Déli Hírlap, 1933. július (9. évfolyam, 149-171. szám)
1933-07-06 / 149. szám
TEMESVÁR, IX. ÉVF. 149. SZÁM. ARA 3 LEI T '■ *af..vmtttf&tt CSÜTÖRTÖK, 1933 JULIUS 6. ARA BUKARESTBEN 4 LEI doktó konferenciának a kegyelemdöre adta meg. Bonnet francia pénzügyminiszter azt követeli, hogy a konferenz pénzügyi albizottságai szüntessék a működésüket, mert ezzel csak a spfreciónak adnak lehetőséget a málik' Nem kevésbé kétségbeesett nak azonban az angol lapok ir ’ j? . pitják, hogy Roosevelt nem - °. a. .G az együttműködésre vonat’. Iff. ’ amelyet Macdonald"mS*om a" togatása idején tett. . . , ... lap heves Valamennyi lond' _ ,. ,,, / . . j Roosevelt tamadasokat ír „ .. ... ámen, vetik, ellen, akinek.. . „ . _ ^da a konferenhogy o lett or * . . . _ omlásának, da ip A Daily Heral/^’ ^a sági konfererA meg n,ehany lelegzetet vesz, azután adjapara,,atV WÎI1L dl£l Vwily lOUSSv" , a világgazdasági konferens,t egyszerűen megtorpedózta,Donald angol miniszterelnök, a világazdasági konferencia elnöke, azon areményen van azonban, hogy az optimnizmust még mindig nem szabad feladni és nem szabad a konferenciát elnapolni. Ezt különben maga Amerika is ellenzi. Roosevelt szerint ugyanis a konferenciának elsősorban a világgazdaság egyéb bajait kell gyógyítani, így többek között el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyek a kereskedelem útjában állanak. Az aranyvalutás országok képviselői között nagy az ellenszenv Amerikával szemben, ezek részéről különösen Svájc . A világgazdasági konferencia most már bemondja a csődöt és ez a csütörtöki teljes ülésen fog megtörténni. Tegnap délelőtt az elnökség ülést tartott, amelyen Coin holland miniszterelnök azt a javaslatot terjesztette elő, hogy napolják el a világgazdasági konferenciát őszig. Macdonald ezt ellenezte, kijelentette, hogy sok érdekes javaslat vár még letárgyalásra. Mikor azonban látta, hogy a többség az elnapolás kimondása mellett van, akkor kijelentette, hogy ebben a kérdésben semleges marad és alkalmazkodni fog a konferencia csütörtöki teljes ülésének határozatához. Valószínű ezek után, hogy holnap a konferencia teljes ülésén kimondják az elnapolást. A szünet alatt az elnökség együtt marad és nincs kizárva az sem, hogy a különböző bizottságok is folytatják munkájukat. Londoni jelentés szerint az aranyvalutás országok képviselői szombaton Párosban külön tanácskozásra gyűlnek öszsze, amelyen állást foglalnak saját valutájuk ügyében. Amerika azzal a tervvel foglalkozik, hogy az őssze Washingtonba külön értekezletre hívja össze a nemzeteket. Ez az értekezlet korlátolt határok között fog a világgazdasági helyzettel foglalkozni. Litvinov ma elhagyja Londont. Lemondott párisi útjáról és Karlsbadba utazik, ahol soványító kúrát tart. Roosevelt hangjától táját embr*' is megijedte! • v _ _ - iaj ATIc OrrTUfl Fl AO’\T T AACO— Hír szerint az általános neheztelő hangulatra való tekintettel az amerikai delegáció elhatározta, hogy sürgősen új instrukciókat kér. Az angol kormány az eseményekkel szemben még nem állapodott meg végső állásfoglalása tekintetében és elhatározta, hogy ezzel még vár hátha a helyzet megváltozik. Roosevelt éleshangú üzenete még az amerikai delegációt is megdöbbenti. Előzetesen Hull és M o 11 e y d'. Pe mélték, hogy Roosevelt nem fogkeleken elutasítani az aranyalapon álló'"országok memorandumát. Ők is kifelítették, hogy a konferenciának erősorban a valuták rendbehozatalával kel foglalkozni. Sőt erre hajlandóságot mutatott Roosevelt is, de az utózó pillanatban más befolyás érvényesült róóla. A nagy konferencia vedre Roosevelt elutasító válasza megadta a kegyelemdöfést tinom mitiga gazdasági konferenciának, amelyet holnap ,aPC‘mbt Amerika hadat üzent az eurón' valutáknak « . * n IrA« V'r'V»"* Pl O nnOOrOOQT A londoni világgazdasági konferencia fölött mint azt a múlt hét elején a Déli Hírlap előre megírta — megkondul a westerminsteri apátság tornyának híres óraharangja, a Big-Ben. A világgazdasági konferencia csődje valamivel hamarább következett be, mint azt a legpesszimisztikusabb jósok várták. Roosevelt amerikai elnök azon üzenete, hogy nem vesz részt a valutarögzítésben, egyszerre felborította azt a kártyavárat, amelyet nagyképűen világgazdasági konferenciának neveztek. A francia lapok kétségbeesve tárgyalják Roosevelt elnök elutasító válaszát. Az Echo de Paris azt írja, hogy Roosevelt válasza az európai valuták számára hadüzenetet jelent. A Journal szerint Roosevelt elnök a már hat Tonkszemére hágtak a marosvásárhelyi kongresszuson Hitler nemzetkisebbségi politikájának és az ezáltal okozott fájdalomra a bánsági svábok egy részének lapja jajdult fel. A régi cigány közmondást alkalmazza, amely szerint ha te ütöd az én lovamat, én ütöm a te lovadat. Magyarország kisebbségi politikáját veszi pergőtűz alá, mert Jakabffy Elemér dr. az európai kisebbségek helyzetéről szóló és komoly tanulmánynak beillő előadásában