Déli Hírlap, 1970. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

Táncosok tizenkét országból A népművészet reneszánsza A Televízió Röpülj páva népdalversenye a népzenére hívta fel a közönség figyelmét, hasznos tanulmány volt a szakembereknek. A július 9. és 12. között megrendezett első magyarországi nemzetközi néptáncfesztivál pedig a népi kultúra talán legszebb részét reprezentálta. — Ritkán látni olyan szépet, mint a fesztiválon részt vevő csoportok felvonulása volt, ilyen tánclépésben kavargó, színes, szemet gyönyörködtető kavalkádot — mondja dr. Benkő Albertné, a Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztálya népművelési csoportjának főelőadója. — A továbbiakban is számtalan, kiemelkedően szép produkciót láthatott a rendkívül érdeklődő közönség. Az együttesek ugyan megérdemelték a figyelmet, de azt hiszem, példátlan a fesztiválok történetében, hogy első alkalommal megteljen egy 2400 férőhelyes szabadtéri nézőtér úgy, hogy állóhelyeken is szorongjanak érdeklődők. Több mint 40 táncegyüttes — közöttük 12 külföldi — mutatta be hagyományőrző és stilizáltan modern táncait. — A rangsorolás a zsűri feladata volt, nekem és még nagyon sokunknak legjobban a kalocsai énekzenei általános iskola gyermekegyüttese és a Kalocsai Népi Együttes produkciója tetszett. Hatévestől a legidősebbekig együtt táncolt a két csoport, tehetségesen, nagyon szépen. A gyerekek táncának azért is külön örültem, mert példát mutattak: nálunk is így kellene foglalkozni az utánpótlással. Nehéz lenne felsorolni valamennyi maradandó élményt nyújtó produkciót, de az első díjas Várna város Táncegyüttese, a Suomen Nuorison Liitto finn együttes és a Hetegen a Vajdahunyadi Kohászati Kombinát Együttesének, produkciójában megkapóan sok élet és fantázia volt. — Nemcsak Pécsett, hanem Siklóson, Mohácson, Komlón, Tamásiban és Pécsváradon is felléptek az együttesek. — Ez az első ilyen jellegű rendezvény is azt mutatja, hogy bárki tanulhat a pécsiektől és a Baranya megyeiektől. A módszert, hogy semmilyen áldozatot nem kímélő összefogással lehet csak ilyen simán, gördülékenyen megszervezni egy valóban monstrum-rendezvényt. De megéri az áldozatos munka, a szakemberek sokat profitáltak belőle, az együtteseknek sikerélményben volt részük és ami a fő, a közönség megismerhette a környező — sőt, távolabbi — országok folklórjának ezt az oly szép részét. Az egymást követő két nagy lélegzetű népművészeti rendezvényt — ugyancsak a Dunántúlon — az ősszel követi a harmadik. — Reneszánszát éli a népművészet, a dal, a tánc. Még ez év októberében megrendezik Kaposvárott a dél-dunántúli népművészeti hetet, összefogják az országrész gazdag népi hagyományait. A következő évben ugyanerre a rendezvényre Pécsett, 1972-ben Szekszárdon, 1973- ban pedig Zalaegerszegen kerül sor. A néptánc, a faragás, hímzés, varrás és népi színjátszás művelői a népművészet legszebb kincseit mutatják majd be. (makai) Az ítélet Karlovy Varyban Két játékfilmünket is meghívták Karlovy Varyba, a szerdán nyíló XVII. nemzetközi játékfilm-fesztiválra. Kósa Ferenc—Csoóri Sándor és Sára Sándor Ítélet című alkotását a verseny másnapján, július 16-án vetítik, míg Zolnay Pál—Köllő Miklós— Ragály Elemér filmjét, az Arc-ot 22-én, a verseny második szakaszában mutatják be. A magyar—román—szlovák koprodukcióban készült Dózsa-film iránt idehaza és külföldön egyaránt élénk az érdeklődés. Két hónap alatt csaknem félmillió nézőt vonzott, és megvásárolta a Szovjetunió, valamint Bulgária, és Lengyelország. Bemutatják természetesen Romániában és Csehszlovákiában is. Virágboltból könyvtár ból, a városi könyvtár igazgatója megnyugtat: nem „bébi-könyvtárat” szerveznek. Az olvasóvá nevelést nemcsak a csíkos meg a pettyes könyvek szolgálják. Gáspár Mihály