Független Magyarország, 1961 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 2. szám
1961. január 20. A Szülőföldünk Rádió egyik adásában Fekete Sándor hosszasan foglalkozott a Független Magyarországban a Hiábavaló propagandáról írott cikkemmel és különösen azt vetette szememre, hogy védelmembe vettem a politikai emigrációt. Írásomnak nem az volt a célja, hogy a hivatásos emigránsokat védje. Egyrészt nem szorulnak az én prókátorságomra, másrészt mindenkinek elismerem a jogát arra, hogy mások politikáját, politikai tevékenységét vagy tétlenségét bírálja, ha ügyel arra a határvonalra, mely a politikai bírálatot a becsületsértéstől és rágalmazástól elválasztja. Írásom lényege az volt, hogy pozitívan értékelte a Magyarok Világszövetsége egyes kiadványait, melyek jobbak és nívósabbak mint sok más ország hasonló szervezeteinek a kivándorlói felé sugárzott kultúrpropagandája, és “leckéztetés” szándéka nélkül a külföldi magyar szemével rámutattam a kiadványok néhány fogyatékosságára, melyek minden cél és haszon nélkül veszélyeztetik az értékes munka eredményét, a külföldi magyarnak a magyar kultúrközösségben való megtartását. Abban az 1960 eleji cikkemben, mely a vitát elindította, az otthoni helyzettel, a magyarság mai sorskérdésével foglalkoztam és befejezésül azt vizsgáltam, hogy a külföldi magyarság, elsősorban az emigráns politikusok hozzájárulhatnak-e a “magyar kérdés” megoldásához. Erre a kérdésre hazulról a Szülőföldünk Rádió válaszolt “nem”-mel, és nem lehet tudomásom arról, hogy ezt a “nem”-et kik és milyen szinten mondták ki. “Nem”-mel feleltek maguk a cikkemben aposztrofált emigráns politikusok is, így ezzel a kérdéssel nem is érdemes tovább foglalkozni. Ebben a cikkben a külföldről való hazatekintés visszájával szeretnék megpróbálkozni: a külföldi magyarság problémáját kívánom bonckés alá venni, a magyar nemzetpolitika, népességpolitika és kultúrpolitika szempontjából. Az utolsó két évtizedben a magyarság csaknem egytizede hagyta el hazáját. Nyilvánvaló, hogy ez a tömeg épp oly kevéssé homogén, mint Magyarország lakossága volt. Szokás osztályozni eljövetelének időpontja, származása, osztályhelyzete, politikai felfogása és minden szokásos demográfiai ismérv szerint. Nézetem szerint azonban a legfontosabb választóvonal 37 eljövetel oka, a menekülő vagy kivándorló belső szándéka. E szerint meg kell hogy különböztessünk kivándorlókat és emigránsokat. Az előbbiek azzal a szándékkal jöttek el hazulról, hogy idegen országban telepedjenek le, ott keressék boldogulásukat, ott éljék le életüket, gyerekeiket idegen ország polgáraivá neveljék fel, maguk legfeljebb látogatóba menjenek haza. Az utóbbiak azért jöttek el, mert világnézeti felfogásuk vagy politikai tevékenységük miatt veszélyeztetve érezték életüket, szabadságukat vagy csak megszokott életmódjukat, és az volt a határozott szándékuk, hogy a politikai helyzet változásával majd ismét hazatérnek. Persze mindegyik kategóriában számtalan változat van. A választóvonal, hogy az egyik véglegesnek és szabadon választottnak, a másik átmenetinek és kényszerűnek tekintette eljövetelét. A szándék később, a legkülönbözőbb élmények és események hatására mindkét irányban megváltozhatott, de a döntő mégis az eljövetelkori szándék marad. Az első kategória a magyarság számára elveszett, a második a magyarság számára megtartható. A Magyarok Világszövetségének a tevékenysége mégis, érthető okokból, elsősorban az első kategória felé irányul, míg a másodikat inkább leírni és legfeljebb semlegesíteni törekszik. Ez alapvető ellentmondásnak látszik, mely megbénítja a külföldi magyarság problémáival a nemzeti érdekből való őszinte segíteni akarással foglalkozók munkáját. Sok esetben tényleg nincs, vagy egyelőre legalább is nem látható a problémára megoldás, sok esetben azonban tere nyílik a közeli és távolabbi nemzeti érdekek szolgálatának ha a kérdést logikusan végiggondoljuk. Ha vizsgálat tárgyává tesszük az emigránsok magatartását, és bizonyos fokig a kivándorlókét is, a magyar néppel és kultúrával való kapcsolat fenntartását illetően, a magatartásoknak széles skálájával találkozunk, melyek azonban néhány csoportba sorolhatók. Először is, vannak