rosi rendőrség pedig elfelejt, azon már az isten sem segít. Hanke tanácsnok borzasztó önzetlenségének bi­zonysága ez utcza, jelképezvén egyúttal a világ gya­lázatos voltát:“ Kedves szerkesztő úr. Az idézett czikk kedvező és gyors hatá­sának véletlenül szemtanúja lévén, megreszkí­­rozom ezt a pár sort én is polgártársaim, az egész utcza minden rendű és rangú tisztelt la­kossága, különösen pedig a zöldségvásárló szépnem iránti méltó részvétből, nagycsapó-ut­­cza érdekében. (Reményiem, hogy ezért a m­ai modern világban be nem sajtóperelnek.) Ez az utcza az idézett czikkben jelzett utczánál annyival is inkább siralmas helyzetben van, hogy ezt m­ég eddig a kegyelet sem tisz­telte meg valami fényes névvel, (pedig ennek az utczának volna ám egy nagy férfia, a kinek nevére nagyon is méltó volna.) Igaz, hogy ezen az utczán olyan ember jár, a­kinek dolga van, de nem is kivánkozhatik ide, legalább nappal, a­kinek dolga nincs, pláne valami lak­­szibetlis egyén, vagy egy uszályos hölgy, mert ha a Csáthy könyvárusbolt szegletétől ide be­talál tekinteni s biz oly éles látással, hogy a Stenczinger-ház szegletétől elláthat különösen a Kápolnási-házig, utálattal fordul el a pa­norámától, és hálát ad az egek urának, hogy nem kénytelen azon a strekken napjában leg­alább négyszer átgázolni, (mint p. o. Liptay Miklós kedvelt polgártársam.) Határozottan ál­lítom, hogy Debreczen város egy főbb utcája torkolatában sincs oly nagy forgalom, mint épen nagycsapó-utcza elején, és mégis már Nádudvaron is alig van galádabb ennél hely. Pedig ez a hely kulcsa a város egy ötödré­szének s ennek is megvannak a maga jelentő­ségei, jelesül: itt volt az „Alföldi hírlap“ szer­kesztősége, itt a királyi ügyészség hivatala, az iparegyesületi és takarékbank, mellette egy díszes temetkezési intézet, egy só, és a bor­­sodm­iskolczi hengermalom lisztraktára, egy keresett kávéház, előtte a nagy forgalmú ke­­nyérpiacz, belvárosi egyetlen óvoda, c­ukrász­­da, egy ízletes gyógyszertár, önkéntes tűzoltó egylet őrtanyája, iparos ifjak egyleti helyisége, csizmadia részvénytársulat népes árucsarnoka, első debreczeni vonalzó intézet, ezen az utcán van a nagy népességű, vidékről hozott zöldség, hagyma, lejebb a burgonyapiacz, itt van a 39-ik gyalog sorezred tartalék és hadkiegészítő parancsnoksága, mellette a „Kovács kaserne,“ kissé lejebb az „Oláh kaserne,“ tehát katonai laktanyák, mészárszékek, és ártézi kút!!! közbe-közbe kisebb-nagyobb fűszerkereskedé­­sek, kávé-, s más italir­érések, közben tudtom­mal vagy négy orvosi és ügyvédi lak, leányis­kola, sok becsületes adófizető polgár­­os háza, s isten tudja még mi! Kell-e és ipa­még több . Azt hiszem, hogy ez a gyengébbek ked­véért közlött kis statisztikai kivonat elégséges arra nézve, hogy az „Urak“ ide is tekintsenek el már valahára ! Hiszen a megyék kikerekí­­tése alkalmával csak nem csatolták talán ti­tokban ezt az utczát Sáros vármegyéhez ? Felesleges ugyan ott, a­hol egy városi mérnöki hivatal oly erőkkel rendelkezik, meg­nevezni a szó teljes értelmében gyalázatos jár­hatatlan helyeket, mert hisz ezeket — Zicher­­man mérnök, — azok által a néhány ezer fo­rintba került s befalazott apró vaslemezek ál­tal már elég régóta kiabáltatja, mégpedig szá­mokban, de még­sem tartóztathatom meg ma­gam­at, h­ogy fel ne kérjem a szépészet és rend­őrség főbb közegeit, (ha ugyan ilyenek is lé­teznek,) hogy