könyvtáros, aki átadásra készíti elő az intézményt, máris mutatja a katalógusokat. (Hosszú idő óta ez lesz a városban az első könyvtár, amely kész katalógustárral nyit.) Szótárak, térképek, lexikonok segítenek majd a búvárkodásban. A szépirodalmi művek és a szakkönyvek a városi könyvtárban meghonosított szakrend szerint kerülnek a polcokra. (Aki itt megtanulja a katalógust kezelni, az a „nagy könyvtárban” is boldogul majd.) A terület két iskolájának jóval több, mint ezer tanulója fellelheti itt a kötelező olvasmányokat, a leghasznosabb ifjúsági műveket, s a könyvtárosok értően válogattak a gyermekek számára is hasznos klasszikus művekből. De nem hiányoznak majd innen — az utóbbi időben nagy érdeklődéssel forgatott — földrajzi, történelmi és művészettörténeti kiadványok, folyóiratok sem. A könyvtár kétezer kötettel a falai között (augusztus 20-ra már háromezer lesz a kötetek száma) hivatalosan még zárva tartja ajtaját. Csak hivatalosan! Mert a gyermekek közül néhányan már szinte mindennap be-benéznek. És nemcsak benéznek, hanem segítenek is. Ragasztják az olvasójegyek kis borítékjait — kellő irányítás mellett — szortírozzák a könyveket, néhányan talán még a bélyegzőt is kézbe vehetik, hogy jobban haladjon a munka. Augusztus 21-től pedig már beülhetnek böngészgetni és kölcsönözhetik is a könyveket. Az eredeti tervek szerint ebben a helyiségben vásárolták volna a Szentpéteri kapu általános iskolásai az évnyitó virágait. Most a virágoknál tartósabb — s talán nagyobb örömet okozó — „ajándékot” vihetnek majd az iskolába ... (gyarmati) Soha örömtelibb metamorfózist! Mert igaz ugyan, hogy aki a virágot szereti... Na, de lehet-e igazán jó, aki nem elég művelt? Ha netán ez a néhány mondat „virágnyelvként” hatna, elmondom, hogy nem kevesebbről és többről van szó, mint hogy a Szentpéteri kapuban épült szolgáltatóház virágüzletnek szánt helyiségét átadták gyermekkönyvtár céljaira. Szó, ami szó, előbb is meggondolhatták volna, mert akkor bizonyára nem ebben a helyiségben futnának össze az épület — virágoknak nagyon jó, de a könyvtári munkát zavaró — központi fűtésének csövei. (Lehet, hogy a következő szolgáltatóház tervezésekor már a könyvtárra is gondolnak?) A korszerű, világító betűs felirat már jó ideje hirdeti, hogy két iskola diákjainak — sőt a tanároknak és a nevelési könyvekből is tanuló szülőknek — hasznos helye lesz ez a terem, vagyis: gyermekkönyvtár. Nincs ebben valami túlzás? A szülők és a nevelők is kapnak itt szellemi táplálékot? Győri Erzsé- Mehdi El Glaoui A Bell és Sebastian kis sztárja már kamasz A „Kék malom” egy ligettel körülvett, a század elején restaurált öreg, szürke ház. A pázsiton pánik, kutyák, sziámi macskák. A ház két lakója; anya és fia. Az anya 40 éves, egy méter ötvennyolc centiméter magas, és derékbősége ma is 46 centiméter. A fiú fekete hajú — Mehdi El Glaoui —, a leghíresebb gyerek Franciaországban. Az anya — Cecile Aubry — híres gyereket csinált a fiából, aki sem nem sztár, sem nem bálvány, csak egy kisfiú a sok közül. Ki tehát ez az asszony? 1949 februárjában a Champs- Elysées-n óriási transzparens olvasható: Manón. Henri- Georges Clousot-nak 1945 után ez a második filmje. A filmben feltűnik egy addig ismeretlen színésznő, aki elhomályosítja férfipartnereit, és 1949-ben a Manón meghódítja egész Párizst. Cecile Aubry, valódi nevén José Besnard, aki a legjobb eredménnyel végezte el a Bányászati és Műszaki Főiskolát, s utána szerencsét próbál a hetedik művészetben. Cecile Aubryból Clousot, a neves rendező kovácsolja ki az új hullám első női sztárját. Clousot mondja neki igen gyakran: „Egy szerepet meg lehet tanulni, de ami ennél sokkal nehezebb: élni kell, nem játszani fogsz a kamerám előtt, hanem élni.” A „természetes jellem” telt