Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
* „Maga tetszik nekem.” A német nyelvű rím valamivel többet mond a színes kalandfilm tartalmáról. Junger, sie Gefallt mir (Haaden, ön tetszik nekem). Nos, a hajadon kegyeiért — akár a törvényes utat is mellőzve — többen is versengenek. A Szászországban játszódó, 18. századi történetet, amely holnap elevenedik meg a miskolci mozik vásznán, szerelem, harc, zsarolás teszi színessé, miközben halványan ugyan, de feltűnik a történelmi háttér is, a francia forradalom leverésére vonuló porosz csapatok képében. A sok bonyodalmat okozó hajadon szerepében a bájos Monika Gábrielt látjuk, aki végül is elnyeri a mana választotta délceg kovácslegényt... % Vándor Sándor élő emléke Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. január 14-én végezték ki a fasiszták Vándor Sándort, a kitűnő magyar karnagyot, Bartók és Kodály műveinek népszerűsítőjét, a híres Vándor-kórus zen>ei vezetőjét. A kórus, amely 1936-ban baloldali fiatalok részvételével alakult, a 40-es években ~ínvonalas repertoárjával, haladó zeneszerzők műveinek bemutatásával sok sikert aratott, amit az úri Magyarország kulturális vezetői nem néztek jó szemmel. A szovjet dalok műsorra tűzésén kívül — ezek főleg munkás összejöveteleken, majálisokon voltak igen népszerűek — a Vándor kórus mutatta be 1941 novemberében Kossuth és Táncsics a Kerepesi temetőben levő sírjánál Kodály Zoltán Berzsenyi halálára írt művészi alkotását. De ott voltak a kórus lelkes tagjai az 1942. március 15-i nagy tüntetésen, a Petőfi-szobornál, s korábban József Attila temetésén, 1943 tavaszán a Vigadóban rendezett hangversenyen nagy sikerrel mutatták be a Nemzeti Dalt. A 90 tagú Vándor kórus sikereiről ma is sokszor hallunk, írunk. A Vándor Sándor alapította énekkar az utóbbi esztendőkben sok külföldi sikerrel is gazdagította a magyar kórusművészet nemzetközi hírnevét NINCSEN NYUGALOM Előszó helyett egy verseskötetről A Könyvtájékoztató szerint rövidesen megjelenik Serfőző Simon Miskolcon élő költő második verseskötete a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Mielőtt az olvasó találkozik a „Nincsen nyugalom” c. kötet verseivel, talán jó, ha meghallgatjuk a költőt. — Avatottak szerint nem az első, a második kötet születése a legnehezebb?.’ — Többé-kevésbé én is ezt vallom. Az eddigieknél többet várnak tőlem, és én is többet várok magamtól. Tulajdonképpen itt dől el, hogy érdemes-e tovább írni. Úgy érzem, hogy a gyermekkori élmények — melyeket a továbbiakban is nagyon fontosnak tartok — regisztrálásánál, felmérésénél sikerült tovább lépnem. — Serfőző Simon versei csendben születnek, maga a költő is mintha távol tartaná magát az irodalmi közélettől. — A személyem kevésbé tartom fontosnak, a verseknek kell beszélniük. A mindenkori szegények szava, életérzése vár megfogalmazásra ... — Mindenkori szegények? — Mondhatnám, hogy „lelki szegények”, de nem erről van szó. „Bajok vadítanak bennünket” ... Nehéz ezt így elmondani. Egy biztos: állandó készenlét, a dolgok örökös számbavétele szükséges. Mert megalkuvások árán dicsőülni, magasztosulni nem becsületes dolog. — Ez a kötet tehát folytatása, erősítése ars poeticájának? — Csak valamiféle talajról lehet elindulni. A paraszti világ primér élményein már túljutottam. Ez a világ azonban továbbra is meghatározó lesz számomra. Innen valók képeim, hasonlataim. Gondolataim ívét, erősítését természetes, hogy befolyásolja... — A szülőfalu, a Szolnok megyei Zagyvarékas messze esik innen, és nincs közel a főváros sem ... — Viszont itt van Kalász László és elég közel Ratkó József, akikkel egy nyelvet beszélek. Ez megnyugtató, még akkor is, ha nincsen, nem lehet nyugalom. GY— Rossini és az énekesnő Rossininek bemutattak egyszer egy énekesnőt, akinek Rossini egyik operájában kellett fellépnie. Nem tartozott éppen a legjobb énekesnők közé. Amikor bemutatták Rossininek, így szólt: — Mester, el sem tudja képzelni, mennyire félek! — Hát még én! — válaszolta gondolkodás nélkül Rossini. Színészek bányajáráson A Miskolci Nemzeti Színház tizenkét művésze hét eleji pihenőnapján az alberttelepi I. akna föld alatti világában járt. Nincs ebben semmi különös szenzáció, mert aki igényt tart az elmélyült