Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1967-01-01 / 1. szám
• • • NEM MESE EZ Kínában megkezdődött a nagy Zenei Fesztivál. A kultúrforradalom e nagyszabású rendezvényére csak munkások, parasztok, katonák és egyéb forradalmi elvtársak kaphatnak jegyet — közölték a fesztivál rendezői. Az egyhetes szemle programján — a Renmin Ribao szerint — mindössze hét dal szerepel. A bemutatásra kerülő dalok címe: „Mao Ce-tung elnök művei aranyfényben ragyognak", „Mao Ce-tung könyvei — a forradalom kincstárai’’, „A pásztorok szíve egyeforrt Mao Ce-tung, eszméivel", „Mindennél szívesebben olvassuk Mao Ce-tung, könyveit", Mao elnök kedvesebb édesapánknál és édesanyánknál is", „Politika mindenek fölött”, „A munkások, parasztok és katonák a forradalom élgárdája”. Ez csak egy rendezvény — igaz, nagyszabású —, de eltörpül az mellett, ami az utóbbi időben a kulturforradalom gyűjtőnév alatt Kínában történik. A kultúrforradalom élharcosai, a vörösgárdisták, nem ülnek ölbe tett kézzel. Már a nagy megmozdulás első napjaiban serényen dolgoztak. Az összes járműveken — gépkocsikon, vasúti kocsikon, repülőgépeken, kerékpárokon — megjelentek Mao Ce-tung, a nagy tanító bölcs mondásai. A vörösgárdisták falragaszok utján adták tudtára a népnek, mi a helyes, mi nem, mit kell tennie; ki kell irtani a régi szokásokat, gyökerestül, s be kell szüntetni a rokonlátogatást, mert ez burzsoá szokást, édességet, gyümölcsöt sem kell ajándékozni senkinek, mert ez revizionista gyakorlat stb. A burzsoá nevet viselők telesek önként jelentkezni a rendőrségen, és kérelmezni, hogy nevüket forradalmira változtathassák. A földbirtokosok, kulákok, ellenforradalmárok, áskálódó elemek, jobboldaliak és kapitalisták csak úgy jelenhetnek meg az utcán, ha a nyakukban egy tábla lóg a következő felirattal: „Rossz szellem". Egy másik utasítás. Minden kínai köteles magával hordani a Mao Ce-tung vezérgondolatait tartalmazó könyvet, s minden szabad percében fejből meg kell tanulnia belőle néhány bölcs mondást. A színdarabokban és a filmekben az intrikus szerepeket csak burzsoá, feudális származású színészek játszhatják. A vörös gárda halálosan komolyan gondolja azt, amit elrendel vagy kinyilatkoztat. Pekingben például a napokban hatalmas falragasz jelent meg, amely erélyesen elítéli az egyik filmgyárat, mert rossz fényképet készített Mao Ce-tungról. A fényképen a nagy tanító jobb kéz nagyobb, mint a bal, arca sápadt, szeme pedig fénytelen... Kuang Csu ismert kínai festő sem kerülhette el sorsát; a Renmin Ribao azzal vádolta, hogy ellenforradalmár, sötét revizionista. Miért? Azért, mert szerelmespárokat, táncosnőket, hímzőnőket, sőt szoptatós anyákat is festett. Ez pedig tudvalevőleg átkos burzsoá, reakciós témakör. Vuhan városban a vörösgárdisták levágták Cui Juan klaszszikus költő szobrának a fejét, mégpedig ezzel a megindoklással. Kína földjén nincs hely az olyan ember számára, aki a hűbéruraknak szolgált. A forradalom heve néha persze elragadja a tapasztalatlan vörösgárdistákat; a pekingi diákok pellengérre állították Jang Sziu-fenget, a legfelső bíróság elnökét. A diákok nagygyűlést rendeztek és a vádlottá vedlett főbírót a szónoki emelvényre állították, leköpdösték, ütlegelték, majd elvonszolták valahová. Két nap múlva hivatalosan megbélyegezték a nagygyűlés résztvevőit és Jang Sziu-feng ismét hivatalába lépett. Mao Ce-tung tanításai az élet minden területére behatolnak. Az elnök megállapította például, hogy a házasság nem hasznos dolog, mert a kínai ha megnősül, utána már nem lelkesedik olyan mértékben munkájáért, és nem ragaszkodik annyira a forradalomhoz, mint legény korában. Emiatt ezen a téren is változtatásokat eszközöltek. Amikor a házasulandó felek megjelennek az anyakönyvvezető előtt, a hivatalnok megpróbálja lebeszélni őket szándékukról. Erre a célra két szobát bocsátanak a vőlegény és a menyasszony rendelkezésére, hogy nyugodtan gondolkozhassanak a dolgon. A kitartó szerelmesek természetesen megházasodhatnak, gyűrűváltásról azonban szó sem lehet, ez is burzsoá szokás. Az újdonsült házasok valami apróságot — egy kőpalackot vagy egy pár harisnyát — ajándékozhatnak egymásnak, leggyakrabban azonban Mao Ce-tung fényképével, szobrával vagy könyvével örvendeztetik meg egymást. A nagy tanító gondolatai és eszméi nemcsak elméleti téren hasznosak. Vuhanban például már jó ideje működik egy hatalmas szivattyú, mégpedig Mao Ce-tung tanításainak eredményeképpen. A munkások ugyanis, amikor a szivattyú elromlott, elmélyedtek Mao Ce-tung műveiben, kijegyezték belőle a magvas gondolatokat, majd a bölcsességeket tartalmazó papírdarabokat három különböző színű dobozba tették, s aztán — ha valami baj történt a szivattyúval — csak kinyitották a megfelelő színű dobozt és máris megtalálták a baj okát. A kulturforradalom megváltoztatta a városok életét és külsejét is. A dísztárgyakat — porcelánt, vázát stb. — árusító üzleteket bezárták a vörösgárdisták, mert ezek a tárgyak leürüsöd, ellen forradalmár holmik. Több ilyen bolt kirakatába söprűk kerültek. Piperecikket sem lehet vásárolni, mert a szépítőszerek használata szintén burzsoá szokás. A bélyegboltokat is bezárták, mert a forradalomnak nincs haszna a bélyeggyűjtésből. Sok üzlet új nevet kapott. A Kék ég nevű pekingi fodrászüzlet új cégtábláján például ez áll: Kelet védelme. Az élelmiszerüzletek nevét is forradalmasították: Vörös fény, Vörös zászló, sőt van egy Forradalmi élelmiszerbolt is. Pekingben nemrég megnyílt a Forradalmi üvegáru bolt is. A forradalom szele lesöpörte a kórházak burzsoá, revizionista nevét is. A pekingi Egyesült kórház új neve: Imperialista ellenes kórház. Idegbetegeket kezelnek benne. (Magyar Szó, Újvidék) FREE HUNGARY, 1967. I. •