Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-16 / 14. szám

jéc A Szentpéteri-kapui lakótelepen több épület homlokzatán „el­rongyolódott" a Walkyddal festett burkolat. Tudomásunk szerint, hosszabb idő óta húzódik a jogi vita, amíg azonban e felek vitatkoznak, a burkolat tovább­ romlik. Jó volna mi­előbb hozzálátni a munkálatokhoz, és olyan rövid idő alatt befejezni, mint amilyen rövid ideig a festék tartott. 600 tonna kohászati alapanyag Export nyugatra (Tudósítónktól) A Kohászati Alapanyagel­látó Vállalat fő feladata a kohászati üzemek és öntödék alapanyag-ellátásának bizto­sítása. E­mellett komoly ex­port-üzleteket is lebonyolíta­nak. Elsősorban olyan anya­gok exportálásáról van szó, amelyeket itthon nem tudunk hasznosítani. A METALIM­­PEX-en keresztül nyugatné­met, belga, olasz és más cé­gek ez évben is mintegy 600 tonna anyagot rendeltek a KAV-tól, illetve a vállalat miskolci gyáregységétől. Váradi György Új szakmák Szakmunkásképző-intézete­inkbe 858 érettségizett fiatal jelentkezett az idén. Elsősor­ban a divatos műszerész szak­mák iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés, az intézetek azonban három új szakmával is bővítették „választékukat” az érettségizettek számára. A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár részére elektro-lakatosokat képeznek, a MÁV igazgatóság ugyan­akkor villanymozdony-laka­­tosokat kér. Az utóbbi szak­mát tanulókból lesznek ké­­sők a villanymozdony-veze­­tők. A műanyagipar számára elsősorban a lányok közül képeznek ki szakmunkáso­kat, kétéves, emelt szintű ok­tatás keretében. Nagy csoportos apuka Az óvodás korú gyer­mek tudta, hogy apu­káját előléptették, s most már egy nagy, emeletes épületben dol­gozik. Kiváncsi volt azonban az okára is, ezért megkérdezte: — Apu, miért men­tél a nagy házba dol­gozni? Míg az apu gondol­kodott, a gyermek ma­ga adta meg a választ: — Majd én meg­mondom. Biztosan nagycsoportos lettél, mint én ... Sürgős teendő a piactér bővítése Költösnek a bazárok • Mi lesz a MÉH-teleppel ? A Béke téri piac az idén alaposan próbára tette pénztár­cánkat. Az árak a primőr-szezon után is rendkívül lassan csökkentek. A magas ár összefügg a felhozatallal, ez pedig a piacterülettel. Miskolc élelmiszer-, zöldség- és gyümölcsellá­­tását tárgyalva, legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottsága is leszögezte, hogy a piacterület rendezése sürgős intézkedést követel. Megérdeklődtük, hogyan realizálódnak az elképzelé­sek. — A megoldás tervei már elkészültek — mondotta Má­tyás Lajos, a tanács kereske­delmi osztályának vezetője. Az egész Béke teret és kör­nyékét a város élelmiszerel­­látó központjává kívánják fejleszteni. Ezt a célt szol­gálta korábban a vásárcsar­nok szomszédságában levő ét­terem ABC-áruházzá való át­alakítása, ezért szorgalmaz­ták a Gyors Étterem és a Delikátesz fűszer-csemege bolt építését. A közelmúlt­ban megnyílt a Nagymiskolci Állami Gazdaság Béke téri mintaboltja, és már tervezik a benzinkúttal szemben épülő nagy ABC-áruházat. Miskolc élelmiszerellátásá­ban a legnagyobb gondot azonban ma is a Béke tér okozza. A buszpályaudvar meg­építésével szűk lett a piac területe, nem tud­nak helyet biztosítani a növekvő árumennyi­ségnek. Ugyanakkor a környéken szép számmal találhatók