Debreczeni Ujság, 1941. július (45. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-01 / 147. szám

lf»41 Július 1. *«old DEBRECZENI U3SÁD—HAIDUFUID 3 „A múlt mulasztásainak, hibáinak megismétlődni nem szabad, hogy megtarthassuk a visszatért területeket !" Vitéz Herényi István vármegyei székkapitány beszéde a debreceni vi­tézi értekezleten — Vitézi várományosok eskütétele és kitüntetések át­adása Vi tubus ára P 115 V3 tubus ára P —74 loioioioaoioioioiGBoioioiaioioioicsiei A Vitézi Rend debreceni csoportja ün­nepélyes értekezlet keretében esketett fel vasárnap délelőtt 10 órakor a vármegye­­háza dísztermében ötven vitézi váromá­nyost. A megható bünsőséges ünnepélyre összesereglett Debrecen város és a hajdú­városok igen sok vitézi családja, a hajdú­megyei Vitézi Rend számtalan, előkelő egyénisége, s nagy számmal képviseltették magukat a debreceni keresztény, nemzeti egyesületek is. Pontosan tíz órakor vitéz Nagy Pál al­tábornagy, vitéz Toókos Gyula tábornok, vitéz Serényi István tábornok, Résó Ist­ván alispán, dr Kölcsey Sándor polgár­mester, vitéz dr. Kovách Elemér tábla­­bíró, vitéz Szegedy Gyula villanyvilágítási vállalati vezérigazgató elfoglalta helyét az emelvényen. Vitéz Berényi István tábornok felemel­kedett helyéről. . . Adassák tisztelet a vitézi zászlónak — mondotta. Az ünnepélyes csendben a dísztermet zsúfolásig megtöltő közönség egy ember­ként állott fel, s feszes vigyázállásban fo­gadta a gyönyörű hímzett zászlót, amelyet két, feketesújtásos, barna egyenruhájú vi­téz vitt be méltóságteljesen az emelvény elé. Az egyik vitéz kezében kivont kard csillogott, míg a másik imára hajtotta a vitézi zászlót, amikor a Hiszekegy imád­­ságos hangjai felcsendültek. A flis és viz óriásméretű­ össze­­csapása A megható aktus után vitéz Serényi Ist­ván ny. tábornok, vármegyei székkapitány mondott hatalmas erejű, döbbenetes ada­tokat tartalmazó beszédet. — Két célja van a hasonló vitézi érte­kezleteknek — mondotta. — Erőgyűjtés és számonkérés. Az egymást látása erősbíti az együvétartozást, erőt ad újabb mun­kára, megerősíti hitünket a vitézi rend el­hivatottságában. Ilyenkor önkénytelenül visszagondolunk vitézi eskünkre, s számon­­kérjük magunktól : nem követtünk-e el mulasztást ?­­ • Utalt ezután arra, hogy a jelen értekez­let történelmi időpontra esik. A nemzeti szocialista Németország egy hét óta harc­ban áll a bolsevizmussal. Óriási összecsa­pás van kialakulóban. Ma már tudjuk, hogy ebbe az óriási mérkőzésbe belekap­csolódtak a magyar honvédség csapatai is. (Lelkes éljenzés és taps orkán.) Ezeknek az eseményeknek világtörténelmi jelentőségét jelzi, hogy két egymással teljesen ellenté­tes világnézet: a nemzeti szociálizmu­s és a bolsevizmus, a tűz és víz csíp össze A nemzeti szociálizmus az építő, alkotó szo­cializmus, amely Európa újjárendezése, az ott élő népek boldogulására törekszik. A bolsevizmus a romboló szocializmus, ame­­lyet a zsidóság eszelősei erőszakoltak élet­re. Szovjetoroszország a világ népeinek egy­hatoda felett uralkodik, alkalma lett volna boldoggá tenni azokat, de, ehelyett útját vér és könny jelzi, az orosz inteli­­gencia és parasztság kipusztítása. Nekünk ez az összecsapás élet-halál kérdése ! S mégis vannak olyanok, akik az orosz, az angol győzelmet kívánják. — A magyar fajta ellenségei ezek. Ves­sétek meg őket még akkor is, ha igaz ke­resztény magyarnak hazudják magukat! (Általános helyeslés !