szerepformálásra, annak nem árt megismerni a gyár, a hivatal, az építkezés, a bánya életközeli terrénumát. A bányajárás azért érdemel említést, mert úgy tűnik, a Miskolci Nemzeti Színház művészei egyre szenvedélyesebben keresik a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel az élő kapcsolatot, munkásaivá válnak a színházon kívüli közművelődésnek is. Mint ismeretes, alig egy hónappal ezelőtt az SZMT elnöksége művészeti díjjal jutalmazta a színház négy művészét, Dobos Ildikót, Zoltán Sárit, Gyarmathy Ferencet és Jurka Lászlót. Tagadhatatlan, mind a négyen sokat fáradoztak azért, hogy a munkáskultúra színvonala megyénkben és városunkban emelkedjék. Versmondással, összeállításokkal, rendezői tanfolyamok, konzultációk vezetésével, színjátszók irányításával segítették a város és a megye népművelését. A díjazottakon kívül még sokan fáradoznak azon, hogy a közönség más műfajokat is birtokoljon és más élményben is részesüljön, mint amit a színház nyújt. A Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottsága, Petényi István kultúrbizottsági vezető állhatatos közreműködésével, irodalmi műsorokat, zenei ismeretterjesztő előadásokat rendez. Ily módon került közel a bányák munkásaihoz Arany János, Petőfi Sándor és József Attila költészete. A modern irodalom legjobbjai szintén hű tolmácsolókra leltek Dariday Róbertben, Zoltán Sáriban, Kendefy Gyulában, Juhász Tiborban, Imre Gabriellában és Unger Pálmában. A felsorolt színészek és Herédy Éva karnagy a zene és verstolmácsolás eszközeivel segítették kiterebélyesedni és átélhetővé tenni a költői üzeneteket A cikkünk elején említett bányajárás után Rózsa Tibor, Várhegyi Márta és Komlóssy Teri bemutatta a korábban már sikert aratott zenei ismeretterjesztő műsor második — ezúttal a klasszikus zeneszerzők portréit felvázoló — részét. Úgy tűnik, a színház egyre inkább kilép nagy tiszteletet érdemlő műhelyének falain kívülre is, hogy részese legyen a tudatformálás változatos eszközeivel folyó küzdelemnek (párkány) Kulturális krónika □ AZ „ELVESZETT LÉPÉSEK TERME” című film vetítése kíséri az Ady Endre Művelődési Házban 21-én, szerdán este tartandó előadást. Az „Emlékezzünk” felszabadulási emlékműsor-sorozatban Diczházi Dezső őrnagy beszél az északi iparvidék ellenállási mozgalmáról és partizánharcokról. □ ŰRKUTATÁS AZ EMBERISÉG SZOLGÁLATÁBAN címmel a TIT Kazinczy Ferenc Klubjában január 15-én, csütörtökön este 6 órakor dr. Csókás János, dr. Szabó János tanszékvezető egyetemi tanárok, dr. Szabó Gyula, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója és Nébli Vendel tudományos kutató tart négy részből álló tudományos előadást. Bevezetőként, az Apollo—11 című filmet vetítik. □ FIATALKORÚ BŰNÖZŐKRŐL, a bűnözés indítékairól tartanak előadást a Bartók Béla Művelődési Központban január 19-én este 7 órakor „Miért bűnöznek?" címmel. Dr. Farkas József járásbírósági elnök és Gyökér Dezső alezredes lesz az előadó, illetve a vitavezető. Az előadást filmvetítés kíséri. Elveszett egy gondolat Volt egy gondolatom. A gondolatokból élek, s ha néha akad egy-kettő, azokra úgy kell vigyáznom, mint a szemem fényére. Volt egy gondolatom, s hogy el ne veszítsem, beletettem a „szellemi bukszámba": felírtam egy darabka papírra. Emlékszem, hogy gondolat volt, emlékszem, hogy egy darabka papírra írtam fel, s arra is emlékszem, hogy ide tettem. Vagy oda. Szóval, valahová, olyan helyre, hogy el ne kallódjék. Helyre, fürge, tartalmas kis gondolat volt. Tudom, nem olyan, amely éppen megoldja a világegyetem tágulásának, képletekben is kifejezhető elméletét, de komoly, hasznos, öntudatos kis gondolat volt. És most nem találom. — Nem láttad? — kérdezem a fiamat. — Mit? — A gondolatomat — mondom idegesen. A fiam nyugodtan rám néz, aztán az asztalra, a poharat keresi. Nem látja, lázmérőért rohan. — Ne hülyéskedjetek már — dühöngök —, volt egy gondolatom, eltettem valahová. Rendkívül fontos gondolat — de mire körülnézek, sehol senki, aki segíthetne a kutatásban. Egyedül maradtam az elkallódott gondolatommal. A dolog felettébb idegesít: mi lehetett az a gondolat? Utóvégre nem vagyok egészen ostoba fickó, így minden bizonnyal értékes gondolatom veszett el, illetőleg nem veszett el, csak elkallódott. De