Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

arc Dajkamesék hölgyeknek — árulkodik a tartalomról a színes, szinkronizált amerikai film címe, melyet csütörtöktől vetítenek a miskolci mozik. A szélhámosságnak vannak nagystílű művelői és vannak „apróvadra” vadászó, kevésbé kifinomult specialistái. A film az előbbiekről szól. Arról, hogyan lehet gazdag özvegyeket, kalandokat kereső, unat­kozó milliomosnőket megfosztani felesleges és drága ékszereiktől. Kivált, ha azokat tu­lajdonosaik szívesen áldozzák fel a szerelem oltárán. A film hangvétele változó, vannak maróan szatirikus részletei, kitűnő dialó­gusai. Vidám semmiség, de az utóbbi idők legjobb amerikai vígjátékainak rutinjával készült. Néhány kitűnő ötlete könnyű, friss szórakozást ígér. A két szélhámos megsze­mélyesítője, Marion Brando és David Niven, a főszerepekben kiváló alakítást nyújt, és egyik biztosítéka a film várható sikerének. A tanfolyam célja: a fizikai világkép Szabálytalan évzáró A hosszú asztalnál a fiúk farmernadrágban, pulóverben, ingben, a lányok könnyű nyári ruhában. Nincs ünnepi feke­tében a tanár sem. Pedig évzáró ez. Amolyan szabálytalan évzáró.­­ Igaz, „szabálytalan” volt a tanév is. A TIT városi szervezetének egyetemi előkészítőjére több mint négyszáz középiskolás iratkozott be októberben. A hallgatók fele (!) fizikai ismereteit gyarapítandó vett részt a tanfolyamon. Azaz nemcsak az ismeretekről van itt szó, hanem a fizikai világkép kialakításáról. Ezt már Nébli Vendel tanár úr — a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem adjunktusa — mondja, aki immár negyedik esztendeje vezeti a tantárgyi előkészítő tanfolyamot. Nos, hogyan is állunk azzal a fizikai világképpel? A kér­désen — sok minden mást is érintve — elvitatkozunk egy órácskát. Az előkészítőre beiratko­zott fiatalok a tárgyat általá­ban szeretik. Iskolai érdem­jegyük is jó vagy jeles fiziká­ból. Jövendő pályájukon szükség lesz a fizikára, az egyetemen felvételi vizsgát tesznek belőle. Érthető tehát, hogy minél kevesebb megle­petést akarnak. A meglepeté­seknek pedig leginkább azzal vehetik elejét, hogy október­től júliusig szorgalmasan vé­gigülik az előkészítő tanfo­lyam foglalkozásait. Hogy a „párhuzamos tan­év” folyamán átismétlik a kö­zépiskolai anyagot, ez termé­szetes. (Pusztán ezért azon­ban aligha iratkoznának be a tanfolyamra.) Sokkal többről van itt szó. A tananyag nagy összefüggéseit kell meglátni, erősíteni kell a logikai kész­séget. Talán úgy is mondat­nánk, hogy hozzá kell szok­tatni a hallgatókat a felső­­oktatási intézmények előadá­sainak stílusához, módszeré­hez. A tanár az előkészítőn — úgy hisszük, ezt nem cáfolja meg Nébli Vendel — első az egyenlők között. Kicsit mun­katárs, kicsit vitapartner. Egyáltalán lehetséges mind­ez a vastörvényű fizika okta­tása közben? De hiszen nem a törvényeken vitatkoznak! A példák megközelítésén azonban már lehet meditálni. Magas szintű elemző munká­ra persze csak az képes, aki a szükséges ismeretanyagot jól elsajátította. A gyerekeknek (ezt egyön­tetűen vallják) nagyon tet­szett a tanfolyam. Főleg az itteni szabad légkör, amelyben soha nem kísértett a számon­kérés réme, de amely még­sem fosztotta meg őket a si­ker­élménytől. Az itt szerzett jártasság, készség már az érettségin is kamatozott. A 15—16 meg­kérdezettnek több mint fele jelesen érett a tárgyból, kö­­­­zepest csupán egy tanuló ka­­­­pott. (Persze, ez a közepes­­ sem lehet abszolút fokmérő. • Igaz, a jeles sem.) Hogy kinek mennyit használt ez a tan­folyam, csak