Délamerikai Magyarság, 1941. január-március (12. évfolyam, 1680-1717. szám)

1941-01-02 / 1680. szám

as •. . . — Jézusom! — sikította el magát a lány. Aztán még kettőt, hármat sikított, — a walteros leányok, kőmivesek, mind oda­­ívültek, de akkorra Detár Jani már föl­det ért. Egy nagy kupac homok volt ott, orra plattyant, még pedig a lábával, — mert meg se perdült a levegőben és csak tinikor már a földön volt, akkor dőlt el. Lent is nagy rivalgás támadt, szaladoz­­tak, sivalkodtak az emberek, a közelben álló téglás szekér lovai megriadtak s majd elragadták a szekeret, valaki rendőrért szaladt. — A harmadik emeletről? — kérdezte a rendőr és már futott a telefonhoz, hogy a mentőket hívja, mert tiszta dolog, hogy onnan csak palacsintaformában érhet le az ember. Detár Jani pedig el­őbb úgy érezte, hogy mind a két talpa a koponyája fa­lának ütődött volna, ugyanakkor pedig a nyakcsigolyája a sarka alá kerülhetett, úgy megnyikkant, a csontjai meg mind lisztté őrlődtek és a liszt betömte a szá­ját, mert ki se tudta nyitni. Körülötte meg istenkedtek az emberek, nyafogtak a lányok, valaki azt mondta hogy fel kell emelni, de a rendőr azt ta­nácsolta, hogy hagyják úgy,­­ majd mentők tudják, mit kell vele csinálni. Julis is levergődött a magasból. Nézte a többivel Detár Janit. Valaki azt mondta: Meghatt már bizo­nyosan. Mások: Belső sérülése van neki Julis meg csak azt látta, hogy nem válto­zott egy csöppet sem, még lélegzik is.­­ De akkor már odafordult a mentőkocsi, az orvos kiugrott, vizsgálni kezdte és De­tár Jani egy kis mocorgás után kinyitot­­a a szemét, aztán, hogy megnógatták, lassan feltápászkodott. A doktor megta­pogatta, megnyomkodta és egyre kér­dezte: Fáj itt? Hol fáj? Meg tudja mon­dani? Mi a panasza? Detár Jani végre elkezdett köpködni, kiköpte a homokot a szájából, meg is tö­rülte tisztességesen magát, aztán azt fe­­l­ölelte: — Magasan van ám az a negyedik emelet! — Teremtem! — ámultak el az embe­rek — ennek aztán nagy szerencséje volt. A mentőorvos azonban mégis magá­val vitte, mert nem tudta elhinni, hogy valami baja nem esett. Vagy másfél óra múlva, épen­ ebédidőre esett, visszaérkezett Detár Jani az épület­hez. Nem volt semmi baja. Julis már messziről észrevette és elébe ment. — Megvizsgálták? — Meg bizony, mégpedig nagyon is alaposan. — S nem esett baja? — Isten kegyelméből nem. Julis összekulcsolta a két kezét a melle magasságában és meghatottan mondta — No lássa, most már imperiál nekem — Szerencséd! — mondta Detár Jani — mert összeszidtalak volna... Hanem este aztán megvárj engem, te Julis, majd hazakisérlek... ­941. január hó 1. "Délamer­MK Magyarság" A németek fel akarták gyújtani az angol főváros­i szívóét, a City-t Gyújtóbombák záporát zúdították London központjára . Kilenc templom és számos köz­épület szenvedett súlyos károkat a személyzetnek menekülnie kellett. Német jelentések szerint a támadást oly meglepetésszerűen hajtották végre, hogy hogy az angol repülőknek nem volt idejük felszállni és így a német légierők veszteség nélkül tértek vissza bázisukra. London bombázá­sán kívül a német jelentés a Rolls Royce motorgyár felgyújtásáról is beszámol. Az angolok bíznak abban, hogy nem fog megismétlődni London ilyen irányú bombázása. A tűzveszély egyes városne­gyedekben sokkal kisebb, mint a Cityben hisz az angol főváro óriási területén nagy részt kertes, egymástól elszigetelt házak­ban laknak az emberek, csak az üzleti ne­gyed szűk utcái, magas házai kedveznek a tűz gyors terjedésének. Az angol légierők parancsnoka, St Hugh Dowding kijelentette, hogy felfe­dezek egy eljárást, amelynek segítségével rövid időn belül enyhülni fog az éjszakai repülőtámadások pusztító ha­tása. Buenos Aires, december 31 nyolcvanórás karácsonyi szünet után december 30-án éjjel a német repülőgé­pek ismét heves támadást intéztek az an­gol főváros ellen. Most azonban robbanó­anyagok helyett főleg gyújtóbombákat vetettek és támadásuk célpontja London szíve, a City volt. A City szűk utcái, magas házai rendkí­vül megnehezítik a tűzoltók munkáját és ezért az okozott kár, angol jelentések sze­rint is, óriási. A németek — taktikát változtatva — meglepetésszerűen támadták meg a fővá­rost és rövid, de annál hevesebb akciójuk célja London felgyújtása volt. A tiszta idő is kedvezett a német re­pülőknek s óriási mennyiségű gyújtóbom­­bájuk számos középületet és templomot talált el. A világhírű Szent Pál katedrális is ve­szélyben forgott, de a