Délamerikai Magyarság, 1931. október-december (3. évfolyam, 120-194. szám)
1931-10-04 / 120. szám
:* SPORT Hogy lettem Európa box-bajnoka Elmondja: Széles János A pompás magyar box-bajnok emlékezéseit folytatásokban közli a “Magyarság” Tajték pipa Írta: Móricz Zsigmond Az asszony a konyhába volt és főzött. Volt ugyan egy cselédje is, de arra semmit sem lehetett bízni, lompos tudatlan falusi lány volt, csak azért szívelte, mert otthonról való. Egy régi béresüknek a lánya. Azelőtt ingyen rendelte volna be a konyhára, most nagy pénzt fizetett neki. — Tudod-e ki van itt? — ugrott be ■hozzá kövéren s ijed viá toággal az ura. Ő csak ránézett fanyarul és rossz kedvben, mint mindig. Sértette, hogy ennek egy huncut garasa sincs, mégis mindig jókedvű fog venni és milyen ember, hogy még dühöngeni se tud a bajokon. — Na babám, na babám — nevetett az emberke s megveregette a felesége száraz csontját a vállán. — Nem dobog a szived?....... Egy régi kérőd — Hehe — Már tudta, hogy ki. Kedvetlenül végignézett magán. Lompos slaffokjában még csak az kellene, hogy igy lássa meg. — llogy kerül az ide? — Találkoztunk az utcán, bejött a bankba s behoztam mert nagyon szeretett volna látni. Mindgyárt bemegyek, csak valamit kapok magamra. Eredj be. Várj. Benyitott a spajzba s km.-,zott egy félüveg konyakot. Odaadta az urának. Egy nagyot kacagott s ment a palackkal. Ő a szűk és sötét fürdőszobában egy kicsit átöltözött Mikor bement a két férfi vidám és nagy, hangos beszédi en veie. Két öreg ember, egyik őszebb a másiknál. — Isten hozta — köszöntötte a vendéget s kezet nyújtott neki. Az felállott, összeütötte a bokáját s meghajlott, de nem csókolt kezet. — Hogy kerül erre kedves? — Hát Istenem, vágytam már maguk után. Mióta eljöttek mitőlünk, nem is láttam. Leültek szembe egymással. Az aszszony az asztalra tette a kezét, az ujjait összekulcsolva és note a hajdani gavallért Ez most is jobb karban van. Hiába csak az az igazi élet, a földön. Érezte, hogy a férfi nem igen mer ránézni, folyton elkapja a szemét, mintha sértene amit lát. Hát bizony öregasszonyon nincs mit nézni. Sovány öregasszonyon. Pedig ő nem érezte magát öregnek. Ugyanannak érezte magát, mint akkor, mikor csókot lopogatott nála ez a gazember.... He’.'.'v aztán otthagyja smást vegyen el, kicsit, szőkét s nagy birtokot. — A bankba jártam — szólt a vendég — mert most olyan időket élünk hogy az ember könyörög az uzsorásoknak, hogy adjanak annyi , pénzt, hogy ki lehessen fizetni belőle a régi adósság kamatait. Ha még maradt is valami az új kölcsönből, az tiszta haszon. Nevetett hozzá. A szájában arany fogak voltak. Az arca szélkifutta, vérerek kékültek a bőre ,kitt Bajusza rövidre volt nyírva. Az egész emberen ma is meglátszott, hogy földbirtokos és tart magára. Mellette az ő kis ura olyan kis krahamok volt, aki már nem sokat törődik magával, csak a hasával. Milyen kopott a nyakkendője . . . — Tudja-e, mikor voltam utoljára maguknál? Szegény Misié bátyám, még ma is emlegeti mindenki a nagy virtust, hogy nem adta el tizenkétezerért a két fehért. Ő egy kicsit mosolygott. Bár eladta volna. Bár kifizette volna az állóságokat. Talán ma is ott lehetnének a kúriában. — Ilyen volt szegény. Szegény apám. Az volt az utolsó öröme, mikor az esküvőmön táncolt. Azután szélütést kapott és hosszú szenvedés után meghalt A szeméhez nyúlt, maga sem tudta, mert Jutt könnyes a szeme. — Mama is meghalt. Mi aztán ide kerültünk a városba. Élünk. Hány gyereke van? — Kettő. Két fiú. Az egyik amerikában van, mérnök a másik otthon van, most már lassan ő gazdálkodik. Éppen házasodik . . . Nini a tájték pipa. . . A kredencen ott volt felállítva az apa nagy tájtékpipája. Hosszú szára még most is megvolt s a bojtja fekete lett az időtől. A múltkor el akarta adni a handlénak, mert azt hitte, valami érték. De hát ki pipáz ma már tájtékpipából? Húsz