Délamerikai Magyarság, 1943. április-június (15. évfolyam, 2023-2060. szám)

1943-04-01 / 2023. szám

2 ■ i­k oldal DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG Csütörtök, 1943. április hó 1. gol légi fényképfelvételek bizo­nyítják, hogy az okozott károk leírhatatlanok és hogy ez a takti­ka kétségtelenül rendkívül lere­dukálja fokozatosan a német ipar teljesítményét, úgy, hogy elérhe­tő lesz az angol—amerikai kitű­zött cél: a nácik egész iparának tönkrebombázása rendszeresen,­­ mielőtt a főtámadás bekövetkez­nék. A nácikat rendkívül nyugtala­nítja a fokozódó bombázás, mely a nép erkölcsi ellenálló képessé­gét aláássa és a legutóbbi Berlin elleni bombázás alkalmával a rá­dióban a bemondó azt jelentette, hogy az talán már a partraszállás bevezetője. A Berlin elleni legutóbbi táma­dást kedvezőtlen légköri viszo­nyok közepette vitte keresztül egy többszáz bombavetőből álló repü­lőosztag, amely 21 nagy gépet ve­szített ez alkalommal. Az okozott károk óriásiak és a szövetségesek különösen Berlinnek Steglitz nevű elővárosát sújtották, amely nagy ipari központ, a Goetz optikai gyár és más nagy motor- és ipari üzemek székhelye. Ugyanakkor egy másik hatal­mas szövetséges bombavető-osz­­tag bombázta Bochum fontos széntermelési központot a Ruh­r­­vidéken. Nagy károkat okozott a 320.000 lakosú városban, de fő­célja valószínűen az volt, hogy a széntermelést és vasúti összeköt­tetéseket megbénítsa. Itt 12 gépet veszítettek a szövetségesek. Ez volt az első alkalom, amikor a szövetségesek két különböző irányban támadtak nagy erővel egyidejűen, ami ugyancsak bizo­nyítja a légi támadások erősödé­sét. ELECTION -­híd­rnrtyHévcei DE FHMfl MtMDIRL Amerikát már nem fenyegeti egy nazi­k betörés veszedelme Újabb részletek derültek ki a nazik braziliai szervezkedéséből Buenos Aires, március 31 A nácik világuralmi őrületének egyik kitűzött célja Amerika megtámadása volt, amely nélkül nem lehetett volna győzelmük teljes. Evégből Dakart szándékoz­ták megszállni és onnan Brazília ellen támadni. Ebben a hadműve­letben a braziliai ötödik hadosz­lopnak lett volna főszerepe, mely­nek gondoskodnia kellett volna repülőterekről, flottabázisokról s a náci ejtőernyős csapatok biz­tosításáról. Brazília elfoglalása után a támadás az Unió irányá­ban indult volna meg. Ezek a tervek, bármily veszé­lyesek voltak, kétségtelenül nagy­zási hóbort diktálta őket. Mint a nácik hasonló tervei, ez is rom­­badőlt ma már. Rommel össze­omlása küszöbön áll, Tuniszban már csak rövid, idő kérdése, hogy az utolsó tengelyerök is megsem­misüljenek, vagy hajóval próbál­ják elhagyni Afrikát, amely nem bizonyult barátságosnak a ten­gely irányában. Dakar pedig már jóideje amerikai bázissá alakult át. Ilyen körülmények között a nácik amerikai tervei természe­tesen régen a vízbe estek, de a braziliai hatóságokat még min­dig foglalkoztatja a braziliai kém­kedési tevékenység szervezetének felfedése. A vizsgálat adatai szerint a braziliai állampolgárokból alko­tott ötödik hadoszlop élén Tulio Regis Nascimento állott, akit a nácik fizettek meg és aki utasí­tásait egyenesen a nácikövettől, Kurt Prufer-től kapta, aki