rövid- és divatárukereskedők, cipészek, szabók, bazárosok, akiknek igen kevés köze van a lakos­ság ellátásához. Ráadásul a piac szomszédságában van az autóbörze is. Az autósoknak a város területén még nem találtak megfelelő helyet, de a Besenyői úton már meg­kezdték a piactér rendezését, hogy a „bazársort” ki tudják telepíteni. A piactér rendezésének első lépése a MÉH haszonvas-lerakatának felszámolása lenne. Ez a területrendezés alap­vető feltétele. A kisajátítás már megkezdő­dött, de a piacfejlesztés té­mája még nincs véglegesen tisztázva. A haszonvas-telep sorsával kapcsolatban eddig többféle elképzelés látott napvilágot. A kereskedelmi szakemberek ezt a területet a piactér bővítésére szánják. A már elkészült tervjavasla­tok szerint ezzel szemben a telep egy részén és a barom­fipiacon — a városfejlesztés során kitelepített kisiparosok és kiskereskedők részére — barakksort építenek. Az elő­regyártott elemekből felállí­tott műhelyek a jövő év má­sodik felében már üzemelné­nek. A MÉH-telep többi ré­szén pedig a távlati elképze­lések lakásépítést irányoznak elő. Az idei borsos árak a vég­rehajtó bizottság állásfoglalá­sának gyakorlati megvalósí­tását sürgetik. la—p Veszélyes vizeken •A hindu ügynök félelme A DENBAN a kereskedelmi ügynökség rendkívül udva­rias hindu vezetője várta már a Székesfehérvárt, s tudta, hogy miért nem mehetett át a Szuezi-csatornán. A kikötővárosban előző nap ért véget a dokkmunkások háromhetes sztrájkja, ám a magyar hajóról alig kezdték meg a japán áru kirakását, a sztrájk ismét kirobbant. Most azonban csak egy napig tar­tott. Közben Schuszter vezér­igazgató-helyettes, a magyar tengeri kereskedelmi hajózás főnöke rádiótávírón utasítást küldött a kapitánynak, hogy kezdje meg a felkészülést Af­rika szeptemberi körülhajó­zására. Ugyanazon a napon a kereskedelmi osztály vezetője arról tájékoztatta Süveges Lászlót, hogy a hazaszállítta­­tásukat kérő tengerészek vál­tása egyelőre nem lehetséges. Kérte a kapitányt, hogy pon­tosan ismertesse: milyen tér­képekre és szakkönyvekre lesz majd szüksége az Af­­rika-kerülő útra. Ezzel kapcsolatban nem sokkal később még egy táv­iratot kapott az adeni kikötő­ben horgony­zó hajó parancs­noka: „Engedélyezzük Ocea passages for the World 1950- es Admirality kiadás vásár­lását. Javasoljuk, tanulmá­nyozza útvonalát, szükségle­tét ennek figyelembevételével határozza meg.”­­ A válasz a nagy út előtt a hajó alapos javítására tett ja­vaslatot, mégpedig Adenban, az angol vezetéssel működő „Dockyard Ltd”-nél, mivel ez a cég rendelkezett megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a hajót a vízből kiemeljék, majd visszaengedjék. Ezért a munkáért 130 fontot és saja­­tér-díj címén még naponta 30 fontot kértek az angolok. Tá­jékoztatást adott a kapitány arról is, hogy ,,beépítési ne­hézségek miatt” a légkondi­cionáló berendezés vásárlását elhalasztotta. Végül is nem került sor a hajó javítására, mert az an­golok talpa alatt égett már a talaj!