Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

Táncosok tizenkét országból A népművészet reneszánsza A Televízió Röpülj páva népdalversenye a népzenére hívta fel a közönség figyelmét, hasznos tanulmány volt a szakembe­reknek. A július 9. és 12. között megrendezett első magyar­­országi nemzetközi néptáncfesztivál pedig a népi kultúra talán legszebb részét reprezentálta. — Ritkán látni olyan szé­pet, mint a fesztiválon részt vevő csoportok felvonulása volt, ilyen tánclépésben ka­vargó, színes, szemet gyö­nyörködtető kavalkádot — mondja dr. Benkő Albertné, a Miskolci városi Tanács mű­velődésügyi osztálya népmű­velési csoportjának főelő­adója. — A továbbiakban is számtalan, kiemelkedően szép produkciót láthatott a rend­kívül érdeklődő közönség. Az együttesek ugyan megérde­melték a figyelmet, de azt hiszem, példátlan a fesztivá­lok történetében, hogy első alkalommal megteljen egy 2400 férőhelyes szabadtéri nézőtér úgy, hogy állóhelye­ken is szorongjanak érdek­lődők. Több mint 40 táncegyüttes — közöttük 12 külföldi — mutatta be hagyományőrző és stilizáltan modern táncait. — A rangsorolás a zsűri feladata volt, nekem és még nagyon sokunknak legjobban a kalocsai ének­zenei általános iskola gyer­mekegyüttese és a Kalocsai Népi Együttes produkciója tetszett. Hatévestől a legidő­sebbekig együtt táncolt a két csoport, tehetségesen, nagyon szépen. A gyerekek táncának azért is külön örültem, mert példát mutattak: nálunk is így kellene foglalkozni az utánpótlással. Nehéz lenne felsorolni valamennyi mara­dandó élményt nyújtó pro­dukciót, de az első díjas Várna város Táncegyüttese, a Suomen Nuorison Liitto finn együttes és a Hetegen a Vaj­dahunyadi Kohászati Kombi­nát Együttesének, produkció­jában megkapóan sok élet és fantázia volt. — Nemcsak Pécsett, ha­nem Siklóson, Mohácson, Komlón, Tamásiban és Pécs­­váradon is felléptek az együt­tesek. — Ez az első ilyen jellegű rendezvény is azt mutatja, hogy bárki tanulhat a pé­csiektől és a Baranya me­gyeiektől. A módszert, hogy semmilyen áldozatot nem kímélő összefogással lehet csak ilyen simán, gördüléke­nyen megszervezni egy való­ban monstrum-rendezvényt. De megéri az áldozatos mun­ka, a szakemberek sokat pro­fitáltak belőle, az együtte­seknek sikerélményben volt részük és ami a fő, a közön­ség megismerhette a kör­nyező — sőt, távolabbi — or­szágok folklórjának ezt az oly szép részét. Az egymást követő két nagy lélegzetű népművészeti rendezvényt — ugyancsak a Dunántúlon — az ősszel kö­veti a harmadik. — Reneszánszát éli a nép­művészet, a dal, a tánc. Még ez év októberében megren­dezik Kaposvárott a dél-du­nántúli népművészeti hetet, összefogják az országrész gazdag népi hagyományait. A következő évben ugyan­erre a rendezvényre Pécsett, 1972-ben Szekszárdon, 1973- ban pedig Zalaegerszegen ke­rül sor. A néptánc, a faragás, hímzés, varrás és népi szín­játszás művelői a népművé­szet legszebb kincseit mutat­ják majd be. (makai) Az ítélet Karlovy Varyban Két játékfilmünket is meg­hívták Karlovy Varyba, a szerdán nyíló XVII. nemzet­közi játékfilm-fesztiválra. Kósa Ferenc—Csoóri Sándor és Sára Sándor Ítélet című alkotását a verseny másnap­ján, július 16-án vetítik, míg Zolnay Pál—Köllő Miklós— Ragály Elemér filmjét, az Arc-ot 22-én, a verseny má­sodik szakaszában mutat­ják be. A magyar—román—szlovák koprodukcióban készült Dó­­zsa-film iránt idehaza és kül­földön egyaránt élénk az ér­deklődés. Két hónap alatt csaknem félmillió nézőt von­zott, és megvásárolta a Szov­jetunió, valamint Bulgária, és Lengyelország. Bemutat­ják természetesen Romániá­ban és Csehszlovákiában is. V­irágboltból könyvtár ból, a városi könyvtár igaz­gatója megnyugtat: nem „bébi-könyvtárat” szervez­nek. Az olvasóvá nevelést nemcsak a csíkos meg a pet­­­tyes könyvek szolgálják. Gáspár Mihály könyvtáros, aki