az egyetemi évek folyamán dől el. Ha a „párhuzamos év” csupán an­­­nyit jelentene, hogy kön­­­nyebb az érettségi és jobban megy a felvételi vizsga az egyetemen, akkor már elérte célját tanár és diák. Ez azon­ban még nem minden. A je­lölteknek egész pályafutásuk alatt szükségük lesz a fiziká­ra. És itt most nem a fizikai törvényekre, hanem a fizikai szemléletre gondolunk első­sorban. Aki ebből a szemlé­letből valamit is elsajátított, az végezte igazán sikerrel a tanfolyamot. Ezekről esett szó a szabály­talan évzárón, s közben eszünkbe jutott más is: mi­lyen jó lenne, ha már a kö­zépiskolában — okos tan­tárgyi koncentrációval, ha kell a tanterv módosításával — a lexikális ismereteken túl egy kicsit több időt és gondot fordítanánk a fiatalok kor­szerű ideológiai és természet­­tudományos szemléletének ki­alakítására. Jeles rendű lehetsz... Öt év alatt elégséges gyakorlati jegye és közepes vizsgául nem lehet, de: legyen minden szigorlata jeles, ötös az állam­vizsgája és a diplomamunkája — az eredmény: egy piros borítású kis könyv, 9 vörös diploma. Nem elérhetetlen, de nem is tartozik a könnyen teljesíthető követelmények közé. Tessék végiggondolni az öt év számtalan zárthelyijét, „gyak­­jegyét”, kollokviumát, hogy a szigorlatokról és az államvizs­gáról ne is beszéljünk! Alapos, biztos tudás, és a diákok a megmondhatói, hogy mennyi „mázli’’ kell hozzá. — Akar nevetni? — kérdezi Kiss Endre, a­z NME egyik friss vörös diplomása, szer­számgépészeti szakos, alkal­mazott mechanikai ágazatos gépészmérnök — nézze meg az érettségi bizonyítványo­mat. Teljesen reálisan, jó rendűen végeztem a szombat­­helyi mezőgazdasági techni­kumban. Lázadozó gyerek voltam, s a jövőmet illetően eléggé hiányos elképzelések­kel indultam az egyetemnek. Előbb bányagépésznek ké­szültem, harmadik évben sza­kosodtam. Jókedvűen magyarázza, hogy az első vizsgaidőszak­ban harmadéves szobatársa világosította fel: Ne hülyés­kedj, öregem, ha még egy 4-esre vizsgázol, jeles rendű lehetsz! Így kezdődött „jóta­nuló” pályafutása. — Nem volt nehéz az öt év, csak „magolós tárgyak” ne lettek volna! Valamennyi tantárgy közül a matematika érdekelt a legjobban: „Nem bevágni, hanem megérteni a dolgokat, megoldani a prob­lémát azután továbblépni, új feladaton gondolkodni.” Július 1-től az egyetem matematikai tanszékén ta­nársegéd lesz a tényleg „ma­tematikus kinézésű” fiatal­ember és ő szórakozik a leg­jobban azon, hogy a középis­kola második osztályában meg akartak buktatni szám­tanból. (gyarmati) — Meg is érdemeltem vol­na. Itt viszont — nem szé­gyellem bevallani — sziszte­matikusan és sokat tanul­tam. Édesanyám a nyugdíjá­ból nemigen tudott volna egyetemre járatni — népköz­­társasági ösztöndíjas lettem. A 10. félévben hívtak a tan­székre és nem akartam el­hinni, hogy a meghívás való­ban nekem szól. Mikor kézbe vettem a diplomát, nem mer­tem édesanyámra nézni — féltem, hogy elbőgöm ma­gam. Az elmúlt két hónap na­gyon „rázós” volt. Ilyenkor szoktak az emberek „kibo­rulni”. — Én gépeltem a felesé­gem diplomamunkáját és a sajátomat is, pedig nem tu­dok gépelni. Sok volt az ál­lamvizsga mellett. A nyáron átnézem azt az anyagot, amit majd tanítani fogok, és ha kipihentem magam, meg­kezdem a doktori disszertá­ció „alapozását” is. MAKAI MARTA Fellini­­ filmje Federico Fellini következő filmjének címe „Egy isme­retlen asszony” lesz. A forga­tást azonnal megkezdi, amint befejezte a cinacittai stúdió­ban a tv számára készülő „Clowns” című filmje utolsó jeleneteit. Fellini új filmjének tár­gyát