Debreczeni Ujság, 1932. március (36. évfolyam, 49-70. szám)

1932-03-01 / 49. szám

1932 március 1. vényhatóságok nevében üdvözölte báró Vay Lászlót, s hangoztatta, hogy a destrukció feltámadása, a széthúzás, megnem értés, a bizalom iránya azok az okok, melyek a belső front megvédelmezésére szólítják az U’ főispánt. Ehhez a munkához kész­séggel ajánlotta fel a társtörvény­­hatóságok segítségét. Vay László P­álát fejezte ki a felajánlott se­­p­rségért s annak a nézetének adott k­etelezést, hogyha mindnyájan össze­írunk, akkor erre az országra csebb napok fognak virradni. Rendkívül megható volt a biha­­nk 150 tagú deputációjának tisztel­­­ése, amelynek során frenetikus r­ekesedéssel vették körül az új ro­­hnánt, akit a küldöttség élén Fráter­­­ászló alispán köszöntött. A főispán meghatott köszönő szavai után vitéz Nagy Pál altábornagy Hajdú vármegye vitézi székének küldött­ségét, Vasady Lajos a tanfel­ügyelőség. Mocsáry László igazgató­­tanító a Gönczy Egyesület, Bod­­roghy László ezredes a vármegyei testnevelési felügyelőség, Bottka Géza ny. ezredes a Nemzeti Munka­­védelem, Korbély József kormány­­főtanácsos az Alsó-Szabolcsi, a Be­rettyó és a Nyírvíz ármentesítő tár­sulatok. Ferenczy Károly igazgató a Magyar Távirati Iroda, Harsányi Béla főjegyző a jegyzők egyesülete. Rásó István alispán pedig a várme­gyei tisztikar deputációját vezette az u.i főispán elé, akit nagyhatású szavakkal köszöntött és biztosított a tisztikar bizalmáról, lelkes együtt­működéséről PEBRECZENI UJSAD Debrecen ss. kir. város ins­tallációs közgyűlése Ezek után a vármegyei instal­lációs közgyűlés résztvevői átvo­nultak a városházára, ahol Deb­recen város törvényhatósági bi­zottsága tartotta meg beiktató közgyűlését, melyen folytatódott az a lelkes ünneplés, amelyben V­­ajdu vármegyénél részesítették J­áró Vay László főispánt. A vá­rosházára a kapuban és a lépcső­­feljáratokon díszruhás hajdúk várták az érkezőket, bent a köz­gyűlési terem pedig szorongásig megtelt a résztvevő előkelőségek­kel és a közgyűlés tagjaival. A városi közgyűlésen természete­sen jelen voltak mindazok az elő­kelőségek, akik a vármegyei köz­gyűlésen részt vettek. Ott láttuk az összes egyházi, katonai, polgári hatóságok, intézmények, testüle­tek, egyesületek kiküldötteit, a társadalom minden rétegéből je­­l­entkezett deputációkkal együtt. A terem karzatán a hölgytársa­dalom tagjai foglaltak helyet. Hadházy L­sigm­ond érdemeinek megörökítése Ünnepélyes hangulatban 11 óra után nyitotta meg dr. Hadházy Zsigmond főispán a rendkívüli közgyűlést, amelynek elején dr. Balla Bertalan tanácsnok mon­dotta el a Nemzeti Hiszekegyet. Vásáry István polgármester üd­vözölte a vendégeket és a közgyű­lés tagjait, majd dr. Vargha Ele­mér helyettes polgármester ol­vasta fel a dr. Hadházy Zsigmond főispán felmentéséről érkezett kormányleiratot, amelynek kap­csán előterjesztette a törvényha­tóság határozatát, amelyben me­leg szavakkal örökli meg dr. Hadházy érdemeit. Ez a határo­zat többek között a következőket mondja: A bír városát Méltóságod volt az, akinek sze­mélye megteremtette városunkban azt a telki harmóniát, azt a lelki megér­tést, amely arra vezetett, hogy ősi városunk ,a háború alatti elmaradott­­ságból kiemelkedett s fejlesztése ha­talmas tempóban meginditatott-Méltóságod volt az, aki kimagasló egyéniségével semmi fáradságot nem­ kimérve és cak a köz érdekét tartva szem előtt, megalapozta és minden lépésével,­ minden tettével biztosítota az alkotó együttmmködést. Az elmúlt kilenc esztendő alatt, mely alatt Méltóságod sohasem a kezébe adott avaró hatalommal élve, hanem mindenkor megértő embersze­­retettel, a jog és