fillért ígért érte az ócskás, hogy törött. Nem is lehet használni, így itt maradt. Ez az utolsó vagyon, amit az apától bírnak. — Igen, szegénynek ez volt mindene. Akkor is ezzel bíbelődött. Megtörnie, kiverte, megtömte, kiverte .. . — Ejnye, ezt nekem adhatnák. Nagyon kedves emlék volna nekem az öreg úr után. Eszembe jutna róla a sok szép emlék . . . Mert nem olyan ma már az élet, még falun sem, mint hajdanában volt. Nagyon levitézlettünk . . . Az asszony fölnevetett. Hamisan összehúzta a szemét . Én odaadom, szívesen odaadom. Ijy bánynn lesz magánál. Délamerikai “Magyarság 1'' 1931. október 1e. 4 Viharos botránnyal indult meg Pesten az őszi futballszezon Az üllői úti pályán durván sértegették Iváncsics bírót, aki lefújta a mérkőzést s csak félórás szünet után vezette tovább Biztosan győzött és 12 gólt rúgott a három nagy csapat Budapest, szeptember 6. (A “Magyarság” tudósítójától) Ez a szezon is jól kezdődik. Botránnyal. A csapatok egyelőre még nincsenek formában, de a közönség annál inkább. Az üllői-úti pályán olyan viharos tempóban sértegette, “hülyézte le” a bírót, mintha egész nyáron át csak erre a trenírozott volna. A játékosokon meglátszott a tréning hiánya, a publikum vérmesebbik részén nem. • Persze nem ártana, ha fordítva lenne a helyzet: gyakorlottabb, technikásabbb és lelkesebb futballistákat, nyugodtabb, elfogulatlanabb és legalább is a “hülyézés” technikájában fogyatékosabb közönséget kívánunk a lejtőre került, jobb sorsra érdemes magyar labdarúgásnak. A favoritcsapatok egyébként biztosan győztek. NEMZETI SPORT SPORT HÍRLAP A Ferencváros 7:2-re verte a Hl. ,inden száma kapható a kerületet, az Újpest 3:1-re a Vasast, a “MAGYARSÁG”-nál A magyar bajnokság legutolsó eredményei Ferencváros—Budai “11” 7:1 111. ker. FC—Somogy 2:0 Újpest—Kispest 6:1 Bocskai—Nemzeti 3:1 Hungária 2:0-ra a Somogyot, a Bocskai 2:1-re a Sabariát. A Nemzeti 1:1 arányú eldöntetlent játszott a Budai 11-el, a Kispest 0:0 arányú eldöntetlent az Atillával. A bajnoki lista élén ideglenesen a Nemzeti áll: 1. Nemzeti , 2. Hungária 3. Ferencváros 4 Újpest 5. Bocskai , 6. Vasas 7. Kispest 8. Budai "11" 9. Atilla 10. Sabaria 11. II. ker. FC 12. Somogy Hungária—Atilla 5:0 A bajnokság első három helyezettje a következő: 1. Hungária, 2. Ferencváros, 3 Újpest Rákóczi - Germania Ma délután méri össze erejét a Rákóczi Sportklub mindhárom csapata az elég kemény ellenfélnek számítható Germania csapataival. A mérkőzések kimenetele bizonytalan, noha a sportkörökben Rákóczi győzelmét várják. Erősen meg fog érezni a betegállományban levő Ermshold hiánya, akit ez alkalommal Eggert fog helyettesíteni. Viszont sokat várnak az újból az aktív játékosok sorába lépő Lutztól s igy talán sikerülni fog a Rákócisták hálóját a góloktól megóvni. A mérkőzések az Estrella Blancopályán Lamson lesz megtartva, mely megközelíthető az “L” villamossal. 12 órakor a Rákóczi avellaendai csoport—Germania III. 13.30-kor Rákóczi II.—Germania II., a következő felállításban: László, Szalay, Jelics, Mózes, Bauchero, Tadich, Schwarcz I., Turnauer, Schwarcz M., Moscatelli, Bardinelli. 15.30-kor: Rákóczi I.—Germania La következő felállásban: Eggert, Bajzik, Lutz, Doonwald, Pivarcs, Péter, Szalay, Paulik, Müller, Gergely és Goldberger. Lóverseny A hippodromo Argentino pályáján ma, vasárnap délutáni programútjára jelöltjeink a következők (első és hely): 1. Futam 2060 méter Perlero — Casey 2. Futam — Il100 méter La Grisette — Old Lady 3. Futam — 1500 méter Tero Padilla — Cruz Diablo 1. Futam — 1000 méter San Salvador — Millaco 5. Futam — 2500 méter Mineral — Apple Jacte 0. Futam !— 2200 méter Chichita I — Fresno Futam — 1500 méter Madeja — Alameda 8. Futam *— 1800 méter Maquiavelo — Ferryboat Kérdés az Óceán felett (az Óceánrepülés korában): — Patyi bácsi, minket várjon hogy fognak ünnepelni ha átkerülünk az Óceánon?