Délamerikai Magyarság, 1931. október-december (3. évfolyam, 120-194. szám)

1931-10-04 / 120. szám

:* S­P­ORT Hogy lettem Európa box-bajnoka Elmondja: Széles János A pompás magyar box-bajnok emléke­zéseit folytatásokban közli a “Magyarság” Tajték pipa Írta: Móricz Zsigmond Az asszony a konyhába volt és fő­zött. Volt ugyan egy cselédje is, de arra semmit sem lehetett bízni, lom­pos tudatlan falusi lány volt, csak azért szívelte, mert otthonról való. Egy régi béresüknek a lánya. Azelőtt ingyen rendelte volna be a konyhá­ra, most nagy pénzt fizetett neki. — Tudod-e ki van itt? — ugrott b­e ■hozzá kövéren s ijed v­iá toágg­al az ura. Ő csak ránézett fanyarul és rossz kedvben, mint mindig. Sértette, hogy ennek egy huncut garasa sincs, mé­gis mindig jókedvű fog venni és milyen­­ ember, hogy még dühönge­­ni se tud a bajokon. — Na babám, na babám — neve­tett az emberke s megveregette a fe­lesége száraz csontját a vállán. — Nem dobog a szived?....... Egy régi kérőd — Hehe — Már tudta, hogy ki. Kedvetlenül végignézett magán. Lompos slaffok­­jában még csak az kellene, hogy igy lássa meg. — llogy kerül az ide? — Találkoztunk az utcán, bejött a bankba s behoztam mert nagyon sze­retett volna látni. Mindgyárt bemegyek, csak vala­mit kapok magamra. Eredj be. Várj. Benyitott a spajzba s km.-,zott egy félüveg konyakot. Odaadta az urá­nak. Egy nagyot kacagott s ment a pa­lackkal. Ő a szűk és sötét fürdőszobában egy kicsit átöltözött Mikor bement a két férfi vidám és nagy, hangos beszédi en veie. Két öreg ember, egyik őszebb a má­siknál. — Isten hozta — köszöntötte a ven­déget s kezet nyújtott neki. Az felállott, összeütötte a bokáját s meghajlott, de nem csókolt kezet. — Hogy kerül erre kedves? — Hát Istenem, vágytam már ma­guk után. Mióta eljöttek mitőlünk, nem is láttam. Leültek szembe egymással. Az asz­­szony az asztalra tette a kezét, az ujjait összekulcsolva és note a haj­dani gavallért Ez most is jobb kar­ban van. Hiába csak az az igazi élet, a földön. Érezte, hogy a férfi nem i­­gen mer ránézni, folyton elkapja a szemét, mintha sértene amit lát. Hát bizony öregasszonyon nincs mit néz­ni. Sovány öregasszonyon. Pedig ő nem érezte magát öregnek. Ugyan­annak érezte magát, mint akkor, mi­kor csókot lopogatott nála ez a gaz­ember.... He’­.'.'v aztán otthagyja s­mást vegyen el, kicsit, szőkét s nagy birtokot. — A bankba jártam­ — szólt a ven­dég — mert most olyan időket élünk hogy az ember könyörög az uzsorá­soknak, hogy adjanak annyi , pénzt, hogy ki lehessen fizetni belőle a ré­gi adósság kamatait. Ha még maradt is valami az új kölcsönből, az tiszta haszon. Nevetett hozzá. A szájában arany fogak voltak. Az arca szélkifutta, vérerek kékültek a bőre ,kitt Baju­sza rövidre volt nyírva. Az egész em­beren ma is meglátszott, hogy föld­­birtokos és tart magára. Mellette az ő kis ura olyan kis k­rahamok volt, aki már nem sokat törődik magával, csak a hasával. Milyen kopott a nyak­kendője . . . — Tudja-e, mikor voltam utoljára maguknál? Szegény Misié bátyám, még ma is emlegeti mindenki a nagy virtust, hogy nem adta el tizenkét­ezerért a két feh­ért. Ő egy kicsit mosolygott. Bár eladta volna. Bár kifizette volna az állósá­gokat. Talán ma is ott lehetnének a kúriában. — Ilyen volt szegény. Szegény a­­pám. Az volt az utolsó öröme, mikor az esküvőmön táncolt. Azután szél­ütést kapott és hosszú szenvedés u­tán meghalt A szeméhez nyúlt, maga sem tud­­ta, mert Jutt könnyes a szeme. — Mama is meghalt. Mi aztán ide kerültünk a városba. Élünk. Hány gyereke van? — Kettő. Két fiú. Az egyik ameri­­kában van, mérnök a másik otthon van, most már lassan ő gazdálkodik. Éppen házasodik . . . Nini a tájték pipa. . . A kredencen ott volt felállítva az apa nagy tájtékpipája. Hosszú szára még most is megvolt s a bojtja feke­te lett az időtől. A múltkor el akarta adni a handlénak, mert azt hitte, valami érték. De hát ki pipáz ma már tájtékpipából? Húsz fillért ígért érte az ócskás, hogy törött. Nem is le­het használni, így itt maradt. Ez az utolsó vagyon, amit az apától bírnak. — Igen, szegénynek ez volt min­dene. Akkor is ezzel bíbelődött. Megtörnie, kiverte, megtömte, kiver­te .. . — Ejnye, ezt nekem adhatnák. Nagyon kedves emlék volna nekem az öreg úr után. Eszembe jutna róla a sok szép emlék . . . Mert nem olyan ma már az élet, még falun sem, mint hajdanában volt. Nagyon levitézlettünk . . . Az asszony fölnevetett. Hamisan összehúzta a szemét .