Független Magyarország, 1962 (12. évfolyam, 1-15. szám)
1962-01-05 / 1. szám
1962. január 5. JÓL VIZSGÁZTÁK A müncheni új Látóhatár legutóbbi számában alapos és általános érdeklődésre igényt tartó tanulmány jelent meg az amerikai magyar diákokról. ÖT ÉV AMERIKÁBAN Ha hiteles statisztika állana rendelkezésünkre, megállapíthatnánk, hogy az Egyesült Államokba készülő menekült fiatalok és diákok száma sokkal kevesebb volt, mint a későbbi kivándorlóké. Az első bécsi diákotthon, a Pfeilgasse-i Studentheim lakóinak többsége Németországba, Svájcba és Svédországba készült. Hirtelen valami európai öntudat hatott át mindenkit. Az Egyesült Államokat ezzel szemben csak a Szovjetunió előzte meg népszerűtlenségben. A Szabad Európa Rádió magatartása a forradalom alatt, Eisenhower elnök emlékezetes beszéde, az Egyesült Államoktól várt segítség elmaradása: ezzel indokolták a fiatalok, hogy miért bizalmatlanok az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Sokan nem akartak elmenni “messzire”, “hátha szükség lesz ránk otthon”. Politikai csoportok igyekeztek kihasználni ezt az érzelemhullámot. “Mi itt virrasztunk a vasfüggöny tövében” — hangoztatták. Érdekes megemlíteni azt az álhírt is, amely 1956 tavaszán és nyarán terjedt el Budapesten. E szerint hivatalos ENSz kimutatások azt bizonyították volna, hogy Németország és Svédország életszínvonala túlszárnyalta az Egyesült Államokét. Az idő múlásával mégis egyre nőtt azoknak a tábora, akik az óceánon túlra vágytak. “Én nem mennék Kaliforniába, mert meszsze van” — aggodalmaskodott egy diák. “Mitől?” — kérdezte a társa, és sietett az amerikai követség előtt napról-napra növekvő sorban biztosítani a helyét. Amerikába érkezésükkor kiderült, hogy az aggodalmaskodóknak volt igazuk. Amerika valóban “messze” van mindattól, amit a magyar ember megismert és megszokott. A Camp Kilmerbeli fogadótáborba érkezőket teljesen új világ várta. Új szabályok, új érték- (és mérték-) rendszer, új fogalmak, új ízek, színek, környezet. Aki nem akart egész életére szerencsétlenül két világ közé csúszva, skizofrén lélekkel vergődni, annak gyökeresen meg kellett változtatnia egész világszemléletét, értékrendszerét. Ez természetesen nem ment simán, nehézség nélkül. Elölről kellett kezdeni szinte mindent, a nyelv elsajátításától a mértékegységekig, a társadalmi szabályoktól a munkastílusig. Az idegen nyelven való tanulást még a vizsgáztatások ismeretlen módszere is megnehezítette. A nehézségeket mégis egyre többen vállalták. Kiderült, hogy másutt sem olyan könnyű gyökeret verni, ahogy az az első bécsi napokban látszott. Az amerikai rokonok, ismerősök hívó leveleiből a távol varázsa szólt, a biztonság, jólét csábítása. Mindenkiben élt valamilyen formában az “amerikai paradicsom” képe is, amelyet generációk melengettek szívükben a szabadság földjéről, ahol megszűnik az elnyomás és az üldözöttek otthonra találnak... Az ausztriai táborok feloszlása után a menekült magyar főiskolás diákságnak mintegy 40 százaléka a tengerentúlon telepedett le. A Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége 1959-es kimutatása szerint a diákok országonkénti megoszlása a következő volt: Anglia 550, Ausztria 1343, Argentína 29, Belgium 172, Chile 30, Dánia 42, Finnország 2, Franciaország 670, Hollandia 117, Japán 1, Kanada 958, Mexikó 3, Németország 1260, Norvégia 70, Olaszország 107, Spanyolország 12, Svájc 654, Svédország 343, Uruguay 9, USA 1869; összesen: 7241. A kivándorlók útja a Camp Kilmer-i elosztó táborból az ú.n. kezeshez vezetett. A kezes legtöbb esetben rokon, ismerős, vagy földi volt, de lehetett valamelyik segélyegyesület, egyház vagy szervezet is. A diákok nagy részét az International Rescue Committee és a National Academy of Sciences, valamint más szervek vették gondjukba, és a legtöbbjüket nyelvtanfolyamokra