Délamerikai Magyarság, 1932. január-március (4. évfolyam, 195-269. szám)

1932-01-01 / 195. szám

1932. január hó 1 Délamerikai „Magyarság** iMaamBaKmrtameammasasaxtmmasaeamEsmmaa^mmBsmmmmmtmasmr^mm nagy áldása az Istennek, ennyi gyö­nyörű emlékekkel megajándékozni egy embert. Most újabb hősi­ emlékeiről kezdet beszélni. Hetven évvel ezelőtt vándorolt ki, apjával, anyjával, három testvérével — az egész Hufnagel család. Ma már mind a Chacaritában nyug­szanak. — „Mein Papa, meine Mama hab'n m­ich da g'lassn." És Onkel Franzlnak egy fárad kis könnycsepp csillant meg a szemében. De azért boldog: itt él együtt, gyere­keivel, unokáival, dédunokáival és — most büszkén mutat egy falon lógó pergamentre — Irygoyen elnök is gondolt rám: 95-ik születés­napomra ezzel lepett meg. Mikor bucsuzásnál megmutatjuk az öregnek a róla készült rajzot kedvesen hunyorít a szemével és úgy mondja nekünk: — Aztán küldjenek abból az újság­ból. Ahogy elmenőben áthaladunk a kis­kerten, az egyik fa árnyékában egy gyerekkocsi áll és benne Onkel Franci tizennegyedik dédunokája alussza édes álmát. (K. I.) Egyesületi élet A SZILVESZTER-EST SIKERE Amint az előrelátható volt, a ma­gyar Szilveszter estnek­­ rendkívül nagy sikere volt. A gyönyörű termet teljesen meg­töltötte a nagyszámú közönség, mely­nek soraiban Nelky miniszterresidens és Schlesinger konzul is megjelentek. A nagyszerű műsor minden számá­nak óriási sikere volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a legtöbb magánszámot meg kellett ismételni. Lapzártakor kezdődött el a tánc,­­ általános szilveszteri jókedvben. A Magyar Evangéliumi Gyülekezet szeretettel értesíti a magyar kolóniát hogy 1932 január 1-én délután 5 óra­kor Istentisztelet és Urrvacsora-osz­­tással egyetemben újévi hazafias és vallásos ünnepélyt tart, belépődíj nél­kül, Almirante Brown 1050 sz alatt levő templomban. Műsor: Hódolat. Irta: Molnár Károly, szaval­ja: Nadházy János Fél barátim, énekli Tőkés Éviké Üdvözlő beszéd, mondja Mister Wes­ley angol főpá­stor Jézus vezet. Zongorán játsza Szerb Józsefné Határon, Pósa Lajostól, szavalja: Buday Béla Levél egy kis bujdosott barátom után írta Tompa Mihály, szavalja Kovács Béla Hegedű­szóló. Játsza Charles O. Miachinsky Tőkés AnnusSka egy hitmélyitő sza­valattal Derdás Antal irredenta verssel Haldokló gyermek, irta Molnár Ká­roly, szavalja Tomonkó Lászlóné Apám sírja, Csikországi fenyvesekben énekli Kovács Béla Kupcsó Juliska, irredenta szavalattal Legszebb anya. Irta Molnár Károly, szavalja: Szerb Józsefné. Ki jársz a fénylő csillagok fölött szavalja Budai Miklósné Szegény székely nép, énekli Kovács Béla Hymnusz Több műsoron kívüli szám, és ének orgonaszóló, konferansz. Mindenkit - .vallás különbség nélkül szeretettel várunk. — Tomonkó László e. prédi­kátor. 1932. év. január 3-án délután 5 óra­kor presbiteriumi ülés. Össze kell fogni minden magyarnak! Milyen feladatok várnak az új esztendőben a buenosairesi magyar kolóniára? Janovitz Elemér nyilatkozata az egyesületi élet irányáról A buenosairesi magyar kolóniában a tánő esztendő utolsó hónapjaiban különös változást észlelhetett a figyel­mes­­szemlélő. Azok a társadalmi el­lentétek, amelyek évek hosszú sora alatt — sajnos — meglehetősen kiél­eződtek, azok a versengések, amelyek az egyesületek között, tulajdonképen lényegtelen célkitűzési különbségek okából — sokszor egészségtelen for­mában — folytak, lassanként elül­tek és mind jobban megérlelődni lát­szott a régi nagy cél: a Magyar Egy­ség gondolatának palántája. Most ne keressük, hogy mi hozta kö­zelebb