Debreczeni Ujság, 1930. augusztus (34. évfolyam, 271-195.[295.] szám)
1930-08-01 / 271. szám
1930 augusztus 1. DEBRECENI ÚJSÁG Tiszapolgárnak létérdeke az új hid Ugyanakkor Tiszapolgáron is folyik a mozgalom a hídért. Itt még külön párt is alakult, amely feláldozva a politikát, a híd ügyét vallja legfőbb programpontjának. Abban ugyanis pártkülönbség nélkül megegyezik az egész Tiszapolgár minden lakosa és minden vezetője, hogy a híd nélkül elsorvad a község. A Hajdúföld munkatársa végigjárta Tiszapolgárt, beszélt a vezető férfiakkal csakúgy, mint a legegyszerűbb emberekkel, akik egyértelműig azt hangoztatják, hogy a flld megépítése az egyetlen lehetőség a köz-ség lakosságának boldogulására. Tiszapolgár piacára minden héten legalább egy fél vagon baromfit, ugyanannyi tojást visznek fel. Ezt azonban csak a legalacsonyabb áron, vagy egyáltalán sehogy sem lehet értékesíteni. A kereskedők kihasználják a gazdák szorult helyzetét és potom áron vásárolnak össze mindent. A községnek ugyanis egyáltalán nincs piaca. Nyíregyháza messze van, Debrecent még nehezebb megközelíteni. Legközelebb lenne Miskolc, azonban ide nem érdemes semmit sem vinni, mert a révész elviszi a hasznot, amennyiben igen drága a kompon , való átkelés. A terményeket talán az egész országban Tiszapolgáron vásárolják legolcsóbban a kereskedők. Vasúti költség címén 3 pengő 20 fillért számítanak le minden méter mázsa búza árából. Bajok a komp körül A tiszai révész, aki az egri káptalantól egyetlen tinóért bérli a kompot, 2 pengő 40 fillért kér egy szekér és UJ ROHAM: INDUL A TISZAPOLGÁRI HIDÉRT Két országrész minden érdekeltsége mozgalmat indít, hogy Tiszapolgárnál építsék fel az új közúti hidat Hajdúböszörmény és Tiszapolgár kezdeményezik az akciót — Fontos mezőgazdasági érdekek követelik az új híd elkészitését — Miért nem tudnak cukorrépát termelni a böszörményi gazdák ? Debrecen és Miskolc között 60 kilométerrel rövidebb lenne az út Látogatás a tiszapolgári révnél A Debreceni Újság tudósítójátó A tiszapolgári híd megépítéséé huszonöt év óta tart már a küzdelem Pontosan negyedszáz évvel ezelő ígérte meg Kossuth Ferenc, az akkori kereskedelmi miniszter, hogy polgári hidat elkészítteti. Két évv később már a Debrecen—Hajdúnám — Tiszapolgár—Miskolc közötti vasi építésére is kiadták az engedély-állatot Dékány Lajos tiszapolgá bankigazgatónak. A háború előtt Hajdúböszörmény és Hajdúnánás egy egymillió békebeli aranykorom ajánlottak fel a vasútépítéshez val hozzájárulásképpen. A vasútból és Zlidből még sem lett semmi sem. Jó a háború, a forradalom és Iiszapolgárnál még ma sincs hid a Iiszán. Huszonötéves harc a hidér Hirtelenében pedig elő sem leht sorolni, hogy két országrész iparának, kereskedelmének, legfőképp pedig mezőgazdaságának mennyi vitális érdeke fűződik ahhoz, hogy Tiszapolgáron keresztül Miskolcot , Debrecent, Felsőmagyarországot és, Tiszántúlt hatvan kilométerrel közelebb hozzák egymáshoz. A vasúti , nagyrészben az országúti forgalom is ezidőszerint Nyíregyháza és Szerencs vonalon bonyolódik le Miskolc felé. Óriási kerülő, drága fuvarköltség, feleslegesen elpocsékolt idő. Ezzel szemben Hajdúböszörmény Hajdúnánás, Tiszapolgár felé kész jó autó it, hatvan kilométer távolságot két óra időt lehetne megtakarítani. Sajnos, azonban nem lehet, mer Tiszafüredtől Tokajig nincs hida Tiszán. A legrövidebb útvonal közepét megszakítja a víz, amelyen csak lassú, drága, rozoga kompon lehet átkelni a másik oldalra. Két országrész egész csapat város és község, egy hatalmas, minden forgalomból kikapcsolt tanyavilág életérdekei kívánnák, hogy végre megépüljön a híd. - Fontos, mindenekfelett való honvédelmi, stratégiai érdek