Debreczeni Ujság, 1932. december (36. évfolyam, 271-295. szám)

1932-12-01 / 271. szám

L 193201 C. -1. Debrecen, 1932. december 1. Csütörtök XXXVI. évfolyam 271 szám DEBRECZENI ELŐFIZETÉSI ARA EGY HÓRA 2.40 P. NEGYED­ÉVRE 7 P. FÉLÉVRE 14 P EGÉSZ ÉVRE 20 P. egyes szám Ára hétköznap 10, vasárnap 20 . FELELŐS SZERKESZTŐ! VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY m­mmmm SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA JÓZSEF KIR. HG. UTCA 16. SZ. TELEFON 23—48. KIADÓHIVATAL: KOSSUTH U. 3. FÖLDSZINT. TELEFON: 21—41. DiákproblémaHatezer főnyi oláh horda meg, rohamozta és feldúlta a kolozs­vári magyar konzulátust Ugó fáklyákat dobtak pí épületbe, letépték a magyar címert és lobogói Összezúzták a berendezést Bukarest, november 30. Ma este Háromnegyed 8 órakor (keleteurópa időszámítás szerint) Kolozsvárott egy fáklyás tüntetőcsoport a magyar konzulátus útlevél­­osztály kirendeltségének épülete elé vonult és kövekkel bezúzta annak összes utcai ablakait majd éeri fáklyákat a bezúzott ablakon keresztül a szobákba dobak. Varga kirendeltségi tisztviselő lakásában meg­gyulladt a zongoraterítő és elégett. A kirendltség ablakainak függönyei pillanatok alatt lángra lobbantak és a kiren­­deltség személyzete csak nagy nehezeit tudta megakadályozni hogy az tovább terjedjen és az egész épület a lánszok martalékja legyen. A tömeg ezután kitűzte az oláh zászlót a kirendeltség épületére, levette a marvar felírást és a bejárt kapun keresztül, annak feltörése után igyekezett behatolni az épületbe. A gör. kath. és görög keleti püspökök palotái előtt kezdődtek a szim­pátia tüntetések. Innen a fáklyákkal, zenekísérettel felvonult tömeg a magyar útlevélkirendeltséghez tettére. A kirendeltség biztosítására ugyan küldöttek előzőleg már néhány rendőrt, e karhatalom azonban kevésnek bizonyult a tüntetők letépték az útlevélkirendeltsész ajtaja felett levő magyar címert, miután a rendőröket elzavarták őrhelyükről. A rendőr­­igazgatóság nyomban intézkedett, hogy újabb karhatalom vonuljon ki a magyar útlevélkirendeltséghez, miután a tömeg garázda módon b­eh­atolt a hivatalos helyiségbe i­s. Később megérkeztek az oláh csendőrkülönítmények és a tömeget visszaszorították. Az egész épületet most csendőrség és katonaság kor­donnal vette körül és nem engedi a tömeget az épület közelébe. Magyar demotes az oláh kormányhoz Budapest, november 30. A magyar kormány utasította a bukaresti magyar követséget, hogy­­ Kolozsvárott ma délután a magyar útlevélkirendeltség épülete előtt lefolyt tüntetés és rombolás­­miatt jelentse be a legerélyesebb tiltakozá­sát a román kormánynál. Kérje a román kormány haladéktalan intézke­dését abban az irányban, hogy a román helyi hatóságok a további inci­denseknek feltétlenül gátat vessenek, továbá, hogy a román kormány a történtekért megfelelő elégtételt nyújtson Kolozsvár. november 30 Este hat óra tájban, mintegy hat­ezer főnyi tömeg vonult fel Kolozs­vár utcáin. A tömeg az oláh fővárosból és a regátbeli városok fiatalságából állott, akik túlnyomórészt diáksapkát vi­seltek és ingyen utazhattak a tünte­­tés színhelyére. A tüntetőmenetet gyenge rendőr­kordon fogta körül. Amikor a tüntetőmenet a Newyork­­kávéházhoz érkezett, ahol a magyar újságírók szoktak a normális idők­ben is tartózkodni és ahol ez alka­lommal is több magyar újságíró várta az események kifejlődését, itt ült többek között Gara Ernő, az Ellenzék munkatársa. Hirtelen három csapzott külseül fiatalember rontott be a kávéházba, akik egyenesen Gara Ernő felé tar­­totak. A kis csoportból kivált Cozo­­karov, aki ökölcsapásokkal a gyenge és vézna termetű Gara szerkesztőt leütötte. A verekedésben résztvett két társa is Cozokarou a közelben ülő három újságíró felé fordult és azoknak oda­­kiáltotta: Takarodjatok mert láttuk, hogy ma délután lefényképeztetté­­tek magatokat. Cozokarout szemé­lyes bosszú vezérelte Gara megtá­madásában. A verekedőket letartóz­tatták " (In) !A magyar diákságon segí­teni kell, mert a m­agyar diákság sorsa a nemzeti jövendőEzek a szavak a parlament ülésén Magyar­­ország kultuszminiszterének