Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

A jövő színháza vidéken Egyik laptársunk, a Hajdú-Bihari Napló igen izgalmas, százezreket érintő polémiába kezdett. Az indíttatást Sándor Iván egyik cikke adta, amely a Színház januári számában jelent meg. Bényei József barátunk, a Napló kulturális rovatvezetője „továbbgondolta” Sándor Iván magvas mondanivalóját, ugyanis az ismert színházi szakíró kizárólag a budapesti színházak szervezeti és tartalmi megújításának alternatíváit tette mérlegre. Nem nehéz a következtetés: Bényei a vidéki színházak méltatlanul mellőzött gondjait, szervezeti és művészi kérdéseit szedte csokorba. Törekvése igen helyes, bár megint szembe kell néznünk a magyar színházművészet „kettéosztásának” tényével, ha becsületesen és következetesen meg akarunk felelni kényszerűen választott feladatunknak. Bényei nyilván azért ragadott tollat, hogy kiigazítsa Sándor Iván egyoldalúságát, saját maga is vállalva az egyoldalú orientáció bocsánatos bűnét. A magyar színházi életnek szép számmal akadnak olyan művészi problémái, amelyeket csak egyetemesen érdemes boncolgatni. A korszerűség értelmezése, a népszínház fogalma, a játékkultúra, a naturalizmus elől való menekülés, a klasszikus művek „múzeumi” vagy életközeli korra fogalmazó tendenciái, az új magyar drámák körüli gondok, a színház és a közönség újszerű kapcsolata stb. stb. sorolhatnánk a kérdéseket egymás után, azokat a témaköröket, amelyek egyformán érintik a fővárosi és a vidéki színi művészetet. Természetesen vannak speciális vizsgálódási területek is, de ezek csak annyiban speciálisak, amennyiben egy-egy táj vagy települési közösség színház iránti vonzódásai, igényei eltérőek. Miskolcon például a „miből mennyit?” kérdés roppant bonyolult, mert a város lendületes mozgású közönsége állandóan változó. Az egyik esztendőben megfelel a színház „vegyes” kínálata, ám a másikban már koncepciózusabb, mélyebbre ásó, gondolatgazdagabb műsorra vágyik a publikum. E kiragadott példa is azt bizonyítja, hogy a nagy ügyszeretet, amely debreceni laptársunk színművészet-pártoló újságíróit fűti, csak a részproblémák élesebb kihatárolására korlátozódhat. De ha e területekre jól figyelünk, s a gondok felett okosan polemizálunk, reményteljes változásokat érhetünk meg. Mostani lehetőségeinket figyelembe véve, miképpen érhetik el vidéki színházaink a főváros vezető színházainak színvonalát? Bényei József utal rá, hogy tájegységenként — esetleg összevonással — olyan színházakat kellene létrehozni, amelyek mind személyi, mind tárgyi feltételek dolgában versenyképesek. Miskolcon már történt változtatás azért, hogy a csaknem 200 ezres város megfelelő színvonalú színházi kultúra vonzáskörében éljen. Az egri Gárdonyi Géza és a Miskolci Nemzeti Színház egyesítése, ha nem is a kívánt módon alakította ki a tájegységi modellt, de a személyi és anyagi erők egyesítésével megteremtette a kvalifikáltabb színművészeti lehetőség alapjait. Ehhez járult még az is, hogy az exkluzív színházi igényeknek megfelelő kis kamaraszínházat hívtak életre Játékszín elnevezéssel. Természetesen még mindig várat magára egy olyan kamaraszínház létesítése, amely a differenciált igények, s ezzel párhuzamosan a koncentrált művészeti tevékenység kiteljesedését teszi lehetővé. S ha valóra válnak a szellemi és művészeti élet decentralizációjának tervei, melyek szerint Miskolcon televízió-stúdiót és az eddiginél hatékonyabb művészeti műsorokat sugárzó rádióprogramokat létesítenek, akkor a gazdagabb, színvonalasabb tájegységi színi kultúra megteremtését az önmagukat egyelőre még a fővároshoz láncoló vezető művészegyéniségek is segíthetik. A halvány kontúrjaiban meglevő miskolci modellhez hasonlatosan Debrecen, Szeged és Pécs hasonló módon és eszközökkel fejleszthetné fel színházi kultúráját. PÁRKÁNY LÁSZLÓ A világhírű Strauss család legifjabb zeneszerzőjéről szól a csütörtökön bemutatásra váró színes amerikai—osztrák