átadásra készíti elő az intézményt, máris mutatja a katalógusokat. (Hosszú idő óta ez lesz a városban az első könyvtár, amely kész kataló­gustárral nyit.) Szótárak, tér­képek, lexikonok segítenek majd a búvárkodásban. A szépirodalmi művek és a szakkönyvek a városi könyv­tárban meghonosított szak­rend szerint kerülnek a pol­cokra. (Aki itt megtanulja a katalógust kezelni, az a „nagy könyvtárban” is boldogul majd.) A terület két iskolájának jóval több, mint ezer tanu­lója fellelheti itt a kötelező olvasmányokat, a leghaszno­sabb ifjúsági műveket, s a könyvtárosok értően válogat­tak a gyermekek számára is hasznos klasszikus művekből. De nem hiányoznak majd innen — az utóbbi időben nagy érdeklődéssel forgatott — földrajzi, történelmi és művészettörténeti kiadvá­nyok, folyóiratok sem. A könyvtár kétezer kötet­tel a falai között (augusztus 20-ra már háromezer lesz a kötetek száma) hivatalosan még zárva tartja ajtaját. Csak hivatalosan! Mert a gyermekek közül néhányan már szinte mindennap be-be­­néznek. És nemcsak benéz­nek, hanem segítenek is. Ra­gasztják az olvasójegyek kis borítékjait — kellő irányítás mellett — szortírozzák a könyveket, néhányan talán még a bélyegzőt is kézbe ve­hetik, hogy jobban haladjon a munka. Augusztus 21-től pedig már beülhetnek bön­gészgetni és kölcsönözhetik is a könyveket. Az eredeti tervek szerint ebben a helyiségben vásárol­ták volna a Szentpéteri kapu általános iskolásai az évnyitó virágait. Most a virágoknál tartósabb — s talán nagyobb örömet okozó — „ajándékot” vihetnek majd az iskolába ... (gyarmati) Soha örömtelibb metamorfózist! Mert igaz ugyan, hogy aki a virágot szereti... Na, de lehet-e igazán jó, aki nem elég művelt? Ha netán ez a néhány mondat „virágnyelvként” hatna, elmondom, hogy nem kevesebbről és többről van szó, mint hogy a Szentpéteri kapuban épült szolgáltatóház virág­üzletnek szánt helyiségét átadták gyermekkönyvtár céljaira. Szó, ami szó, előbb is meg­gondolhatták volna, mert ak­kor bizonyára nem ebben a helyiségben futnának össze az épület — virágoknak na­gyon jó, de a könyvtári mun­kát zavaró — központi fűté­sének csövei. (Lehet, hogy a következő szolgáltatóház ter­vezésekor már a könyvtárra is gondolnak?) A korszerű, világító betűs felirat már jó ideje hirdeti, hogy két iskola diákjainak — sőt a tanároknak és a neve­lési könyvekből is tanuló szülőknek — hasznos helye lesz ez a terem, vagyis: gyer­mekkönyvtár. Nincs ebben valami túlzás? A szülők és a nevelők is kapnak itt szel­lemi táplálékot? Győri Erzsé- Mehdi El Glaoui A Bell és Sebastian kis sztárja már kamasz A „Kék malom” egy ligettel körülvett, a század elején res­taurált öreg, szürke ház. A pázsiton pánik,­ kutyák, sziámi macskák. A ház két lakója; anya és fia. Az anya 40 éves, egy méter ötvennyolc centiméter magas, és derékbősége ma is 46 centiméter. A fiú fekete hajú — Mehdi El Glaoui —, a leghí­resebb gyerek Franciaországban. Az anya — Cecile Aubry — híres gyereket csinált a fiából, aki sem nem sztár, sem nem bálvány, csak egy kisfiú a sok közül. Ki tehát ez az asszony? 1949 februárjában a Champs- Elysées-n óriási transzparens olvasható: Manón. Henri- Georges Clousot-nak 1945 után ez a második filmje. A filmben feltűnik egy ad­dig ismeretlen színésznő, aki elhomályosítja férfipartnere­it, és 1949-ben a Manón meg­hódítja egész Párizst. Cecile Aubry, valódi nevén José Besnard, aki a legjobb ered­ménnyel végezte el a Bányá­szati és Műszaki Főiskolát, s utána szerencsét próbál a hetedik művészetben. Cecile Aubryból Clousot, a neves rendező kovácsolja ki az új hullám első női sztárját. Clousot mondja neki igen gyakran: „Egy szerepet meg lehet tanulni, de ami ennél sokkal nehezebb: élni kell, nem játszani fogsz a kame­rám előtt, hanem élni.” A „természetes jellem” telt há­zakat hoz a