­ A HÁROM RÉSZBŐL — az előkelő üzletek, a modern lakóházak és a számtalan si­kátorral átszabdalt kisebb üzletek negyedéből — álló városban már kevésbé volt biztonságos közlekedni. Fő­ként az utóbbi negyedben nem. Itt laktak a legforradal­mibb jemeniek, amire a lakó­házaik falán látható puska­­golyó-nyomok is utaltak. Az angol katonák sűrűn járőröztek az utcákon, a te­kintetükön is látszott: el kell hagyniok a várost. Jellemző a feszült helyzet­re, s az adeniek forradalma következményeként a közbiz­tonság kétes voltára, hogy — miután a Székesfehérvárról kirakták az árut — a hindu ügynök félt a hajóra vinni a szállításért járó 300 fontot. Süveges Lászlónak szemé­lyesen kellett elmennie a bankba. Tíz legkarakánabb tengerészével indult el — persze, fegyvertelenül — a pénzintézetbe, s miután nem kevés izgalommal, ám végül szerencsésen megérkeztek, „visszafelé mit lehet tudni” megfontolásból mindjárt a bankban szétosztotta embe­rei között a pénzt. AZ IS JELLEMZŐ volt az atheni állapotokra, hogy a ha­zulról kért és repülőgépen el is küldött 20 ezer cigarettá­nak már a repülőtéren nyoma veszett, pedig távirati tájé­koztatásból a kapitány még a fuvarlevél számát is tudta. TARJÁN ISTVÁN (Következik: A leprások orvosa.) Érzékenyen, de...! Tegnap múlt két hete, hogy először jelent meg a Déli Hír­lap. A miskolciak, a megye nagyobb településeinek lakói, sőt Borsodon túl néhány város olvasóközönsége is lassan meg­szokja és — a közvéleményt ismerve, önteltség nélkül mond­hatjuk — kezdi megszeretni lapunkat. Még mostanában is na­ponta kapjuk az üdvözlő leveleket Köszönjük a jó szót, kö­szönjük a biztatást. A kapott leveleket az olvasók és a lap közötti kapcsolat formálódásaként értékeljük. Örömmel tapasztaljuk, hogy e levelek között — a rövid két hét ellenére — bőséggel akad olyan, amelyik közérdekű témá­kat tesz szóvá. Érthető, hiszen a Déli Hírlap a nagyvárossá növő Miskolc szülöttje, s mint ilyen, elsőrendű feladatai közé tartozik a „visszahatás": söprögetni a fejlődés útjából mind­azt, amire erejéből futja. A hozzánk leveleket küldők általában arra vállalkoznak, hogy ebbéli igyekezetünkben segítsenek,­­jó ötleteket kapunk, kitűnő javaslatokat. Olykor fejmosást is. Ez utóbbit is köszö­nettel fogadjuk — ha megérdemeljük. Sajnálatos azonban, hogy egyszer-másszor a kritikánk, esetleg kritikai hangvételünk miatt ragad tollat valaki. Bér elismeri, hogy tény, ami a tény. ..ha viszont tudnák, mennyi bajjal, nehézséggel kell birkóznunk, akkor .. Szerkesztőségünk munkatársait a kötelesség mellett a jó szándék is vezeti, amikor — levelek vagy személyes tapaszta­latok alapján — kritikusan észrevételeznek olyasmit, ami — kisebb-nagy­obb mértékben — kerékkötője a fejlődésnek. A köz érdekében írunk. Ez a feladatunk és hivatásunk. S ha olykor valakit érzékenyen érint a papírra vetett téma, kérjük, ne személyében érintse érzékenyen. A szóvá tett ügy inkább arra ösztönözze, hogy érzékenyen-gyorsan igyekezzék orvo­solni a célba vett visszásságot. Tudjuk — ha nem is olyan alaposan, mint az, „akinek az asztala” —, hogy a bajokat bizony nagyon sokszor még na­gyobb bajok okozzák. De nekünk, ésszel és kézzel bíró embe­reknek kell úrrá lennünk rajtuk! Nem egyénenként, hanem összefogással és jóindulattal. Ez a mi szándékunk. Nekünk, akik „kívülről” szemlélődünk, talán könnyű a dolgunk. Bizo­nyára könnyebb. Ám ne így tekintsenek ránk. A közvélemény „csatornája” vagyunk — városunk iránti szeretetből reagá­lunk érzékenyen mindarra, ami visszatart. Érzékenyen és „de” nélkül. Ha hibát észlelünk , mindig