házakat hoz a filmszínházaknak, nemcsak Franciaországban, hanem az Egyesült Államokban is. Zanuck, a Fox mágnása észreveszi, hogy új csillag született — szerződteti. Harmincnegyedik filmjét, a Fekete rózsát, amelyben partnerei Orson Welles és Tyron Power, Marokkóban forgatják. Az egyedül élő művésznőbe beleszeret a marrakechi pasa egyik fia. A szerelemből házasság lesz. A döntő esemény, amely végleges mederbe tereli életét, 1956. május 26-án a Choisy-le-Roi klinikán következik be. Fia születik: Mehdi. Egy héttel később telepszik le a „Kék malom”ban. 1959-ben Brahim El Glaoui és Cecile elhatározza, hogy közös megegyezéssel elválnak. Cecile szembeszáll az évezredes arab erkölcsi szokással (válás esetén a fiú csak az apáé lehet), és magával viszi fiát. 1959-ben Cecile Aubry már tulajdonképpen csak az 50-es évek sztárja. Olyan szerepei vannak ez idő szerint, amelyek már élnek. Hollywood, amely egykor tárt karokkal fogadta, most elfordul tőle. A dicsőség törékeny, a közönség hűtlen. Már egy másik lánynak tapsol, aki lángba borítja a vásznat, az új sztár , Brigitte Bardot. 1963-ban a televízió képernyőjén egy hegyi ösvény kanyarulatában árva kisfiú baktat kutyájával. Egy jóságos, nagyon kifejező szemű újfundlandi kutyával. A tvjáték több folytatásos, címe: Bell és Sebastian. Sebastian, Cecile Aubry fia, Mehdi. Ekkor hatéves, és hihetetlenül népszerű. Ebben az időben a már csodagyerek Mehdi 12 millió franciát hódított meg a Poly-val, egy kisfiú és egy nagyszerű kis póniló kalandos történetével. Minden filmkocka, minden kép mögött ott van egy törékeny asszony, aki szervezi, írja, rendezi a filmet, és néha maga is játszik benne: Cecile Aubry, akinek sikerült visszatérnie a film világába. Az asszony rendkívül sokoldalú, alighogy elválik, már gyermekkönyveket illusztrál. Azután regénye jelenik meg felnőttek számára. A kisfiú meglepően jó színésznek bizonyul, aki megdöbbentően jól fényképezhető, s ami a legvonzóbb benne, nem játssza el, hanem átéli kalandjait. Sebastian, illetve Mehdi El Glaoui, jelenleg 13 éves, és anyja, együttműködésük révén, vagyonokat keres. A filmeken túl a Bell és Sebastian című kötetet 480 000 példányban adták el. A Sebastian az emberek között példányszáma meghaladja a 300 000-et. Az áprilisban megjelent Sebastian és Mary Morgane közeledik a 220 000 felé. Mehdi rövidesen kinő a gyermekkorból. Hangja mutál, s két éven belül rámosolyog a lányokra. Várható tehát a Sebastian és a serdülőkor, Sebastian szerelme. Ezek a feltételezések azon a kijelentésen alapulnak, amely az anyától származik: „Elég, ha látom élni, és már inspirációt kapok.” De az a legmeglepőbb, hogy a fiú is mennyire tudatában van a sikeres kettősnek, amelyet anyjával alkot. A háború utáni idők elfelejtett francia sztárja, az Ezeregyéjszaka meséjének csalódott hősnője, aki a Sebastian-filmek szerzője és kivitelezője, újra megtalálta fiával, Mehdivel a dicsőséget. A kamaszodó „Sebastian”, a mamával. Utolsó lépés A gyermekváros alapjai Levelek és válaszlevelek, folyamodványok, amelyek az alatt a tíz év alatt íródtak, amióta tervbe vették egy miskolci „gyermekváros” építését. Pontosan, hónapról hónapra, s évről évre nyomon kísérhetjük ennek a hosszas huzavonának minden mozzanatát. A 320 férőhelyesre tervezett óvoda, általános iskola és gyermekotthon, egyszóval egy komplett intézmény tervei voltak készen, amikor a Művelődésügyi Minisztérium a Miskolcnak szánt összeget Eger, illetve Komárom városoknak adta. 1968 októberében kezdte a városi művelődésügyi osztály újra intenzíven ostromolni a minisztériumot, és az eredmény: még egy tárgyalás van hátra a Művelődésügyi Beruházási Vállalattal, egyeztetni kell a terveket, és kezdődhet az építkezés. — Kár, hogy nem jött tíz perccel korábban — mondja