Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-09 / 34. szám
ok Négyszáz éve halott az avóni bárd, s ebből a négyszáz évből talán egyetlen nap sem múlt el, hogy ne idéznénk. A ránk maradt 37 Shakespeare-dráma közül Magyarországon — a nagy angol szerző „második hazájában’’ — különösen népszerű a Rómeó és Júlia. A veronai szerelmesek tragédiája a, nagy orosz zeneszerzőt, Csajkovszkijt is megihlette. Csajkovszkij nyitány fantáziáját Kenessey Jenő alkalmazta balettszínpadra. A művet 1939-ben láthatta a közönség először magyar színpadon. A XIV. századi történet — Harangozó Gyula koreográfiájával — azóta is népszerű. A Rómeó és Júlia balettváltozatát a televízió jóvoltából rövidesen élvezheti a tévénézők milliós tábora is. A balettet az utóbbi másfél évtizedben újraéledő Shakespeare-kultusz legavatottabb rendezője, Vámos László formálja filmmé. A címszereplő Kun Zsuzsa és Havas Ferenc. Harmincezer címszó Mindentudó Világirodalmi Lexikon Az Akadémiai Kiadó gondozásában készül a Világirodalmi Lexikon 30 000 címszóból álló hat kötete. Az első rövidesen elhagyja a nyomdát. A lexikon hézagpótló mű, mert efféle könyv legalább 20 éve hiánycikk még az antikváriumokban is. A mostani kiadást Benedek Marcell 1927- ben és Decsi Lajos 1931—33- ban megjelent műve és az 1947-ben kiadott Hungária irodalmi lexikon előzte meg. Azóta rengeteg új író lépett porondra, sok jelentős művet írtak, s ami talán a legfontosabb: kitágult a világképünk, s jobban akarjuk ismerni a világirodalmat is, tehát nem elégszünk meg az úgynevezett nagy irodalmak nagy íróinak ismeretével, hanem a kis népek jelentős íróira is kíváncsiak vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak az európai és az amerikai irodalom számít bele a világirodalomba, hanem az ázsiai, afrikai és ausztráliai is. Régvárt könyvként köszönthetjük tehát a lexikon-család első gyermekét. A királylány bemutatkozik Városunk színháza ma este a Huszka-bérlet tulajdonosainak mutatja be Kacsóh Pongrác daljátékát. A János vitéz szinte minden eddigi előadásának megvolt a maga külön öröme, ünnepe. Ilyen „kis premier” lesz ma este is, mikor a francia királylány szerepében a Színház egyik ígérete, a fiatal Imre Gabi mutatkozik be a miskolciaknak. A színésznő a debreceni operatársulatnál kezdte pályafutását, majd Pécsett énekelt. Az igényes daljáték-primadonna szerepét Várhegyi Mária Már énekelni nem könnyít feladat. De ismerve a művésznő adottságait, úgy érezzük, nem marad el a ma esti siker . .. r. , Képernyő, álom, fantázia Soóky Istvánná, a miskolci VIII-as számú általános iskola tanárnője, osztályfőnöki órán dolgozatot íratott. A téma megválasztásánál abból indult ki, hogy országosan, sőt világszerte vitatják a televízió gyerekekre gyakorolt hatását, elemzik hasznát és gyöngéit. A tanárnő a gyakorlatból akart példát meríteni, ezért arra kérte ötödikeseit, hogy írjanak meg szabadon egy kitalált históriát. Nem várt eredményekhez jutott. Érdemes lejegyezni az egyik dolgozatot. „Alkonyodott. A lány (kislány írta a dolgozatot) karbatett kézzel kibámult az ablakon. Gondolatai csak úgy kergették egymást... először arra gondolt, mi lenne ha egy álarcos bandita pisztollyal a kézben berontana a lakásba? Ő hozzávágna egy széket, telefonálna a rendőrségnek és segítségért kiabálna. De a telefonzsinór elszakad és az ablakot nem tudja kinyitni. A rabló feszegeti a zárat, és a lány nagyon fél. Először kiabál, sikít, de a gyilkos kinyitja az ajtót. Beront a lakásba és a