Délamerikai Magyarság, 1940. október-december (11. évfolyam, 1642-1679. szám)

1940-10-01 / 1642. szám

2 1^3 a 2 ES 3 BY szféráikat pontosan meghatározzák s ezzel előreviszik, szolgálják a tartós világbékét.­­ Természetesnek tartják, hogy a szerződés ötödik pontjában fen­­tartják a Szovjettel kötött egyezmé­nyek státusát s nagy érdeklődéssel vár­ják az Unió állásfoglalását. Ribbentrop felszólítását a résztvenni szándékozók csatlakozására, itt úgy kommentálják, hogy Magyarország már évekkel ezelőtt kifejezte a tengelypoliti­kához való hozzáidomulását, amidőlt a legszorosabb barátságra lépett­ Német-és Olaszországgal. Magyarország már régen együtthalad a tengely külpoliti­kájával. Összefoglalva, megjegyzik, hogy a hármas koalíció különösen fontos a há­ború miatt, mert azt csak a nagyhatal­mak, illetve a nagyhatalmak koalíciója dönti el. A kis- és középállamok abban re­ménykedhetnek, hogy a koalíció lénye­gesen közelebb hozza a békét, mert vele szembe szállni Lehetetlen.” HAZAI LEGELEK Közel huszonötezer magyar rekedt idegenben, ahol a nagy háború dúl A fővárosban a Géza-utca 4. szám alatti házban székel a Magyarok Világ­szövetsége, amely a szélrózsa minden irányában szétszórt magyarok nyilván­tartó és istápoló szerve. Itt tudják, hogy a világ legeldugottabb részében is hány magyar él és mivel keresi meg a ke­nyerét. Amióta a nagy háború a nyugati fron­ton megindult, jelentősen megsokszoro­zódott ennek a hivatalnak a munkája és sokezren érdeklődnek naponként főleg Belgiumban, Hollandiában és Franciaor­szágban rekedt hozzátartozóik felől. Báró Perényi Zsigmond elnök, vitéz levelei Kozma Miklós társelnök, Nagy Károly ügyvezető elnökkel együtt ál­landóan a legnagyobb odaadással segí­tenek azokon, akik a szövetség közben­járását kérik. • Belgiumból és Hollandiából nemrég érkezett haza több magyar leány, akik, mint háztartási alkalmazottak voltak hosszabb ideig külföldön; őket a meg­szálló német hatóságok segítették haza. Ugyancsak hazasegítettek a német pa­rancsnokságok egy hollandiai magyar vendéglőst is, ki teljes vendéglős beren­dezését magával hozhatta. — Hollandiában egyébként — mondja Nagy Károly elnök — nyilvántartásunk szerint 1200 magyar él. Arról nem tu­dunk, hogy itt magyarok életüket vesz­tették volna. Belgiumban némileg más a helyzet. Brüsszel, Antwerpen, Lüttich, Lőven, Namur Gent és Limburg vidékén mint­egy 8000, főleg bányamunkás magyar­éi. Dr. Szabó András katolikus lelkész, Kuttner Erzsébet és Miklós Mária misz­­sziós nővérek rendszeresen beszámol­tak egy ideig az ottani magyarok hely­zetéről. Ezek a beszámolók kivétel nélkül ar­ról szóltak, hogy bár a magyar mun­kásság távol tartja magát minden el­lenséges mozgalomtól, mégis egyre ne­hezebb lett a helyzetük. Volt olyan eset, mikor a hadiüzemmé nyilvánított mun­kahelyekről betegségük miatt távol maradt magyar munkásokat az ágyból rántották ki és azonnal megindították ellenük az internálási eljárást. Ezeknek a sorsuk teljesen ismeretlen. Legerősebb szervezetünk a franciaor­szági. A párizsi Magyar Önsegélyző Egyesület kétemeletes székháza a XV. kerületi Square de Vergennes 9 alatt van, ahol 15.000 magyart tartanak nyil­ván. Az egyesület 1864-ben alakult és az első tagok soraiban Munkácsy Mi­hály és Zichy Mihály gróf is helyet fog­lalt. Észak-Franciaországban Lille, Rou­­baix és Lens bányavidékén, Dél-Francia­­országban Grenobleban, Lyonban és St. Etienne-ben élnek nagyobb tömegekben magyarok. Grenobleban külön városrész van, ahol csak magyarok laknak. Ezek főleg selyemgyári munkások és munkás lányok Sárvár, Gerenc környékéről, bá­nyászok Tokod, Tatabánya és Pécs vi­dékéről. Az ő gondozójuk Uhl Antal lillei, Szo­­kolyi Alajos brenoblei lelkészek, továb­bá Kozma Ferenc püspöki tanácsos és Kulifai Imre református lelkész, párisi lakosok — mondja elgondolkozva Nagy Károly