Dobos László gyermekvédelmi felügyelő. — Egy sajnos, nagyon is mindennapi tragédiának lehetett volna hallgatója. Négygyerekes családanyát dobott ki gyerekeivel együtt részeg férje a lakásból. Hozzánk jött, hogy segítsünk. Addig, amíg az állami gondozottak és a súlyosan veszélyeztetett gyerekek otthona fel nem épül, anyagilag is és emberileg is csak gyorssegélyt tudunk adni. Pár száz forintot az azonnali gondok megoldására, és néhány telefonnal felhívjuk az illetékesek figyelmét a bajba jutott családokra. Háromszáz állami gondozott és 1200 veszélyeztetett, azaz súlyos szociális körülmények között élő gyermek van Miskolcon. A 40 millió forintos költséggel épülő, modern, zöldövezettel körülvett épületkomplexumra tehát mindennél nagyobb szüksége van a városnak. Dobos László megmutatja a terveket, a hatalmas papírcsomót. Az Egyetemvároson túl nyolc holdnyi terület — jórészt gyümölcsös — áll az építők rendelkezésére. Remélhetőleg 1972-ben megkezdheti munkáját az a 120— 150 ember, akik tanárokként, nevelőként, óvónőként — és mint technikai személyzet — dolgoznak majd itt. Saját orvosa, pszichológusa is lesz majd az intézetnek, és kilenc szolgálati lakás tartozik hozzá. — Nagyon reméljük, hogy már semmi akadály sem kerül utunkba az építkezés megkezdése előtt, és az árvíz okozta károk helyreállítási munkálatai nem fogják megakadályozni, hogy 1970 végéig a 40 millióból 6 millió forintot fel tudjunk használni. M. M. TŰZ A BARAKKOKBAN Tűz ütött ki az olaszországi Monfi városban, azokban a barakkokban, ahová az 1968- as szicíliai földrengés menekültjeit helyezték el „ideiglesen”. Tíz faház teljesen leégett, ötven pedig megrongálódott. Negyven család mindenét elvesztette. FELMENTETTÉK A GYILKOST Egy dél-vietnami amerikai katonai törvényszék felmentett egy fiatal amerikai katonát, aki Phouc Tan Hung faluban megölt egy fegyvertelen fogoly partizánt. — John Lanasa azért nem bűnös, mert parancsra cselekedett — hangzott a bírósági indoklás. AZ EBÉD HOMOK VOLT A hírhedt dél-vietnami Con Son szigeti tigrisketrecekben sínylődő foglyoknak ebédre eledelül homokkal és kőtörmelékkel kevert rizst vagy agyonsózott rizst adnak, amely után nem kapnak vizet. A rizs is teljesen vitaminmentes, az úgynevezett fehér fajta. Aki a szenvedés közben megörül, annak vasrudat adnak a kezébe, hogy azzal ütlegelje rabtársait. A FOGLÁROK VÉRENGZÉSE Khieng Hongban a foglárok szörnyűséges vérengzést rendeztek a börtönökben sínylődő emberek között. 52 fogolynak vágták el a torkát. MAOISTA TÜNTETŐK A franciaországi nemzeti ünnep alkalmából maoista jelszavakat kiáltozó fiatalok egy csoportja tüntetett a Bastille téren és környékén. A mintegy 100 tüntető ellen a rendőrség könnygázt alkalmazott és felkészültek az esetleges további rendzavarásokra is. A KÁBÍTÓSZER POKLA A múlt évben New Yorkban a kábítószernek 900 halottja volt. Az idén már most kétszer annyi van. A kábítószer pokla a Village-ban és Harlemben van. A napi adagot heroinból 3000 frankért veszik meg, amíg tudják, aztán cellulózenyvvel mérgezik magukat egészen addig, amíg a halál be nem áll. EGYETEMI MEGMOZDULÁSOK Az amerikai nyomozóiroda, az FBI közzétette szokásos évi jelentését, amelyből kitűnik, hogy emelkedett az egyetemi megmozdulások száma. A tavaszi tüntetések során nyolc személy életét vesztette. Különös módon a jelentés nem közli a tényt, hogy a halottak mind diákok voltak és hogy a sebesültek fele a diákok közül került ki. VISSZAÉLTEK A LEHETŐSÉGGEL Csehszlovákiában a most befejeződő tagkönyvcsere során sokan távoznak a kommunista pártból. Ezek az emberek — írja a Rudé Právo — különféle módon hozzájárultak a pártegység megbontásához és visszaéltek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket párttagságuk biztosít számukra.