majd valamikor egy hasonló ol­­vadásos vagy esős időben kíséreljenek meg egy rövid sétát, (de urak, nem muszka-baga­riában áll, mert igy nem kunszt,­ a Stenczin­­gerház piacz felőli szegletétől a Kápolnási-há­zig, lejebb a Lázárné-házától — keresztül kis-csapóutcza torkolatán a Gombos-házig ; a „Kovács-kaserne“ háztól — burgundia-utcza torkolatán keresztül — az „oláh-kaserne“ há­zig ; s magok csudálkozni fognak rajta, hogy ez a város czimerébe beillesztett báránytürelmü népség,—hogy nem kiáltotta rég a „quo us­que tandem abutere patientia nostra“ stb. ismert felszólítást, s be fogják látni, — (a közbeeső járdák makacsságát nem is emlitve), hogy csapóutcza, bár ugyan mint a sógorok mondják, „unter alle kritik“, mind­­azáltal az egy időre tűrhető állapotba helye­zésére fordítandó csekély költség, nem tenné a várost koldussá, mi*­ igy­e a mi járdánk, sok ártatlant koldussá is tehet­; ezt a kosz­tén über slagot már csak azért nem köz­löm, mert attól tartok, hogy a mérnöki osz­tály meg­találná magát szégyenleni. —Kedves szerkesztő úr! Valóban kár, hogy az ön lap­jában egy ódonsági rovat nem áll nyitva ; higgje m­eg, hogy ritkán maradna üresen, bej, de sok feljegyezni való volna még abba Debreczenből, s azért is felkérem szépen, hogy ezt a „bekül­detett“ czikket ne tessék az újdonsági rovat­ban közöltetni, csupán következetesség szem­pontjából ; nem oda való ez ; mert a­mit ir­tani, épen nem uj, sőt fájdalom nagyon is idült baj, s az antiquitások közzé tartozik. Meg van reszkirozva: „valeat quantum, valere potest.“ írtam Debreczenben, die 26. febr. anno MDCCCLXXVIII. Amicus. BUDAPESTI HÍREK. Az akadémiai kör tegnap tartotta közgyűlését. Az évi jelentést Arany László igazgató olvasta fel. E szerint a kör 2000 frt készpénzzel rendelkezik. Az uj pápa megválasztásának örömére Haynald La­jos kalocsai érsek ünnepélyes Te Deumot tartott a budavári templomban. A személyszál­lító gőzhajók Budapest és Győr közt szombat óta naponként közlekednek. A nemzeti lovarda múlt évi bevétele 31000 frt volt. A belügymi­niszter jóváhagyta a fővárosi közgyűlés azon határozatát, hogy a Constantinápolyba mene­külő török lakosság részére 1000 irtot ado­mányozott. VIDÉK: „ D­e­breczEmu levelezése Margitta, február 22 A margittai s vidéki népkör könyvtára gyarapítása czéljából f. hó 17-én saját helyi­ségében zártkörű tánczvigalmat rendezett; — mely az eddigiekhez képest, a legsikerültebb­nek nevezhető. — Képviselve volt itt a város s a vidék minden szépért s jóért lelkesülő kö­zönsége ; a különben is eléggé diszes, nagy, tágas terem zsúfolásig megtelt, — valóban nem csekély érdemére válik a rendező bizottságnak, hogy fáradhatatlan szorgalma által ez estélyt, oly sikerültté és fényessé tette ; — nem is hi­ányzott itt a jó kedv senkinél, sőt inkább, még jobban fokozódott, hogy hölgyeink, kik különösen pedig az által, minden izükben a meg­testesült magyar szellemek, minden fényűzést magok körül kizárvák, egyszerű, de azért igen izlésteljes öltözetben jelentek m­eg. Képzelhető, mily nagy volt az öröm s jó kedv, midőn egy ily csoportot szemlélhetett ki-ki maga előtt, nem is egy-két egyénnek dobogott fel önként keble e nem minden­napias látványra, és ha hozzá veszem még azokat, kiket némely egyes alak talán közelebbről is érdekelt, mily elra­gadtató volt m­ég csak ennek öröme. Csak szerénytelenséget követnék el