­ Egymillió kivándorló magyar és ugyanannyi bevándorló zsidó ! Felemlítette ezután, hogy Hajdú megyé-­­ ben minden évben tartottak vitézi értekez­­­­­etet 1939 áprilisáig. Ezóta a magyarság­­ sorsában sorsdöntő változások történtek. A ’ Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék egy része visszatért soha nem remélt gyors egymásutánba. Ezekben az órákban erős fogadalmak, elhatározások keltek életre , a múlt mulasztásainak és hibáinak meg- , ismétlődni nem szabad ! S most minden , hazáját féltő és fajtáját szerető magyar­­ ember szorongó érzéssel kérdi önmagától, vájjon tudjuk-e a múlt idők tapasztalatait úgy érvényesíteni, hogy a hazatért ország­részek megtartása sikerüljön ? Ez a cél még nagyobb feladatokat ró a nemzetre. Intő példaként áll előttünk Szerbia ösz­­szeomlása, amelynek nemcsak vezetőinek rövidlátása volt az oka, hanem, hogy az ál­lamalkotó szerbség a lakosságnak nem egészen 16 százalékát jelentette. Emellett hiányzott a közös történelmi múlt, amely erős kapocs egy nemzetiségi államban. Trianon azért következett be, mert az or­szág testéről elszakított területeken kevés volt a magyar. A Habsburgok politikája, amely a magyarokkal szemben a nemzeti­ségeket helyezte előnybe, a 67 utáni hibás népesedési és földbirtok kormánypolitika volt ennek főoka. 1867 óta kereken egy­­mllió zsidó vándorolt be ! Ez azt bizonyít­ja, hogy a magyarság kivándorlásának nem gazdasági oka volt, mert a zsidók itt bent jólétet szereztek maguknak ! A G7 utáni kormányok nem a zsidók bevándorlá­sát akadályozták meg, hanem egyenesen kicsempészték a magyarokat az országból, hogy politikájukkal szemben mutatkozó elégedetlenséget így vezessék rá. Az egész­séges kisbírtokok kialakítása helyett a kor liberális szelleméhez híven rászabadították a zsidóságot az országra, amely kihúzta a párnát is a magyarok feje alól ! Ha egészséges földbírtokpolitikát hajtottak vol­na végre nálunk is, akkor a kivándorlás nem következett volna be, ami annál is nagyobb nemzeti csapás volt, mert nem­csak egymillió magyar vándorolt ki, hanem a kivándorolt magyar anyák sem magya­rokat szültek odakint. A helytelen földbir­­tokpolitika, a kapitalizmus mohósága, a zsidóság kapzsisága az életnívó vissza­esését idézte elő ugyanekkor idehaza. A nép ösztönösen kereste a kiutat , a kiván­dorlást és az egykét ! Fokozatosan, nagy arányban csökkent a nép szaporodása, s ez a tény halálos veszedelmet jelentett az országra. Létminimum! Korai házasságkötés! Visszatelepítés! Trianon tehát csak azért szakadt reánk, mert kevés volt az elszakított részeken a magyar. Ma még kevesebb, mert az utód­államok mindent elkövettek szaporodásuk megakadályozására. A visszatért ország­részeket tehát úgy tarthatjuk meg, ha a magyarság szaporodási arányszámát nö­veljük. Csak egy szempontot lehet elis­merni : a magyarság számát minden erő­szakkal emelni kell ! Más szempontot ezen és a honvédség fejlesztésén­­kívül nem fo­gadhatunk el. A szaporaság emelése érde­kében olyan helyzetbe kell hozni a magyar családokat, hogy minél több gyermeket neveljenek fel. Ennek érdekében biztosíta­ni kell a becsületes létminimumot, elő kell segíteni a korai házasságkötést,­­ a kiván­ Felsőkép: A vitézek közgyűlésének elnöksége a vármegyeház dísztermében Alsókép : A vitézek közgyűlésének közönsége a vármegyeház dísztermében Nagyerdei Vigadóban naponta tea­m

Next