sürgetné, hogy a legrövidebb útvonalon lehessen összekapcsolni Erdélyt és a Felvidéket. Híd azonban még sincs a Tiszán. A forradalmak után az érdekelt városok, községek újra felelevenítették a tiszapolgári híd tervét. Most már, legalább is egyelőre megelégedtek volna a híddal is. A vasút később úgyis meglesz, ha egyszer a híd felépül. Minden vármegye, minden váror sürgette az új hidat Hajdú vármegye, Borsod megye, Miskolc, Debrecen törvényhatóságai, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Tiszapolgár és az érdekelt községek képviselőtestületei egymás után foglaltak állást a híd érdekében. A két országrész ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi érdekeltségei teljes egyöntetűséggel nyilatkoztak meg és küldték egyre-másra a felterjesztéseket, memorandumokat a kormányhoz. Két évvel ezelőtt a Bükk és Mátravidéki Automobil Club és * Xuzámuk, Automobil Club rendeztek hatalmas demonstrációt a híd mellett. A tiszapolgári füzetekben tartott közös találkozón megállapították, hogy nemcsak az iparnak, kereskedelemnek mezőgazdaságnak és honvédelemnek hanem az autósportnak, a meggyorsuló forgalomnak is elemi szüksége van a tiszapolgári híd kiépítésére. Hajdúböszörmény és Hajdúnánás ötven-ötvenezer pengőt ajánlottak fel a híd megépítésére, illetőleg az országút karbantartására. Nem sokkal ezután az érdekelt városok, vármegyék, községek hatalmas deputáció útján kérték Hermann Miksát az akkori kereskedelmi minisztert, hogy a hidat az állami költségvetés terhére építtesse fel. Egyedül Szabolcs vármegye nyilatkozott az ellen, hogy a híd Tiszapolgárnál készüljön. A szabolcsi törvényhatóság egyik klikkje mindenáron azt erőszakolta, hogy a hidat Tiszadobnál építsék fel. Ez amolyan tipikus szabolcsi határozat volt, amely az országos érdeket alárendelte néhány ember és egyetlen nagybirtok érdekének. A tiszadobi megölét évi várakozás után most aztán új roham indul a tiszapolgári hídért. Jellemzi a helyzetet, hogy az akció két helyen, egymástól teljesen függetlenül indult meg, de mihamar egybekapcsolódik és remény van rá, hogy olyan hatalmas mozgalommá fejlődik, amelynek ereje elől nem térhet ki többé az államkormány sem. Hajdúböszörményben dr. Csorba Antal készül elindítani az új akciót. Mint a Hajdúföld munkatársa értesül, a vármegye legközelebbi kisgyűlésén fog indítványt előterjeszteni, hogy a vármegye újra foglaljon állást a híd érdekében és szólítsa fel hasonló megnyilatkozásra a törvényhatóságokat. Ugyanekkor Tiszapolgár már készíti is a memorandumot, amely kifejti a híd megépítésének szükségességét. Közlekedési utak hiánya miatt nem tudnak értékesíteni a gazát A Hajdúföld munkatársának alkalma volt ebben a kérdésben beszélgetést folytatni dr. Csorba Antallal, a Magyar Nemzeti Párt elnökével, aki a híd ügyéről a következőket volt szíves mondani: — Abból az elgondolásból indulunk ki, hogy a tiszapolgári híd ügyét vagy most tudjuk dűlőre vinni, vagy soha. Ha az állam megkapja a nagy beruházási kölcsönt és sikerül kierőszakolnunk, hogy annak programmjába felvegye a hídépítésre szükséges összeget, akkor nyert ügyünk van. — Ha most nem érünk célt, akkor újabb huszonöt esztendőre ismét eltemethetjük a Zlid tervét. — Erre a hidra szüksége van Haj Iduböszörmény gazdaközönségének. A mi gazdáink már belátták, hogy az egyuLLitu szemtermdés nem jövedeliadás senkinek sem kedvezett volna, - mert az utat alig valamivel rövidíte- né meg, a nagyböszörményi tanyavilágot, Hajdúböszörményt és Hajdunánást teljesen kikapcsolná a forgata lomból, azonfelül, mivel Tiszadob felé rendes út sem vezet, sokba is kell mnne. Hermann Miksa kereskedelmi miniszter meghallgatta a deputációt és megígérte, hogy