Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

* „Maga tetszik nekem.” A német nyelvű rím valamivel többet mond a színes kaland­film tartalmáról. Junger, sie Gefallt mir (Ha­­aden, ön tetszik nekem). Nos, a hajadon kegyeiért — akár a törvényes utat is mel­lőzve — többen is versengenek. A Szász­országban játszódó, 18. századi történetet, amely holnap elevenedik meg a miskolci mozik vásznán, szerelem, harc, zsarolás teszi színessé, miközben halványan ugyan, de fel­tűnik a történelmi háttér is, a francia for­radalom leverésére vonuló porosz csapatok képében. A sok bonyodalmat okozó hajadon szerepében a bájos Monika Gábrielt látjuk, a­ki végül is elnyeri a mana választotta délceg kovácslegényt... % Vándor Sándor élő emléke Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. január 14-én végezték ki a fa­siszták Vándor Sándort, a kitűnő magyar karnagyot, Bartók é­s Kodály műveinek népszerűsítőjét, a híres Vándor-kórus ze­­n>ei vezetőjét. A kórus, amely 1936-ban baloldali fiatalok részvételé­­v­el alakult, a 40-es években ~­ín­vonalas repertoárjával, haladó zeneszerzők műveinek bemutatásával sok sikert ara­tott, amit az úri Magyar­­ország kulturális vezetői nem néztek jó szemmel. A szov­jet dalok műsorra tűzésén kí­vül — ezek főleg munkás összejöveteleken, majálisokon voltak igen népszerűek — a Vándor kórus mutatta be 1941 novemberében Kossuth és Táncsics a Kerepesi teme­tőben levő sírjánál Kodály Zoltán Berzsenyi halálára írt művészi alkotását. De ott vol­tak a kórus lelkes tagjai az 1942. március 15-i nagy tün­tetésen, a Petőfi-szobornál, s korábban József Attila teme­tésén, 1943 tavaszán a Viga­dóban rendezett hangverse­nyen nagy sikerrel mutatták be a Nemzeti Dalt. A 90 tagú Vándor kórus si­kereiről ma is sokszor hal­lunk, írunk. A Vándor Sán­dor alapította énekkar az utóbbi esztendőkben sok kül­földi sikerrel is gazdagította a magyar kórusművészet nem­zetközi hírnevét NINCSEN NYUGALOM Előszó helyett egy verseskötetről A Könyvtájékoztató szerint rövidesen megjelenik Serfőző Simon Miskolcon élő költő második verseskötete a Szépiro­dalmi Kiadó gondozásában. Mielőtt az olvasó találkozik a „Nincsen nyugalom” c. kö­tet verseivel, talán jó, ha meghallgatjuk a költőt. — Avatottak szerint nem az első, a második kötet szü­letése a legnehezebb?.’ — Többé-kevésbé én is ezt vallom. Az eddigieknél töb­bet várnak tőlem, és én is többet várok magamtól. Tu­lajdonképpen itt dől el, hogy érdemes-e tovább írni. Úgy érzem, hogy a gyermekkori élmények — melyeket a to­vábbiakban is nagyon fontos­nak tartok — regisztrálásá­nál, felmérésénél sikerült to­vább lépnem. — Serfőző Simon versei csendben születnek, maga a költő is mintha távol tartaná magát az irodalmi közélettől. — A személyem kevésbé tartom fontosnak, a versek­nek kell beszélniük. A min­denkori szegények szava, életérzése vár megfogalma­zásra ... — Mindenkori szegények? — Mondhatnám, hogy „lelki szegények”, de nem erről van szó. „Bajok vadítanak ben­nünket” ... Nehéz ezt így el­mondani. Egy biztos: állandó készenlét, a dolgok örökös számbavétele szükséges. Mert megalkuvások árán dicsőülni, magasztosulni nem becsületes dolog. — Ez a kötet tehát folyta­tása, erősítése ars