irányították. A 15 bentlakásos tanfolyamon összesen mintegy 650 diák vett részt; a költségeket főleg a Ford és Rockefeller alapítványok 250 ezer dolláros alapítványa fedezte. A legnagyobb nyelvtanfolyamokat a New York állambeli Bard College-ban (300 résztvevő) és a St. Michael’s College-ban (100) tartották. A magyar diákok elhelyezésére 1 bizottság alakult az Institute of International Education (HE) és a World University Services (WUS) együttműködésével. A bizottság felhívására még 1957- ben mintegy 350 egyetem és fő-iskola ezernél több ösztöndíjat ajánlott fel. Ezek közül 400 nem- csak tandíjmentességet, hanem teljes ellátást is biztosított. A sok segítség és igyekezet , nem volt hiábavaló. Az angolul alig tudó, a körülményeket nem ismerő, a sok esetben minden ismerőstől, gyakran minden már gyar társaságtól távol kerülő diákok jól megállták a helyüket Az iskolákban. Az amerikai oktatási szervek egyharmadra be- becsülték előzetesen az első évi lemaradások arányszámát: alig egyhatod lett. Ha volt is olyan, aki feladta a küzdelmet, és néhány hónap, vagy egy félév után kibukott, a többség jó eredményekről számolhatott be. A diákok java nemcsak tanulásban, hanem sportban, diákmozgalmi életben is az élre került. Kötetszámra lehetne idézni az I amerikai sajtó elismerő cikkei- ből. És ki tudná felsorolni mind I a sporteredményeket, a kerüle- I ti, állami, országos bajnokokat! Külön említést talán Morvay Rudolf érdemel, a Hampton In-stitute hallgatója, kit azzal tré- I fárt meg a száműzöttek gyakran kiszámíthatatlan sorsa, hogy né- I ger bajnokot csinált belőle. A szőke magyar fiú úgy került a néger egyetemek bajnokságába, hogy egy, csak feketék számára fenntartott iskola ajánlott fel ösztöndíjat és ellátást számára még 1957-ben, és mint az iskola hallgatója vehetett részt a “fekete bajnokságon”. A résztvevők csoportjának fényképén nemcsak fehér arca és szőke feje világít sok fekete társa között, hanem a két aranyérem is mellén... Külön kell foglalkoznunk az egyetemi ifjúság és a politikai emigráció kapcsolatával. Az e-migrációs politika, sajnos, gyakoran olyan mocsárhoz hasonlít, amely elnyelne mindenkit, aki hazáját — nyilván politikai okokból — elhagyni kényszerült. Az 1957-ben Amerikába érkezett fiatalság meglepetten tapasztalta, hogy míg a régebben kint élők nagy csoportjai szinte fenntartás nélkül azonosították magukat a forradalommal, sok politikus, ha szólamokban el is fogadta, a valóságban távol maradt tőle. Ez a magatartás eleve bizalmatlanná tette a fiatalokat, akiknek magyarságát Ady, József Attila, Németh László, Illyés Gyula, a népi írók tanításai alakították ki. A húsz éven felüliek politikai neveléséhez ezen felül Bibó István írásai járultak hozzá, amelyeket még középiskolás korukban olvastak a Valóság és a Válasz hasábjain. Legnagyobb lelki élményük, s egyben politikai iskolájuk a forradalom volt. Megtanulták, hogy a politikával nem foglalkozó, jószándékú és segítőkész emigráns tömeg nevében gyakran olyan hivatásos politikusok nyilatkoznak, akik szóval a kossuthi emigrációt emlegetik, de valójában egyetlen gondjuk korábbi kiváltságaik visszaállítása, s akiknek az itt élő magyarok csoportjaihoz sincs kapcsolatuk, nemhogy az otthon élő néphez. Kezdetben olyan csoportokkal kerestek kapcsolatot, amelyek a forradalom után elmenekült veretők körül alakultak. Az Egyesült Államokban az első ilyen I. tömörülés a Magyar Szabadság- harcos Szövetség volt, Király Berta tábornok vezetése alatt. A vezetőség elképzelése szerint ez valamiféle “csúcsszerv” lett volna, az emigráció széles rétegeinek, új szervezeteinek egyesítéésére. A diákok eleinte érdeklődéssel figyelték a Szabadságharrcos Szövetség munkáját, sokan részt is vettek benne. Később a- azonban úgy érezték, hogy azok az eszmék, amelyekért Budapessen harcoltak, háttérbe