lányt meg akarja fojtani. De a lány idejében elugrik,és szódavizet fecskendez a banditára. Az a pisztolyáért nyúl, de a lány szülei megérkeznek és lefogják a rablót. Közben a lány beesik egy titkos alagútba, amelyet eddig nem vettek észre. Titkos járatokon keresztül bolyong, és arra gondol, hogy milyen jó lenne szüleivel vacsorázni ...” Kétségtelen, egy ötödikés kisdiák tudását véve alapul, ez egy kitűnő dolgozat. Értekezleten beszéltek is erről a szülők. De nem lehetett megkerülni korunk izgató dilemmáját: hát csak ennyit ad a tv? A fantázia tágításában ennyi szerepet vállal századunk egyik legnagyobb csodája? Tudjuk: egyoldalúan nem ítélkezhetünk, mert a televízió másra, nemes élmények közvetítésére is vállalkozik. Ám mégis fontolóra kell vennünk: mit, mikor és mennyit nézzen a gyerek a tv-műsoraiból. Mert nemcsak a futószalagon gyártott krimi - és kalandizgalmak újraéléséről, gyermeki fantáziával történő feltámasztásáról van szó, hanem az élmények perspektívátlan, megújulás nélküli mechanizmiójáról. S még ennél is többről: a gyerekek álmaik képernyőjén tovább pergetik a látottakat, s éjszakáik nyugtalanná, zaklatottá válnak. A többit tudjuk: fáradtan, kedvetlenül ébrednek, ilyen lesz egész napjuk. A mind félelmetesebbé váló élmény-uniformizáció a legnemesebb emberi tulajdonságokat szorítja háttérbe. Az osztályfőnöknő és tanártársai mesélték, hogy a gyerekek napi játéka, közösségi foglalkozása, baráti összejövetele sem mentes a rablópandúr, detektív-rabló, nyomozó-kém históriák újraélésétől. S még valami. A tanárnő segítő instrukciója (mert néhány szó iránymutatóként elhangzott) a következőket tartalmazta : — Gyerekek, kinéztek a modern bérházak ablakán, szemközt építődaruk, s új, magasba emelkedő házfalak láthatók. Ki, mit talál ki, miközben kinéz az ablakon ... ? PÁRKÁNY LÁSZLÓ Hétköznapi lélektan Mint afféle műkedvelő pszichológus, megfigyeléseket szoktam tenni jártamban-keltemben. Olvastam valahol, hogy a szociológusok — a „beskatulyázás nagy mesterei” — a busz- és villamosutasokat „alkalmi közösségnek” nevezik. Az alkalmi közösségen az értendő, hogy az összeverbuválódás teljesen véletlenszerű, s zömmel ismeretlen emberekből áll, tehát arra a kis időre, amíg együtt vannak, nem fognak ismerkedésbe, nem diskurálnak, ellenkezőleg, mélyen hallgatnak. Kapcsolat mégis létesül közöttük, elemi kapcsolat, ami elsősorban beidegződött hagyományokon alapszik. Tudatosan nem hágunk egymás tyúkszemére: jobbunkkal kapaszkodunk, balunkat tehát testünkhöz szorítjuk, hogy könyökünkkel ne akadályozzuk a forgalmat; még véletlenül se teszünk megjegyzéseket, ha valakinek a szabályostól eltérően áll a füle stb. Az alkalmi közösségnek is van „feje”, jelen esetben a kalauz, aki arra hivatott, hogy bevasalja a jegy árát és őrködjék az alkalmi közösség rendje fölött. Funkciójával tehát mindenki tisztában van, s ezt módfelett méltányolják is, ahogy mondani szokás: az ő szava szent. Hatalma van tehát, s kell neki ez a hatalom. De a hatalomnak már olyan a természete, hogy vissza is lehet vele élni. Az alkalmi közösség „feje” hogyan élhet vissza hatalmával? Nagyon egyszerűen. Ha tegyük fel, hölgy az illető és bal lábbal kelt ki az ágyból, szinte észrevétlenül elkezd molesztálni valakit—valakiket. Mi történik ekkor az alkalmi közösséggel? Idegesség, rossz közérzet üti fel a fejét, az utasok feszengnek, szeretnének minél hamarább leszállni, hogy kikerüljenek a csipkelődő kalauz hatalmi hatóköréből. Egy ember kedvetlensége