film, amelyet Steve Previn rendezett. A valcerkirály című életrajzi mű a Strauss-dinasztia keringőcsászárának izgalmakban bővelkedő, válto zatos életútját vázolja fel. E változatos út bemutatása semmiben sem különbözik a szokásos életrajz-filmek sémáitól, de a nézőt kárpótolja idős és ifjú Johann Strauss, valamint Offenbach mindig zöld muzsikája. A szépet termő vasporos föld Megnyílt a Borsod—Miskolc kiállítás Budapesten „Ez a szemet gyönyörködtető, jól és szépen megrendezett kiállítás nyilvánosságért kiásit!” — írta lelkesülten a vastag vendégkönyv első bejegyzője. Ami a megnyitó napját illeti, nem hiányzott a nyilvánosság: tegnap este 6 órakor a Fővárosi Művelődési Ház földszinti nagytermében nagyon sokan összegyűltek, hogy részt vegyenek a Borsod—Miskolc bemutatkozása Budapesten című, nagyszabású kiállítás megnyitóján. Lelkes tetszésnyilvánítás és vastaps fogadta a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet háromszoros aranykoszorús kiváló együttesének előadását. A 113 esztendős múltra tekintő kar — népviseletbe öltözött férfiak és karnagyuk, Engi István — a friss lendületű népdalokkal már az első pillanatban megteremtette a családias hangulatot, a közvetlen kapcsolatot vendég és vendéglátó között. Hatvan grafika A szép borsodi dalok után Borsod szülöttét, Bihari Sándor József Attila-díjas költőt szólaltatta meg nagy sikerrel Zoltán Sára, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője. A jellegzetes borsodi tájat idézte a fővárosiak elé a Vasporos föld. Ezután Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte a részvevőket, akik között ott vojt dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára, és eljöttek a megyei és városi tanács vezetői is. A megnyitó beszédet dr. Sályi István Kossuth-díjas, tanszékvezető, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke tartotta, mintegy szép útmutatót adva a kiállítás gazdag anyagához. Mert látnivalóból bizony van kínálat ezen a bemutatkozáson. — Hatvan grafikát állítottunk ki — mondja Mazsaroff Miklós festőművész, aki Seres János festőkollégájával együtt nemcsak képeivel, hanem személyesen is részt vett a megnyitón. — A tizenkét művész itt látható valamennyi műve öt év termésének legjava, már részt vett hazai vagy nemzetközi kiállításokon, biennálékon. I Ismerkedik a főváros Mindenütt Borsod és Miskolc várja itt a látogatót, a művelődési ház folyosóin, termeiben. Már az előcsarnokban mezőkövesdi hímzések vonzzák a tekintetet és olyan szépek — és olyan divatosak! —, hogy mind végig kell nézni őket. A gyengébb nem figyelmét azonban a miskolci Kossuth Gimnázium tanulóinak kezemunkája, a színesebbnél színesebb pakisztáni, egyiptomi és kaukázusi szőnyegek kötik le. És itt van a múlt: a partizánharcok tárgyi és fotódokumentumai és vele szemben az új, a most születő modern Miskolc makettje. Hogyan mutatkozott be a kiállításon Borsod és Miskolc? Egy kevésbé ismert arcával. A művészetével. A szépet nemcsak szerető, a szépnek nemcsak otthont adó, hanem a szépet teremtő neves és névtelen művészeinek képében. És a főváros szeretettel és gyönyörűséggel ismerkedik ezzel az arccal. BÁRSONY ÉVA Két felvonás között hallott a kombinátor Osztap Bender — a nagy kombinátor — most éppen nincs szalonképes állapotban. Hallom, amint a spanyolfal túloldalán locsolja magára a vizet az izzasztó első felvonás után. Bizony, fizikai teljesítménynek sem lebecsülendő Makai Sándor színészi munkája... De hát a nagy kombinátor elsősorban ésszel dolgozik — Ilf—Petrov, no meg a népszerű művet átdolgozó Tahi László jóvoltából. Erről beszélgetünk, miközben a színész átöltözik. — Amikor Orosz György rendező elolvastatta velem a Tizenkét szék 1957-es pesti előadásának kritikáit — a főszerepet Agárdi Gábor játszotta — megdöbbentem: ennyi mindent követelnek ettől a figurától?! Egyáltalán mennyit tudok én ebből megvalósítani? ... Vannak színészek — a jó nyilatkozók —, akik órákat tudnak mesélni a szerepépítkezésről. Hát persze, gondolatokat csak gondolkodva lehet közölni, én egy kicsit mégis úgy vagyok a feladatokkal, mint Mikszáth hályogkovácsa. Szívesen bízom magam az intuíciókra, s ez nem is rossz módszer — bár később elfog a félelem. — A színész nem visszakozhat ... — Pályájának 15. évében különösen nem. Ennyi idő alatt — ez talán nem szerénytelenség — megtanulja az ember a mesterséget. Aztán vannak élményeim, emlékeim. Én is sok mindent megpróbáltam az életben, ha nem is úgy, mint a kombinátor.