egymáshoz az embereket, a kö­zös nyomorúság, a közös gond, vagy a diplomatikusabb irányítás, örüljünk neki fentartás nélkül, hogy ma sokkal közelebb van egymáshoz minden ma­gyar ember, mint csak egy év előtt is volt. A magyar kolónia ma — hogy mondjuk — nyugalmi helyzetben van, de ezt korántsem szeretnénk tespe­­désnek és közönynek tekinteni, sőt ezerszer inkább a jobb belátás ko­moly és maradandó eredményének. Hogy mi lesz jövőre? Erre vonatkozólag a legrégibb ma­gyar egyesület, a Magyar Segélyegy­let elnökéhez, Janovitz Elemérhez fordultunk kérdéssel. Janovitz Elemér, aki egyben a Ma­gyar Egyesületek Szövetsége elnöki tisztét is betölti, a következő — szin­te programmot­ adó — nyilatkozatot tette: — A magyar kolónia jövő fejlődését nem lehet előre megállapítani, de lehet és kell is az irányát kitűzni. Ha a gazdasági krízis egy határozott program adását lehetetlenné teszi is, céltalanul sem lehet bolyongani. És ha a célkitűzéshez az én véleménye­met kikérik: sok éves tapasztalatok­ra építem szerény megjegyzéseimet s azt hiszem, a leghelyesebb irányt mutatom meg bennük a fejlődés le­hetőségét illetőleg. Az argentínai magyarság — tehát úgy az egyének mint a közösség fejlődésé­nek alapja a testi,lelki, szellemi, és er­kölcsi élet nívójának emelése. A há­ború utáni Európában is, az újraépí­tés munkáját a testnevelés fokozásá­val kezdték, mert csak éptestű és ép­­lelkű emberek képesek nagyot alkot­ni. A mi kolóniánk nehéz problémáit is csak úgy tudjuk megoldani, ha mi magunk éptestben éplélekkel, szelle­mi fölénnyel és emelkedett erkölccsel rendelkezünk. Ezen az úton juthatunk az anyagi erősödés céljához is. Egyesületi életünkben ezeket a célo­kat kell istápolni és ki kell zárni minden politikai, társadalmi, felekezeti és anyagi szempontok szerinti tagozódást, mert a mi külföldön élő magyarok ELSŐSORBAN ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAROK VAGYUNK. — Minden elgondolásom és tevé­kenységem most és mindenkor a ma­gát mindenben magyarnak érző és valló magyar kolónia tagjaihoz szól. — A magyar kolóniának elsősorban meg kell valósítania a magyar iskolát és óvodát a nap­közi otthonnal, fejleszteni kell a sportegyesülete­ket, a munkaképtelen betegek, aggok és árvák menhelyét kell meg­al­kotni és végül a fent meghatá­rozott elvek szemmel tartásával a társas életet kell kifejleszteni.­­ A társas élet kifejlesztéséről lévén szó ismét hangsúlyozni kívánom, hogy minden elszigetelődéstől, kasztok létesítésétől óvakodjunk. — Amikor a magyar elhagyja az Óhaza határát, vesse ki magából azt a mentalitást amit a — sajnos — még Európában erősen dlivó társadal­mi és felekezeti különbségek belé ne­veltek. Ide csak magyar szívét, magyar kultúráját hozna magával. — Hála Isten, a sors bennünket egy olyan országba hozott, ahol soha sen­kit nem kérdeznek, hogy kicsoda-mi­csoda, honnan jön és hová megy? — Ne értsenek félre: ezzel nem azt akarom mondani, hogy a vallási éle­tünket háttérbe szorítsuk. Hiszen ni­ncs­ Magyarországon egyetlen olyan vallás sem, amely ellentétben volna a magyar hazafias érzéssel . — A társasélet kifejlesztését de az összes egyébb célokat csak úgy ér­hetjük el, ha minden, magát magyar­nak valló ember összefog. — Épen ezért nem hagyhatom meg­jegyzés nélkül azt a — véleményem szerint— beteges tünetet, amely újabb és újabb egyesületeket termel ki, ez­zel az anyagi és szellemi erőket (hacsak időlegesen is) szétforgácsolja és miután nem közszükséglet hívta életre, összeomlik, de nyomában a széthúzás és keserűség emlékeit hagy­ja. — Nem célom és nem