Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-16 / 14. szám
jéc A Szentpéteri-kapui lakótelepen több épület homlokzatán „elrongyolódott" a Walkyddal festett burkolat. Tudomásunk szerint, hosszabb idő óta húzódik a jogi vita, amíg azonban e felek vitatkoznak, a burkolat tovább romlik. Jó volna mielőbb hozzálátni a munkálatokhoz, és olyan rövid idő alatt befejezni, mint amilyen rövid ideig a festék tartott. 600 tonna kohászati alapanyag Export nyugatra (Tudósítónktól) A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat fő feladata a kohászati üzemek és öntödék alapanyag-ellátásának biztosítása. Emellett komoly export-üzleteket is lebonyolítanak. Elsősorban olyan anyagok exportálásáról van szó, amelyeket itthon nem tudunk hasznosítani. A METALIMPEX-en keresztül nyugatnémet, belga, olasz és más cégek ez évben is mintegy 600 tonna anyagot rendeltek a KAV-tól, illetve a vállalat miskolci gyáregységétől. Váradi György Új szakmák Szakmunkásképző-intézeteinkbe 858 érettségizett fiatal jelentkezett az idén. Elsősorban a divatos műszerész szakmák iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés, az intézetek azonban három új szakmával is bővítették „választékukat” az érettségizettek számára. A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár részére elektro-lakatosokat képeznek, a MÁV igazgatóság ugyanakkor villanymozdony-lakatosokat kér. Az utóbbi szakmát tanulókból lesznek késők a villanymozdony-vezetők. A műanyagipar számára elsősorban a lányok közül képeznek ki szakmunkásokat, kétéves, emelt szintű oktatás keretében. Nagy csoportos apuka Az óvodás korú gyermek tudta, hogy apukáját előléptették, s most már egy nagy, emeletes épületben dolgozik. Kiváncsi volt azonban az okára is, ezért megkérdezte: — Apu, miért mentél a nagy házba dolgozni? Míg az apu gondolkodott, a gyermek maga adta meg a választ: — Majd én megmondom. Biztosan nagycsoportos lettél, mint én ... Sürgős teendő a piactér bővítése Költösnek a bazárok • Mi lesz a MÉH-teleppel ? A Béke téri piac az idén alaposan próbára tette pénztárcánkat. Az árak a primőr-szezon után is rendkívül lassan csökkentek. A magas ár összefügg a felhozatallal, ez pedig a piacterülettel. Miskolc élelmiszer-, zöldség- és gyümölcsellátását tárgyalva, legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottsága is leszögezte, hogy a piacterület rendezése sürgős intézkedést követel. Megérdeklődtük, hogyan realizálódnak az elképzelések. — A megoldás tervei már elkészültek — mondotta Mátyás Lajos, a tanács kereskedelmi osztályának vezetője. Az egész Béke teret és környékét a város élelmiszerellátó központjává kívánják fejleszteni. Ezt a célt szolgálta korábban a vásárcsarnok szomszédságában levő étterem ABC-áruházzá való átalakítása, ezért szorgalmazták a Gyors Étterem és a Delikátesz fűszer-csemege bolt építését. A közelmúltban megnyílt a Nagymiskolci Állami Gazdaság Béke téri mintaboltja, és már tervezik a benzinkúttal szemben épülő nagy ABC-áruházat. Miskolc élelmiszerellátásában a legnagyobb gondot azonban ma is a Béke tér okozza. A buszpályaudvar megépítésével szűk lett a piac területe, nem tudnak helyet biztosítani a növekvő árumennyiségnek. Ugyanakkor a környéken szép számmal találhatók rövid- és divatárukereskedők, cipészek, szabók, bazárosok, akiknek igen kevés köze van a lakosság ellátásához. Ráadásul a piac szomszédságában van az autóbörze is. Az autósoknak a város területén még nem találtak megfelelő helyet, de a Besenyői úton már megkezdték a piactér rendezését, hogy a „bazársort” ki tudják telepíteni. A piactér rendezésének első lépése a MÉH haszonvas-lerakatának felszámolása lenne. Ez a területrendezés alapvető feltétele. A kisajátítás már megkezdődött, de a piacfejlesztés témája még nincs véglegesen tisztázva. A haszonvas-telep sorsával kapcsolatban eddig többféle elképzelés látott napvilágot. A kereskedelmi szakemberek ezt a területet a piactér bővítésére szánják. A már elkészült tervjavaslatok szerint ezzel szemben a telep egy részén és a baromfipiacon — a városfejlesztés során kitelepített kisiparosok és kiskereskedők részére — barakksort építenek. Az előregyártott elemekből felállított műhelyek a jövő év második felében már üzemelnének. A MÉH-telep többi részén pedig a távlati elképzelések lakásépítést irányoznak