poeticájá­nak? — Csak valamiféle talajról lehet elindulni. A paraszti vi­lág primér élményein már túljutottam. Ez a világ azon­ban továbbra is meghatározó lesz számomra. Innen valók képeim, hasonlataim. Gondo­lataim ívét, erősítését termé­szetes, hogy befolyásolja... — A szülőfalu, a Szolnok megyei Zagyvarékas messze esik innen, és nincs közel a főváros sem ... — Viszont itt van Kalász László és elég közel Ratkó József, akikkel egy nyelvet beszélek. Ez megnyugtató, még akkor is, ha nincsen, nem lehet nyugalom. GY— Rossini és az énekesnő Rossininek bemutat­tak egyszer egy éne­kesnőt, akinek Rossini egyik operájában kel­­lett fellépnie. Nem tar­tozott éppen a legjobb énekesnők közé. Ami­kor bemutatták Rossi­ninek, így szólt: — Mester, el sem tudja képzelni, men­­nyire félek! — Hát még én! — válaszolta gondolkodás nélkül Rossini. Színészek bányajáráson A Miskolci Nemzeti Színház tizenkét művésze hét eleji pihenőnapján az alberttelepi I. akna föld alatti világában járt. Nincs ebben semmi különös szenzáció, mert aki igényt tart az elmélyült szerepformálásra, annak nem árt megismerni a gyár, a hivatal, az építkezés, a bánya életközeli terrénumát. A bányajárás azért érdemel említést, mert úgy tűnik, a Mis­kolci Nemzeti Színház művészei egyre szenvedélyesebben ke­resik a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel az élő kapcsolatot, munkásaivá válnak a színházon kívüli közműve­lődésnek is. Mint ismeretes, alig egy hónappal ezelőtt az SZMT el­nöksége művészeti díjjal ju­talmazta a színház négy mű­vészét, Dobos Ildikót, Zoltán Sárit, Gyarmathy Ferencet és Jurk­a Lászlót. Tagadhatatlan, mind a négyen sokat fáradoz­tak azért, hogy a munkáskul­­túra színvonala megyénkben és városunkban emelkedjék. Versmondással, összeállítá­sokkal, rendezői tanfolya­mok, konzultációk vezetésé­vel, színjátszók irányításával segítették a város és a megye népművelését. A díjazottakon kívül még sokan fáradoznak azon, hogy a közönség más műfajokat is birtokoljon és más élmény­ben is részesüljön, mint amit a színház nyújt. A Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottsága, Pe­tényi István kultúrbizottsági vezető állhatatos közreműkö­désével, irodalmi műsorokat, zenei ismeretterjesztő előadá­sokat rendez. Ily módon ke­rült közel a bányák munká­saihoz Arany János, Petőfi Sándor és József Attila költé­szete. A modern irodalom legjobbjai szintén hű tolmá­­csolókra leltek­­ Dariday Ró­­bertben, Zoltán Sáriban, Ken­­de­fy Gyulában, Juhász Ti­borban, Imre Gabriellában és Unger Pálmában. A felsorolt színészek és Herédy Éva kar­nagy a zene és verstolmácso­lás eszközeivel segítették ki­terebélyesedni és átélhetővé tenni a költői üzeneteket A cikkünk elején említett bányajárás után Rózsa Tibor, Várhegyi Márta és Komlóssy Teri bemutatta a korábban már sikert aratott zenei isme­retterjesztő műsor második — ezúttal a klasszikus zene­szerzők portréit felvázoló — részét. Úgy tűnik, a színház egyre inkább kilép nagy tiszteletet érdemlő műhelyének falain kívülre is, hogy részese le­gyen a tudatformálás válto­zatos eszközeivel folyó küz­delemnek (párkány) Kulturális krónika □ AZ „ELVESZETT LÉ­PÉSEK TERME” című film vetítése kíséri az Ady Endre Művelődési