szorultak, Belső viszályok, egyéni becsvázgyak kielégítése, vetélkedő csogportok jellemezték a Szabadság- s harcosok működését, majd a teljes meghasonlás, kettéválás, a magyar néptől elidegenedett erők uralomra jutása következett be. A diákság teljesen megszüntette a kapcsolatot ezekkel a csoportokkal, és ugyanezt követ a tette a Diákszövetségtől is. A cél hamarosan az lett, hogy, a távoli népek fiainak a megismerésén, a velük való kapcsolaron, barátságon át jussanak el Magyarország fájó sorsának a felvetéséig is. A kapcsolat az afrikai és ázsiai népek diákjaival nemcsak az egyetemi “campus”- fokon alakult ki. Megnyílt az út a távoli kontinensek felé is, ahovvá az Amerikába érkezett magyar diákok vitték el először s társaik üzenetét. A diákszervezetek napjai meg vannak számlálva, ha nincs természetes utánpótlásuk. Az emigrációban felnövők tábora kevés ahhoz, hogy a jelenlegi tevékenységet fenn tudják tartani. A végzők száma erős emelkedést mutat, két év múlva gyakorlatilag mindenki végez, aki tanulmányait 1957-ben és 1958-ban kezdte el. Önkéntelenül vetődött már fel az a kívánság, hogy a kapcsolat, a diákok együvé tartozása ne múljon el az iskolák befejezése után. Megszületett a Végzettek Szövetsége, amelyet amerikai szóhasználattal Alumni Szövetségnek neveznek. Kapcsolatba kívánja hozni egymással a végző diákokon kívül az itt élő, 30- 50 ezer főre becsülhető magyar származású értelmiséget is. Az eddig egymástól függetlenül működő kis baráti körök, értelmiségi klubok, szakmai szervezetek és egyének együttműködésének a jele az első magyar “Who’s Who”, a név- és adattár, amelynek előzetes kiadása mintegy 3000 névvel 1961 nyarán jelent meg. Amint az elmúlt öt év történetét röviden áttekintve láthatjuk, a fiatal magyar értelmiség gyengeségét egységével erőre változtatta az Egyesült Államokban. Tanulmányait nagy részben befejezve, a magyar névnek általános becsületet szerezve, az egymáshoz való kapcsolatot megtalálva, illetve megtartva, hasonlíthatatlanul jobb körülmények között néz szembe a jövővel, mint ahogy öt évvel ezelőtt bárki is álmodhatta volna. PAPP LÁSZLÓ. MAGYAR KÁRTYA 8/kitűnő minőségű, csomagja egy tucat £4.0.0. All Plastic Bridge, Rummy Canasta, páronként díszes plasticokban, nagybani áron. Közkedvelt ajándék. J. C. Morelli , MacCartney Ave, Chatswood N.S.W. — Tel.: JA 4763. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG ÁRLESZÁLLÍTÁS! KÜLDJÖN VÁMMENTES CSOMAGOT vagy VÁSÁRLÁSI Gyors! ! Élelmiszer Pontos! UTALVÁNYT! Megbízható! Cipő Textil KÉRJE ÁRJEGYZÉKÜNKET! AZ IKK A HIVATALOS MEGBÍZOTTJA: z. p. csán Box 5270, G.P.O., Sydney. Telefon: XM4231 MELBOURNE, PERTH. KÉPVISELETEK: OP TO ADELAIDE: JOHN MARTIN & Co. Ltd 109 Swanston St., Melbourne 100 Rundle St., Adelaide, S.A. E. MANUCCI BRISBANE: REX PHARMACY 180 Wickham St., Valley, Brisbane 135 Heytesbury Rd., Subiaco, W.A. Gyógyszereket a világ minden tájára szállítunk ! J. LŐRINCZY ÉS FIA (Közismert budapesti cipészmester) CIPŐ SZAKÜZLETE 15 MARKET STREET, SYDNEY — 4. SZ. ÜZLET (BEJÁRAT A KENT STREET-RŐL) Beteg, érzékeny lábakra cipők mérték után, elsőosztályú kivitelben. Rendelést egész Ausztrália területéről postán is elfogadunk. Lábméretét rajzolja le, az érzékeny pontok megjelölésével. TELEFON: 29-2494 Most olcsó — most vegyen BÚTORT — LAKBERENDEZÉST FRISCO BÚTORÜZLETBŐL 264 KING STREET, NEWTOWN, LA 3664, LA 7855 3. oldal MAGYARORSZÁGRA GYÓGYSZERT a City Magyar Patikája szállít! Európai hőmérők, Lemoine, Bois de Paris vitamin tápkrém egyedárúsítása. Gábris Gyógyszertár 414/a GEORGE STREET, SYDNEY. TEL.: BL 3984 Strand Arcade és Nicholson között. Saját javítóműhely! MAGYAR ÓRA-ÉKSZER szaküzlet A CITYBEN Az összes svájci márkás órák, 14 és 18 karátos európai aranyékszerek. Hubert József : STRAND ARCADE (George és Pitt St. közt) SYDNEY Vásárolhat Layby-re!