Délamerikai Magyarság, 1935. április-június (7. évfolyam, 811-848. szám)

1935-04-02 / 811. szám

1935. április hó 2. Délamerikai „Magyarság* 5 „A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG HIVATÁSA” Válasz a TESZ hivatalos lapjában, a „Magyar Figyelő”-ben megjelent cikkre — — Második közlemény* — Szél­ Sándor külföldön töltött hosszú esztendők tapasztalataira hivatkozva arról ír azután, hogy a magyar csak az idegenben tanulja meg igazán becsülni és szeretni a fajtáját, majd így foly­tatja: “...Hihetetlen mértékben képes az idegenbe szakadt magyarban a nemzeti öntudat, a faji büszkeség és harcra készség kifejlődni. Ez a készség azonban nincsen kellő rendszerbe foglalva”. Ismét egy pont, ahol teljesen egyetér­tünk a cikk­íróval, bár azt valljuk, hogy nemcsak ez, de általában a külföldi ma­gyarok egész probléma-komplexuma bi­zonyos rendszer után áhítozik. S ha nem a TESz külügyi osztálya vezető­jének egyéni véleménye, hanem “hiva­talos helyek” megbánó elismerése az, hogy “...mintha eddig nem gondoltunk volna ennek a fontosságára, mintha csak most ocsúdtunk volna fel.” A’­ko­r meg volna az a vigasztalásunk, hogy ha most végre felismerték ezeket a mi­asztásokat, akkor a nagy ‘‘felo­csu­dás’'­­után az “illetékes” és “legilleté­kesebb” körök olyan munkaprogram­­mot fognak kidolgozni, amely felöleli a csaknem elfelejtett, sőt majdnem el is vesztett, külföldi magyarság sok jogos igényének és életszükségletének­ sürgős teljesítését. Félnünk kell azonban, hogy sem a cikkíró, sem maga a TESz nem egé­szen erre gondol, mert hisz azt írja ké­sőbb, hogy “...a magyar kérdés felvetése kül­földön már nem ellenszenves többé­.. . és így a külföldön élő magyarságnak minden megmozdulása nagyobb megér­tésre és támogatásra fog találi.” Itt azután nyíltan meg kell mondani, h­ogy a külföldi magyarság elsősorban nem idegen helyről, hanem az óhaza in­­tézőköreitől várja azt a bizonyos “na­gyobb megértést és támogatást”. Nem tudjuk elképzelni egyelőre, hogy a TESz, amelynek eddig külföldön ki­épített keretei nem voltak s jó néhány esztendővel a Világkongresszus nyoma után halad ezen a téren, hogyan akarja megvalósítani azt, hogy a világon szétszórva élő magya­rok egy nagy lelki egységbe forrjanak össze.“ Ismerve azt a nagy fogékonyságot is, amellyel különösen a távolkülföldi ma­gyar viseltetik minden fölvetett magyar gondolat iránt, igen csekély szervező­erőnek és felkészültségnek tartjuk, ha a TESz nem rendelkezik mással, mint hogy “...sajtóinkon keresztül állandóan le­gyen buzdító szavunk és lelkesítő üze­netünk a számukra.” és nem tudjuk, hogy a Budapesten el­képzelt célokkal és tervekkel nem ellen­kező eredményt érne el az akció, ha si­kerülne az a ma még lehetetlennek lát­*Az első cikk a “Magyarság” március 30-iki számában jelent meg. szó dolog, hogy “...ezt a hatalmas és erőteljes lelki kapcsolatot mihamarabb létrehozzuk a világ összes magyarjai között.” * Amikor ideáig eljutott cikke során Széll­ Sándor, szükségét látta annak hogy ismét fölidézze azt a “hivatás”-t, amely az idegenbeszakadt magyarokra “különleges helyzetüknél sosera” hárul és cikkét így fejezi be: “...Minden egyes külföldül. A­ő ma­gyar a nagy nemzeti ügy lelkes aposto­la, őszinte propagálója kell, hogy le­gyen, mert a mi gúzsba kötött nemze­tünknek önzetlen diplomatái ők, akik az egész világon szétszórva hirdetik a bé­két és igazságot, de követelik azt, leg­elsősorban