elő. Az idei borsos árak a végrehajtó bizottság állásfoglalásának gyakorlati megvalósítását sürgetik. la—p Veszélyes vizeken •A hindu ügynök félelme A DENBAN a kereskedelmi ügynökség rendkívül udvarias hindu vezetője várta már a Székesfehérvárt, s tudta, hogy miért nem mehetett át a Szuezi-csatornán. A kikötővárosban előző nap ért véget a dokkmunkások háromhetes sztrájkja, ám a magyar hajóról alig kezdték meg a japán áru kirakását, a sztrájk ismét kirobbant. Most azonban csak egy napig tartott. Közben Schuszter vezérigazgató-helyettes, a magyar tengeri kereskedelmi hajózás főnöke rádiótávírón utasítást küldött a kapitánynak, hogy kezdje meg a felkészülést Afrika szeptemberi körülhajózására. Ugyanazon a napon a kereskedelmi osztály vezetője arról tájékoztatta Süveges Lászlót, hogy a hazaszállíttatásukat kérő tengerészek váltása egyelőre nem lehetséges. Kérte a kapitányt, hogy pontosan ismertesse: milyen térképekre és szakkönyvekre lesz majd szüksége az Afrika-kerülő útra. Ezzel kapcsolatban nem sokkal később még egy táviratot kapott az adeni kikötőben horgonyzó hajó parancsnoka: „Engedélyezzük Ocea passages for the World 1950- es Admirality kiadás vásárlását. Javasoljuk, tanulmányozza útvonalát, szükségletét ennek figyelembevételével határozza meg.” A válasz a nagy út előtt a hajó alapos javítására tett javaslatot, mégpedig Adenban, az angol vezetéssel működő „Dockyard Ltd”-nél, mivel ez a cég rendelkezett megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a hajót a vízből kiemeljék, majd visszaengedjék. Ezért a munkáért 130 fontot és sajatér-díj címén még naponta 30 fontot kértek az angolok. Tájékoztatást adott a kapitány arról is, hogy ,,beépítési nehézségek miatt” a légkondicionáló berendezés vásárlását elhalasztotta. Végül is nem került sor a hajó javítására, mert az angolok talpa alatt égett már a talaj! A HÁROM RÉSZBŐL — az előkelő üzletek, a modern lakóházak és a számtalan sikátorral átszabdalt kisebb üzletek negyedéből — álló városban már kevésbé volt biztonságos közlekedni. Főként az utóbbi negyedben nem. Itt laktak a legforradalmibb jemeniek, amire a lakóházaik falán látható puskagolyó-nyomok is utaltak. Az angol katonák sűrűn járőröztek az utcákon, a tekintetükön is látszott: el kell hagyniok a várost. Jellemző a feszült helyzetre, s az adeniek forradalma következményeként a közbiztonság kétes voltára, hogy — miután a Székesfehérvárról kirakták az árut — a hindu ügynök félt a hajóra vinni a szállításért járó 300 fontot. Süveges Lászlónak személyesen kellett elmennie a bankba. Tíz legkarakánabb tengerészével indult el — persze, fegyvertelenül — a pénzintézetbe, s miután nem kevés izgalommal, ám végül szerencsésen megérkeztek, „visszafelé mit lehet tudni” megfontolásból mindjárt a bankban szétosztotta emberei között a pénzt. AZ IS JELLEMZŐ volt az atheni állapotokra, hogy a hazulról kért és repülőgépen el is küldött 20 ezer cigarettának már a repülőtéren nyoma veszett, pedig távirati tájékoztatásból a kapitány még a fuvarlevél számát is tudta. TARJÁN ISTVÁN (Következik: A leprások orvosa.) Érzékenyen, de...! Tegnap múlt két hete, hogy először jelent meg a Déli Hírlap. A miskolciak, a megye nagyobb településeinek lakói, sőt Borsodon túl néhány város olvasóközönsége is lassan megszokja és — a közvéleményt ismerve, önteltség nélkül mondhatjuk — kezdi megszeretni lapunkat. Még mostanában is naponta kapjuk az üdvözlő leveleket Köszönjük a jó szót, köszönjük a biztatást. A kapott leveleket az olvasók és a lap közötti kapcsolat formálódásaként értékeljük. Örömmel tapasztaljuk, hogy e levelek között — a rövid két hét ellenére — bőséggel akad olyan, amelyik közérdekű témákat tesz szóvá. Érthető, hiszen a Déli Hírlap a nagyvárossá növő Miskolc szülöttje, s mint ilyen, elsőrendű feladatai közé tartozik a „visszahatás": söprögetni a fejlődés útjából mindazt, amire erejéből futja. A hozzánk leveleket küldők általában arra vállalkoznak, hogy ebbéli igyekezetünkben segítsenek,jó ötleteket kapunk, kitűnő javaslatokat. Olykor fejmosást is. Ez utóbbit is köszönettel fogadjuk — ha megérdemeljük. Sajnálatos azonban, hogy egyszer-másszor a kritikánk, esetleg kritikai hangvételünk miatt ragad tollat valaki. Bér elismeri, hogy tény, ami a tény. ..ha viszont tudnák, mennyi bajjal, nehézséggel