Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-11 / 10. szám

Megújhodik a Felolvasó Színpad A mór megtette kötelessé­gét, de még nem mehet, mert új feladatok várnak rá. A Felolvasó Színpad „Len­ni, vagy nem lenni?” dilem­májában a fenti döntés szü­letett. Véleményünk szerint nagyon bölcsen, mert a Fel­olvasó Színpad az elmúlt hat esztendőben nemcsak „szín­foltja” volt a város művé­szeti életének, hanem mód­szeres kiegészítője a Miskolci Nemzeti Színház munkálko­dásának, serkentette az ér­deklődést a világ drámairo­dalmának megismerése iránt, tágította a látókört, derék hí­veket toborzott a színi kul­túrának. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a Felolvasó Szín­pad jó fél évtizeddel ezelőtt mint kezdeményezés orszá­gosan is példaadó volt. A színpad természetében hordta buktatóit; a felolva­sás „statikussága” vagy a rendelkező próba­szerűen mozgásra tagolt megjelení­tés, mindvégig figyelmezte­tett a műfaj provizórikussá­­gára, hiánypótló jellegére. Idővel ugyan kialakult a fel­olvasásnak az a ,,hangjátéki” jellege, amely optimálisnak mutatkozott, de a színpadon színészek ültek, kezükben fe­kete mappa, abban pedig a felolvasásra szánt mű gépelt példánya. A megjelenítés eszközei, módozatai elszür­kültek, megfáradtak. Lassan a közönség is hálátlanabb lett: csak néhány száz fiatal tartott ki. E sorok írója néhányszor felvetette a színpad tovább­fejlesztésének gondolatát. Ar­ról is szó volt, hogy a színpad műsortervét úgy kell össze­állítani, hogy az érdeklődők horizontja valóban táguljon. Eddig ugyanis az történt, hogy zömében folyóiratokban vagy könyvekben megjelent műveket olvastak fel, vagyis olyan alkotásokat, amelyek könnyen hozzáférhetők, meg­szerezhetők, elolvashatók. A színpad az elolvasástól „kí­mélte” meg a hallgatóságot. Mi a magunk részéről Orosz Györggyel, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezőjé­vel értünk egyet, aki ma dél­előtt a Rónai Sándor Műve­lődési Központban a Felol­vasó Színpad sorsát tárgyaló tanácskozáson azt javasolta, hogy olyan darabokat mutas­son be a színpad, amelyek kevésbé hozzáférhetők, ezek sorában is új magyar műve­ket. A főrendezőnek az a ja­vaslata is megfontolást érde­mel, miszerint olyan bérlet­rendszert kell kialakítani, amely összetettebb élményt ígér. Mire gondol Orosz György? A felolvasó estek számát csökkenteni kell. Mindössze három darabbal érdemes közönség elé lépni; a fennmaradó estekre meg kell hívni az Irodalmi Szín­padot, az Egyetemi Színpadot s a kor­ érzékeny összeállítá­sok tolmácsolóit, például Mensáros Lászlót. Variálni lehetne a műsort politikai ak­tualitások színvonalas, iro­dalmi szintű bemutatásá­val is. A főrendező e gondolatai mellett felsorolta annak a há­rom darabnak a címét, ame­lyet érdemesnek tart a fel­olvasásra. Az eredeti hangvé­telű Schwajda György Álom­ügynök, G. B. Shaw hazánk­ban még ismeretlen Iddy (Az együgyű meglepetések szige­tén) és Manzari Satud című drámája került szóba. A rész­vevők más javaslatokat és gondolatköröket is felsora­koztattak. Ezekről majd a program végleges összeállí­tása idején szólunk. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Mától vetítik A fehér szoba A gazdag kulturális prog­ramból, mellyel hazánkban is ünnepeljük a 25 esztendeje felszabadult Bulgáriát, a leg­jelentősebbnek tűnik az a filmalkotás,­­ melyet ezekben a napokban láthat a magyar­­közönség. A fehér szoba­­ egy kicsit jelképe is annak a negyed­századnak, melyet a háború után eszmélő generáció meg­élt. Egy életút áttekintése, az ilyen nagy számadás soha­sem könnyű. A siker egy te­hetséges író, Bogumil, és a filmvilágban már jól ismert rendező, Metodi Andonov szerencsés találkozásának kö­szönhető. A téma alapjául szolgáló novella mintha már eredeti­leg is forgatókönyvnek ké­szült volna. A több síkú cse­lekmény-bonyolítás, a tér és idő egységének megbontása, az álom, a valóság és a vízió egymásba olvadása, itt nem pusztán modern és látványos dramaturgiát jelent, hanem a bonyolult lélektani ábrázolás elengedhetetlen eszköze, amely kitűnően sűríti a cse­lekményt és érzelmi hatása is jelentős. Alekszandrov — akinek ko­rát­ tekintve most kellene él­nie legproduktívabb idősza­kát —, súlyos betegen fek­szik egy kórház elszeparált fehér szobájában. Vasszerve­zete bizonyára könnyen le­győzné a májgyulladást, ha a tudósban erősebben élne az életbe vetett hit, ha jobban remélné, hogy kinn várja az egészséges emberek társadal­ma. A beteg azonban csak alig gyógyul, mert a fehér szoba magányában újra és újra vé­gigélt, — álmodott élete — melybe a jelen csak a köte­lességtudó orvosnő, az apát meglátogató két kislány és a kórházi fegyelmet kijátszó jó barát képében villan fel egy-egy pillanatra — nem te­heti optimistává. Mint a boldogság szigetére, úgy menekül vissza mindun­talan az elvesztett házastárs karjaiba, a családi élet mele­gébe. A felidézett derűs na­pokat azonban mindig meg­zavarja a háború réme, a tu­dományos karrierjét gátló személyi kultusz, mely nem kevesebb áldozatot kívánt tő­le, mint kommunista hitének feláldozását. A tudós élete nehéz évtize­­­deiben egyszer sem válasz­totta a kompromisszumok könnyű útját. Nem siránko­zott. A magán- és a közélet­ben ért csapások, mellőzések ellenére is megőrizte acélos keménységét. De az emberi erőnek, tar­tásnak vannak határai... Egy magyar filmnek, Sára Sándor Feldobott kő c. alko­tásának szavai visszhangza­nak bennünk Alekszandrov tragédiáját nézve: a történe­lemtől kérjük számon az em­bert! Mikor a jó barát lelkendez­ve rohan a kórházba — mert végre kiadják a meggyötört tudós könyvét, életművét —, Alekszandrov már nem nyit­ja ki a betegszoba ablakát.. . A történelem bizony néha későn szolgáltat igazságot. Van ideje, hiszen lapjain az évszázadokat is csak másod­percekkel méri. A mi életünk rövidebb... GYARMATI BÉLA A „vsz“, a papír* teszt és társai Melyiket az ötezer közül? „Mi leszel te, hogyha meg­nősz, drága fiacskám? .. Akik huszonöt-harminc esz­tendeje jártak valamelyik fa­lusi elemi iskola első osztá­lyába, azok bizonyára emlé­keznek még a versikére. Akik nem tudják a folytatást, azoknak elmondjuk, hogy a kisfiú — a kor szellemének megfelelően — természetesen a huszári „pályát” választot­ta, hogy az ellenség levágá­sával tegyen szolgálatot a ha­zának. Nem nehéz kitalálni a tankönyvírók szándékát sem: a súlyos gazdasági válságból épp hogy csak kilábalt Euró­pa már a háborúra készülő­dött ... Álmok és divatok Az ellenség levágása he­lyett a pályaválasztási ta­nácsadó most több mint öt­ezer polgári foglalkozást, szakmát kínál a fiataloknak. A nagy szám olvasásakor bi­zonyára sokan meglepődnek, talán leginkább az érdekeltek, akik — ezt hivatalos felmé­rés igazolja — legfeljebb 25— 30 szakmát tudnak megne­vezni és legfeljebb nyolc-tíz divatos foglalkozás közül akarnak választani. Már ezért is szükség volt az