többek között kihangsúlyozta a kisebbségi nemzetvédelem terén Németország jelenlegi általános politikája által elszenvedett veszteséget. A szembeállítás az előbbi és mostani helyzet között úgy hangzott, hogy a Népszövetség előtt ezideig Németország szerepelt mint a kisebbségek protektora, a hitleri Németország viszont elvesztette az erkölcsi alapot arra, hogy a kisebbségi kérdésben olyan módon lépjen fel, mint azelőtt. Rámutatott előadásában arra is, hogy a németországi zsidóüldözéseket az európai nemzetkisebbségek kongresszusán a zsidó delegátusok természetesen szóvá akarták tenni, ami szembe állította volna a németeket és zsidókat és az viszont a kongreszszust fenyegette volna felborulással. Tehát általános kisebbségi szempontból szögezett le tényeket, amelyeknek ferde színben való beállítása és ilyen formában való kommentálása nem vezethet helytálló következtetések levonásához sem. ■Ennyit ténymegállapításul a Banater Deutsche Zeitung cikkének margójára. És egy fogalomzavart is tisztázni kell sváb laptársunknál. Azonosítja a magyarságot a hivatalos Magyarországgal, a magyar állammal és a kettőt közös fogalmi határok közé szorítja. Hogy Magyarország mennyire azonosítja magát kultúrát, érzelmi és nemzeti alapon az anyaország határain kívül élő magyarokkal, azt nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy a faji összetartozandóságnál fogva legalább annyira, mint például Németország a bánsági svábokkal. Ami azonosításunknak politikailag Magyarországgal olyan akadályai vannak, mint a sváboknak Németországgal és nem hisszük, hogy bármelyikünk vállalkoznék ilyen akadályversenyben való részvételre. A mi érzelmeink Magyarország iránt nem képeznek titkot, mint ahogyan kisebbségi életünkben egyáltalában nincs mit titkolnunk. A mi érzelmeink a szeretet és tisztelet érzései, mint anyja iránt azon gyermeké, aki elkerült a szülői háztól, önálló háztartást aldott és önállóan élt anya élett. Nem hisszük, hogy a svábok,amely más nemzetkisebbség érzelmehetnének ezeken a törvényes, de a természetes határokon. A svábokés a romániai magyarok közül még nem jutott eszébe, hogy például akuratokat szervezzen, mint agy része hitleri mintára alakítja atikai szervezeteit. A romániainak annyi ingerenciája van a szági kisebbségi politikára, mint ha a bánsági sváboknak a némi centrumpárt hitleri feloszlása után talán nem is fontos lapa magyarországi és németekkal való bánásmód között vontal foglalkozni, mert túl közel azok az események, amelyek tudják, hogy a németországi zsidóknak valami nagyszáű soruk van Hitler harmadik birodalmi*8,11* Erről igen könnyen meggyőződheik a B. D. Z., ha néhány héttel visszalapozza a saját lapját. Egyben feltétlenül igaza van laptársunknak. Hogy a kisebbségek joga, a közélet minden vonatkozásában számarányának megfelelően érvényesülni. Egyformán és semmiesetre sem egymás rovására, tesszük hozzá mi. Mert ez az elv eddig nem mindig érvényesült, mégpedig a mi rovásunkra. Elég talán emlékeztetni a temesvári iskolasegélyek elosztásának ügyére,hogy a közelmúltból vegyünk egy példát — amely minden volt, csak nem arányos, vagy méltányos, legkevésbbé igazságos, a törvényességet nem is firtatva. Ezzel egyben megadtuk a választ arra is, amikor a római katolikusoknak magyarok és németek szerinti szétválasztásának kivénhedt vesszőparipájára pattanva hangsúlyozza, nem követelhető, hogy a katolikus németek támogassanak katolikus magyar intézményeket. És fordítva, teszszük hozzá mi a jogegyenlőség alapján. Csak aztán ennél maradjunk, a múlttól eltérően, a jövőben. Végül még lerögzítjük következő megállapítását laptársunknak. Az egyház kebelében történő minden kulturális vagy szociális megmozdulást, amely a nemzetiség megjelölése nélkül lép a nyilvánosság elé, németellenesnek (deutschfeindlich), tehát magyarnak tekintünk. Erre nincs mit mondanunk, tehát szomorodott szívvel csak tudomásul vehetjük. Amint szomorodott szívvel kellett tudomásul vennünk, általános emberi és általános alkotmányjogi szempontból a németországi zsidóüldözéseket, az összes pártok feloszlatását a sportegyesületekig, katolikus főpapok letartóztatását, az evangélikus egyház jogainak megszüntetését, a parlamenti élet felfüggesztését, a demokrácia lábbal tiprását, a könyvégetéseket és egyéb újkori vívmányokat, amelyek még az agg Hindenburg tiltakozását is kiváltották, akinek íét hazaszeretetében talán laptársunk sem kételkedik. Ezek miatt azonban eszünkbe se jut a bánsági svábokat okolni, holott a B. D. Z. reánk látszik haragudni a magyarországi kisebbségi politika miatt, melyet Bleyerrel azonosít, s a német birodalom védelmében — bennünket és azt velünk azonosítva, Magyarországot üti. Olyan az, mint mikor az utcagyerek neveletlen dühében a másik gyereknek anyját szidja. Ez elvégre gusztus dolga. Ebbe nem avatkozhatunk, aminthogy Magyarország védelmére sem vállalkozhatunk a B. D. Z. ellen.