ez­úttal, ha ezen diszes csoport közzül, talán egyes alakokat emelnék ki; mivel, a dicséret általános, s így, kihat minden egyes személyre ; — egyenként pedig leírni, egyátalában, nem szándékom. Részt vett ezen valóban fényes társaságban, az épen ott működő sorozó bizottság is, így folyt, ezen határt nem ismerő jókedv a mellékteremben is, hol a fiatalság, vegyülve a már higgadtabb s korosabb férfiakkal kar­öltve, megemlékeztek hazánk jelen viszonyai­ról, s ennek halhatatlan nagy fiáról Kossuth Lajosról, kit számtalan „éljen“ kiáltás között üdvözlenek; nem feledkezvén meg ezúttal, Margitta választókerület leendő képviselője­löltjéről Kökényessy Szaniszlóról, ki 1848/9- ben mint harczos védte hazáját, örömkiáltások között éltették, — s ezen kifogyhatlan jó kedv nőttön nőt mindaddig, mig a regg az esti homályt, a beköszöntő világosságával, szét nem oszlatá. Most, midőn a bál lényeges részeit kel­lőleg leírtam, nem mulaszthatom el ezúttal, hogy meg ne említsem, m­i reám­ nézve, szinte oly jó behatással volt t. i. az, hogy ezen kisded városban a hazaszeretet mily rendkívüli mérv­ben fejlődik ; — igaz ugyan, hogy ezen kis­ded város becsületes és szorgalmas iparosai, a hazaszeretetet tették mindennél előbbvalóvá, s ez elvüktől eltántorítani még ez ideig nem si­került ; de általánosan véve mégis nem mond­ható, hogy egyes polgárai s vidékének cse­kély része ez elv tekintetben kivételt nem ké­peztek volna ; — na de ennek is meg volt ám a maga oka — t. i. Tisza Kálmánnak 1875 február 3-án tartott kígyókénti sziszegése, el­hatott hazánk minden legkisebb rétegébe; igy harapódzott ezen métely, s jutott el oda is, s annak idejében rendesen szedvén a maga ál­dozatát, — ám azonban, ott mégis egészen úgy történt, mint más nagyobb városokban történtek, mert hízelgő szavának egészben hi­telt, sokan mégsem adtak, na de, mit használt mindez, ha az összeházasodás mégis megtör­tént ; igen, megtörtént, de csak egy feltétel mellett, „ha adott szavához hű marad ;“ — de ő ezen ígéretét megszegte ; csuda-e hát, ha ők is, azon házassági köteléket, most, sem­­misnek nyilvánítják ? Bizony, nem ; — sőt, bár más nagyobb városok s ezek között kü­lönösen Debreczen venne tőlük jó példát; — azonban, ezen kifejezésem alatt nem értem egészen azt, hogy itt már nem léteznének né­hány, Tisza féle közkatonák, — óh igen, lé­teznek ott is, mint bárhol is­, a hazában, — csak hogy ott oly csekély számmal vannak, hogy még csak fel sem tűnnek ; s rendesen az ily jó urak az olyan tánczvigalmakban nem szoktak részt venni, hol, oly nagy féltékeny­séggel őrzött elvek, az ostromnak lennének kitéve, •— mindezekre aztán méltán elmond­­h­atjuk : Uram bocsáss meg nektek, mert bi­zony, nem tudják, hogy mit cselekszenek ! —■ pedig bizonny, higyjék el, hogy nincs jobb or­vos ma Tisza Kálmánnál, — ki igaz ugyan, hogy nagy érzékenységgel, de oly óvatos ámí­tással tudná mint ő, a nemzet szeméről a há­lyogot lehasitani. Dávid. Apróság. Dics­értessék azúr Jézus Krisztus. Magyarország vallás és közoktatási mi­niszterét, Trefort Ágostont tegnap igtatták be Buda­pesten a ferencrendiek szerzetébe, mint „c­o­n­t­r­a-Tévedne, a ki azt gondolná, hogy ez csak olyan üres czim, mint például a kir. tanácsosság. Óh nem. E czimen mindig be lehet szabadon járni a barátok asztalához. Jó étvágyat kívánunk Hazánk vallásügyi minisz­terének az elfogulatlan jezsuitizmus dicsőségére „Az örök világosság fényeskedjék neki !