tehát, hirtelen osztódni kezd, felveri az emberekben szunnyadó, rosszra való hajlamot, ki-ki várható napi kellemetlenségeire gondol, ha éppen a munkába indulás állapotában érte a nem kívánatos hatás — és sokan felsóhajtanak: „el van rontva az egész napom”. Innen tehát az alkalmi közösség „fejének”, jelen esetben a kalauznak a felelőssége: nincs joga elrontani a kedvünket. A dolgozó emberek jó vagy rossz kedve — hogy úgy mondjam — „termelékenységi tényező". Úgy véljük, „kedélyességi pótlék" nélkül is elmosolyoghatja magát a kalauz, s nem feltétlenül emígyen kell tömörülésre noszogatni az alkalmi közösség tagjait: miért nem mennek már beljebb, süketek maguk!? Inkább így: fáradjanak beljebb, gondoljanak azokra, akik még lent vannak, hiszen sok jó ember elfér egy kis helyen . . . Az efféle fordulat hatni szokott, hiszen senki se szeretné, ha a rossz emberek kategóriájába soroltatnék. No, de félre a tréfával. E: a hétköznapi, elemi lélektani érzék minden kalauztól megkívánható. Tudniuk kell, hatalmuk van fölöttünk, egyszerű utasok fölött, s a hatalmukkal nem szabad visszaélniük. A jó kedélyű kalauzt szívükbe zárják az utasok, amarra pedig rossz szájízzel gondolnak vissza, mert a napi teendőikhez feszülő energiájukból csípett el — kitől mennyit, embere válogatja ... — ás Nem „rendes” ember — szépművész Molnár Ferenc a miskolci színpadon Nem ritkaság — új magyar szerzők darabjainál különösen nem —, hogy így fakad ki a színész próba közben: írjátok át ezt a gondolatsort, képtelen vagyok így elmondani. Vagy: nem, nem értem ezt a pozíciót... Molnár Ferenc egy-egy művével foglalkozva nagyon ritkán fordul elő ilyesmi. Már az első rendelkező próbákon szinte önmagától kap megfelelő nyelvi formát a gondolat, s ha a színész érti, érzi a játék dinamikáját, akkor könnyed természetességgel bomlik ki a cselekmény... . -. •. a. A Nagy Játékost régen egyhangúlag ünnepelték és kényeztették Európában és a tengeren túl egyaránt. Később, mikor nem annyira a jó szem volt a fontos, hanem a szempont, akkor ügyes mesternek, a színpad zsonglőrjének, s a polgárság mulattatójának könyveltük el. Ma sokan Csehovhoz és Pirandellóhoz mérik. Egy biztos: fél évszázadon át nem uralhatja a színpadot senki, ha csupán mester vagy bűvész. Tehetségének nem könnyű analizálását majd elvégzi az irodalom meg a drámatörténet. Inkább az utóbbi, miert Molnár Ferenc a színházzal, s a színház által éli fizikai elmúlását jóval túlélő életét... És ezzel részben már feleltünk is arra a kérdésre, hogy miért tűzte műsorára a miskolci Nemzeti Színház a Liliomot. A többit mondja el Orosz György főrendező és Paláncz Ferenc, a darab címszereplője. — Nem pusztán a jó szerepek, a hálás rendezői munka keltette fel az érdeklődésünket .— hangsúlyozza Orosz György. És nem is a „vurstliromantika”, amit jó néhányszor már a szemére vetettek s Molnárnak, s egyik-másik színházunknak is. A Liliomban azt szeretnénk megragadni, ami„leginkább maradandó — talán még a szerző „akarata ellenére” is. Ez pedig a magukkal és a konvenciókkal gyötrődő nagyon összetett figurák mély költőisége, akik sablonjaiktól nem képesek szabadulni. A művet minden korban más-más hangsúllyal,1 játszották. Mi nem a csepegős szentimentalizmus vagy a vásári romantika szemszögéből közelítjük meg. Arra vagyunk kiváncsiak, hogy mennyi aktualitást hordoz a Lililom. Ebből a szempontból pedig nem a legfontosabb a korhűség, a díszlet és a jelmez archaizálása. A fontos: Liliom tiszte, nemes és káros