saját nemzetük számára,­­ mert hisznek egy isteni örök igazság­ban és Magyarország feltá­madásában.” Nem tudjuk, hogy mire gondolt Széll Sándor és milyen külföldi magyarok voltak lelki szemei előtt, a­mikor ezek­nek a magyaroknak a “különleges hely­zet­éről írt, de újból biztosítjuk róla, hogy a nagy nemzeti ügynek minden el­esett, szegény magyar is fáradhatat­lanul ‘‘lelkes apostola és propagálója”. Arról, hogy gúzsba kötött nemzetünk­nek diplomatái is volnánk, eddig még soha sem volt szó, sőt ellenkezőleg:­­ a diplomácia eddig olyan tabu volt, a­melyről szólni sem volt szabad, ha azon­ban valóban úgy tekintik a külföldi ma­gyarokat mint “diplomatá ’­it a nemzet­nek, akkor nem kell külön, még elisme­rés gyanánt sem hangsúlyozni, hogy eb­ben a minőségükben “önzetlen”-ek, mert a magyar ügynek külfö­dön csak és ki­zárólag a magyar tömegek (és azok némely intézményei) teljesítenek önzet­lenül szolgálatot...* Ezek voltak megjegyzéseink a cikk tényállításaihoz, most pedig vegyük sor­ra a cikk egész célkitűzését és nézzük meg, mit is akarhatott vele a TESz kül­­ü­gyi osztályvezetője ? Sokkal komolyabbnak látjuk — innen messziről — a TESz szerepét a hazai politikai élet irányításában és befolyá­sát a kormányzati tevékenységre, sem­mint feltételezhetnek, hogy Széll Sán­dor csak egy hazafias szólamokkal meg­rakott (talán túlterhelt) cikket akart volna írni. Azt kell hinnünk, hogy a TESz való­ban gondol reá, hogy szervezeteket épít ki a külföldön és össze akarja fogni a világ összes magyarjait. Ez eddig sen­kinek sem sikerült (még a jószándékú, lelkes és szokatlanul agilis Világkon­gresszusi Irodának sem), azonban sen­ki mögött nem állott olyan morális (és nyilván­ anyagiakban sem szűkölködő) támogatás, mint amit a TESz élvez a kormányelnöktől kezdve lefelé minden­kitől. Ha tehát ez a cél és ennek a célnak a szolgálatában is ott van a TESz egész, ereje, akkor semmi sem lehetetlen, sőt biztosra vehető, hogy Széll Sándor programmja hamarosan valóra válik. Hogy azonban ne vesszen kárba sem a lelkesedés, sem az a sok anyagi és erkölcsi támogatás, amit itt latba akar­nak vetni, nyilván nem fog ártani, ha Széll Sándor külföldi tapas­ztalataihoz hozzátesszük a mi részben közvetlen és személyes, részben közvetett, de alapos és megbízható információinkat arról, hogy­ mi a külföldi magyarok valódi hely­zete, milyen kötelzettségeket érez és tel­jesít az óhazával szemben, milyen hivatást vállalt és­ visel és mit igényelhet — joggal — az óhazá­tól. Következő cikkeink erről fognak szólni. (Folytatjuk) Ju­sszlávia eáig clals­ot, írátasi­tat engedett vissza Budapestről Írják: Febr­uár végén ismeretlen forrásból az a hír járta be a világsajtót, hogy Ju­goszlávia a kiutasított, magyarokból ezerhatszázat visszavett illetékes magyar helyen ezzel szem­ben a következő felvilágosításokat ad­ták.­­ A kiutasított háromezer magyar visszatérésének megengedése ügyében jugoszláv részről eddig semmiféle lépés nem történt. Határátlépési igazolvány­aival néhány napra mindössze körülbelü­l 60—70 ember mehetett vissza ügyeinek a rend­zésére, ezeknek azonban több, mint fele éppen most érkezett vissza Magyarországra és itt jelentették, hogy a jugoszláv hatóságok hosszabb tar­tózkodásra engedélyt nem adtak és az ország elhagyására szólították fel őket. Csak néhány embern­ek­ sikerült eddig oda visszatérni, ezek be tudták bizo­nyítani, hogy jugoszláv állampolgársá­gukat már kiutasításuk előtt hivatalos írásokban igazolták a hatóságok. Ezek­n­ek a szánta­zonban a legtágabb becs­lés szerint ■ -r- t-z pv.