dip­lomáciai jogaival a legsúlyosabb módon élt vissza. A nácifascista szervezetet a hirhedt Christensen igazgatta. Mikor a nácik tevé­kenysége a diplomáciai viszony megszakítása után a tengelyálla­­mokkal lehetetlenné vált, akkor a német követ a braziliai fascisták megvesztegetése eszközéhez for­dult. Sikerült is egy teljesen bra­ziliai állampolgárokból álló szer­vezetet létesítenie. Ennek a szer­vezetnek dicstelen tagjai a brazi­liai integralisták soraiból kerül­tek ki, akiknek hazafiatlan ma­gatartása már régen ismeretes. A Cruz Alta-i kaszárnyában és másutt történt leleplezések elejét vették a braziliai és német brazi­liai elemek aknamunkájának és ma már a bűnösök nagy része bör­tönben várja az ítéletet, amely kétségtelenül rendkívül szigorú lesz. Ennyi maradt emlékül a nácik tervezett betöréséből az amerikai kontinensre... ** ***-***-X-*******-iHHé*** * NYILTTÉR* A Magyar kir. Követség közleménye. A buenosairesi Magyar kir. Kö­vetség tudomására jutott, hogy az utóbbi időben több esetben előfor­dult, hogy egyesek követségi kap­csolatokra és összeköttetésekre hivatkozva hivatalos és magán­természetű ügyek lebonyolításá­nál előnyöket helyeztek kilátásba részükre. A kir. követség kifejezetten fi­gyelmezteti a magyar kolóniát, hogy az ilyen kijáróktól saját ér­dekében óvakodjék, annál is in­kább, miután úgy a múltban, mint a jelenben is, bármilyen ügyben legnagyobb készséggel áll a koló­nia tagjai rendelkezésére. Az “EL GITANO” MA, április 1-én, csütörtökön este 9 órai kezdettel /Derciztója alkalmáiól nagyszabású ünnepélyt rendez amelyre meghívja az egész magyar kolóniát, az összes magyar egyesületeket. Művészi műsor: magyar és argentina­i művészek, énekesek, artisták felléptével Horváth Sándor cigányprímás-tulajdonos ez alkalommal mutatja be átszervezett és megnagyobbított szinfónikus zenekarát Ezenkívül nagy meglepetések! Vegyen részt családjával és barátaival! Tanácsos asztalt előre rendelni CARLOS PELLEGRINI 525-535 U. T. 35-0902 A férfi, az asszony és a lélek írta: Szitnyai Zoltán A férfi keresztülsietett a hotel­­hab­on és meglátta az asszonyt. Aztán kilépett a kapun. Lassudó léptekkel elsétált a legközelebbi utcasarokig és hirtelen visszafor­­dult. Az asszony még ott ült a ma­­gastámláju fotelben. Fejét oldalt hajtotta s megtámasztotta kesz­tyűs kis kezével. Keresztbevetett lábain puhán omlott le az angol szövet, csuklóján egyetlen széles aranybilincs s az ölében diszités nélküli krokodilbőrtáska. Körü­lötte könnyű illat, nem több an­nál, amennyit egyetlen virágszi­rom lehelne ki magából. Szinte szoborszerben ült ottan. A férfi egy darabig nyugtala­nul fel-alá járt a vörös szőnye­gen, aztán leült az asszonnyal szemben. Türelmetlenül lapozott a maga elé terített újságban. — A könnyű parfömillat már szinte fej­fogatta s a lélegzete is szagga­tottá vál. Aztán hirtelen össze­csapta az újságot s úgy nézett fel az asszonyra, mintha most pil­lantotta volna meg először. Az asszony elmosolyodott. Az­után átcserélte keresztberakott lábait és oldalt fordította az ar­cát. A férfi felállt. Elfojtott izga­lom remegett a hangjában. — Vannak olthatalan, szinte