Házban 21-én, szerdán este tartandó előa­dást. Az „Emlékezzünk” fel­­szabadulási emlékműsor-so­­rozatban Diczházi Dezső őr­nagy beszél az északi iparvi­dék ellenállási mozgalmáról és partizánharcokról. □ ŰRKUTATÁS AZ EM­BERISÉG SZOLGÁLATÁ­BAN címmel a TIT Kazinczy Ferenc Klubjában január 15-én, csütörtökön este 6 óra­kor dr. Csókás János, dr. Szabó János tanszékvezető egyetemi tanárok, dr. Szabó Gyula, az Uránia Csillagvizs­gáló igazgatója és Nébli Ven­del tudományos kutató tart négy részből álló tudományos előadást. Bevezetőként, az Apollo—11 című filmet vetí­tik. □ FIATALKORÚ BŰNÖ­ZŐKRŐL, a bűnözés indíté­kairól tartanak előadást a Bartók Béla Művelődési Köz­pontban január 19-én este 7 órakor „Miért bűnöznek?" címmel. Dr. Farkas József járásbírósági elnök és Gyö­kér Dezső alezredes lesz az előadó, illetve a vitavezető. Az előadást filmvetítés kíséri. Elveszett egy gondolat Volt egy gondolatom. A gondolatokból élek, s ha néha akad egy-kettő, azokra úgy kell vigyáznom, mint a szemem fényére. Volt egy gondolatom, s hogy el ne veszít­sem, beletettem a „szellemi bukszámba": felírtam egy darabka papírra. Emlékszem, hogy gondolat volt, emlék­szem, hogy egy darabka papírra írtam fel, s arra is emlékszem, hogy ide tettem. Vagy oda. Szóval, valahová, olyan helyre, hogy el ne kallódjék. Helyre, fürge, tartalmas kis gondolat volt. Tudom, nem olyan, amely éppen megoldja a világegyetem tágulásának, képletekben is kifejezhető elméletét, de ko­moly, hasznos, öntudatos kis gondolat volt. És most nem találom. — Nem láttad? — kérdezem a fiamat. — Mit? — A gondolatomat — mondom idegesen. A fiam nyugodtan rám néz, aztán az asztalra, a poharat keresi. Nem látja, lázmérőért ro­han. — Ne hülyéskedjetek már — dühöngök —, volt egy gondolatom, eltettem valahová. Rendkívül fontos gondolat — de mire kö­rülnézek, sehol senki, aki segíthetne a ku­tatásban. Egyedül maradtam az elkallódott gondolatommal. A dolog felettébb idegesít: mi lehetett az a gondolat? Utóvégre nem va­gyok egészen ostoba fickó, így minden bi­zonnyal értékes gondolatom veszett el, ille­tőleg nem veszett­ el, csak elkallódott. De egy elkallódott értékes gondolat semmivel sem több, mint egy megtalált ostoba. Uram isten, ha végiggondolom, hogy a vi­lág talán azért olyan, mint amilyen, mert nagy gondolkodóink, időnként elvesztették, egy első gondolkodásra szerénynek tűnő kis gondolatot! Pedig az volt ..a” nagy gondolat. Amivel megváltoztathatták volna az egész világot. Néhány hebehurgya, felelőtlen és alapos tudós, író vagy efféle lerakta mond­juk a hokedlire a gondolatát, ráült a felesé­ge, vagy az anyósa, aztán, hogy összegyűrő­dött a papír, kidobták a szemétbe. A világ­­megváltó gondolatot! Micsoda felelőtlenség ez! Micsoda pilla­natnyi véletlenek határozzák meg a világ sorsát, egy ember, egy tudós alkotói ered­ményességét! De hol az én gondolatom? Utóvégre lehet, hogy éppen azon a kis fec­nin van felkrikszkrakszolva az a néhány szürke kis szó, amely korunk egyik legna­gyobb gondolatát fogalmazza meg. Miért, nekem nem lehetnek nagy, egészen nagy, kolosszális gondolataim? De­ hol a fe­nébe van az az egy, amit felírtam? Mert olyan rendetlenség van ebben a ház­ban, hogy itt semmit sem