Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1967-01-01 / 1. szám

• • • NEM MESE EZ Kínában megkezdődött a nagy Zenei Fesztivál. A kultúrforra­­dalom e nagyszabású rendezvé­nyére csak munkások, parasz­tok, katonák és egyéb forradal­mi elvtársak kaphatnak jegyet — közölték a fesztivál rendezői. Az egyhetes szemle programján — a Renmin Ribao szerint — mindössze hét dal szerepel. A bemutatásra kerülő dalok címe: „Mao Ce-tung elnök művei aranyfényben ragyognak", „Mao Ce-tung könyvei — a forrada­lom kincstárai’’, „A pásztorok szíve egyeforrt Mao Ce-tung, eszméivel", „Mindennél szíve­sebben olvassuk Mao Ce-tung, könyveit", Mao elnök kedvesebb édesapánknál és édesanyánk­nál is", „Politika mindenek fö­lött”, „A munkások, parasztok és katonák a forradalom élgár­dája”. Ez csak egy rendezvény — igaz, nagyszabású —, de eltör­pül az mellett, ami az utóbbi időben a kulturforradalom gyűj­tőnév alatt Kínában történik. A kultúrforradalom élharco­sai, a vörösgárdisták, nem ülnek ölbe tett kézzel. Már a nagy megmozdulás első napjaiban serényen dolgoztak. Az összes járműveken — gépkocsikon, vasúti kocsikon, repülőgépeken, kerékpárokon — megjelentek Mao Ce-tung, a nagy tanító bölcs mondásai. A vörösgárdis­ták falragaszok­­ utján adták tudtára a népnek, mi a helyes, mi nem, mit kell tennie; ki kell irtani a régi szokásokat, gyöke­restül, s be kell szüntetni a ro­konlátogatást, mert ez burzsoá szokást, édességet, gyümölcsöt sem kell ajándékozni senkinek, mert ez revizionista gyakorlat stb. A burzsoá nevet viselők telesek önként jelentkezni a rendőrségen, és kérelmezni, hogy nevüket forradalmira vál­toztathassák. A földbirtokosok, kulákok, ellenforradalmárok, ás­kálódó elemek, jobboldaliak és kapitalisták csak úgy jelenhet­nek meg az utcán, ha a nyakuk­ban egy tábla lóg a következő felirattal: „Rossz szellem". Egy másik utasítás. Minden kínai köteles magával hordani a Mao Ce-tung vezérgondolatait tartalmazó könyvet, s minden szabad percében fejből meg kell tanulnia belőle néhány bölcs mondást. A színdarabokban és a fil­mekben az intrikus szerepeket csak burzsoá, feudális szárma­zású színészek játszhatják. A vörös gárda halálosan ko­molyan gondolja azt, amit el­rendel vagy kinyilatkoztat. Pekingben például a napokban hatalmas falragasz jelent meg, amely erélyesen elítéli az egyik filmgyárat, mert rossz fényké­pet készített Mao Ce-tungról. A fényképen a nagy tanító jobb kéz nagyobb, mint a bal, arca sápadt, szeme pedig fénytelen... Kuang Csu ismert kínai festő sem kerülhette el sorsát; a Ren­min Ribao azzal vádolta, hogy ellenforradalmár, sötét revizio­nista. Miért? Azért, mert szerelmes­párokat, táncosnőket, hímzőnő­­ket, sőt szoptatós anyákat is festett. Ez pedig tudvalevőleg átkos burzsoá, reakciós téma­kör. Vuhan városban a vörösgár­disták levágták Cui Juan klasz­­szikus költő szobrának a fejét, mégpedig ezzel a megindoklás­­sal. Kína földjén nincs hely az olyan ember számára, aki a hű­­béruraknak szolgált. A forradalom heve néha per­sze elragadja a tapasztalatlan vörösgárdistákat; a pekingi di­ákok pellengérre állították Jang Sziu-fenget, a legfelső bíróság elnökét. A diákok nagygyűlést rendeztek és a vádlottá vedlett főbírót a szónoki emelvényre állították, leköpdösték, ütlegel­ték, majd elvonszolták valaho­vá. Két nap múlva hivatalosan megbélyegezték a nagygyűlés résztvevőit és Jang Sziu-feng ismét hivatalába lépett. Mao Ce-tung tanításai az élet minden területére behatolnak. Az elnök megállapította példá­ul, hogy a házasság nem hasz­nos dolog, mert a kínai ha meg­nősül, utána már nem lelkese­dik olyan mértékben munkájá­ért, és nem ragaszkodik annyi­ra a forradalomhoz, mint le­gény korában. Emiatt ezen a téren is változtatásokat eszkö­zöltek. Amikor a házasulandó felek megjelennek az anyakönyvve­zető előtt, a hivatalnok meg­próbálja lebeszélni őket szándé­kukról. Erre a célra két szobát bocsátanak a vőlegény és a menyasszony rendelkezésére, hogy nyugodtan gondolkozhas­sanak a dolgon. A kitartó sze­relmesek természetesen meghá­zasodhatnak, gyűrűváltásról azonban szó sem lehet, ez is burzsoá szokás. Az újdonsült házasok valami apróságot — egy kőpalackot vagy egy pár harisnyát — ajándékozhatnak egymásnak, leggyakrabban azon­ban Mao Ce-tung fényképével, szobrával vagy könyvével örven­deztetik meg egymást. A nagy tanító gondolatai és eszméi nemcsak elméleti téren hasznosak. Vuhanban például már jó ideje működik egy ha­talmas szivattyú, mégpedig Mao Ce-tung tanításainak eredmé­nyeképpen. A munkások ugyan­is, amikor a szivattyú elromlott, elmélyedtek Mao Ce-tung mű­veiben, kijegyezték belőle a magvas gondolatokat, majd a bölcsességeket tartalmazó papír­darabokat három különböző szí­nű dobozba tették, s aztán — ha valami baj történt a szivattyú­val — csak kinyitották a meg­felelő színű dobozt és máris megtalálták a baj okát. A kulturforradalom megvál­toztatta a városok életét és kül­sejét is. A dísztárgyakat — por­celánt, vázát stb. — árusító üz­leteket bezárták a vörösgárdis­ták, mert ezek a tárgyak leür­üsöd, ellen forradalmár holmik. Több ilyen bolt kirakatába söp­rűk kerültek. Piperecikket sem lehet vásárolni, mert a szépítő­­szerek használata szintén bur­zsoá szokás. A bélyegboltokat is bezárták, mert a forradalomnak nincs haszna a bélyeg­gyűjtésből. Sok üzlet új nevet kapott. A Kék ég nevű pekingi fodrászüzlet új cégtábláján például ez áll: Ke­let védelme. Az élelmiszerüzle­tek nevét is forradalmasították: Vörös fény, Vörös zászló, sőt van egy Forradalmi élelmiszer­­bolt is. Pekingben nemrég meg­nyílt a Forradalmi üvegáru bolt is. A forradalom szele lesöpörte a kórházak burzsoá, revizionis­ta nevét is. A pekingi Egyesült kórház új neve: Imperialista el­lenes kórház. Idegbetegeket kezelnek ben­ne. (Magyar Szó, Újvidék) FREE HUNGARY, 1967. I. •

Next