törvény mindenkor méltányos alkalmazásával kormá­­nyozta törvényhatóságunkat és külö­nös gondossággal ápolta és megőrizte törvényhatóságunknak mindama leg­­becseseb­b lelki kincseit, amelyek fel­ügyelete alá adattak, városunk tör­ténetének egy olyan periódusa, mely Méltóságod személyétől elválasztha­tatlan. Kilenc évi főispáni működése alatt szerzett elévülhetetlen érdemei Méltó­ságod nevét városunk történetével egy­beforrasztották. Amint ezért igen fájó törvényha­tósági bizottságunknak a Méltóságod­tól való elválás, épen olyan mélyen érinti Méltóságod elhatározása váro­sunk egész közönségét is, mely előtt a kilenc év alatt Méltóságod szive, ajtaja mindig nyitva volt és amely most úgy egytemlegesen, mint egyé­nenként a legnagyobb sajnálattal veszi Méltóságod távozását Méltóságod személyével szemben a város minden egyes polgára részéről mindenkor megnyilvánult mély tisz­telet, nagyrabecsülés és ragaszkodás a legjobb bizonysága annak, hogy — amint ezt kilenc évvel ezelőtt Mél­tóságod beiktatása alkalmából, tör­vényhatóságunk ünnepi szónoka az üdvözlésében kiemelte — ,­a debre­ceni polgárság nem olyan zárkózott, mint amilyennek a nem ismerők hir­detik, mert aki az utat a szivekhez megtalálta, azt megszeretik itt, mint a családja körében“­ Méltóságod jó szive, igazságszeretete, mindenkor se­­gítőkeze pedig mindig megtalálta ezt az utat s most Méltóságodat a város pogárságának el nem múló szeretete, ragaszkodása és hálája kiséri távozá­sában­ilyen körülmények között igen ne­hezek a búcsú szavai. $». Kun Béla fe*exoratá*a E határozat kapcsán dr. szent­­péteri Kun Béla egyetemi tanár m­elkedett szólásra és méltatta dr. Hadházy Zsigmond műkö­dését. _ Aki kilenc éven keresztül töltötte be ezt a pozíciót, — mon­dotta — nem szorul mások di­cséretére, mert a maga tettei di­csérik. Amikor Hadházy Zsig­­mondot beiktattuk Debrecen fő­­ispáni székébe, azt vártuk tőle, hogy ő velünk együtt állandóan vállvetve fog munkálkodni azok­nak az ellentéteknek elsimításá­ra, amelyek akkor fentállottak. — Együtt fog munkálkodni azoknak a tévhiteknek eloszlatására, ame­lyeket jó, becsületes magyar vá­ros ellen tudatlanságból és rossz­­akaratból tér teszteltek. Vártuk, hogy ő, aki származásánál, csalá­di kapcsolatainál fogva is közel áll hozzánk, meg fogja érteni ezt a debreceni polgárságot és jólé­tét, tekintélyét előmozdítani igyek­szik. Most — úgy hiszem, mind­nyájunk nevében elmondhatom, — hogy ebben a várakozásunk­ban nem csalódtunk. (Úgy van! Úgy van!) Ezért kíséri dr. Hadhá­zy Zsigmondot mindnyájunk ro­­konszenve és megbecsülése. (Vi­haros éljenzés.) Hudholti Zsigmond és báró Vay Lisztó ünneplése Dr. Vargha Elemér helyettes polgármester ezek után a báró Vay László főispáni kinevezésé­ről szóló kormányleiratot olvasta fel, amelyet lelkes éljenzéssel fo­gadott a közgyűlés, majd dr. Ruf­­fy Varga Kálmán felsőházi tag ve­zetése alatt deputáció hívta meg a közgyűlésbe báró Vay Lászlót. Pár perc múlva a terembe lé­pett báró Vay László, akit hason­lóan lelkes és meleg ováció foga­dott Az uj főispánt dr. Vásáry István polgármester felkérte az eskü letételére s ennek megtör­ténte után szép beszéddel köszön­tötte a törvényhatósági bizottság és a város tisztikara nevében. A polgármester üdvözlő beszéde A polgármester beszéde elején a városoknak nemzeti életben való jelentőségéről szólott. — A mai Magyarország — mon­dotta ezután — nehéz időket él. Nem lehet sem egyéneknek, sem pártoknak megengedni, hogy a zavarosnak halászai, a nyomorú­ságnak vámszedői legyenek. A magyar városok, mikor a nagy regenerációs munka megindult, teljes erejükkel állottak ennek a feladatnak munkásai közé. Mégis