azok, akik tudatosan meg akarnak szüntetni minden kapcsolatot az országgal, melyben születtek (az számukra már nem is haza, sőt még csak nem is óhaza), mert magyarságélményük nem volt, vagy esetleg egyenesen negatív volt. Ezekben egy-egy nagy magyar esemény vagy teljesítmény újra felébresztheti a nemzeti érzést, de tudatosan semmit sem lehet tenni az érdekükben, sőt talán nem is érdemes. Más csoport az, amelyik nem a pozitív magyarságélmény hiánya miatt foglal el hasonló álláspontot, hanem ál-racionalizmusból, azt hívén, hogy boldogabb, megelégedettebb, kiegyensúlyozottabb ember lesz, ha kioperál magából minden emléket és gondosan távoltart magától mindent, ami honvágyat kelthet, holott csak önmagát csonkítja meg és maga sőt gyerekei lelki egyensúlyát veszélyezteti, nem pedig biztosítja. Ezt különben sokan maguk is felismerik és a magyar kultúra igénye addig erősödik bennük, amíg szakítanak addigi magatartásukkal Ez rendszerint akkor következik be, amikor már nincsenek napi gondjaik, anyagilag kiegyensúlyozott helyzetben élnek, de nem járnak akkora sikerrel vagy szerencsével, hogy minden más elveszít számukra minden jelentőséget. Azokkal szemben, akik tudatosan meg akarnak szüntetni minden kapcsolatot, mely a magyar nemzethez, a magyar kultúrközösséghez fűzte őket, a másik fő csoportot azok alkotják, akik különféle lélektani vagy gyakorlati okokból, bármilyen fokú intenzitással fenn akarják tartani ezeket a kapcsolatokat, vagy egyszerűen szólva: meg akarnak maradni magyarnak. Persze az, hogy valaki magyar akar maradni, sőt esetleg a gyermekeit is meg szeretné tartani magyarnak, egyáltalán nem jelezni szükségképpen azt, hogy a mai magyar valósággal akar kapcsolatban maradni. Igen nagy azoknak a száma, akik számára a magyar kultúra fejlődése lezárult azon a napon, amikor a határt átlépték, lett légyen az 1945-ben vagy 1956-ban. Számos magyar kultúregyesület működik szerte a világon, leginkább önképzőköri színvonalon, amely magyar irodalommal, nyelvvel, zenével, történelemmel foglalkozik, de amelynek vezetői hallani sem akarnak és tagjaisemmit sem tudnak arról, ami Magyarországon 1945 óta történt. Még az “antikommunista” tájékozottságuknak sincs semmi köze a tényekhez. Alig meglepő, hogy az ilyen kultúregyesületek nem életképesek, a fiatalságra vonzerőt alig gyakorolnak, régi tagjaik lemorzsolódnak amikor megtanultak a befogadó ország nyelvén, és a “kultúregyesület” azoknak marad meg, akiknek a kulturáltsága nem terjed odáig, hogy egy idegen nyelvet képesek legyenek elsajátítani. Ennek nem kellene szükségképpen így lennie. Elég sok magyar író, művész, zenész él külföldön és a statisztika szerint közönségük is kellene, hogy legyen. De sajnálatos tapasztalat az, hogy amint arra sokan rámutattak, az író, a művész hazáján kívül nem tud maradandót alkotni, ha pedig tud, azt már nem magyarul alkotja. Ez az oka annak, hogy az ismételt nagy kísérletek vagy fokozatosan elsekélyesedtek, vagy ha a kezdeményezők a színvonalból nem akartak engedni, megszűntek. Mindez nem magyar sajátosság, így van ez a libbi emigrációkkal, még azokkal is, melyek politikailag és társadalmilag sokkal egyarcúbbak. Igaz az, hogy a különböző levelek és ágak csak a fa törzsén keresztül tudnak egymással érintkezni és ha ez az érintkezés megszűnik, elszáradnak. Elvben megvolna annak a lehetősége, hogy egy hajtást idegen földbe átplántáljanak, de ki hisz abban, hogy például Ausztráliában lehet életképes, önálló magyar társadalmi és kultúrközösséget teremteni? Ez a felismerés szükségképpen azoknak a táborát növeli, akik úgy akarnak megmaradni magyarnak, hogy fenn akarják tartani kapcsolataikat az egyetlen élő magyar kultúrával, az otthonival. Tudni akarnak arról, ami odahaza történik, szeretnének továbbra is együtt érezni és együtt élni a hazaiakkal. Mint az alkotók közönsége szeretnének kapni a hazai kultúrából, és ha maguk is alkotók, szeretnének az alkotásaikkal is részesei lenni az élő magyar kultúrának. Mindezt “bombasztikus humbugnak” nevezheti az, aki úgy érzi, hogy egymagában is meg tud lenni a világban, elszigetelt egyénként is le tudja élni az életét és nem érzi szükségét annak, hogy fő részese és teljesértékű tagja