­ Én odaadom, szívesen odaadom. Ijy bán­ynn lesz­ magánál. Délamerikai “Magyarság 1'' 1931. október 1e. 4 Viharos botránnyal indult meg Pesten az őszi futballszezon Az üllői­ úti pályán durván sértegették Iváncsics bírót, aki lefújta a mérkőzést s csak félórás szünet után vezette tovább Biztosan győzött és 12 gólt rúgott a három nagy csapat Budapest, szeptember 6. (A “Magyarság” tudósítójától) Ez a szezon is jól kezdődik. Botránnyal. A csapatok egyelőre még nincsenek for­mában, de a közönség annál inkább.­­ Az üllői-úti pályán olyan viharos tem­póban sértegette, “hülyézte le” a bírót, mintha egész nyáron át csak erre a trenírozott volna. A játékosokon meglátszott a tréning hiánya, a publikum vérmesebbik ré­szén nem. • Persze nem ártana, ha fordítva len­ne a helyzet: gyakorlottabb, techni­kásabbb és lelkesebb futballistákat, nyugodtabb, elfogulatlanabb és­ lega­lább is a “h­ülyézés” technikájában fo­gyatékosabb közönséget kívánunk a lejtőre került, jobb sorsra érdemes magyar labdarúgásnak. A favoritcsapatok egyébként bizto­san győztek. NEMZETI SPORT SPORT HÍRLAP A Ferencváros 7:2-re verte a Hl. ,­­inden száma kapható a kerületet­, az Újpest 3:1-re a Vasast, a “MAGYARSÁG”-nál A magyar bajnokság legutolsó eredményei Ferencváros—Budai “11” 7:1 111. ker. FC—Somogy 2:0 Újpest—Kispest 6:1 Bocskai—Nemzeti 3:1 Hungária 2:0-ra a Somogy­ot, a Bocs­kai 2:1-re a Sabariát. A Nemzeti 1:1 arányú eldöntetlent játszott a Budai 11-el, a Kispest 0:0 arányú eldöntet­lent az Atillával. A bajnoki lista élén ideglenesen a Nemzeti áll: 1. Nemzeti , 2. Hungária­­ 3. Ferencváros 4 Újpest­­ 5. Bocskai , 6. Vasas 7. Kispest­­ 8. Budai "11"­­ 9. Atilla 10. Sabaria 11. II. ker. FC 12. Somogy Hungária—Atilla 5:0 A bajnokság első három helyezettje a következő: 1. Hungária, 2. Ferencváros, 3 Újpest Rákóczi - Germania Ma délután méri össze erejét a Rá­kóczi Sportklub mindhárom csapata az elég kemény ellenfélnek számítha­tó Germania csapataival. A mérkőzé­sek kimenetele bizonytalan, noha a sportkörökben Rákóczi győzelmét vár­ják. Erősen meg fog érezni a beteg­­állományban levő Ermshold hiánya, a­kit ez alkalommal Eggert fog helyette­síteni. Viszont sokat várnak az újból az aktív játékosok sorába lépő Lutz­­tól s igy talán sikerülni fog a Rá­­kócisták hálóját a góloktól megóvni. A mérkőzések az Estrella Blanco­­pályán Lam­son lesz megtartva, mely megközelíthető az “L” villamossal. 12 órakor a Rákóczi avellaendai cso­­port—Germania III. 13.30-kor Rákóczi II.—Germania II­., a következő felál­lításban: László, Szalay, Jelics, Mó­zes, Bauchero, Tadich, Schwarcz I., Turnauer, Schwarcz M., Moscatelli, Bardinelli. 15.30-kor: Rákóczi I.—Germania La következő felállásban: Eggert, Baj­­zik, Lutz, Doonwald, Pivarcs, Péter, Szalay, Paulik, Müller, Gergely és Goldberger. Lóverseny A hippodromo Argentino pályáján ma, vasárnap délutáni programút­já­­ra jelöltjeink a következők (első és hely): 1. Futam 2060 méter Perlero — Casey 2. Futam — Il100 méter La Grisette — Old Lady 3. Futam — 1500 méter Tero Padilla — Cruz Diablo 1. Futam — 1000 méter San Salvador — Millaco 5. Futam — 2500 méter Mineral — Apple Jacte 0. Futam !— 2200 méter Chichita I — Fresno Futam — 1500 méter Madeja — Alameda 8. Futam *— 1800 méter Maquiavelo — Ferryboat Kérdés az Óceán felett (az Óceánrepülés korában): —­ Patyi bácsi, minket várjon hogy fognak ünnepelni ha átkerülünk az Óceánon?

Next