szóvá tesszük. És ezért, kérjük, senki se haragudjon ránk. Nem magunkért tesszük. CSALA LÁSZLÓ Miskolcon ülésezik a KGST szekciója A tudományos egyesületek tiszi programjából A MTESZ Borsod megyei szervezete 1950-ben alakult meg, s azóta óriási fejlődésen ment át. Az akkori hat egye­sülethez és 600 taghoz képest ma már 20 tudományos egye­sület, 28 egyesületi csoport, 6 szakbizottság, s ezeken belül több mint 4500 tag tevékeny­kedik Miskolcon és a megyé­ben. A közelmúltban alakult meg a megyei egyesület ózdi és kazincbarcikai intézd bi­­ zottsága is. Az egyesület te­vékenységének hatásosságára jellemző, hogy az évi több mint ezer rendezvényükön mintegy 50 ezren vesznek részt. Ez év őszén is rendkívül gazdag program vár a MTESZ megyei tagjaira. Tudományos előadások és konferenciák sorra követik egymást. Holnap délelőtt 10 órakor például A kohászati szaba­dalmak gyakorlata az NSZK- ban címmel Ralf M. Kern nyugatnémet mérnök tart elő­adást a Szinvavölgyi Műve­lődési Otthonban. Ugyancsak holnap délután a MTESZ ke­retében működő Fiatal Köz­gazdászok Borsod megyei Bi­zottsága rendez 15.45 órai kezdettel A vezetőképzés ta­pasztalatai az USA-ban cím­mel érdekes előadást az egye­sület Szemere u. 4. szám alatti helyiségében. Előadó: dr. Varga György, a Figyelő főszerkesztő-helyettese. Más­nap, szeptember 18-án dél­után 3 órakor a Borsodi Szénbányák Palóczy utcai székházában Az új árrendszer hatása a Borsodi Szénbányák vállalati eredményeire cím­mel kerül sor jelentős ren­dezvényre. Ez az ősz bővelkedik kon­ferenciákban is, közülük nem egy nemzetközi jellegű. Szep­tember végén például Aggte­leken kerül sor háromnapos hengerész-, és ugyancsak ennyi ideig tartó vaskohá­szati energetikai konferenciá­ra. Október elején Miskolcon rendezik meg a VI. szilikát­­kémiai ankétot, majd október végén a MTESZ miskolci cso­portja látja vendégül a KGST szekció­ülésének nyolc or­szágból érkező részvevőit. Vé­gül november közepén a Köz­lekedéstudományi Egyesület rendez — négy ország és ha­zánk legjobb szakembereinek részvételével — konferenciát. Ez a program természete­sen • rendkívül kivonatos, helyszűke miatt csak a jelen­tősebb rendezvényekre utal­hattunk. (nyitás) Feltámad a környék szőlőkultúrája? Ezüstérmet kapott egy miskolci bor A Miskolc területén levő hegyeken — a Bábonyibér­­cen, az Avason, a Varga­hegyen és a Tapolca környé­ki lankákon — valaha kiváló szőlőültetvények virultak és minőségi borok teremtek. A múlt század végi nagy filoxé­­ravész vetett véget ennek a virágzó kultúrának. Az utóbbi években számos kezdeményezés született, hogy a miskolci szőlőkultúrát — s vele együtt a borászatot — is­mét felvirágoztassák. Vannak már új telepítések és új sike­rek is születtek. A megyei és az országos borversenyeken ismét szerepelnek a miskolci borok. És az idén — hosszú évtize­dek múltán — megszületett az első nemzetközi siker. Egy miskolci szőlősgazda, Busák István, a Bábonyibércen ter­melt, 1968-as évjáratú olasz­­rizling borával a VI. nemzet­közi borversenyen — Buda­pesten — ezüstérmet nyert. E siker azt bizonyítja, hogy lehet Miskolcon minőségi faj­borokat termelni, és további áldozatok árán felújítható a miskolci szőlőkultúra. Szük­séges ez a város jövőbeni jobb ellátása érdekében is. Sz. J.

Next