Dél Keresztje, 1952 (2. évfolyam, 8-23. szám)

1952-05-15 / 8-9. szám

4 Oldal HARC A LAKASUZSORA ELLEN Ralph Pollard, a lakbérellenőrző hivatal főtisztviselője nyilatkozatot adott az ausztrál és az idegenny­­elvű­ sajtónak a törvényellenes bé­rekről, és a különféle manipulá­ciókról. Az összes szabálytalanságok, a lakásokkal való uzsoráskodás egyik fő oka­ a Rent Controll Office sze­rint az, hogy a lakáskeresők nem jelentik a hivatalnak azokat a cí­meket és neveket, ahol kulcspénzt /key money/, vagy bútorpénzt /furniture money/ kérnek. Az u.n. „holiday” lakások körül még sú­lyosabbak a visszaélések és olyan szerződéseket iratnak alá a lakás­­keresőkkel, mely minden jogot biz­tosít a bérbeadónak, de a legele­mibb jogokat is megvonja a bérlőé­től. A legnagyobb csapást ezek a módszerek az új ausztráloknak je­lenti, akik az elégtelen nyelvtudás vagy a jogszabályok ismerete nél­kül még jobban kihasználhatók és­­ ki is használják őket — mon­dotta Mr. Pollard. A bevándorlók általában meg vannak róla győződ­ve, hogy a kulcspénz teljesen legá­lis valami és a bú­torpénz egyene­sen logikus. Holott a bútorpénz rendszerint burkolt formája a kul­­cspénnek és csak akkor kérhető jo­gosan, ha annak összegét helyszíni szemle után a „Fair Rents Board“ jóváhagyja. Ha bárkinek kétségei volnának, vagy meg van arról győződve, hogy törvénytelenül kihasználták, azon­nal keresse fel a Pitt St. 84 sz. alatt a Rent Controll Office-t. Néhány kérdés . . . —Melyek a valódi, eredeti „holi­day“ lakások? ■—Mindazok, amelyeket 1945 március 1. és 1946 december 16. között rendszeresen mint ilyeneket adtak ki a háztulajdonosok /„land­lord”/. Egyes bérbeadók úgy ját­­szák ki a törvényt, hogy bizonyos szolgálatokat ígérnek a szerződés­ben /takarítás, stb./ Ha azonban ez csak formaság marad, a bérlő /„tenant“/ legjobban teszi, ha je­lentést tesz a Rent Controllban. —A legjobb módszer a­­ mege­lőzés. A lakbérleti szerződés aláí­rása előtt a legnagyobb körülte­kintésre van szükség. A valódi bérleti szerződésnek tartalmaznia kell a felmondás és kilakoltatás körülírt eseteit. Sok bérlőnek fo­galma sincsen arról, hogy — mit írt alá. —Törvénytelen bárkit is visszau­tasítani azért, mert gyermekei van­nak, sőt a törvény egyenesen meg­tiltja — mint magánügybe való illetéktelen beavatkozást, — hogy a bérbeadó a családtagok kora iránt érdeklődjék. Bérleti tár­gyalás esetében senki sem köteles erről nyiltakozni. Ha emiatt, vagy bármiféle más ok miatt a bérlő „ki akarja túrni“ a lakót és „pokollá teszi az életét“, tehát pl. elzárja a gőzt, villanyt, vizet, stb., azonnal jelenteni kell a Rent Con­troll Officeben, illetve­ akik a „Metropolitan Area“-n kívül élnek, tegyenek jelentést a legközelebbi „Court House“-n /bíróság/ a „Pet­ty Sessions“ előtt. A lakbérletre vonatkozó jogsza­bályok kis eltéréssel egész Ausztrá­liában, azaz minden államban azo­nosak. Gyakorlati tanácsok: 1. Aki úgy véli, hogy túl magas lakbért fizet, jelentse be a Rent Controll Offic-ben, 88 Pitt St. Sydney. A bérmegállapításhoz minden lakosnak joga van és a hivatal munkája ingyenes. 