indulatainak megvallatása, mert ezek az indulatok most is élnek, mikor már a helyszín nagyon megváltozott. Jól ismerem fiatalságunk — sokszor elítélt — tényleg kirívó magatartását, de tudom, hogy mi lakozik a felszín alatt, s nagyon időszerűnek érzem a darab bemutatását. Ha az említett Molnár Ferenc-i gondolatot groteszk iróniával sikerül megszólaltatni, akkor bizonyára a mai néző számára sem lesz avult vagy érdektelen a Liliom. Paláncz Ferenc: Csortos, Páger meg annyi nagy előd után nem könnyű vállalni ezt a szerepet. Ámbár lehet, hogy a régi Liliomok hangja a mai színpadon már így vagy úgy falsul csengene. Azt, hogy a változás örök, senki sem érzi jobban, mint a színház embere... A rendező elképzelése tetszik, s mintha már érezném a szerep ízét. És van egy zseniális útmutatóm is: Molnár Ferenc, aki egy kicsit önmagát is „beleírta” a Liliomba. Mert nem volt ő „rendes” ember. Szépművész volt, s ilyen ez a ligeti legény. Liliom is.. GYARMATI BÉLA HALÁLOS BALESET Dóró Gábor 21 éves esztergályos, debreceni lakos motorkerékpárjával egy vasúti kereszteződésben összeütközött a személyvonattal. A helyszínen meghalt. A halálos baleset oka az volt, hogy a motoros a belterületi sorompó nélküli vasúti átjárónál elmulasztotta a kötelező megállást. SZTRIPTÍZ AZ UTCÁN Megbénult a forgalom a Wall Streeten, amikor egy szőke hölgy a járdán váratlanul vetkőzni kzdett. Mire a rendőrség a helyszínre érkezett, hogy eloszlassa a bámészkodók tömegét, a nő már teljesen meztelenül táncolt az utca közepén. MEGÖRÜLNEK A saigoni bábok bestiális módon bánnak a börtönbe zártakkal. Nguyen Thi Tren asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány tagja egy évig sínylődött a börtönben. Elmondotta, hogy olyan módszerekkel kínozzák a női foglyokat, hogy sokan megőrülnek vagy meghalnak. LELŐTTÉK Kijárási tilalmat rendeltek el a zavargások sújtotta Las Vegasban. Néger tüntetők bezúzták az üzletek és mulatók ablakait, palackokkal dobálták meg a rendőröket.Ezt követően egy betöréssel gyanúsított társukat a rendőrök lelőtték. KÜLÖNÖS SZÜRET A Dráva menti apró falvakban különös körülmények között szüretelnek. Az utcán szedik az érett szőlőt a tőkékről. A falvakban akkora szőlőlugasok díszlenek a házak körül, amelyeknek a termőterülete eléri a 100 négyzetmétert. A szőlőhajtásokat kivezették a ház elé és azok árkádokként magasodnak az utca fölött. NYILVÁNOSSÁGRA HOZTÁK Most jelent meg az USA- ban a munkanélküliekről szóló statisztika. A kimutatás szerint jelentősen megnőtt a munkanélküliség. Szeptemberben a munkaképeseknek 4 százaléka nem jutott munkához. 1967 óta az idei szeptember volt a legrosszabb hónap. Különösen vigasztalan a négerek helyzete. CSAPDÁBA KERÜLT A BÚVÁRHAJÓ A Csendes-óceánon 135 méter mélységben, reggel, kábelekbe gabalyodott egy búvárhajó. A tengeralattjárón négyfőnyi legénység tartózkodott. Az egyik hátsó csavart kellett kiszabadítani. A segítség nem késett, a bajbajutottak a felszínre emelkedhettek. A megmentettek kitűnően érzik magukat. A MINISZTER MEGSZÖKÖTT Georgiosz Milonaszmaz, az egykori Papanöreu-kormány közoktatási minisztere megszökött Amarogosz szigetéről, ahová a görög katonai junta száműzte. Egy hajóval szöktették meg. FENYEGETÉS Kuba felé térítettek el fegyveres személyek egy brazil repülőgépet, fedélzetén 50 utassal. Guayanában szálltak le üzemanyagért. A helyi kormány előbb megtagadta a kérést, de a géprablók a gép és az új repülőtér felrobbantásával fenyegetőztek, ha nem kapnak benzint.