filmszínházak­nak, nemcsak Franciaország­ban, hanem az Egyesült Ál­lamokban is. Zanuck, a Fox mágnása észreveszi, hogy új csillag született — szerződ­teti. Harmincnegyedik film­jét, a Fekete rózsát, amely­ben partnerei Orson Welles és Tyron Power, Marokkó­ban forgatják. Az egyedül élő művésznőbe beleszeret a marrakechi pasa egyik fia. A szerelemből házasság lesz. A döntő esemény, amely végleges mederbe tereli éle­tét, 1956. május 26-án a Choisy-le-Roi klinikán kö­vetkezik be. Fia születik: Mehdi. Egy héttel később te­lepszik le a „Kék malom”­­ban. 1959-ben Brahim El Glaoui és Cecile elhatározza, hogy közös megegyezéssel elvál­nak. Cecile szembeszáll az évezredes arab erkölcsi szo­kással (válás esetén a fiú csak az apáé lehet), és ma­gával viszi fiát. 1959-ben Cecile Aubry már tulajdonképpen csak az 50-es évek sztárja. Olyan szerepei vannak ez idő szerint, ame­lyek már élnek. Hollywood, amely egykor tárt karokkal fogadta, most elfordul tőle. A dicsőség törékeny, a kö­zönség hűtlen. Már egy má­sik lánynak tapsol, aki láng­ba borítja a vásznat, az új sztár , Brigitte Bardot. 1963-ban a televízió képer­nyőjén egy hegyi ösvény ka­nyarulatában árva kisfiú baktat kutyájával. Egy jósá­gos, nagyon kifejező szemű újfundlandi kutyával. A tv­­játék több folytatásos, címe: Bell és Sebastian. Sebastian, Cecile Aubry fia, Mehdi. Ek­kor hatéves, és hihetetlenül népszerű. Ebben az időben a már csodagyerek Mehdi 12 millió franciát hódított meg a Poly-val, egy kisfiú és egy nagyszerű kis póniló kalan­dos történetével. Minden filmkocka, minden kép mö­gött ott van egy törékeny asszony, aki szervezi, írja, rendezi a filmet, és néha ma­ga is játszik benne: Cecile Aubry, akinek sikerült vis­­­szatérnie a film világába. Az asszony rendkívül sokoldalú, alighogy elválik, már gyer­mekkönyveket illusztrál. Az­után regénye jelenik meg fel­nőttek számára. A kisfiú meglepően jó szí­nésznek bizonyul, aki meg­döbbentően jól fényképez­­­­hető, s ami a legvonzóbb ben­­­­ne, nem játssza el, hanem át­éli kalandjait. Sebastian, il­letve Mehdi El Glaoui, jelen­leg 13 éves, és anyja, együtt­működésük révén, vagyono­kat keres. A filmeken túl a Bell és Sebastian című kötetet 480 000 példányban adták el. A Se­bastian az emberek között példányszáma meghaladja a 300 000-et. Az áprilisban meg­jelent Sebastian és Mary­ Morgane közeledik a 220 000 felé. Mehdi rövidesen kinő a gyermekkorból. Hangja mu­tál, s két éven belül rámoso­lyog a lányokra. Várható te­hát a Sebastian és a serdülő­kor, Sebastian szerelme. Ezek a feltételezések azon a kije­lentésen alapulnak, amely az anyától származik: „Elég, ha látom élni, és már inspirá­ciót kapok.” De az a legmeg­lepőbb, hogy a fiú is men­­nyire tudatában van a sike­res kettősnek, amelyet any­jával alkot. A háború utáni idők elfe­lejtett francia sztárja, az Ezeregyéjszaka meséjének csalódott hősnője, aki a Se­­bastian-filmek szerzője és ki­vitelezője, újra megtalálta fiával, Mehdivel a dicsőséget. A kamaszodó „Sebastian”, a mamával. Utolsó lépés A gyermekváros alapjai Levelek és válaszlevelek, folyamodványok, amelyek az alatt a tíz év alatt íródtak, amióta tervbe vették egy mis­kolci „gyermekváros” építését. Pontosan, hónapról hónapra, s évről évre nyomon kísérhetjük ennek a hosszas huzavonának minden mozzanatát. A 320 férőhelyesre tervezett óvoda, ál­talános iskola és gyermekotthon, egyszóval egy komplett in­tézmény tervei voltak készen, amikor a Művelődésügyi Mi­nisztérium a Miskolcnak szánt összeget Eger, illetve Ko­márom városoknak adta. 1968 októberében kezdte a városi művelődésügyi osztály újra intenzíven ostromolni a minisz­tériumot, és az eredmény: még egy tárgyalás van hátra a Mű­velődésügyi Beruházási Vállalattal, egyeztetni kell a terve­ket, és kezdődhet az építkezés. — Kár, hogy nem jött tíz perccel korábban — mondja Dobos László gyermekvé­delmi felügyelő. — Egy saj­nos, nagyon is mindennapi tragédiának lehetett volna hallgatója. Négygyerekes családanyát dobott ki gyere­keivel együtt részeg férje a lakásból. Hozzánk jött, hogy segítsünk. Addig, amíg az állami gondozottak és a sú­lyosan veszélyeztetett gyere­kek otthona fel nem épül, anyagilag is és emberileg is csak gyorssegélyt tudunk ad­ni. Pár száz forintot az azon­nali gondok megoldására, és néhány telefonnal felhívjuk az illetékesek figyelmét a bajba jutott családokra. Háromszáz állami gondo­zott és 1200 veszélyeztetett, azaz súlyos szociális körül­mények között élő gyermek van Miskolcon. A 40 millió forintos költséggel épülő, mo­dern, zöldövezettel körülvett épületkomplexumra tehát mindennél nagyobb szüksége van a városnak. Dobos László megmutatja a terveket, a hatalmas papírcsomót. Az Egyetemvároson túl nyolc holdnyi terület — jó­részt gyümölcsös — áll az építők rendelkezésére. Re­mélhetőleg 1972-ben meg­kezdheti munkáját az a 120— 150 ember, akik tanárokként, nevelőként, óvónőként — és mint technikai személyzet — dolgoznak majd itt. Saját or­vosa, pszichológusa is lesz majd az intézetnek, és ki­lenc szolgálati lakás tartozik hozzá. — Nagyon reméljük, hogy már semmi akadály sem ke­rül utunkba az építkezés megkezdése előtt, és az árvíz okozta károk helyreállítási munkálatai nem fogják meg­akadályozni, hogy 1970 vé­géig a 40 millióból 6 millió forintot fel tudjunk hasz­nálni. M. M. TŰZ A BARAKKOKBAN Tűz ütött ki az olaszországi Monfi városban, azokban a barakkokban, ahová az 1968- as szicíliai földrengés mene­kültjeit helyezték el „ideig­­lesen”. Tíz faház teljesen le­égett, ötven pedig megrongá­lódott. Negyven család min­denét elvesztette. FELMENTETTÉK A GYILKOST Egy dél-vietnami amerikai katonai törvényszék felmen­tett egy fiatal amerikai kato­nát, aki Phouc Tan Hung fa­luban megölt egy fegyverte­len fogoly partizánt. — John Lanasa azért nem bűnös, mert parancsra cselekedett — hangzott a bírósági in­doklás. AZ EBÉD HOMOK VOLT A hírhedt dél-vietnami Con Son szigeti tigrisketre­cekben sínylődő foglyoknak ebédre eledelül homokkal és kőtörmelékkel kevert rizst vagy agyonsózott rizst adnak, amely után nem kapnak vi­zet. A rizs is teljesen vita­minmentes, az úgynevezett fehér fajta. Aki a szenvedés közben megörül, annak vas­­rudat adnak a kezébe, hogy azzal ütlegelje rabtársait. A FOGLÁROK VÉRENGZÉSE Khieng Hongban a foglá­rok szörnyűséges vérengzést rendeztek a börtönökben sínylődő emberek között. 52 fogolynak vágták el a torkát. MAOISTA TÜNTETŐK A franciaországi nemzeti ünnep alkalmából maoista jelszavakat kiáltozó fiatalok egy csoportja tüntetett a Bastille téren és környékén. A mintegy 100 tüntető ellen a rendőrség könnygázt alkal­mazott és felkészültek az esetleges további rendzava­rásokra is. A KÁBÍTÓSZER POKLA A múlt évben New York­ban a kábítószernek 900 ha­lottja volt. Az idén már most kétszer annyi van. A kábító­szer pokla a Village-ban és Harlemben van. A napi ada­got heroinból 3000 frankért veszik meg, amíg tudják, az­tán cellulózenyvvel mérgezik magukat egészen addig, amíg a halál be nem áll. EGYETEMI MEGMOZDULÁSOK Az amerikai nyomozóiroda, az FBI közzétette szokásos évi jelentését, amelyből ki­tűnik, hogy emelkedett az egyetemi megmozdulások száma. A tavaszi tüntetések során nyolc személy életét vesztette. Különös módon a jelentés nem közli a tényt, hogy a halottak mind diákok voltak és hogy a sebesültek fele a diákok közül került ki. VISSZAÉLTEK A LEHETŐSÉGGEL Csehszlovákiában a most befejeződő tagkönyvcsere so­rán sokan távoznak a kom­munista pártból. Ezek az em­berek — írja a Rudé Právo — különféle módon hozzájá­rultak a pártegység megbon­tásához és visszaéltek azok­kal a lehetőségekkel, amelye­ket párttagságuk biztosít szá­mukra.

Next