Dél Keresztje, 1955 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-15 / 1-2. szám

4. oldal K­RÓNIKA Megszavaztatták az USA szer­kesztőit: Mi volt az elmúlt év 10 legjelentősebb eseménye? A szavazás szerint: 1. A McCar­­thy-hadsereg vita, 2. A Leg­felsőbb Bíróság döntése az is­kolák négereket, kizáró szoká­sának megszüntetése ügyében, 3. Az öt képviselő megsebesí­­tése puertoricói szabadságpár­­tiak által, 4. Az őszi válasz­tásokon a Demokrata Párt győ­zelme, 5. Nyugati N­émetország ügyének rendezése, 6 Dienbien­­phu ostroma, 7. A genfi konfe­­rencia és az indokinai háború befejezése, 8. Az amerikai ke­leti partokat pusztító hurikán, 9. A koreai hadifogolycsere és 10. Az atomenergia békés cél­ra való felhasználásának ter­ve. A francia parlament többszöri szavazás után elfogadta a Né­metország felfegyverzéséről szóló brüsszeli egyezményt. Az USA elnöke elrendete, hogy a szárazföldi, légi és tengeri erők létsámát 1955 végéig 403. 000 fővel kell csökkentenii. A délamerikai Panama köztár­saság elnökét meggyilkolták, Amerika-barát politikája miatt. Kína lesz a legfontosabb és sokak szemében a legfélelmete­sebb résztvevője az ázsiai és arab államok djakartai konfe­renciájának, melynek célja vol­taképp a semleges, harmadiku­tas országok egymásközi taná­cskozása volna. India közben­járása a félreérthetetlen Can­berrai célzások ellenére Ausz­trália nem kapott meghívást. Számos résztvevő, főleg Bur­ma, Sziám, sőt a különben kom­munistákra támaszkodó indonéz kormány is, félti nemzeti füg­getlenségét Kínától és tisztázni szeretné a kínai kisebbségek ügyét, melyek felett a pekingi kormány főhatóságot követel magának. Harold Stassen, Nelson Rock­­feller és mások az amerikai gazdasági erőt most Ázsia me­gnyerésére kívánják felhasznál­­ni. Alapjában a Marshall-terv­­hez hasonló beruházási prog­ramoiról volna szó, India és a többi semleges nemzet életszín­vonalának emelésére, s annak megérttetésére, hogy Ázsia töb­bet kaphat és várhat a kapi­talista Nyugat teljesítőképes­ségétől, mint a Szovjettől mely­nek termelési gépezete a saját szükségleteit sem bírja kielégí­­teni. Az US kormány legbefo­lyásosabb miniszterei, mint Humphrey, Weeks Radford ad­mirális, sőt maga az elnök is, vonakodnak a Marshall-terv el­vének alkalmazásától Ázsiára, a nagy költség miatt. Ehelyett szívesebben látnának amerikai és európai magánforrásokból származó beruházásokat, s az US kormány szerepét inkább csak a kezdeményezésben s ta­nácsadásban látják. Sok szak­értő szerint azonban a legtöbb ázsiai nemzetet, talán India ki­vételével, csak nagyszabású dol­lár­­ juttatások kilátásával lehet egy pekingi és moszkvai zarándoklattól visszatartani. Sir John Kotesawa ceyloni mi­niszterelnök legutóbbi amerikai látogatása során ezt a nyilvá­nosság előtt is hangsúlyozta. Az új japán Hatoyama-kormá­­ny politikája pedig ékes példája ugyanennek. Japán az eddiginél több segélyt vár el, ellenkező esetben széleskörű kereskedel­mi kapcsolatokat épít ki Kíná­val, melyet politikai kapcsolatok is követnének.­­ Mme Oliert, a canberrai fran­cia követség volt tagját, aki a Petrov-ügyben szerepelt, a le­tartóztatták, a párizsi katonai törvényszék szabadlábra hely­ezte. Beria kivégzésének évforduló­ján Abakumov volt, állambiz­tonsági minisztert Leningrád­­ban kivégezték a következő vád­pontok alapján: 1. hamis váda­kat gyártott állampolgárok el­len, 2. törvénytelen vallatási módszereket alkalmazott, 3. let­artóztatottaktól hamis vallomá­sokat csikart ki, melyekben a vádlottak államellenes bűnöket voltak kénytelenek beismerni s 4. megakadályozta a letartózta­tottak fellebezési lehetőségét. Az új japáni kormány miniszte­relnöke, Shiro Hatoyama javas­latára a II. világháború végén kötött fegyverszüneti egyezmé­ny 9. pontját, mely kimondta, hogy Japánnak nem lehet hade­reje, hatályon kívül helyezték. Dzilasz jugoszláv politikus nyil­­latkozata szerint ki kell terjesz­teni a demokráciát Jugoszláv­ián belül és át kellene térni a két párt­rendszerre. Dzsilasz támogatóját és barátját, Dedi­­jert,­­aki Tito angolra is le­fordított életrajzát írta meg, parlamenti és párt­tiszt­ségei­­től megfosztották. Nyugati vé­lemények szeriint a sztálini irá­ny ellenzőinek vezetői az újjáé­ledt szov­jet-jugoszláv viszony áldozatai, lennének. Tito köztársasági elnök Indiá­ban és Burmában tett állami lá­togatást. A Vatikán félhivatalos lapja, az “Osservatore Romano” Pe­ron argentínai diktátor egyhá­zellenes rendeleteivel foglalkoz­va, a katolikus Egyház közis­mert, diktatúraellenes elveit id­ézi. Dél Keresztje 1955 JAN. 15. KOMMUNISTÁK A VATIKÁNBAN!? Az amerikai