egy elkallódott értékes gondolat semmivel sem több, mint egy megtalált ostoba. Uram isten, ha végiggondolom, hogy a világ talán azért olyan, mint amilyen, mert nagy gondolkodóink, időnként elvesztették, egy első gondolkodásra szerénynek tűnő kis gondolatot! Pedig az volt ..a” nagy gondolat. Amivel megváltoztathatták volna az egész világot. Néhány hebehurgya, felelőtlen és alapos tudós, író vagy efféle lerakta mondjuk a hokedlire a gondolatát, ráült a felesége, vagy az anyósa, aztán, hogy összegyűrődött a papír, kidobták a szemétbe. A világmegváltó gondolatot! Micsoda felelőtlenség ez! Micsoda pillanatnyi véletlenek határozzák meg a világ sorsát, egy ember, egy tudós alkotói eredményességét! De hol az én gondolatom? Utóvégre lehet, hogy éppen azon a kis fecnin van felkrikszkrakszolva az a néhány szürke kis szó, amely korunk egyik legnagyobb gondolatát fogalmazza meg. Miért, nekem nem lehetnek nagy, egészen nagy, kolosszális gondolataim? De hol a fenébe van az az egy, amit felírtam? Mert olyan rendetlenség van ebben a házban, hogy itt semmit sem lehet megtalálni. Kíváncsi vagyok, hogyha Kantáknál vagy Hegeleknél ilyen rendetlenség lett volna, mi lett volna például a hegeli spirálelmélettel, vagy a Kant—Laplace elmélettel? Semmi. — Te. Hégi, mi ez a vacak papír? ... — szólt volna oda Hegel felesége a férjének, s már dobta is volna ki a szemétbe a fuszeklik között megtalált spirálelméletet. Még rágondolni is rettenetes. Nekem meg nincs meg a gondolatom. Pedig tudom, hogy egy kis fehér papírcetlire írtam, egy ilyen fehér kis papírcetlire ni, mint ami itt van a zsebemben, és... ... a mindenségit, hát ez az! Na végre. Lássuk, csak, mit is írtam fel? Igen. — Tíz deka ementáli sajt! Nem elfelejteni! Jó... jó, de azért éppen így egy nagy gondolat is lehetett volna, nem? GYURKÓ GÉZA ! SZOKATLAN FUVAR Szokatlan fuvart bonyolítottak le az esseni tűzoltók. Egy kóros kövérségben szenvedő, közel hárommázsás asszonyt kellett lakásából a kórházba szállítaniuk. Mivel a hordágy nem bizonyult elég erősnek, tűzoltóponyvát és extra méretű mentőkocsit vettek igénybe a szállításhoz. BROWN MAMA New Yorkban 116 esztendős korában elhunyt Alice Peyton Brown néger asszony. Mindenki a „harlemi Brown mama” néven ismerte. Egy virginiai ültetvény rabszolgájaként átélte az amerikai polgárháború vérzivataros esztendeit. Brown mama akkoriban 8 éves volt. MÁR A HARMADIK Egy török bányában bányalégrobbanás következtében 4 bányász meghalt. Az új évben ez már a harmadik szerencsétlenség. KIUTASÍTOTTAK Csehszlovákia területéről kiutasították Johann Meist holland állampolgárt, mert szocialistaellenes röpiratokat terjesztett Szlovákiában. NYOMA VESZETT Fedélzetén 28 személlyel nyoma veszett egy perui repülőgépnek, amely az Andeseken át Juanjui felé tartott. A feltevések szerint a hegyekben lezuhanhatott ÖSSZEÜTKÖZÖTT A KÖDBEN A Zalabér—Ságvár közon közlekedő motorvonat egy sorompó nélküli útkereszteződésnél a nagy ködben összeütközött egy teherautóval. A motorvonat 4 kocsija kisiklott, a pótkocsis teherautó összeroncsolódott, 12 utast a kórházba szállítottak, a gépkocsivezető, Fancsali Mihályy meghalt. A BVSZ Hatalmas árvíz pusztítja a vetéseket, dönti romba az épületeket a portugál Santarém város környékén. A eső duzzasztotta Tajo folyó kilépett medréből és 10 kilométer széles tóvá nőtt SÉRTETLEN MARADT A zágrábi repülőtéren lezuhant egy személyszállító repülőgép. A kétmotoros a szarajevói Energoinveszt Vállalat tulajdona. A pilóta és helyettese súlyosan megsérült, az egyetlen utas sértetlen maradt. ÚJABB MÓDOSÍTÁS A Moszkvai Rádió Lenincentenáriummal kapcsolatos pályázatának határidejét technikai okokból meghosszabbították. A pályázatok postára adásának végső napja 1970. február 15. AZONNAL LETARTÓZTATJÁK Az olaszországi Aquila város ügyésze kijelentette, ha Defregger müncheni püspök olasz földre lép, azonnal letartóztatja tömeggyilkosság vádjával. A püspök 1944 júniusában a Wehrmacht századosa volt, és Filetto olasz faluban ő adott parancsot 14 ártatlan ember kivégzésére. HAJÓSZERENCSÉTLENSÉG A Bermuda-szigetektől 1206 kilométerre északkeletre egy 27 000 tonnás hajó lángba borult. A legénység a hajót elhagyta, megmentésükre intézkedés történt.