azt látjuk, hogy a magyar váro­sok meglehetősen magukra van­nak hagyatva ebben a hazában. Debrecen város legutóbb is olyan áldozatokat hozott az állam és társadalom rendjének megóvásá­ra, amelyek messze felülhaladják erejét. Mégis nem egyszer kapunk olyan értesüléseket, amelyek ha valónak bizonyulnának, alkalma­sak volnának arra, hogy ez a vá­ros háttérbe szoríttassék. Amikor ezt elmondom, arra kérem mél­tóságodat, hogy velünk együtt emelje fel szavát a vidéki városok és Debrecen érdekében. Aki a vi­déki városokért dolgozik, az a magyar nemzet egyetemes érde­keiért küzd. A polgármester végül utalt ar­ra, hogy báró Vay László annak az ősi kollégiumnak növendéke volt, amely a hazaszeretet és az evangéliumi igazságok őszinte tü­zének oltára volt. Ha ez a szel­lem lesz vezérlő csillaga, akkor működését siker és Isten áldása fogja kísérni. A nagy éljenzéssel fogadott szavak után báró Vay László tar­totta meg mély hatást keltett és­ sűrű helyeslésektől kísért beszé­dét, amellyel egy csapásra meg­hódította a törvényhatósági bi­zottságot. raa BENYAT HARISNY­AOSZT­ÁLY 32 fiaié? egy pár jömi ősé-a férfizokni 4S Sülé? egy pár jömbn sé a női harisnya a*** 3-30 helyett ditűin­ő selyem haris­va Főispáni programbeszéd a városházán — Amidőn az alkotmányos köve­telményeknek eleget téve, — mon­dotta Vay báró — Debrecen város főispáni székét elfoglalom, úgy vé­lem, hogy a tek. törvényhatósági bi­zottság tagjait mindenekelőtt az is fogja érdekelni, hogy milyen irány­elvek szem előtt tartása mellett kí­vánom azt a közhatalmat gyako­rolni, amely a mai napon kezeimbe letetszett és hogy ezen túlmenően is milyen célokat, milyen program­­mot tűztem ki magam elé, mert Deb­recen város közönségére nem lehet közömbös- hogy az új főispán, aki a város kormányzatának élére állítta­tott, vájjon biztosítékot nyújt-e a Tiszántúl ezen hatalmas emporiu­­mának évébeni fejlődését illetően. — Jól tudom, hogy az az érdemes férfiú, aki előttem ezt a tisztes mél­tóságot hosszú éveken át, nemcsak a magas kormánynak- hanem a vá­ros közönségének is közmegelégedé­sére töltötte be, az Önök soraiból­ való volt. Mostan nekem ezzel kap­csolatban az a kérésem Önökhöz, hogy ha ezúttal a főméltóságú Kor­mányzó Úr megtisztelő bizalma cse­kély személyemben nem is egy a város szülöttére esett, hogy mél­­tóztassanak ennek­ ellenére is biza­lommal tekinteni működésem elé, mert ha „nem is vagyok a város szü­lötte- de az ősi debreceni kollé­giumhoz fűződő családi hagyomá­nyaim és ifjulági emlékeim, vala­mint eddigi közéleti szereplésem fo­lyamán ennek a városnak számtalan intézményével és vezető egyénisé­geivel létesített szoros kapcsola­taim olyan benső szálakkal fűznek en­gem hozzá ehhez a városhoz, hogy ennek alapján nyugodt lelkiismeret­­tel kérhetem Önöket, ne méltóztas­­sanak engem itten idegennek tekin­teni, hanem máltóztassanak­ bennem nemcsak a kormánynak- hanem en­nek a városnak is egy olyan ren­­­zentánsát látni, aki ezzel a város­sal és ennek a városnak a közönsé­gével egynek érzem magam. — Ezen az alapon kérem tehát mindenekelőtt a tekintetes törvény­­hatósági közgyűlés szíves bizalmát. Kár­oli Gyula polihaia bisiosit­a ax utcaépülés* — Ami a politikai meggyőződése­met illeti, magától értetődik, hogy miután a m. kir.- kormány szakoná­ból foglalom el ezt a méltóságot annak politikai irányával minden te­­kintetben egyetértek.­­ Szent meggyőződésem- hogy ennek a csonkaországnak a mai sú­lyos válságából és elszigeteltségéből való kiemelését és a Trianonban reánk rakott kincsektől van meg­szabadítását, csakis egy, a nemzet legjobb erőit összefogó, izzó haza­­szeretettől átitatott reális, óvatos

Next