a hidat egy, legfeljebb két éven belül elkészítte, és pedig nem Tiszadobnál, hanem Tiszapolgárnál. A kereskedelmi miniszter is több fontos ok miatt a polgári alter- nativa mellett döntött, már csak l’azért is, mert hír szerint, a katonai körök is ezt tartották egyedül észszerűnek. A küldöttség boldogan hazament, ■ azonban a hídból azóta sem lett sem■ mi. Állítólag azért, mert az államnak ■ nem volt rá pénze, holott egy alkalommal már a költségvetésbe is fel volt véve a hídra szükséges összeg, ,. sőt a híd tervei is teljesen készen vannak. Mi több, azokért állítólag már háromszázezer pengőt ki is fizetett a kormány. I mez, abból megélni nem lehet. Mégis a mai viszonyok között egyenesen rá vannak kényszerítve erre. A hajdú-böszörményi határban, Pródon és a Réten a föld kiválóan alkalmas volna cukorrépa termelésre. A gazdák erre szeretnének áttérni, azonban ezidő szerint nem tudnak, mert teljesen el vannak zárva az ipari vidékektől.• Mikor a cukorrépát ásni kezdik, akkorra már rendszerint beköszöntetek az őszi esők. A tanyai utak járhatatlanok lesznek és a termést nem lehet haza fuvarozni. A böszörményi határból húsz-huszonöt kilométer távolságból kellene hazahozni a cukorrépát, ez azonban horribilis költségbe kerül. Egy hold cukorrépa föld ugyanis 150—230 mázsa termést ad. Egy iga két nap alatt csak háromszor fordulhat ilyen nagy távolságban. Egy hold cukorrépát tehát húsz fordulóval, nyolc-kilenc nap alatt tudna csak haza számtani a kisgazda. Miután innen még óriási kerülővel Szerencsre kell szállítani a répát, a fuvarköltség miatt nagy az árveszteség. A répatermelés tehát nem fizetné ki magát.. . Ha azonban elkészülne a tiszapolgári híd, akkor már érdemes volna, hogy a gazdáink esetleg szövetkezeti alapon megszervezzenek egy teherautós vállalatot és a tiszapolgári utón, közvetlenül a tanyákról, egyenesen a felsőmagyarországi iparvidékre szállítsák csécsán és gyorsan a répájukat. Visszafejlődött a pires dinnye termése . A hajdúböszörményi gazdák régebben arról is nevezetesek voltak, hogy olyan kiváló, finom görög dinnyét termeltek, mint a hevesiek. A régi miskolci vásárokra két-háromszáz szekér görögdinnyét vittek fel a böszörményi határból. Ma azonban ezek a szállítmányok már teljesen hiányoznak, mert a jobb vasúti öszszeköttetést nyert vidékek könnyebben tudják megközelíteni a miskolci piacot. Ha a híd meglenne, akkor kora hajnalban a böszörményi határban leszednék a friss dinnyét, amely már kora reggel teherautók segítségével ott lehetne a miskolci piacon. Termelhetne, értékesíthetne és kereshetne a gazda. Ezt a termelési és értékesítési lehetőségt pedig meg kell adni a mi gazdáinknak, akik ebben a városban legalább 12 millió pengő súlyos kamatterhű adósság alatt roskadoznak, amely elsősorban az értékesítési lehetőségek hiánya miatt következett be. A honvédelmi minisztertől remélnek támogatási Értesülésünk szerint ezt az akciót, amely teljesen politikamentes és a hivatalos város álláspontját is fedi, s pártkülönbség nélkül támogatja az egész város. A böszörményiek bizton számítanak ebben az új küzdelemben a vármegye főispánjának és alispánjának legmesszebbmenő támogatására és az összes hajdúsági képviselőkre. A böszörményiek egyébként is jó reményekkel vannak eltelve az akció sikerét illetőleg, mert pár évvel ezelőtt vitéz jákfai Gömbös Gyula és Borbély-Matzky Emil szinte kötelezőleg megígérték, hogy alkalomadtán mindent el fognak követni a híd érdekében. Azóta Matzky Emilből pedig borsodi főispán lett. Most megvan a módjuk és hatalmuk hozzá, hogy a böszörményieknek tett ígéretet beválthassák, amiben különben egy pillanatig sem kételkednek a böszörményiek. Az akció indul