is érdekem az új alakulások meggátlása, de évti­zedes tapasztalataim alapján és a helyzet objektív megítélése mellett úgy látom, hogy az argentínai — he­lyesebben a buenosairesi —­ magyar kolónia minden tagja megtalálhatja a maga társas életének kielégítését a meglevő, régi, kipróbált vezetés alatt álló egyesületek keretein belül és min­den mellék­gondolat nélkül kérem ikonfitársaimat, hogy jól nézzenek meg minden pesót, amit egyesületi célokra akarnak adni. Jól nézzék, meg, hogy mire adják. És ne feledjék hogy magyarok vagyunk, magyar célt szolgáljunk adományainkkal. — A Segélyegylet a legrégibb ma­gyar egyesület mely legelőször akli­­matizálódott az itteni mentalitáshoz. — Ez az egyesület soha nem tett a hozzáfordulók között semmiféle kü­lönbséget. Aki magyarul kért, annak magyar szívvel adtunk, amit adhat­tunk.­­ A jövő tél folyamán egyik főtö­­rekvésünk a magyar kultúra minden ágának megismertetése A magyar irodalomnak, művészeté­nek, zenének, földművelésnek, iparnak és kereskedelemnek komoly reprezen­tánsai élnek közöttünk akikkel kiállva: hirt és dicsőséget fogunk szerezni a magyar névnek és önma­gunknak. — Végre meg kell, hogy mutassuk, nem vagyunk cigányok. — A magyar kultúra és egyéb kva­litásunk bemutatásával el fogjuk érni hogy nemcsak a magyar fog munkát adni a magyarnak, de az idegen nem­zetiségek is a munkaalkalmak betöl­tésénél ránk is fognak gondolni. — Az argentínai magyar kolónia kultúrájának egyre erősbödő szerve­zeteinél fogva hivatva van egész Dél­­amerika magyarságának irányt mu­tatni, hogy beigazoljuk a déli félte­kén is: milyen szörnyűséges igazságta­lanság érte — megcsonkíttatása által — az anyaországot és milyen biztos törvényszerűséggel kell elkövetkeznie az Igazság napjának, amely valóra váltja hitünket és reménységünket, hogy: Magyarország nem volt hanem lesz! — Ebben a szellemben kérem min­den magyar ember és magyar egye­sület közreműködését, hogy rövid idő alatt egy testileg, lelkileg, erkölcsi­leg magas színvonalon álló, anyagilag is erős kolóniát vallhassunk magun­kénak. A MAGYARSÁG, amely megindu­lása óta harcos katonája a Magyar Egység gondolatának, minden tekin­tetben magáévá teszi Janovitz Elemér célkitűzéseit, elgondolásait és kriti­kai megjegyzéseit is és annak a ben­sőséges kapcsolatnak a jogán, amely bennünket a magyarság tízezreihez fűz, ezt a programmot ilyen elgondo­lás mellett minden magyar ember ne­vében örömmel üdvözöljük. Mi minden van a Kincses Kalendáriumban? Buenos Aires, dec. 31 Szerdán éjszaka befejeztük az 1932-ik esztendőre szóló Kincses Kalendárium szétküldését és reméljük, hogy az új­­esztendő első köszöntését minden ma­gyar házba ez a régi jóbarát hozta el úgy Argentínában, mint a szomszédos államokban,­ Brazíliában, Chilében és Uruguayban. Az új ”Kincses”-t ezidén is körül­tekintő gondossággal állítottuk össze, s igyekeztünk a kolónia minden rétegé­nek igényeit kielégíteni, amellett bő­víteni a bevándorolt magyarok isme­retkörét új hazájukra vonatkozólag. A mai Súlyos papírgondok közepette is megtartottuk a finom nyomópapi­rost (bár a tavalyi ár kétszeresénél is többe került!), hisz a naptár egész esztendőn keresztül kézben forog és esztendők múlva is maradandó em­lék. Díszes, szép, magyaros boríték­­lappal láttuk el, egyszóval igyekez­tünk olyan naptárat tenni a magyar asztalokra, amelyre büszke lehet min­den magyar ember az idegen nemze­tiségű sorstársai előtt is. A naptár —­ a címlapon kívül — 104 oldal terjedelmű és tartalmáról fogal­mat ad ez a jegyzék: Naptárrész havi Pénztár-naplóval 3

Next