tűzoltóknak még idejében sikerült megmenteni. A Guildhall-t, London városi tanács- Izszát szin­tén felgyújtották a német bombák, de amíg a tető égett, a tűzoltók biztonságba helyezték a­ városhá­za múzeumának történelmi értékű reme­keit és csak azután láttak az oltási mun­kálatokhoz. London számos régi épülete, műremeke esett áldozatul a gyújtóbombáknak. Kilenc templom, a régi képviselőház, az igazságügyi palota állt lángokban. A tűzoltók hősies munkát végeztek. He­­lyenkint dinamittal robbantották fel a lángokban álló épületeket, hogy a robba­nás ereje elfojtsa a tüzet. Számos tűzoltó esett hivatásának áldozatául s ugyancsak sok “megfigyelő” halt meg. Ezek a megfigyelők a házak tetejéről Irányítják a tűzoltókat a veszélyben levő pontok felé és természetesen nem hagy­hatják el helyüket a leghevesebb bomba­záporban sem. Az “Associated Press" épületét is elta­lálta egy gyújtóbomba-sorozat, úgyhogy A londoni Szent István-kolostor romjai az egyik utóbbi német bombázás után iOcotieooaciooo&Bccr-ooooooaoc Bevásárlásainál, vagy megrendeléseinél hivatkozzék MINDIG arra, hogy az illető ke­resk­edő, vagy iparos cégét a “­ Magyarság” hirdetéséből ismerte meg, vagy az emlékeztette mosta­ni rendelése, illetve vásárlása al­kalmából is. Naptár Ma íróasztalomon találtam az uj elő­jegyzési naptárt. A letéphető tapsi felett, amelyek a heteket és hónapo­kat foglalják magukba, még ott á­ll a fedőlap, rajta ez a négy betű: — 1*. u. c. k. Alattuk ez az idegen szám: 1941." Amint az új naptárt megpillantom az asztalon, első dolgom, hogy a régit a papírkosárba dobjam, úgy sínes már rajta, csak egyetlen árva lap és az év utolsó napjára igazán nem kell sem­mit előjegyeznem. Miért van mégis valami kényelmet­len és babonás érzésem, amint a lefosz­tott, elhasznált naptárt eldobom, hogy legjobban szeretném visszavenni a pa­pírkosárból, bocsánatkérően megsimo­gatni és eltenni, valahová, száz, meg száz hasonló kacatom közé. Valószínű, hogy kényelmetlen s ba­bonás érzésem onnan van, hogy annál a mozdulatnál, amellyel az ember el­dobja az elmúlt év naptárát, semmi sem figyelmeztet könyörtelenebb egy­szerűséggel és irtózatosab természe­tességgel arra, hogy ime, megint el­múlt egy év. Hogy megint több az, ami mögöttünk van és kevesebb, ami előttünk. S arra, hogy az életünk nap­táráról megint lefosztottunk ötvenkét lapot, amelyről én úgy nem tudjuk, hová lett, mint ennek az elhasznált előjegyzési naptárnak hétről-hétre el­dobált lapjairól. Mennyi mindent feljegyeztünk ezek­re a lapokra! Terveket, amelyek meg nem valósultak soha, vagy ha megva­lósultak, máskép, mint vártuk; vágya­kat, amelyek akár vágyak maradtak, akár beteljesültek, ma már egyfor­mán elmúltak örökre: kötelességeket, amelyeket unottan jegyeztünk fel s ma már emlékezésünk sincs többé szá­munkra. Napok és lapok — ennyiből áll az egész kalendárium, jó napok, rossz na­­ponk, sűrűn telejegyzett lapok és üres lapok, körülbelül ennyi az élet. Ha nem­ volna előttünk az új nap­tár, talán észre sem kellene vennünk, hogy valami újra kezdődik, azt hihet­­nők, hogy csak folytatódik. De hiszen így is van. Hiába néz rám ma még idegenül és ellenségesen ez az új nap­tár, lapjai ép úgy tol­bródnak, mint a régié és nemsokára nem az lesz fur­csa, hogy 1941-et írunk, hanem az, hogy volt idő, amikor 1940-et írtunk. S talán épen ez a megnyugtató a dologban: csak a naptár kezdődik új­ra, az életünk tovább megy — hogy meddig, azt úgysem árulja el a legtö­kéletesebben megszerkesztett előjegy­zési naptár sem. .. CfiiMHiiicMtiiiiiiiiMoiiiiHMfiiiniiiiniitiiiuiiiiHKiiiiiiiuaimmcMaiiiMit^ 1 Háromkirályok napjára. § Nagy ünnepi vásár: kacsa, liba, csirke — sütve is. Fel­vágottak, finom italok, mindenféle sütemények. Saláták, mák, mogyo­ró, dió, mazsolaszőlő stb. Olcsó árak! 5 Megrendeléseket házhoz szállítunk. 1? | Fiambreria Austriaco Q 2 | ESMERALDA 836.­­ U. T. 32—1711 g jiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiamiiiiiih? mtiiiiiiiiiiiiiiiiillllimMIIII»llllinillllimilllllllllll«llllimmiMlnlllllllMIIIIIHIIMIIIIIIIIIIIIHiimmilIIIIIIIII!l iiiiiiiiiiiiiiintiiiiiii' Bs. As. legnagyobb magyar étterme, söröző és kávéháza SIBARITA” Maipu 440 U.T.32~3320 Elsőrendű konyha, saját cukrászat.­­ Naponta a Radio Exelsior-ból ismert SULKIN-zenekar szórakoztatja a közönséget. Tulajdonosok: KEREKES, TESZTIG és Társa. IIMMIMMIimiimmiMIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIilMI MIMI III IIIIMIIIMI III IMIM

Next