kell birkóznunk, akkor .. Szerkesztőségünk munkatársait a kötelesség mellett a jó szándék is vezeti, amikor — levelek vagy személyes tapasztalatok alapján — kritikusan észrevételeznek olyasmit, ami — kisebb-nagyobb mértékben — kerékkötője a fejlődésnek. A köz érdekében írunk. Ez a feladatunk és hivatásunk. S ha olykor valakit érzékenyen érint a papírra vetett téma, kérjük, ne személyében érintse érzékenyen. A szóvá tett ügy inkább arra ösztönözze, hogy érzékenyen-gyorsan igyekezzék orvosolni a célba vett visszásságot. Tudjuk — ha nem is olyan alaposan, mint az, „akinek az asztala” —, hogy a bajokat bizony nagyon sokszor még nagyobb bajok okozzák. De nekünk, ésszel és kézzel bíró embereknek kell úrrá lennünk rajtuk! Nem egyénenként, hanem összefogással és jóindulattal. Ez a mi szándékunk. Nekünk, akik „kívülről” szemlélődünk, talán könnyű a dolgunk. Bizonyára könnyebb. Ám ne így tekintsenek ránk. A közvélemény „csatornája” vagyunk — városunk iránti szeretetből reagálunk érzékenyen mindarra, ami visszatart. Érzékenyen és „de” nélkül. Ha hibát észlelünk , mindig szóvá tesszük. És ezért, kérjük, senki se haragudjon ránk. Nem magunkért tesszük. CSALA LÁSZLÓ Miskolcon ülésezik a KGST szekciója A tudományos egyesületek tiszi programjából A MTESZ Borsod megyei szervezete 1950-ben alakult meg, s azóta óriási fejlődésen ment át. Az akkori hat egyesülethez és 600 taghoz képest ma már 20 tudományos egyesület, 28 egyesületi csoport, 6 szakbizottság, s ezeken belül több mint 4500 tag tevékenykedik Miskolcon és a megyében. A közelmúltban alakult meg a megyei egyesület ózdi és kazincbarcikai intézd bi zottsága is. Az egyesület tevékenységének hatásosságára jellemző, hogy az évi több mint ezer rendezvényükön mintegy 50 ezren vesznek részt. Ez év őszén is rendkívül gazdag program vár a MTESZ megyei tagjaira. Tudományos előadások és konferenciák sorra követik egymást. Holnap délelőtt 10 órakor például A kohászati szabadalmak gyakorlata az NSZK- ban címmel Ralf M. Kern nyugatnémet mérnök tart előadást a Szinvavölgyi Művelődési Otthonban. Ugyancsak holnap délután a MTESZ keretében működő Fiatal Közgazdászok Borsod megyei Bizottsága rendez 15.45 órai kezdettel A vezetőképzés tapasztalatai az USA-ban címmel érdekes előadást az egyesület Szemere u. 4. szám alatti helyiségében. Előadó: dr. Varga György, a Figyelő főszerkesztő-helyettese. Másnap, szeptember 18-án délután 3 órakor a Borsodi Szénbányák Palóczy utcai székházában Az új árrendszer hatása a Borsodi Szénbányák vállalati eredményeire címmel kerül sor jelentős rendezvényre. Ez az ősz bővelkedik konferenciákban is, közülük nem egy nemzetközi jellegű. Szeptember végén például Aggteleken kerül sor háromnapos hengerész-, és ugyancsak ennyi ideig tartó vaskohászati energetikai konferenciára. Október elején Miskolcon rendezik meg a VI. szilikátkémiai ankétot, majd október végén a MTESZ miskolci csoportja látja vendégül a KGST szekcióülésének nyolc országból érkező részvevőit. Végül november közepén a Közlekedéstudományi Egyesület rendez — négy ország és hazánk legjobb szakembereinek részvételével — konferenciát. Ez a program természetesen • rendkívül kivonatos, helyszűke miatt csak a jelentősebb rendezvényekre utalhattunk. (nyitás) Feltámad a környék szőlőkultúrája? Ezüstérmet kapott egy miskolci bor A Miskolc területén levő hegyeken — a Bábonyibércen, az Avason, a Vargahegyen és a Tapolca környéki lankákon — valaha kiváló szőlőültetvények virultak és minőségi borok teremtek. A múlt század végi nagy filoxéravész vetett véget ennek a virágzó kultúrának. Az utóbbi években számos kezdeményezés született, hogy a miskolci szőlőkultúrát — s vele együtt a borászatot — ismét felvirágoztassák. Vannak már új telepítések és új sikerek is születtek. A megyei és az országos borversenyeken ismét szerepelnek a miskolci borok. És az idén — hosszú évtizedek múltán — megszületett az első nemzetközi siker. Egy miskolci szőlősgazda, Busák István, a Bábonyibércen termelt, 1968-as évjáratú olaszrizling borával a VI. nemzetközi borversenyen — Budapesten — ezüstérmet nyert. E siker azt bizonyítja, hogy lehet Miskolcon minőségi fajborokat termelni, és további áldozatok árán felújítható a miskolci szőlőkultúra. Szükséges ez a város jövőbeni jobb ellátása érdekében is. Sz. J.