“ VIDÉKI HÍREK. Vasmegye határozatát, melylyel a megyei állandó szinház alapjához a nemesi pénztárból 15,000 irtot szavazott, a belü­­gyér jóváhagyta Dán Bella Nagy­váradon meglőtte magát. A szerencsétlen színésznő volt. Az egykori temesi Bánságnak az anyaországhoz történt be­kebelezése emlékére tartandó évszázados ün­nepély iránt Temesváron a megyeház termé­ben értekezlet tartatott. Szigeti Imre, a nem­zeti színház tagja jelenleg Veszprémben ven­dégszerepel. A szombathelyi kir. törvényszék­től s a területén működő kir. járásbíróságok mellől husz napdijas írnokot elbocsátottak. Öltözni már hisz volna, díszruhádra, Melyet viselsz és mely alig fedez, A természetnek nincs szüksége.“ „És ha melegen A fejedelmek, minthogy kérők és igy okvetlen szerelmeseknek tartatnak, — Zsenge ifjonczok jelenkori áleráját veszik magukra s olyan selyem puffos, színes szalagokkal díszí­tett jelmezekbe öltöznek, mintha csak Don Diegót akarnák ábrázolni, ki Lear leányait — egy ősi régmúlt korszakba ugorva vissza — a nagy birtokért el akarná csábítani; még a finomul kiszabott másli és csattal fölpiperézett czipő sem marad el lábukról, mintha csak XIV. Lajos udvarában lennének ; igy van a környe­zet is kiállítva ; igy bizony nem csoda ha a közönség érzéke megzavarodik, mihelyt a füg­göny fölmegy és szemével ellenkezőjét látja annak, amit fülével hall, később a cselekvé­­nyek is mind viszálbnak fognak előtte feltűn­ni és egy tökéletes illúzió helyett beáll egy nagy zavar é s a természetienség. Dessoir és Davison képeznek kivételt, kik mint egy-egy világító oszlopok igazi nagy példányul szolgáltak és ízrel-ízre Shakespeare Learjét állították elő. Dessoir és Davisonnál­­ leszámítva roszul választott, hosszú, nehéz öltözeteiket) az volt a csodálatra méltó Lear alakításában, hogy a­mikor a függöny, trombiták harsány hang­jainál (nem jelenkori intrádák !) föllebbent s a háttér közepén magas trónon — kezükben a királyi sceptrummal — ültek, egy villámo­kat szóró Jupitert láttunk bennük már a meg­szólalás első hangjainál rá­ismerhettünk Sha­kespeare Lear-jére, sejtettük, éreztük a köl­tő műtárgyának következményeit is. A halandó ember, a művészet tudomá­nyával isteni erőre emelkedve állt a közönség előtt; e parancsoló hangon beszélő Lear in­kább oda­dobni látszott országait, mint atyai keg­gyel fölosztani, éreztük az első alap­han­gokból, hogy a­ki e féktelen akaratnak ellent találna mondani, az eltiportatik. A milliók közül mikor és lesznek-e is­mét ezekhez hasonló művészi alkotók, kiket Lear előtt Otthelloban, Lear után III. Ric­­hardban — tehát egymásután 3 külön nagy alakban — ég és föld közt való különbséggel láttunk teremteni ! E két Lear-től én igen emberinek, ter­mészetesnek, sőt kim­aradhatlannak éreztem, hogy Cordeliát oly féktelen szilajságu düh­vel tagadja ki és úgy tapasztaltam, hogy az egész közönség ugyanezt érezte. Az, igen helyes scenírozás, hogy Lear nem jön be kíséretével a színpadra, hanem már ott áll az egész személyzet. Az első képről,e külön egyéniségek nagy csoportjáról, — ha helyesen van visszaadva a külsőség, ha már ott ül az­­ arcokon az egyéni kifejezés a harsonák hangjai mellett történő kis szünet alatt, a közönség egy pillanatban a tragoedia légkörében érzi magát varázsoltatni. E bevezetési scéna alatt, különösen Go­­nerilnek és Regánnak, mint