szenátus egyik különleges bizottsága, melynek feladata az adómentes alapít­ványok felhasználásának felü­lvizsgálata, különös megállapí­tásnak volt tanúja... A bizottság kutatási osztály­ának igazgatójához valaki az alábbi szövegeket juttatta el, azzal a megjegyzéssel , hogy azokat igen sok iskolában, fő­leg főiskolákon tanítják s felt­ehetőleg adómentes alapítvány­okat is felhasználnak e felfor­gató tanítások terjesztésére. A bizottsághoz beküldött szö­vegek így hangzanak: “A forradalmak a társadal­mat két élesen elhatárolható osztályra bontották. Az egyik kezében van a hatalom, a gaz­dagságon keresztül és befolyá­solja a munkapiacot, a keres­kedelmet. A másik osztály ma­­gára hagyott, erőtlen, megseb­zett és nélkülöző, minden pilla­natban kész a felforgatásra. “A múlt században, amikor epusztultak a dolgozók céhjei és más szervezet nem vette át helyüket, fokozatosan a dolgozó emberek sorsa elkülönítve és védelem nélkül a munkaadók ko­­miszságának és a gátlástalan verseny kapzsiságának hatal­mába került.” “Mindent el kell követni, hogy a családfők olyan bérezés­ben részesüljenek, melyből csa­ládjukat el tudják tartani. Ha ez a társadalom mai állapotá­ban nem lehetséges, akkor a tár­sadalmi igazság azt követeli, hogy halogatás nélkül vezesse­nek be reformokat, melyek ga­rantálják minden felnőtt dolgo­zónak az ilyen munkabért.” A kiutazás­i osztály igazgató­ja­­Thomas M.McNiece­ e do­kumentumokat a szenátusi bi­zottság elé t­erjesztette, azzal a megjegyzéssel, hogy a szer­zők kilétét ugyan nem lehetett teljes bizonyossággal megálla­pítani, de a szövegből kétség­telenül megállapítható, hogy azok: “Közeli rokonságban áll­nak a kommunista irodalommal, melyeket hivatalból eddig olva­sott é­s hozzátette, hogy pár­huzamos, ha ugyan nem azonos a komunista ideológiával”. McNiece ténymegállapítása után a szöveg beküldője jelent­kezett és beigazolta, hogy az első két idézet szerzője XIII. Leó pápa, a másodiké XI. Pius pápa volt. MIKE COLIKAS avagy: két part között... A “Time” jan. 3-i száma ér­dekes riportot közöl Mr. Mike Colikasról. Amerikába vándor­olt görög üzletember, jelenleg 70 éves és 23 esztendős volt amikor kivándorolt a szegény Chios görög szieget Pyrgi nevű városkájából. Végigjárta a ki­vándorlók keserves iskoláját, de végül, több kudarc után rámosolygot­t a szerencse és Pittssburghban jólmenő fodrász és szépségápoló szalon tulajdo­nosa lett. Kicsit megtollasod­­va, görög szokás szerint vis­szautazott szülőfalujába, Láto­gatóba. Adományából helyreál­lították a falu régi templomát. Jó tíz év múlva ismét hazalá­togatott, s tavaly, miután eladta üzletét és nyugalomba vonult, harmadízben is visszautazott Pyrgibe. Minden látogatása után gazdagabb lett a falu egy to­ronnyal, egy iskolával, közpark­kal. Legutóbbi ottlétekor ép­pen a városka polgármesterét választották és a hálás szülő­föld­et jelölte Pyrgi polgármes­­­­teri tisztségére. A két másik jelölt ünnepélyesen visszavon­ult a választástól. Mr. Mike Colikas a leadott 2147 szavaz­atból 2145 szavazatot kapott. Az ellene szavazó 2. polgár pe­­d­i felfedte kilétét, bocsánatot, kért, azzal mentve magát, hogy sem írni, sem olvasni nem tud s igy történhetett, hogy rossz helyre irta a keresztet. A tehet­ős amerikai-görög üzletember­nek ez volt a legboldogabb nap­ja, amióta Dr. Pyrgi hálás volt! Elvándorló fiát polgármester­ré választotta! Csupáncsak egy akadály merült fel a választás után: a megválasztott polgár­­mester amerikai állampolgár s mint ilyen közhivatalra nem választható. Illetve, ha megvá­lasztják, le kell mondania ide­gen állampolgárságáról. S itt következett a két párt között élő ember életének egyik legne­hezebb dönt­ése, melynek belső folyamatáról nem szól a riport. Csak a döntés eredményét, Co­likas szavait ismerjük: “Egész­en komolyan mondom: honvá­gyam van Pittsburgh után”. Szegény Mr. Colikas, szegény görög, magyar, lengyel, német, orosz, olasz colikasok... Szerk. üzenetek: ------ “Mel­bourne”: tudtunkkal, jelenleg magyarnyelvű imakönyv Ausz­tráliában nem kapható. Levele van “Biztos jövő” jeli­gére hirdetőnek a Kiadóhiva­talban. Kérjük vegye át., vá­laszbélyeges borítékkal. Kincses György­­állítólag Co­limában lakik/ és i­s. Mezey ré­szére levelek vannak a Kiadó­­hivatalban. Vegyék át. Több érdeklődőnek. A “Hungá­ria” képesalbum 2. kiadása még nem került forgalomba. Amint elkészül, azonnal megküldjük azoknak, akik előjegyezt­ék. Sürgősen, keresek bejá­rónőt, legalább 2 félnapra egy héten. Cím: Fiat 2, 28 The Crescent, Vaucluse, NSW. Tel: FU 1278, vagy napközben BX 7343 hirdessen a dél keresztje hasáb­jain!

Next