2. Akik a „lodger and boarder“ csoportba tartoznak, tehát reggelit és lakást, illetve teljes ellátást és lakást kapnak, azok a hivatalos — méltányos — lakbért a „Pricess Commissioner" hivatalában /115 Pitt St./ kérjék. 3. Ha csak lehet olyan bérletbe költözzünk, mely a „shared acco­modation“ csoportba esik. Ez a bérleti forma azt jelenti, hogy egy vagy több szobát egy vagy több személy kizárólagosan lakik és a mellékhelyiségeket közösen haszná­lják. Ez a bérleti forma védelmet ad a kilakoltatás ellen. Végül: minden magánúton , ügyvéd előtt stb. kötött szerződés, ha ellentétes a törvényekkel, érvé­nytelen. A Rent Controll hivatal jó szol­­gálatot tett a nyilatkozat kiadásá­val s remélhetőleg segítséget ad mindannyiunknak, akik legjobban érezzük az ausztráliai lakáshiány következményeit, a kiszolgáltatott­ságot és jövedelmünk jelentős ré­szének lakbérbe fizetésé­t. /s/. ESTI LEVELEK Ma reggel úgy határoztam, hogy vidám leszek. Valahogy, úgy adó­dott, hogy vágyam volt a gondta­lan jókedvre. Jól aludtam és a kelő nap különös, meleg mosollyal nézett szemeim közé. „Lovely mor­ning“ fütyörésztem a zuhany víz­­függönye alatt. Az autóbuszon mosolygva tűr­tem, hogy két behajtó fej lázasan olvassa újságomat, figyelmesen ki­várva, mikor fejezik be az oldalt, hogy tovább lapozzak. Jó embe­rek, miért ne örüljünk együtt? Az újság komor, vésztjósló volt, mint minden reggelen. Kövér fekete be­tűk közölték, hivatásuk tudatában, az elmúlt nap történéseit Konfe­renciák, atomfegyverek és hétköz­napi gyilkosságok szép egymásu­tán. Hirtelen összecsuktam és az egyik olvasó fej kezébe nyomtam a lapot. Megrántottam a jelzőzsi­­nórt és leugrottam a buszról. Nem, nem kell az újság és mivel a busz nincs újság nélkül, a busz sem kell. Gyalog megyek. Szép a reg­gel és jól esik a séta. Természetesen jó negyedórát késtem. De, zavarja e a jókedvű embert főnöke rossz tekintete? Nem, a jókedvű ember felette áll a morcosnak. Úgy dolgoztam, mint még soha: jókedvvel. A számok barátságos integetéssel sorakoztak elém s a papirivek csendesen susog­tak. Valaki az ebédszünetben megkér­dezte, minek örülök úgy egész na­pon. Hogy minek? Minek is? — Nézd, ezt nehéz lenne megmonda­ni .. . Barátom csendesen bóloga­tott, de mikor a távolkeleti feszült­ség lehetőségeiről kezdett el beszél­ni, csendesen felálltam és odább sompolyogtam. Az embernek, ha jó a kedve, vigyáznia kell rá. S őriztem is egész napon, még az estébe nyúló túlóra alatt is vidá­man csillogott rajtam és csak meg­­erösödött, ahogy kiléptem a hiva­talos ajtón. Mentem haza, mint ki jól végezte dolgát, megőrzött jó­kedvvel, töretlenül! így szép az élet, néztem fel a holdra, vidáman, gondtalan. Hogy erre nem jöttem rá előbb! Na, de mától kezdve csak így élek. Semmi nem érdekel. Engem nem zavar semmi, csak örülök majd az életnek, meg a jókedvemnek. Úgy mentem a ne­szédült gyorsasága pergett, ultra pes úton, mint új igazságot fede­zett fel önmagában és azon újra formálja életét. A vonatállomás­ra igyekeztem, mert így este ritkán járt a busz. Rohant, csattogott ve­lem a vonat­állomásról-állomásra. Néztem az éjszakába felvillanó fényeket. Az egyik állomáson megláttam az arcot. A váró padon ült és mellette páran. Mesterien