lehet megtalálni. Kíváncsi vagyok, hogyha Kantáknál vagy Hegeleknél ilyen rendetlenség lett volna, mi lett volna például a hegeli spirálelmélettel, vagy a Kant—Laplace elmélettel? Semmi. — Te. Hégi, mi ez a vacak papír? ... —­­ szólt volna oda Hegel felesége a férjének, s már dobta is volna ki a szemétbe a fuszeklik között megtalált spirálelméletet. Még rágondolni is rettenetes. Nekem meg nincs meg a gondolatom. Pe­dig tudom, hogy egy kis fehér papírcetlire írtam, egy ilyen fehér kis papírcetlire ni, mint ami itt van a zsebemben, és... ... a mindenségit, hát ez az! Na végre. Lássuk, csak, mit is írtam fel? Igen. — Tíz deka ementáli sajt! Nem elfelejte­ni! Jó... jó, de azért éppen így egy nagy gondolat is lehetett volna, nem? GYURKÓ GÉZA ! SZOKATLAN FUVAR Szokatlan fuvart bonyolí­tottak le az esseni tűzoltók. Egy kóros kövérségben szen­­vedő, közel hárommázsás asszonyt kellett lakásából a kórházba szállítaniuk. Mivel a hordágy nem bizonyult elég erősnek, tűzoltóponyvát és extra méretű mentőkocsit vettek igénybe a szállításhoz. BROWN MAMA New Yorkban 116 esztendős korában elhunyt Alice Pey­ton Brown néger asszony. Min­denki a „harlemi Brown ma­ma” néven ismerte. Egy vir­giniai ültetvény rabszolgája­ként átélte az amerikai pol­gárháború vérzivataros esz­tendeit. Brown mama akko­riban 8 éves volt. MÁR A HARMADIK Egy török bányában bánya­légrobbanás következtében 4 bányász meghalt. Az új év­­ben ez már a harmadik sze­rencsétlenség. KIUTASÍTOTTAK Csehszlovákia területéről kiutasították Johann Meist holland állampolgárt, mert szocialistaellenes röpiratokat terjesztett Szlovákiában. NYOMA VESZETT Fedélzetén 28 személlyel nyoma veszett egy perui re­pülőgépnek, amely az Ande­­seken át Juanjui felé tartott. A feltevések szerint a he­gyekben lezuhanhatott ÖSSZEÜTKÖZÖTT A KÖDBEN A Zalabér—Ságvár közon közlekedő motorvonat egy so­rompó nélküli útkeresztező­désnél a nagy ködben össze­ütközött egy teherautóval. A motorvonat 4 kocsija kisik­lott, a pótkocsis teherautó összeroncsolódott, 12 utast a kórházba szállítottak, a gép­kocsivezető, Fancsali Mihályy meghalt. A BVSZ Hatalmas árvíz pusztít­ja a vetéseket, dönti romba az épületeket a portugál San­tarém város környékén. A­­ eső duzzasztotta Tajo folyó kilépett medréből és 10 kilo­méter széles tóvá nőtt SÉRTETLEN MARADT A­­ zágrábi repülőtéren le­zuhant egy személyszállító repülőgép. A kétmotoros a szarajevói Energoinveszt Vállalat tulajdona. A pilóta és helyettese súlyosan meg­sérült, az egyetlen utas sér­tetlen maradt. ÚJABB MÓDOSÍTÁS A Moszkvai Rádió Lenin­­centenáriummal kapcsolatos pályázatának határidejét technikai okokból meghos­­­szabbították. A pályázatok postára adásának végső napja 1970. február 15. AZONNAL LETARTÓZTATJÁK Az olaszországi Aquila vá­ros ügyésze kijelentette, ha Defregger müncheni püspök olasz földre lép, azonnal le­tartóztatja tömeggyilkosság vádjával. A püspök 1944 jú­niusában a Wehrmacht szá­zadosa volt, és Filetto olasz faluban ő adott parancsot 14 ártatlan ember kivégzésére. HAJÓ­SZERENCSÉTLENSÉG A Bermuda-szigetektől 1206 kilométerre északkeletre egy 27 000 tonnás hajó lángba bo­rult. A legénység a hajót el­hagyta, megmentésükre in­tézkedés történt.

Next