Dél Keresztje, 1956 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1956-01-15 / 1-2. szám

1956. jan. 15. EUROPA NEM HANYATLIK! Oxford, 1956, január. “Európa gyűlöli Oroszorszá­got és a szlávságot, mert érzi, hogy az európai civilizáció le­áldozóban van, a szlávság pe­dig emelkedőben”; “minél ősz­intébben és mélyebben magáé­vá teszi Oroszország Európa ál­láspontját és szempontjait, an­nál jobban ellene fordul Euró­pa”; “amint Európa elrendezi saját belügyeit, egyesült erővel Oroszország ellen fordul majd”. Ezek Nikoláj Danilevszki 1869-ben írott hires könyvének, az “Európa és Oroszországé­nak alapelvei, mely évtizedekig a pánszláv mozgalom bibliája volt s melyben P.A. Sorokin, az orosz származású kulturfi­­lozófus, a mai szovjet rezsim vezérfonalát véli megtalálni. A szovjet rezsim radikálisan ma­gáévá tette a nyugateurópai felfogást, mely a társadalmi együttműködést anyagias és nem eszmei célok szolgálatába állítja. Moszkva egyben úgy ér­zi, hogy Európa nem tudja neki megbocsátani, hogy a szovjet rendszer gyorsabb és rövidebb utat talált az anyagi jólét eme­léséhez, mint Európa. Végül, mióta a hidrogénbomba kölcsö­nös birtoklása a két tábor­ köz­ti háborút majdnem elképzel­hetetlenné tette, mind az atlan­ti, mind a szovjet oldalon úgy látják, hogy a két rezsim közül az marad majd a győztes, ame­lynek társadalmi berendezkedé­se alkalmasabbnak bizonyul az életszínvonal gyors emelésére. A szovjet nézet ma az, hogy a kommunista rendszer ebbeli fö­lénye az orosz oldalra állítja majd Ázsia és Afrika népeit, melyeket a mindennapi kenyér jobban leköt, mint a polgári szabadságjogok kérdése. Lehetséges, hogy a két szem­benálló rendszert valóban csak anyagias szemszögből ítéli majd meg a világ. Lehetséges, hogy a verseny nem kereszténység és marxizmus, demokrácia és diktatúra közt zajlik, hanem azon dől el, hogy melyik crpt­­... és kormányforma tud több kenyeret, cipőt és mosógépet nyújtani. Sokan vannak Nyu­gaton, de méginkább Indiában, akik erkölcsileg és érzelmileg a szabad életformához húznak, de a mosógép miatt, rezignál­tan, a szovjet diktatúrának ad­ják a pálmát. Kiáltó példájával találkoz­tam ennek az álláspontnak egy joviális, kövér bombayi egyete­mi előadónál, aki az indiai kor­mány megbízásából a magyar tervgazdaság eredményeit tanu­lmányozza. Szerinte a magyar kommunista kormány minden igazságtalanságát és jogtiprá­­sát jóváteszi azzal, hogy a Horthy-rezsimmel ellentétben hatalmas tempóban emeli a nemzeti termelést és ezáltal a parasztság és munkásság élet­színvonalát. Erre a magántula­jdont és az egyéni szabadságot tisztelő rendszerek nem volná­nak képesek. Indiának ezért Magyarországtól s általában a szovjet rendszertől, nem pedig­­ a nyugati demokráciáktól kell­­ leckét vennie.­­ Ennek az álláspontnak má­sik példáját a politikai színkép­­ másik végéről a napokban hal­lottam Malcolm Muggeridge, a nagynevű angol publicista, a konzervatív Punch főszerkesz­­­­tője szájából. Muggeridge jég­­­­hidegen megjegyezte, hogy ha I fiatalabb lenne, Ausztráliába I vándorolna ki, az angolszászág I kültelkére, mert Angliának le­­­­áldozóban van a napja. “Ez­­ nem szemrehányás, hanem egy­ I szerű tény”, — mondta, — “a mi civilizációnk túljutott a vi­­­­rágkorán, ezen nem lehet vál­toztatni, gazdaságilag hanyat- t lani kezdtünk.” Ezekben a hiedelmekben a le­gérdekesebb az, hogy teljesen alaptalanok. A demokrácia, hindu barátom és elvtársai sze­­­­rint, az anyagi haladás helyett­­ mindinkább az egyének és osz­tályok szociális és politikai jo­gaival kell, hogy törődjék, s így lemarad a minden erőt az anyagi fejlődésre összpontosító, durvább de eredményes kom­munizmus mögött. Muggeridge “kültelkei” még nem hanyat­­lanak, hála kiaknázatlan ter­mészeti kincseiknek, de Európá­nak már alkonyul; a jövő a Szovjeté. A tények azonban ennek pon­tosan az ellenkezőjét mutatják. 