for­mált emberfej, fintoman egymtásba­­rajzolt vonalak s ölükbe ágyazva a furcsafényű szemek. Mágnesvon­zás kapott tekintetembe és az övé­hez kapcsolta. Nem tudtam bir­kózni vele, mint ahogy az ember nem tud az elemi erővel meglepő hatásokkal. Mert az arc minden izmában, együtt és külön, a szemek imbolygó sugárzása, a homlok furcs ráncokba gyűrt redője; az arc maga volt a megtestesült szo­morúság. Az arc több volt, mint sírás, ordító rajongás, mozdulat­lansága több volt minden torz gri­masznál. A szemekben tragédiák sugarakkal vetítve az agyra. A zárt száj lehajtó sarkaiban ki nem mon­dott, halálosan szomorú titok la­pult. Mozdulatlan ült, mintha rám nézne. Pedig, nem engem nézett, bizonyos vagyok benne, hogy nem. Ez a tekintet nem állhat meg sze­mélyeken, vagy tárgyakon, mint, ahogy szomorúsága sem azokból fa­kad. Az arc szomorúsága magába ölelt mindent: fát, vizet, holdat, le­vegőt, az ismertet és az ismeretlent és könnytelen, monzdulatlan zoko­gott, mint az emberi lét szomorú­sága. Az arc tudott valamit, melyre mindnyája mohón szomjazunk. Va­lami mérhetetlen igazságot, amit, ha elmondana, kikacagnák, meg­­köpdösnék és talán keresztre is szögeznék érte. Az arc tudott va­lamit és ez a tudat formálta arcát ily végtelen szomorúvá. Meg kell tudnom, mi az — szik­rázott fel bennem a vágy. S ak­kor oda az egész vidám nap — lázadt fel tudatom. Néhány pil­lanatig tétovázva meredtem az arcba; a vonat hirtelen megrázkó­­dott és rohanva indult el velem. (Mif.) DEL KERESZTJE Miért fizet több lakbért mint amennyit a Fair Rents Board megállapít? Jogtalan felmondás, magas lakbérkövetelése Családsza­porulat miatti felmondás és a Landlord and Tennant Act 1948-51 paragrafusait érintő minden ügy­ben tanácsot ad és hatóságok, bí­róságok előtt képvisel CSETI ZOLTÁN rent advocate (NSW) 17. Waruda St., Kirribilli Box 5270, G.P.O. Sydney Fogadó órák: kedd, csütörtök 6-8, szombat 2-5 ig. 1952. MAT­C 15. AZ ONOSTO­OZOK figelmébe ajánlja­ az alábbiakat, egy hetekkel ez­ Itt Rómába érke­zett magyar­gyházi személy nyi­­latkozatába" Az illető — előre kell bocs­­á­tanunk — szerzetes és az újabbi­k­ szociális reformok elő­­hatá­sa volt. Arra a kérdésre, h­gy a háború előtti szociális viszo­nyok mennyiben befolyásolták a későbbi és mai változásokat, kö­zölte, ma már úgy látszik, hogy­­ semmiben . . .­­ . A sok szempont­ból előrehaladottak államokban, azokban is ahol pl. földre­form volt 1920-1940 között, az ese­mények pontosan úgy alakultak, mint szociális viszonyai miatt sok­szor magyar körökből legjobban ostorozott hazánkban. Az illető közölte azt is, hogy ma még nem lehet végleges választ adni a magyar ifjúság jövőjének alakulá­sáról. Minden attól függ, meddig tart a mai nevelési és oktatási rendszer. Biztató tünet, hogy az egészéges szellemű családokon be­lül az iskolaköteles ifjúsághoz még nem tudtak hatásosan hozzá­­férkőzni! A papi hivatások száma és komolysága pedig jobb mint bármikor a magyar egyház törté­netében. # 19 3| Órát csak Szaküzletben vásá­roljon és javittason V ! Ez szaküzlet! Ve­y 30 éves gyakorlati! WAEVER & CO.,26 Royal Arcade, Sydney (A Liberty mozival szemben). Tel: M3630

Next