Független Magyarország, 1965 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1965-03-01 / 1. szám
ahol a többség leszavazná őket, akiknek már van atombombájuk!) .MiegoAid középeurópai al országok pártjai különböző változatban és fogalmazásban úgy vélik, hogy jó hatalmon lenni. Tudják, hogy kisebbségi helyzetük miatt rá vannak utalva a közvéleményre, tudják, hogy a belső rendet mégegyszer nem lehet orosz segítséggel biztosítani. Végül: a románok nyíltan, a többiek kevésbé, de tudják, hogy Oroszországból addig repülnek Budapestre és Bukarestbe vagy a lengyel állami erdőkbe, kérni, meggyőzni, megbeszélni és nem ukázokat adni, amíg Oroszország kényes ázsiai határai és ázsiai helyzete olyan, amilyen ma. Megnyugtató, hogy egyik középeurópai ország sem lovalta még magát olyan túlzásba, amit az oroszok nem tűrhetnének el. Viszont megnyugtató az is, hogy az adott lehetőségen belül elsősorban Magyarországon, Kádár János puritán személye és eddigi politikája- az előbb mondottak miatt — helyén van. Az orosz—kínai érdekellentétek létezése és 1956 óta a szovjet A „The Reprter” című politikai folyóirat november 19-i számában rendkívül fontos megnyilatkozás látott napvilágot. A nagytekintélyű politikai szemle egyik szerkesztője, George Bailey kelet-európai szakértő Erdélyről írt nagyjelentőségű beszámolót. A „Trouble over Transylvania” írója világosan áttekinthető képet rajzol a rogalmánok gátlástalan nacionalizmusáról. Nem lényegtelen, hogy ez az összefoglalás most New Yorkban megjelenhetett a románokról. Ugyanilyen fontosságú, hogy a nagytekintélyű publicista őszintén feltárja az erdélyi magyarság helyzetét és elmondja a helyszínen szerzett tapasztalataiaEj5ss5n i a? io'isLpvpteoay t p — 5i9f190 • ^ George Baily nyitott szemmel járt Romániában, abban az országban, ahol a „körültekintő kettős játék és a bizalmas intrikálás nemzeti hagyomány”. A románok voltak Moszkva leghűbb kiszolgálói, amíg arról vezetőség változásával nem változnak át egy héten belül az „új vonalnak” alkalmasabb keleteurópai kormányok. Nincs vonal. Talán az is az oka annak, hogy két évtized után a középeurópai lapokban újra lehet olvasni a Sztálin parancsára elfelejtett Dunai Unióról, melyben a tervezgetések szerint a Monarchia újulna fel: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia részvételével, az egyes tagállamok teljes különállásának meghagyásával. A nyugateurópai államok tapasztalatai szerint. Maga az a tény, hogy erről komolyan és nyíltan írnak, nem jelentéktelen. Az ideológiák korának egyelőre befellegzett és a kínaiak térképei — orosz területeket magukénak rajzolva — a Dunavölgyében élő (és mint Erdély esete is illusztrálja, igen bonyolultan együttélő) népek sorsszerű s gazdasági egymásrautaltsága s vonzódása erősebbek a békeszerződéseknél és a proletárinternacionalizmus ábrándjánál. NAGY KÁZMÉR volt szó, hogy Erdélyt megszerezzék és hatalmuk alá hajtsák. Mikor pedig a sztálintalanítási időszak elkövetkezett, akkor ők orosztalantani kezdtek. Megszüntették a Gorkij Orosz Tudományos Intézetet, az orosz könyvesboltot, az orosz lapokat és a kötelező orosz nyelvtanítást. Ugyanakkor a kommunista közvetítő szerepét kezdték játszani Moszkva és Peking között — írja Bailey, hogy közben megtisztítsák az utat a maguk sajátos, hagyományos szupernacionalizmusa irányába. Az amerikai újságíró ismerteti az erdélyi kérdés történetét, a Transylvánia szerencsétlen népével űzött becstelen játékot. Elmondja, hogy Magyarország felosztása után Románia kapta a legnagyobb területet, aminek egy részét aztán 1940- ben Hitler visszaadta Magyarországnak, hogy ösztönözze a versengést Magyarország és Románia közt a nácik kegyeiért, olyan formán, hogy magyar csapatok azért harcoljanak Hitler oldalán, hogy Erdély déli részét is megkapják, a románok pedig azért harcoljanak, hogy az északi részt újra visszakapják. A Szovjetunió a játékot úgy folytatta, hogy helyreállította a trianoni határt, arra számítva, hogy ez feledteti Beszarábia és Bukovina bekebelezését. Erdélyben él Európa legnagyobb népességű kisebbsége, 1.700.000 lélek, — írja a cikk. — Ebből több mint félmillió esik a határsávra, amely nem is erdélyi terület, hanem az úgynevezett „Partium”, melynek viszszaadását régebben, még a legsovénebb román felfogás sem ellenezte. A másik nagy tömb a Székelyföld népe. Ez a terület lett volna a központja annak a szemléltető oktatásnak, melyet Moszkva a proletár nemzetköziségnek készített elő. A marxi- leniai önrendelkezés azonban csak a papíron maradt meg. A szovjet autonóm területek mintájára létrehozott Autonóm Magyar Terület önállóságát a kommunista román állam semmisítette meg. A románok soha, egy pillanatra sem távolodtak el nemzeti céljaiktól, azaz az erdélyi magyarság elnyomásától. Az 1956- os forradalom után azonban ez az óvatos románosítás bátorítást kapott. Erről így ír George Bailey: Visszatekintve nyilvánvaló, hogy az 1956 őszi magyar forradalom fordulópontot jelentett az európai kommunizmus irányzatában. A magyarok mint főbűnösök megerősítése a Szovjetunió szemében klasszikus lehetőséget nyújtott a Román Kommunista Pártnak arra, hogy bebizonyítsa lojalitását a Szovjetunió iránt. A román kommunisták abban a helyzetben voltak, hogy jelentős szolgálatot tehessenek a Szovjetuniónak, a vendéglátó szerepét játszva Nagy Imre, Maléter Pál és a forradalom más vezetőinek hosszú fogvatartása idején, az azt követő kivégzésükig és ez tehermentesítette az oroszokat ezeknek a foglyoknak a Szovjetunióba való deportálásának (kényes) terhe alól. Megsegíthették a Szovjetuniót Magyarországon is azzal, hogy magyarul tudó titkosrendőröket küldtek Budapestre és vidékre, hogy felerősítsék a megtizedelt és teljesen demoralizált magyar Államvédelmi Hatóságot. Ugyanakkor a magyar forradalom riadalmat keltett a ro- -iá födönoki sA .ne* SB .O'1 A POKOL TORNÁCÁN !?Í1! 4 • F. M. 1965. III.