abból a szövegkönyvből veszi, amely eredetileg a „Szerelmi kettős” címen ter­vezett filmje számára ké­szült. A film főszerepét Ing­mar Bergman játszotta vol­na. A tervet néhány hónap­pal ezelőtt elejtették, mert nézeteltérés támadt az olasz filmrendező és az amerikai producer között. Fellini el­mondta, hogy az „Egy isme­retlen asszony” megrendítő és különös szerelmi történet lesz, összesen három szerep­lővel — köztük az angol Wil­cox Humphrey-vel — és ren­geteg tárggyal. Utána Federico Fellini új­ra a „G. Mastorna utazása” című művén kíván dolgozni, amelynek tervét a „Satyri­­con” forgatása kedvéért fél­retette. Zenés tárlatvezetés Jó néhány hete gyönyör­ködhetnek a látogatók dr. Petró Sándor egyedülállóan gazdag magángyűjteményé­ben. A szép kedvelői szak­szerű magyarázat nélkül is felfedezték már a kiállított képeket és kisplasztikákat. Kedves figyelmesség azon­ban a Miskolci Képtártól, hogy ma délután 5 órakor dr. Bodnár Éva művészettörté­nész hozzáértő ismertetőjével segít, hogy az alkotókat és a műveket pontosan helyükre tudjuk tenni. Az értékes festmények és szobrok gaz­dag hangulatiságát Győri- Nagy Ilona gordonkajátéka növeli, és szépségüket ki­hangsúlyozza az a néhány Weöres Sándor-vers, melye­ket Halász Katalin mond el. Hallottam, hogy Pety­­meg Tihamér, egyik je­lentős kereskedelmi vállalatunk osztályve­zetője, víkendházat épí­tett magának és álta­lam nagyrabecsült csa­ládjának a Balaton egyik, csendes pontján, közel a vízhez, távol a világ zajától. És a né­pi ellenőrzéstől, — tet­tem magamban hozzá, az utóbbit gyanakodva. Mert manapság keve­seknek adatik meg ám, hogy tisztességes úton csak úgy, az osztályve­zetői fizuból víkend­­palotácskákat építsen, éppen a Balaton part­ján. — Hallom, hogy jól megy ... Miből telt a víkendházra? — vigyo­rogtam Petymegre, amikor összefutottunk és összefutott a szám­ban is a nyál a jó_ kis gyanakvó irigységtől. — Szervusz... szer­vusz! Jól hallottad, öregem. Építettem a Balaton mellett egy kis vityillót, tényleg csak egy szoba, meg egy ve­randa ... De aranyos kis épület, az tény — derült fel Petymeg arca a kedves kérdésre, majd szemrebbenés nélkül hozzátette... — És, hogy miből telt? Hamis anyagutalvá­nyozásból, szóval csa­lásból, kérlek — mond­ta derűsen. — Pszt, az istenért! — suttogtam riadtan, mert oly fesztelenül és hangosan mondta ezt a csalást, hogy a hátam is beleborsódzott. — Miért beszéljek halkan? Csaltam és kész. Látod ott azt a Fiat 850-est. Az enyém. Az okirathamisitásból van — hencegett, hogy szólni sem tudtam. — Te, Pety meg ... Te bizonyisten meg­őrültél! Még hencegsz is vele, ahelyett, hogy tagadnád? Tisztára őrült vagy. — Lehet — hagyta helyben egykedvű váll­rándítással. — De hadd mondjam el, hogy mi­ből vettem a hűtőszek­rényt és a televíziót — folytatta flegma derű­vel. — Miből? — hajol­tam közel kíváncsian, hogy ne kelljen a sze­rencsétlennek kiabál­nia. Ám ő harsányan közölte velem, hogy: — ... természetesen vesztegetésből. Vagy korrupcióból, ha ez a kifejezés jobban tetszik neked, komám. Ugye­bár anyagkiutalás, pro­fil-biztosítás, határidő módosítás,... van itt lehetőség... Hát ebből vettem, így él ma egy okos ember ebben az országban — mondta hányavetien, hogy kezdtem gyanakodni, ez most henceg itt ne­kem. — És mondd, Pety­meg, de őszintén, nem félsz, hogy lebuksz? — Nem! — De hiszen előbb­­utóbb kiderül, hogy sikkasztottál, csaltál, korrumpáltál... Ezt nem lehet a végletekig csinálni. Sőt, még hen­cegsz is vele m­ások előtt — próbáltam a lelkéb­e hatni. Rám