elnök. Hozzávetőlegesen huszonötezer ma­gyar él ma a hadműveleti területen és annak közvetlen közelében. EL GITANO : ■ • 1. cukrászda/ kávéház és étterem­ 6. Pellegrini 525 u. X. 15-0902 .Délamerika 1940. október hó 1 Bevehetetlen-e Gibraltár erődítménye? Londonból írják: Amióta Franco magának követelgeti Gibraltárt és amióta német, olasz és francia repülők jelennek meg Gibraltár sziklái felett, a világsajtó sokat foglal­kozik azzal a kérdéssel, hogy váljon a gibraltári erőd ellen fog-e állhatni a modern hadászati módszerekkel vezetett támadásnak és a repülőknek. Két kiváló tábornok,­­ Sir Edmund Ironside és Sir Alexander Godley, akik mindketten hajdan Gibraltár parancsno­kai voltak, ismételten megmagyarázták hogy — nézetük szerint — miért nincs ok az aggodalomra. Azt állítják, hogy Gibraltárt nem lehet sikeresen megtá­madni sem a tengerről, sem a szárazföld felől. A levegőből szintén nem fenye­get veszély. Gibraltár állítólagos sérthetetlenségét a természet különös játékának köszön­heti: a meredek sziklák, a tenger, sőt az éghajlat összejátszásának is, mivel­hogy az ellenséges repülők munkáját ve­szélyes légáramlatok nehezítik meg. Gibraltár apró kis félsziget, csak há­rom mérföld hosszú és csak egy mérföld széles s a szárazfölddel csak egy kes­keny földszoros köti össze. A gibraltári “szikla” függőlegesen emelkedik a tenger színétől több, mint 400 méter magasságba, oly természetes erődöt képezve, amelyet ellenséges re­pülő­bomba csak akkor találhatna el, ha a repülők a sziklán elhelyezett légvé­delmi ütegek gránátzáporába egyenesen belerohannának. A földszorost magát félelmetes erődítmények zárják el, két oldalról pedig, a Földközi-tenger és a gibraltári öböl felől a brit hadihajók tü­ze védi. Igaz, hogy a németek szemben, az afrikai Ceuta városnál, spanyol Marok­kóban nagyobb ütegeket állítottak fel, de ezekkel egyrészt a gibraltári nehéz ágyúk néznek farkasszemet, másrészt pedig még akkor sem tudnának na­gyobb kárt okozni, ha a spanyol szá­razföldön elhelyezett ütegekkel egyszer­re tüzelnének. Gibraltár ugyanis a szikla belsejében épült város, mélyen a hegyoldalba vésett végtelen alagutakkal, földalatti termekkel és laktanyákkal, amelyekbe az egész la­­­­kosság, valamint mérhetetlen mennyiség í­gű muníció és élelmiszerkészletek tér­­­­nek el. A brit kormány nagyon is jól tudta, milyen veszély fenyegethetné Gibraltárt és ezért hónapok óta állandóan tovább tökéletesítette a gibraltári erődítménye­ket. A nőket és gyermekeket már rég elszállították és mindössze csak 15.4­00 ember maradt a városban a nagyszabá­sú védőrségen kívül. Oly hatalmas a légvédelmi fegyverzet, hogy az ellenség ezideig csak szédületes magasságban merte átrepülni a “Szik­lát”, ami lehetetlenné tette a pontos cél­zást. A kis félsziget viszont oly cse­kély célpontot képez, hogy a bombák legnagyobbrészt a tengerbe hullanak. A sziklába vésett mély erődítmények titkát nem ismeri persze senki, de egy angol újságíró a St. Michael kazama­tákról nemrég ezt írta:­­ “Ez a félel­metes fellegvár és a benne elhelyezett mérhetetlen hadianyag, teljesen meggyő­zi az embert Gibraltár bevehetetlensé­­géről.” A St. Michael kazamata pedig a vé­­dőmunkálatok végtelen láncának csak egyetlenegy szeme. Bevásárlásainál, vagy megrendeléseinél, hivatkozzék MINDIG arra, hogy az illető ke­reskedő, vagy iparos cégét a “­ Magyarság” hirdetéséből ismerte meg, vagy az emlékeztette mosta­ni rendelése, illetve vásárlása al­kalmából is. Rizses és véres hurkák Házilag készített fris kolbász, disznó sajt és kocsonya TÖMÖTT LIBÁK és KACSÁK, LIBA-APRÓLÉK. Nagy választék belföldi (Rio Negroi) borokban MOKRANY-nál Lavalle 370 U. T. 31 Retiro 2573 JUB 's m­ű­r éiszakamerikai is készül a háborúra:­­egy New York melletti arzenálban kész­ült felvétel mutatja, mily hatalmas ágyukat készítenek benne

Next