« Azt hiszem, a szerep megformálásában az is segít, hogy sok operettet játszottam. Ez színpadi biztonságot ad. A rendező mindezt tudta rólam, sőt ennél jóval többet is, mikor rám osztotta ennek a száztíz oldalas játéknak főszerepét, amelyből kilencven oldalon Osztap Bender is megszólal. Most együtt kell vállalni a felelősséget — Milyen a közérzete az első főpróbán? — Nagyon jó, ma kezdett bennem először engedni a szorongás. De nem állíthatom, hogy „fürdők” a szerepben. A darab nagy komédiázó készséget virtuozitást követel. Majd meglátjuk... — Majd meglátjuk! Pénteken. (gyarmati) * Jármay György karikatúrája a Tizenkét székhez. Díjnyertesek bemutatkozása AF-69 A Magyar Amatőrfilm Szövetség szombaton este hat órakor mutatja be a tizenhetedik országos amatőrfilmfesztivál díjnyertes alkotásait a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében. A vetítés előtt Kováts György, a városi párt tagja, a művelődési közpo igazgatója mond bevezetőt. A programban tíz fű szerepel, köztük a Zoo, Dodó és a Kolozsvári bíró cmű amatőr alkotások. reggelig VEREKEDÉS AZ EGYETEMEN Verekedés robbant ki a római egyetemen a szélsőjobboldali és baloldali diákok között. 300 rohamrendőr érkezett a helyszínre és könnygáz, valamint gumibot segítségével vetettek véget a verekedésnek. TOMBOLT A HURRIKÁN Tizenhat ember halálát okozta és több száz házat döntött romba a Malgas Köztársaságban végigsöprő Jane hurrikán. SZABADLÁBRA HELYEZTÉK Egy aucklandi rendőrbíró szabadlábra helyezte James Arthur 22 éves sydneyi munkást, aki Agnew, amerikai alelnök látogatásakor azzal fenyegetőzött, hogy megöli őt. Ezt többek füle hallatára többször is megjegyezte. A bíró, élve a törvényben meghatározott jogával, elejtette ellene a vádat BOTRÁNY A MÉRKŐZÉSEN A Yarbakirban lejátszott alsó osztályú török labdarúgó-mérkőzésen óriási botrány tört ki. A helyi csapat és az ellenfél szurkolói verekedtek össze egy, a hazaiak által tévesnek minősített bírói ítélet miatt. A rendőrségnek kellett közbeavatkozni. 34-en sérültek meg a csetepatéban, hárman eléggé súlyosan. LSD ÉS HASIS ötszázezer nyugatnémet márka értékű LSD-tablettát és nagy értékű hasist fedeztek fel a hanaui hatóságok egy razzia alkalmával négy amerikai lakásán. A katonákat és egy jelenlevő amerikai diákot letartóztattak. ELTŰNT AZ ARANY A párizsi Orly-repülőtér széfjéből eltűnt 352 kilogramm arany, mintegy 2 500 000 frank értékben és 140 000 frank értékű spanyol deviza. Jelentések szerint a széfben erőszakos behatolásra utaló nyomokat találtak. BELEFULLADTAK A TENGERBE A szaúd-arábiai királyi család öt tagja — köztük Fejszál király egyik sógora — fürdőzés közben a tengerbe fulladt. ÍTÉLET A KÉMPERBEN A varsói vajdasági bíróság ítéletet hirdetett Maciej Koslowski és négy társa politikai diverziós csoportjának perében. Koslowskit négy és félévre, a többieket négytől három évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. A perben beigazolódott, hogy Koslowski és társai Lengyelországból államtitkokat képező politikai és gazdasági jelentéseket juttattak el külföldre. BETEMETTE A LAKTANYÁT Újabb lavina-szerencsétlenség történt a svájci Alpokban, a Valais kantonbeli Brig közelében. A hatalmas hótömeg egy laktanya épületére zúdult. Ez a kora hajnali órákban történt, feltehető, hogy mindenki aludt. Eddig 11 halálos áldozata van a lavinaomlásnak, 19 főt felhoztak a felszínre, 18 ember sorsa még bizonytalan.