a végtelenből érkező rokonszenvek, amelyeknek nem lehet ellentállni. Az asszony nem felelt min­­djárt. Elgondolkozott, kis ború suhanásával az arcán. — S ez is egy ilyen eset vol­na? — kérdezte gúnyosan és ér­deklődve is. A férfi átült a mellette ülő fo­telbe. Cigarettára gyújtott , szé­les mozdulattal lobbantotta el a gyufalángot. — Bennem is, mint minden fér­fiben, él egy nő képe, akit elkép­zeltem magamnak és sehol sem tudtam megtalálni. S most lejö­vök a szobámból, szórakozottan felnézek és itt ül az asszony. Az asszony lesütötte a szemét és mosolyogva eljátszogatott ma­gában valami gondolattal. — No és ez elég jogcím ahhoz, hogy megszólítson valakit isme­retlenül? — Aztán a vállát vo­­nogatta. — Hiszen akkor ezt bár­ki megteheti. — Lássa, ha én csak a szép nőt nézném, akkor magának vol­na igaza. De én egyszerre meg­­éreztem az asszonyi lelket is. Ez­ért kellett megtennem. Ha félek, ha nem merem megszólítani, ta­lán soha az életben nem találkoz­­hatom többé magával. — S ha csúnya volnék? — De nem az. — Mondjuk mégis, hogy m­eg­­csunyulnék ? — Már mindegy. Az asszony elgondolkozott. Vár valakit? — kérdezte a férfi. — Igen. — Az urát? Az asszony mosolygott. Talán a kedvesét? — Ohó! Túl gyors a tempó. — Nézze. .. Hogy is szólítsam '' — Mária. — Mária, szeretem. Az asszony mélyet lélegzett. De hiszen még nem is is­mer. A férfi megszorította a kezét. — De mégis. Az asszony már nem is felel­hetett, mert eléjük állott a hotel­­boy, hogy fáradjon a telefonhoz. Hanem, ha visszajön, majd foly­tatni fogják. Mindenesetre jó az ilyesmit hallani. Hátha még hin­ni is lehetne. Hinni egy férfiben, aki az asszonyi lelket keresi. A szeme melegen csillogott s bizalomteljes mosoly volt az ar­cán. Azután oldalt dőlt, megka­paszkodott a fotel karjában és lassan, szinte kínlódva feltolta magát. S amint elindult, bicegve vonszolta ballábát, mintha valami idegen testet hurcolna maga után. — Hisz ez sánta! — kiáltott fel magában a férfi. S azonnal eldöntötte, hogy fel­kel és távozik. Igazi asszonyi al­jasság itt ülni, talán órák hosszat, sánta lábát a mozdulatlanságba rejtegetni, azután várni valami balga áldozatot, aki majd férfiul lovagiasságból, vagy hazug rész­vétből mégis tovább csinálja a kényszeredett szerelmi komédiát. Dehát ő nem az az ember. Még ha ezzel kezdte volna, hát Iste­nem . . . Már fel akart állni, ami­kor a telefonfülkéből kilépett és derült mosollyal bicegett feléje az asszony. Szólni akart valamit, de amint a férfi arcára nézett, döbbenten elhallgatott. Mintha mindent meg­értett volna. Pár pillanatig szót­lanul ültek egymás mellett. Az asszony mereven nézett maga elé A férfi ökölbe szorított kezével ingerülten ütögette a fotel kar­ját: — Nézze, asszonyom — kezd­te leereszkedő hangon bármily kínos erről beszélnem... Az asszonynak megrándult az arca. — Kérem, ne folytassa — szólt közbe hirtelen. — De ugy­e, megérti , én vég­re is... Az asszony sietve bólintott: — Én vagyok a hibás. De maga olyan kedvesen kezdte. Elhittem, hogy ez is lehetséges. Hogy ne­kem is szabad. — Lehajtotta a fejét s maga elé suttogta hal­kan. — Szerencsétlen nyomoréknak.

Next