a­kik legközelebb folynak be az első cselekvénybe, kell a maguk egyéniségét a külsőn jól kifejezni s ebből csak akkor és hirtelen átmenni, a mikor Lear által a nyilatkozatra felszólitatnak ; a megszólalás ez első hangjainál látnunk és éreznünk kell, mint vetik el e lányok a hirtelen történő át­menettel, valódi egyéniségüket és mint veszik föl Lear-rel szemben, a rut hizelgés hangján, sátáni lányokét, mintegy parancsszóra, igy szoktatva, igy tanítva, hogy aztán csaljanak és elárulják az apát. Erre annyival inkább figyelniük kell a Goneril és Regan személyesitőinek, mert ők sem gondolják, várják, hogy az apa gyönge­­sége az országrész kiosztása előtt, a gyerme­keknek mintegy hivatalos nyilatkozatát kívánja szeretetükről, s hogy ezt nem is gondolják, várják, azt nekik jelezni kell a közönség előtt. Nemzetközi kiállítás A párisi közkiállítás gépcsarnokának ma­gyar osztályában levő ablakok a napsugarak behatása ellen függönyökkel lévén ellátandók, ezen függönyök a kiállítók által igen czélsze­­rűen üzleti hirdetményekre lennének felhasz­nálhatók. A hirdetmények díja igen mérsékelt. Felhívatnak a kiállítók, hogy a függönyöknek említett czélból való igénybe vétele végett az orsz. központi bizottság irodájában jelentkez­zenek, hol a feltételek iránt felvilágosítás fog ny­ujtatni. A párisi közkiállításra a napokban szállíták el a magyar nemzeti muzeum négy e czélra kitelelt, s lapunkban már említett ké­pét. A régiségtári gyűjteményből nem küld a muzeum semmit a közkiállitásra, mert a mi unicumok a kőkorszakbeli s a bronz-gyű­jte­­ményekben található, az a múlt évi nemzet­közi archaelogiai kongressuson eléggé ismer­tetve volt; a többi tárgy pedig a többi nemzet múzeumaiban található tárgyakkal nem versenyképes. Kelet. A békefeltételek: Bulgária lesz a Duna és Balkán közötti terület a Dobrudja leszámításával, valamint a Fekete tenger s Szerbia közti terület, az egész Marina völgy és Drinápoly kivételével, ellen­ben Sofia és Philippopel s Thracia és Mace­donia nagyobb részben hozzá számíttatik. Az előkelők egy gyűlése fogja a bolgár fejedel­met választani, mely választás szentesítése a porta és hatalmaktól fog függni. A portának fizetendő bolgár tributum ezen tartomány je­len tiszta jövedelmének fog megfelelni. Egy orosz bizottság fogja a kormányt Bulgáriában, mely 50000 orosz által megszállva marad­t ellenőrizni. Podgorica és Antivari róval egyesittetik, mely ezenkívül Monteneg­nagyobbi­ Ez az első fordulat a tragoedia megin­dulásában és ebből támad Cordeliában is egy­szerre föl az öntudatosságnak ama tiszta ér­zelme, mely az apától nyert természeti tulaj­donság erős akaratával bátor és őszinte nyi­latkozatra ragadja az ősi naivság ez egyszerű lényét, apja nagy gyöngesége ellen. Amit Goneril és Regan tesz, az megbot­ránkoztatja Cordelia nemesen érző, egyenesen gondolkozó lelkét és fokozatosan ép ellenkező végletre hajtja. Nem csekély fontosságú az első nagy scéna alatt mindazon személyesítőknek, kik jelen vannak és a cselekvényben részt vesznek, — külsőleg, arczjátékkal és a szituáczióhoz mért mozdulattal — egy meglepetési bámula­tot kifejezni azon momentumban, mikor Lear első beszédében országáról leányai javára le­mondván e lemondást egy bátor föltételhez köti: — — — Szóljatok leányim Szeret leginkább, hogy legfőbb kegyünket Érdem szerint adhassuk. ---- ----- — _ (Folyt, köv.j mélyítek

Next