vi­gyorgott: — Ezt, öregem, soha senki meg nem tudja, le nem leplezi. Emiatt én soha nem bukom le. Ebben biztos lehetsz, komám. — Csak ne hencegj! Hallottam már ilyet, nem is keveset, aztán még a beszélőre se mentek el a volt bará­tai, akkorát bukott a pali... — Nálam ez ki van zárva — mondta mély meggyőződéssel Pety­meg ... — Valami... felső ... nagy protekció? — sut­togtam tisztelettel, aho­gyan ilyenkor ez illik. — Dehogy — hajolj közelebb végre suttog­va. — Neked elmon­dom a titkot. Nem sik­kasztottam, nem csal­tam, nem korrumpál­tam, öregem ... — Hát akkor? — Semmi hát ak­kor ... Dolgoztam. Fi­zetés, prémcsi, egy-két kisebb találmány. Dol­gozik az asszony is. Meg takarékosan élünk ... Innen van mindez, majd’ tíz év alatt... — De hát akkor ... szóval nem értem, hogy akkor minek ez a me­se, — hüledeztem ér­­t tétlenül. Petymeg fölényesen a vállamra tette a ke­zét: — Ha én ezt nem mondom, nem monda­nák helyettem mások? Nálunk, ha valaki vala­mi nagyobb dolgot vesz és beosztása is van hoz­zá, arról rögtön kisü­tik, hogy lopta, vagy csalta. Tessék. Én mon­dom, hogy loptam és csaltam. Meg vannak nyugodva, nem plety­kálnak rólam. GYURKÓ GIIZA I RÁLŐTT AZ ÜGYVIVŐRE Egy kongói diák Bonnban öt lövést adott le pisztolyá­ból Brazzaville­ Kongó ügy­vivőjére, mert megtagadta tőle útlevele kiállítását. Az ügyvivő súlyosan megsebe­sült, a diákot őrizetbe vették. SZÁMBA VESZIK A GYANÚSAKAT A legkorszerűbb kompu­ter-technikát vezette be az amerikai kormány az USA- ban olyan „gyanús” polgárai­nak feltérképezésére, akik egyetemi megmozdulásokon, béketüntetéseken és egyéb „érdeklődésre számot tartó" eseményeken vesznek részt A komputerekkel feldolgo­zott adatokat mikrofilmre veszik, dossziézzák. ROBBANÁS A TÁRGYALÓ­TEREMBEN Egy robbanás súlyosan megrongálta azt a bombabiz­tos betonóvóhelyet, amely a második világháborúban Churchill tárgyalóterméül szolgált. A robbanás átszakí­­totta a terem 22 centiméter vastag betonfalát. A kazán­ház közelében dolgozó öt épí­­tőmunkás megsérült. KIVÉGZÉS Iránban négy embert vé­geztek ki kábítószercsempé­szés miatt — közölte a tehe­­ráni katonai főügyész. A FÁNAK ÜTKÖZÖTT Közvetlenül a felszállás után fának ütközött és lezu­hant a bajorországi Vijsho­­fen közelében egy turista re­pülőgép. A pilóta és a repü­­lőgép három utasa szörnyet­halt. BELEROHANT A SÁTORBA Egy autóbusz letért az út­testről Afganisztánban és be­lerohant egy nomád család sátrába. A család öt tagja, a szülők és három gyermek szörnyethaltak, egy nyolc- és egy tízéves kisleány túlélte a szerencsétlenséget. HALÁLOS ESKÜVŐ Tizenöten haltak meg és százan megsebesültek az in­diai Rajasthan városban egy esküvő során, amikor a ház erkélye az ünneplőkre zu­hant. ÜTKÖZET KÉT GENGSZTER­BANDA KÖZÖTT Nyugat-Berlin Chalotten­­burg kerületében valóságos ütközet zajlott le két geng­szterbanda között. Géppiszto­lyokkal, revolverekkel vívták a csatát. Egy személy meg­halt, hárman megsebesültek. A lövöldözés egy bárban tör­tént. Az incidens oka isme­retlen. MEGTÁMADTÁK A NÉZŐKET Részeg fehér nézők megtá­madták a színes bőrű közön­séget, amikor a dél-afrikai Kimberley-ben egy négerek­ből álló új-zélandi rögbi­együttes legyőzte a fehér já­tékosokból verbuvált helyi csapatot, öten megsebesül­tek. MERÉNYLET Megölték Santo Domingó­­ban Jorge Leonidas Cheno Contreras dominikai ezre­dest, aki az 1965-ös felkelés idején Caamano ezredes ol­dalán harcolt. Péntek este óta a santo-domingói me­rényletsorozat halálos áldo­zatainak száma ezzel négyre emelkedett.

Next