1945 óta Nyugateurópa gyor­sabban fejlődik gazdaságilag, mint akár a Szovjet, akár az USA. Ha a materialisták ve­­­­szik maguknak a fáradságot,­­ hogy felüssék a termelési sta- t tisztikákat, akkor nem Cleve­­­­land és Chicago, de nem is Le­­­­ningrád, Kujbisev, Diósgyőr­­ vagy Nova Huta felé kell haj­­longaniok. Igazi Mekkájuk Mi­lano, Stuttgart, Brüsszel, Ams­terdam meg Birmingham. Ho­gy, hogy nem, a nyugateurópai országok nemzeti jövedelme meredekebben emelkedik, mint az egymással körülbelül lépést tartó USAé és a szovjetblok­ké. Hol az európai­ hanyatlás, a dekadencia? Világjáró uta­zók, üzletemberek és írók me­gegyeznek, hogy az igazi nagy “boom”, az ötvenes évek re­­naissance-a Európában találha­tó. Az USA nemzeti jövedelmé­nek 19 százalékát fordítja bru­ttó tőkebefektetésekre, a Szov­jet (pártatlan számítások sze­rint) 17 százalékát, míg Német­­­­ország 28, Belgium 17, Fran­­­­ciaország 19, Anglia 15, Ola­szország 20 százalékot. E szá­mok azt látszanak mutatni,, hogy N­yugateurópa fejlődése a jövőben is gyorsabb lehet,­­ mint a Szovjeté, s hogy jelen­­­­egi gyors tempóját a jövőben­­ is megtarthatja. Világos tehát, hogy a szov­jetrendszer, a kényszerkölcsön, a munkaverseny, a hajszoltság és a pártfegyelem nem az egy­etlen út az iparosodáshoz és az anyagi jóléthez,­­ sőt nem is a leggyorsabb út. Az észako­lasz gyárak zajongó, tréfás és fegyelmezetlen légkörében gyo­rsabban emelkedik a fejenkénti termelés, mint az orosz, magy­ar és cseh üzemekben a párt­bizalmiak és normamnérők ár­gusszemei előtt. Oroszország luxusbörtönökben tartja atom­tudósait, Amerika megfullaszt­­ja őket a biztonsági rendsza­bályok tengerében, Angliában viszont majdnem úgy élnek, mint más halandó ember, s miért, miért nem, kisebb anya­gi eszközeik ellenére eddig a legmesszebb az angol tudósok jutottak az atomenergia ipari felhasználása terén. Látva a fiatal atomfizikust, aki “szigo­rúan titkos” pecséttel ellátott papírokat hoz este haza harwe­­lli dolgozószobájából s a nap­paliban, papucsban és pipázva olvassa őket felesége, a nevelő­­nő és egy vendég jelenlétében, az orosz vagy amerikai szem­lélőnek a hideg futhatott vol­na végig­ a hátán. Az eredmé­nyek azonban arra mutatnak, hogy épp ez a szabados könny­edség lehet a siker titka. Ta­lán ez az a titok, melynek is­meretében a ravasz, öreg Euró­pa tért nyer éretlenebb verse­nytársaival szemben. (jgy) Dél Keresztje 8. old. ÚJ MAGYAR LEMEZEK ÉRKEZTEK I Dr. Palló Imre, Svéd Sándor, Székely Mihály Vörös S. Mind- I­szenty O. Simándy, Orosz Julia énekszámaival. MICROGROOVE lemezek: Barabás Sári, Bécsi Ilonka, Koczé Antal közreműkö­désével. MAGYAR KOTAK — zongorára és énekre kaphatók: ELECTRO & CENTRE CO — 95 Oxford Street, Bondi Junction — Sydney cégnél. Tel. FW 2369 — FW 2923. Magyarul levelezünk. RÁDIÓK, lemezjátszók, jégszekrények, mosógépek stb. elektro­mos készülékek nagy választékban. ‘ Trade-in, részletfizetés.” Legelőnyösebb Feltételekkel: vvv*. -. . -. '-*>->v•:*-. ORAT CSAK SZAKKÉPZETT ÓRÁSNÁL VEGYEK? CYMA, DOXA, MARVIN, TITUS és az összes jó márkás svájci órák kaphatók 18 és 14 karátos aranyékszerek, nagy választékban! HUBERT magyar órásmester 9 STRAND ARCADE, SYDNEY Az első árkád a King St. után, a Fitz és George St. között. MINDEN KONTINENTÁLIS ÉLELMISZERT csemegekülönlegességet a magyar EDDY’S DELICATESSEN üzletben szerezhet be, a City közepén, a “Central”-nál 18/A RAWSON PLACE, SYDNEY — TEL.: MA 4788 - a GYÓGYSZERT bárhová legolcsóbban küld || MAGYAR PATIKA Dr. V­a­­­n­a László s 13 Darlinghurst Rd., Kings Cross, Tel.: FA 3476 1 MINDENFAJTA KONTINENTÁLIS HENTESÁRU ÉS FRISS HÚSOK NAGYBAN—KICSINYBEN ÁLLANDÓAN KAPHATOK I. HANDLER PTY. LTD. 10 LAMROCK A VE., B­O­N­DI, —TEL: FY 6256 —r­e­n..d­eléseket házhoz s­z­á­m­ítjük­

Next