--.--v M­OSKOVITS FERENC finom uriszabóságát SANTA FE 1391. 4-ik emelet áthelyezte-U. T. 44 — Juncal — 2818 Öt" JYl I0­/SIC Y HOSPITAL RIVADAVIA szülészetének orvosa I/I . I/IIUiiv 7 írta.­­ Specialista női betegségekben (méhbajok, tit­kos betegségek, havizavarok stb.) Fogad szülő nőket és operációkat vállal polgári áron a szanatóriumban TUCUMAN 731 Dto. H. — d. u. 17—18 óra között — Este 19—21 között ALVAREZ THOMAS 2262 (U. T. 51 — 1565) .............................. Hogyan szépítették magukat a „kétszínű” azték hölgyek? Púder, rúzs, hajfestés s a szépítés magas isko­lája a régi Mexikóban — Mit árulnak el a most felfedezett azték festmények? Mexico, március hó. A régi azték festmények, amelyeket nemrég fedeztek fel Mexicóban, rendkí­vül érdekes részleteket árulnak el a 700 év előtti azték hölgyek öltözködéséről és kozmetikájáról. K­iderül, hogy a szép azték nők már 300 évvel ezelőtt, mielőtt Kolumbusz felfedezte Amerikát, púdert, rúzst, hajfestéket és sok más szépítő­­szert használtak. Különösen érdekes, hogy az azték höl­gyeik arcukat gyakran kétféle színre is festették, például az arc felső részét pi­rosra és az alsó részét feketére, vagy sárgára. Különben egész testüket festet­ték, nemcsak az arcukat. Legkedveltebb­ spinük a test festésére egy sárga krém volt, amelyet “axin”-nak neveztek. Eh­hez aztán más színeket is kevertek az árnyalatok létrehozására. Kedvelt pú­derjük pedig vörös színű volt. Az arcfestés valóságos művé­rcet vett az aztékoknál. Az alaps­inre égőpiros, világoskék, vagy zöld fástokat is ken­tek. Igen sok változata volt az arcfes­tésnek. A legelegánsabb azték hölgyek vörösre festették a fogukat és kékre az ajkukat. Néha sárgára festették az ar­cuk felsőrészét, kékre az alsót és pi­rosra a szájat; általában nagyon diva­tos volt a többszínű arc. A tükör fontos szerepet játszott a szépítésnél. Az aztékok kitűnő tükröt készítettek csiszolt fehér piritkőből. A fürdő is éppen olyan nagy szerepet ját­szott a régi azték hölgyek életében, mint a mai hölgyeknél. Fürdés után masszázs következett. Az azték hölgyek is hódoltak a nu­dizmusnak, legalábbis gyakran füzöt­­tek teljesen meztelenül ugyancsak mez­telen férfiak társaságában. A szappant is ismerték az aztékok s azonkívül is sok tisztító és szépítősze­­rük volt, például az “etzapaniut” nevű fa, amelyet a bőr finomítására használ­tak. Parfümjeiknek se szeri, se száma. A hajfestés is általánosan használa­tos volt. A szőke hajat meg tudták tes­en­i kékesfeketére és a sötét hajat meg tudták szőkíteni. Az ékszereik veteked­tek a mai ékszerművészet legfinomabb remekeivel. A szépségápolás nagy kul­túrájának meg is volt a hatása. Az első spanyol hódítók is nagy elismeréssel nyilatkoztak az azték hölgyek szépsé­géről. Cortez, a híres conquistador is szerelmes lett egy Maliche nevű azték leányba. Mit ér a pesó? APR. 1-1 SZABADFORGALMI ÁRAK: 100.— pengő ...................... 80.82 1000.— lei ............................. 29.20 1000.— dinár ........................ 91.30 1000.— cseh korona .............. 165.­— 100.— dollár ......................... 395.— 1.— angol font ................ 18.90 Húsvéti ajándékokban nagy választék A MAGYAR “CITY” CUKRÁSZDÁBAN T U C U M A N 5 5 3 Előjegyzéseket­ már most is elfogadnak - U. T. 31 Retiro 5758

Next