szájá­ból hangzottak el. A keresztyén egyetemi és főiskolai ifjúság, mely pár nappal ezelőtt önérzetes és pél­dás fegyelmezettséggel tett bizony­ságot a nagy célokra való elhiva­tottsága mellett, a közoktatás­­ügyi miniszter nyilatkozatát osz­tatlan lelkesedéssel fogadta. Vele együtt az egész hazafias társada­lom is örömmel értesült Hóman mi­niszter válaszáról, amely az új idők stílusához mérten egy nagy magyar államférfiú nyílt és őszinte hitvallása. Ha valamikor, úgy most volt szükség rámutatni a keresz­tyén diákság siralmas helyzetére, arra a küzdelmes életharcra, ame­lyet Magyarország egyetemein és főiskoláin nyolcezer fiatalember folytat a diploma megszerzéséért és tegyük hozzá: az életben való elhe­lyezkedés egyre homályosuló re­ményével. „Nyolcezer ember mozdult meg — mondta a kultuszminiszter —, ez a nyolcezer ember a numerus clausus fenntartását kívánja. Amint láthatjuk tehát, itt mélyreható társadalmi mozgalomról van szó. Súlyos szociális és gazdasági bajok vannak, a magyar diákok súlyos anyagi körülmények között élnek­•* A közoktatásügyi miniszter ezzel a kijelentéssel megfelelt arra a rossz­indulatú sajtótámadásra, mely az egyetemi ifjúságot „éretlen“ (!) po­­litizálgatással, heccek provokálá­sá­­val és egyesületesdi­játszással pró­bálta megvádolni. Kijelentése döntő bizonyíték a magyar életért har­coló egyetemi polgárság erkölcsi, szociális és vilá­gnézeti igazsága mellett. Magyarország felelős kul­tuszminiszterének tegnapi nyilatko­zata arról tanúskodik, hogy itt egy rendkívül súlyos, a magyarság jö­vőjébe vágó és nemzeti életérdeket jelentő probléma várja megoldást. Meg kell a magyar jövendőt men­teni. Nemcsak diákjóléti intézmé­nyekkel, nemcsak tandíjak mérsék­lésével, nemcsak ösztöndíjak és egyéb segélyek adásával, de azzal az előrelátó gondoskodással is, mely még a mai siralmas viszonyok között is megteremti az elhelyez­kedés lehetőségét. ..A magyar diákság sorsa a nem­zeti jövendő!“ Amikor most a mun­kanélküli diplomások hozzáfogtak a szervezkedéshez s egy-egy város­ban ezerszámra jelentkeznek, ami­kor okleveles férfiak ezrei igyekez­­nek a hijtalan gyakornokságok halavány, reménysugarába, vagy jobb esetben az efemer értékű m­ál­lomellenőri állások szalmaszálába kapaszkodni.: az egyetemeken és főiskolákon tanuló nyolcezer diák A szerb sajtó magyarellenes uszításai és a kolozsvári oláh rombolások ügye a magyar parlament előtt Budapest, november 30. A képviselőház szerdai ülésén a kérvényügyi bizottság jelentései kö­zül a szociáldemokrata párt egy régebbi memorandumát tárgyalták amelyben a szocialisták közszabad­ságokat, titkos választójogot, mun­kaalkalmakat sürgettek. Több szocialista felszólalás után az elnök napirendi indítványt tett. A napirendi vitában Pallavicini György őrgróf általános figyelem közben szólalt fel: — Az angol parlament november 24-iki ülésén olyan beszéd hangzó el — mondja —, amely nemcsak ta­r­talma, de a beszéd denond­ia min is nagy súllyal bír. Winston Churchs hosszú beszédben szólt hozzá a trói beszédhez és általános kénét adta világhelyzetnek. Felesleges Winsto nem holmi politikai ötletből, hanem létérdekének sürgető szavára szöve­­gezte meg kéréseit. Megenedítik, hogy ezt a megmozdulást közvetle­nül a legutóbbi események váltották ki, igazi oka azonban sokkal mé­lyebben fekszik: abban a fekete re­ménytelenségben, mely Trianon óta a magyar jövendő útjait árnyékozza, mely ni fekszik a magyar ifjúságnak nyomorúságos életére, a küzdő, tö­rekvő s mégis szenvedő egyetemi polgárok ezreire. E vigasztalanság felett most Hóman kultuszminiszter meggyujtotta a reménység mécsét. A férfias elhatározások, a nagy magyar cselekedetek kormánya en­nek a kérdésnek szociális értelmű megoldásával nemcsak egy részlet­­kérdést és nem is egy kérdés­ részle­­tet old meg, de ugyanakkor a ma­gyar jövendő távlatait is­ megvilá­gítja s lendületet ad annak az igaz­ságnak, amelyet Magyarország kul­tuszminisztere tömören fogalmazott meg tegnapi beszédében: „A magyar diákságon segíteni kell, mert a ma­gyar diákság sorsa a nemzeti sik vendül... A lan ára 10 fillér

Next