legyen annak az emberi közösségnek, amelyet nemzetnek nevezünk. Néhány évtizeddel ezelőtt még divatos volt az ilyenfajta magatartás, de azóta az embertan különböző ágainak művelői felismerték, hogy az ember lényéhez tartozik egy szélesebb családhoz való hűség, és ennek hiánya kóros tünet. Ez a helyzet az egyén, az emigráns szempontjából. Vajon hogy fest ez a közösség, a haza oldaláról nézve? Itt jutunk el azokhoz a hangzatos szempontokhoz, melyeket bevezetőnkben említettünk: a nemzet-, népesség- és kultúrpolitikához. A nemzetpolitika fogalma azokat az elveket és tevékenységeket foglalja magában, melyek a magyarságnak mint önálló karakterrel rendelkező nemzetnek a hosszú távon való megmaradására irányulnak. Mindazoknak, akik ezt önmagában kívánatos célnak elfogadják, nem lehet közömbös a nemzet több mint egy tizedének a sorsa, akik külföldre sodródtak. A nemzetpolitikának két fontos alkotóeleme a népességpolitika és kultúrpolitika. Az előbbi a nemzet számbeli állagának megtartásával foglalkozik, az utóbbi a nemzeti jellegének folytonosságát és kifejlesztését tartja szem előtt. Az előbbi szempontjából megint csak nem lehet közömbös, hogy a külföldre szakadt magyarok leszármazottainak legalább egy része megmarad-e magyarnak, különösen figyelembevéve a születések számának nagyarányú csökkenését, mely az utóbbi években odahaza bekövetkezett. A magyar kultúra fejlődésében mind aktív mind paszszív szerepében ugyancsak jelentős részük lehet azoknak, akiknek a látókörük külföldön nagymértékben kiszélesedett, ha ugyanakkor nem szakadtak el a gyökereiktől sem. Nehéz lenne számokkal dobálózni, de mindannyian saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy nemcsak súlyban, de számbelileg is széles réteg az, amely a legjobb haladó magyar hagyományok hordozójaként szakadt idegenbe. Tisztában vagyunk azzal, hogy elvi fontossága ellenére, számos gyakorlati akadálya van annak, hogy a külföld magyarsága újra bekapcsolódjék a hazaikultúra vérkeringésébe. Ezek az akadályok azonban nem leküzdhetetlenek, ha felismerjük azt, hogy a mind otthon, mind az emigrációban még meglévő viszszahúzó erőkkel szemben helyeselnünk kell minden olyan megmozdulást, mely a ménnél szabadabb érintkezést a hazával elősegíti és elleneznünk kell minden olyan törekvést, mely nem ideológiák, hanem magyar és magyar közé akar vasfüggönyt vonni. RAVASZ KÁROLY: A külföldi magyarság FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG Saját javítóműhely! MAGYAR ÓRA-ÉKSZER szaküzlet A CITYBEN Az összes svájci márkás órák, 14 és 18 karátos európai aranyékszerek. Hubert József : STRAND ARCADE (George és Pitt St. közt) SYDNEY Vásárolhat Layby-re! 3. oldal KÜLDJÖN VÁMMENTES IKK A CSOMAGOT vagy VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT! Gyors! ! Élelmiszer Pontos! Megbízható! Cipő Textil KÉRJE ÁRJEGYZÉKÜNKET! AZ IKK A HIVATALOS MEGBÍZOTTJA: Z. P. CSÉTI Box 5270, G P.O., Sydney. Telefon: XM4231 MELBOURNE: KÉPVISELETEK: OP T O ADELAIDE: JOHN MARTIN & Co. Ltd. 109 Swanston St., Melbourne PERTH: H. L. SANNA Cremorne Arc., 1st Floor, Perth 100 Rundle St., Adelaide, S.A. BRISBANE: REX PHARMACY 180 Vickham St., Valley, Brisbane Gyógyszereket a világ minden tájára szállítunk ! Magyar Patika a Cityben MAGYARORSZÁGRA GYÓGYSZERT SZÁLLÍTUNK Európai hőmérők — Eredeti “Lemoine” vitamin tápkrém. “GABRIS” PHARMACY 414/a GEORGE STREET, CITY, TELEFON: BL 3984 _____ (A Strand Aracade és Nicholson között.) Vásároljon teljes lakberendezést vagy egyes darabokat SYDNEY LEGRÉGIBB MAGYAR BÚTORÜZLETÉBEN Tájékozódjék előbb és jöjjön hozzánk utoljára, hogy meggyőződjék legalacsonyabb árainkról legjobb minőségeinkről és legkedvezőbb fizetési feltételeinkről. 20 éves budapesti és 11 éves sydneyi tapasztalatunk biztosíték arra, hogy nálunk VÁSÁROLHAT LEGELŐNYÖSEBBEN! Ha egyéni kiszolgálást óhajt, kérem beszélje meg telefonon az időpontot, mely esetben Mrs. Kardos alkalmazkodik az Ön idejéhez. Minden jó minőségű és stílusú bútor beszerezhető nálunk vagy általunk. Villanyhűtőszekrények, mosógépek, T.V. vezető márkákban. PERFECT FURNITURE CO 25-27 MARION STREET, BANKSTOWN, SYDNEY UY 3128 • UY 4895 “Good Look” Ruhatisztító mellett. — Címre ügyeljen.