ország második városában a pályaválasztási tanácsadó intézetre. Az új módszertani és tudományos központnak azonban csak egyik fel­adata a felvilágosítás. Ennél sokkal bonyolultabb a „víz” (vizsgált Személy) fizikai és szellemi erőinek felmérése, s annak a megállapítása, hogy milyen helyet töltsön be a dolgozók társadalmában. Természetesen nemcsak az adott személyiség tulajdonsá­gait, hanem a társadalmi le­hetőségeket is figyelembe kell venni. Nem lehet mindenki kozmetikus, orvos, fodrász, vagy áruházi eladó. A szülők akarata sem teljesülhet sok esetben, akik gyermekeikben többnyire saját álmukat kí­vánják megvalósítani. A jó­­akaratú családi befolyásolás nem egyszer vált már kárára a gyermekeknek, akik nem boldogultak, vagy nem érez­ték jól magukat az annyi­­ mr dicsért pályán. A felderítés eszközei A miskolci kutatóintézet­nek nemcsak szakemberek, hanem korszerű eszközök is rendelkezésére állnak ahhoz, hogy segítse a pályaválasz­tást. A specializáció, az egy­re kvalifikáltabb munka, amely napjainkban az ipará­gak és a szellemi munkakö­rök szinte mindegyikét jel­lemzi, sokoldalú vizsgálatot kíván. A memória, a figye­lem, az intelligencia, a konst­ruáló képesség, a manuális készség és számos pszichikai, valamint emocionális tulaj­donság felderítésére van szükség. A több száz papír-teszt, a műszaki érzéket vizsgáló Support készülék, az emléke­zet tartósságát felmérő Moo­­de-tábla és a nagy figyelmet igénylő fonal-„térkép” egye­lőre még pihen a volt bánya­ipari technikum helyiségei­ben. A tanácsadó munkatár­sai most a pedagógusokat ké­szítik fel, mert a pályaválasz­tás — akár 14, akár 18 éve­sekről van szó — mégiscsak az osztályfőnöki órákon kez­dődik. Vagy még előbb, talán már a negyedik osztályban, mikor a gyerekek a természet világáról és az emberi mun­káról olvasnak: „Könyvedbe bújva, téli este, míg künn szél rázza a tetőt, emlékezz, gondolj rá egy percre: lásd a bányászt magad előtt. Erős és nyugodt, bátor ember, hazánknak biztos támasza . . A kis vers eszünkbe jut­tat valamit: az okos tesztek, táblák példát nem tudnak ad­ni, erre csak az ember képes, legyen az kohász, vagy köl­tő... És egy-egy gyermek sorsát sokszor a jó, vagy rossz példa dönti el. GY- ik Makrisz Agamemnonnak, a görög származású művésznek, aki 17 esztendeje dolgozik hazánkban, számos szobrát őrzik városaink. Képünk a művészt és egyik legújabb alkotását áb­rázolja. tizenegy millió analfabéta az U­SA-ban Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban a legújabb adatok szerint 11 millió ember nem tud írni és olvasni. Phila­delphiában most húszhóna­­pos kurzust rendeznek 50— 70 ezer felnőtt részére. A kurzus száz félórás leckéből áll, a tankönyvet az ameri­kai népfőiskola nevelői dol­gozták ki. Eltűnt egy működési engedély KI TUD RÓLA? Levelet kaptunk Szabó Sándorné mérai tanítónőtől. Idézünk az episztolából: „1968 februárjában Miskolcon dí­szítőművészeti szakkörvezetői vizsgát tettem. Ezt követően csoporttársaim közül hárman megkapták működési engedé­lyüket, de én nem, pedig a vizsgám sikerült. Ezért kérem a Népművelési Intézetet, szí­veskedjenek az engedélyt szá­momra elküldeni, mert szak­körvezetői munkámat nem tudom megkezdeni.” A Népművelési Intézet a több mint egy esztendeje le­zajlott vizsgával és a műkö­dési engedéllyel kapcsolatban a következőt válaszolta Szabó Sándornénak: „Könyveink alapján megállapítottuk, hogy a vizsga után a működési en­gedélyeket — miként cso­porttársainak — önnek is megküldtük. Önnek az 1282 számú „B”-kategóriájú mű­ködési engedélyt adtuk pos­tára, méghozzá utánvéttel. Kérjük, szíveskedjen utána­nézni, hol akadhatott meg a működési engedély”. Szabó Sándorné mind ez ideig nem kapta kézhez a dí­szítőművészeti szakkör veze­tésére jogosító okmányt. Fo­galma sincs, hogy miképpen nézhetne utána, hol akadha­tott el a működési engedély. Az intézet leveléből nem de­rül ki, hogy milyen postai ragszámmal küldték el az ok­mányt. De ha ez rendelkezé­sére is állna Szabó Sándor­nénak, reménytelennek lát­szik, hogy a posta a több mint egy éve elkallódott külde­ményt valahol megtalálhatja. Mi lenne tehát a célravezető megoldás? Aligha kell töp­rengeni ezen. Van okmány­­másolat is a világon, s ha el­tűnt az a működési engedély, ki lehet helyette állítani egy másikat is. (P-I) ÖSSZEÜTKÖZTEK Az Izmirtől 80 kilométer­nyire fekvő Selcuk közelében összeütközött két autóbusz. A szerencsétlenségnek 11 ha­lottja és 25 sebesültje van. FELLÁZADT SZURKOLÓK Casertában továbbra sem csitulnak a szenvedélyek az együttesnek a második ligá­ból történt kizárása miatt. A fellázadt szurkolók csoportjai járják a várost, ami útjukba akad, összetörik. A tüntetők ilyen feliratú transzparense­ket visznek: „Halál az Olasz Labdarúgó Szövetség veze­tőire”. PAPOKAT TÜNTETTEK KI A második világháború 30. évfordulója alkalmából egy ünnepségen Varsóban mint­egy 150 lengyel papot tüntet­tek ki, akik 1939 szeptembe­rében a lengyel hadseregben, majd ezt követően a népi hadseregben, a honi hadse­regben és a partizánmozga­lomban fegyveresen küzdöt­tek a fasiszta megszállók el­len. ÉKSZERRABLÁS Másfélmillió dollár értékű ékszert raboltak el egy pá­rizsi hotelben egy amerikai turistától, aki Floridából ér­kezett. Az 50 éves Mrs Si­mone Karoff az ékszereket egy kézitáskában tartotta. LÁZMÉRÉS AZ OROSZLÁNNÁL Az oroszlánnak nem lehet csak úgy egyszerűen hőmérőt a hóna alá dugni. Túlságosan rizikós lenne a dolog. Egy an­gol állatorvos a csillagászok távhőmérőjét vette alapul. Ahogyan az égitesteket hő­mérőzik. A távhőmérővel két másodperc alatt 30 méter tá­volságról is megállapítható a készülékkel, hogy van-e láza az állatnak vagy sem. BÁLNAIKREK A japán bálnavadászok az Indiai-óceánban kifogott egyik nősténybálna feldara­bolásakor egymással össze­nőtt két bálnabébit találtak. A kicsinyek testhossza körül­belül 1,8 méter volt. A bál­náknak általában egy kicsi­nyük van. Az ikrek ritkaság­­számba mennek. SÖRHIÁNY Sörfogyasztásban Magyar­­ország valahol a 20—25. he­lyen található. A sörfogyasz­tás világjelenség. Nálunk már nemcsak nyáron, de télen is akadozik az ellátás. Söripari szakemberek megállapítása szerint az 1972-ben üzembe lépő borsodi sörgyár 100 mil­lió literes évi termelése csak némileg enyhít a gondokon, miután a sör szezonjellege szűnőben van és télen-nyáron egyre több fogy belőle. SIKERÜLT Egy holland mérnöknek si­került 12 óra 47 perc alatt át­úsznia a La Manche-csator­nát. A MÉRKŐZÉS ÁRA 30 EZER DOLLÁR „Pályafutásom befejezéséig az FC Santosnál maradok” — mondotta Pelé, a fekete gyöngyszem, aki csapatával jelenleg Jugoszláviában ven­dégszerepel. Négy mérkőzést játszanak, mérkőzésenként 30 ezer dollárért. MEGTALÁLTÁK Teheránból jelentenék, hogy az ország északi részé­ben, Galikosh városban több mint 1100 kilogramm csem­pészett ópiumot találtak el­rejtve egy vasúti tartályko­csiban. reggelig

Next