Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-23 / 45. szám

Száz arany Zölfikar agának Ha a Corvinák Falakra kerültek volna A 440 éves sárospataki kollégium legnagyobb pártfo­gója a letűnt századokban I. Rákóczi György volt, fele­ségével, Lorántffy Zsuzsan­nával együtt. A fejedelem könyvszerető ember lévén, tervszerűen gyarapította ud­vari könyvtárát, de bőkezűen ajándékozott értékes műve­ket a kollégiumnak is. A könyveket vagy maga sze­rezte be, vagy a külföldi egyetemeken tanuló pataki diákokkal vásároltatta meg. De a gazdasági ügyekben el­járó ügynökei, sőt az idegen uralkodókhoz küldött diplo­matái is rendszerint maguk­kal hozták a legfrissebb könyveket is. Levél a szultánnak Igen érdekesek azok a fel­jegyzések, amelyek arról ta­núskodnak, hogy Rákóczi György sárospataki könyvtá­rának gyarapítására és érté­kének növelése céljából meg akarta szerezni Mátyás ki­rály híres Corvin-könyvtá­­rát is, amely Buda elfoglalá­­­sa után jó ideig még a vár­ban maradt. Az első leve­let ebben az ügyben 1632. augusztus 10-én írta követé­nek, Szalánczi Istvánnak, kö­zölve vele, hogy hajlandó Zelfikár török agának 100 aranyat adni, ha eredménye­sen közbenjár a szultánnál ,„a Budán levő sok szép ré­gi deák könyvek” megszer­zése érdekében. Pár hónap múlva a 100 aranyon kívül még egy ér­tékes gyémántgyűrűt is ígért az agának, „csak a Budán levő könyvek ideszerzésében hasznosan munkálkodjék”. Az aga tanácsára a fejedelem a Corvinák ügyében magának a szultánnak is levelet írt, s ebben többek között ezt ol­vashatjuk: „Mivel a köny­vek ott való tartásában sem­minemű haszna nem lehet hatalmasságodnak, sem azok kiadattatásában kára, nagy alázatossággal esedezem, mél­­tóztassék hatalmasságodnak azokat kiadatni, hadd ne kel­lessék országának fiait sok költséggel az németek között felneveltetni.” „Csak az moly emészti őket” Tehát Rákóczi György a magyar ifjúság oktatásának elősegítésére is gondolt a Corvinák visszaszerzésekor. Később Mikó Ferenc, majd Keresztesy Pál főkövetek is eljártak a fejedelem megbí­zásából a török szultánnál. Egy ránk maradt másik leve­lében többek között ezt írja követének Rákóczi: „Ha le­het, legyen érte, nyerhesse meg a császártól, adassa ide a könyveket ő hatalmassága, ott is csak az moly emészti őket, semmi hasznát nem ve­hetik.” A szultán ötezer tallért kért a még megmaradt Cor­vinákért. Bár a fejedelem soknak találta az összeget, de még ezen az áron is megvá­sárolta volna. Mi­­ volt végül is az oka, hogy Mátyás híres bib­liotékájának könyveit még­sem sikerült megszereznie, máig­ sem tudjuk, bár a kol­légium egykori tudós fő­­könyvtárosa, Harsányi István sokat kutatott utána. Pedig ha a Corvinák akkor Patakra kerültek volna, talán nem lennének ma a magyar könyv­­művészetnek és kultúrának ezek a felbecsülhetetlen érté­kű remekei szétszórna szinte az egész világon. Vetített világűr A prágai Planetárium fenn­állásának első tíz éve alatt összesen 23 855 rendezvény színhelye volt. A csillagásza­ti, csillagföldrajzi, űrhajózá­si előadásokat több mint két­millió részvevő hallgatta meg. Ha a látogatók számát a lakosság számához arányít­­juk, kiderül, hogy a prágai Planetárium a második he­lyen áll Európa 16 nagy pla­netáriuma között. Az intézmény műszaki be­rendezése igen magas színvo­nalú. Az előadásokat két nagy teremben tartják. A főteremben, ahol 460 ülőhely van, a kupolára kifeszített óriási vetítővászonra vetítik az égbolt nappali és éjsza­kai képét. Az egész műsza­ki berendezést, amely 5 mé­ter magas és 3 tonna súlyú, az előadó irányítja. Ö moz­gatja a többi, a terem külön­böző pontjain elhelyezett ve­títőket és egyéb kísérleti be­rendezéseket is. A Planetá­rium 1971-ben televíziós ka­merát kap, amelynek segít­ségével csoportosan is meg­tekinthető a Hold, és külön­böző bemutatókat lehet „szce­­nírozni” álló és mozgó ma­kettekkel. Alkotóház gyermekeknek Kevés olyan intézmény van a világon, mint a lengyelor­szági Torunban ötödik éve működő gyermekművész-al­­kotóház. Azokat a gyermeke­ket oktatják a kiállítási ter­mekkel és műtermekkel ellá­tott művésztelepen, akiknél már korán jelentkezik a te­hetség a művészet valame­lyik területén. Az intézmény legfontosabb munkája a szü­lők és tanítók pedagógiai te­vékenységének összehango­lása. A szülők és tanítók kö­zös munkájának első ered­ményeit nemrég a milánói kiállításon mutatták be, ahol felvonultatták a rajz szere­pének minden olyan mozza­natát, amely nemcsak a gyer­mekek képzeletvilágát fej­leszti, hanem támogatást nyújt egyéb ismeretek meg­szerzésénél is. Mese a molnárkalácsról Evett már molnárkalácsot? A kérdésre nálunk, Észak-Ma­­gyarországon és persze, másutt is, sokan igennel válaszol­nának. Az ózdi József Attila Gimnázium tanulói néhány tu­cat ivén közlik, hogy környékükön milyen formájú kalács­­(ostyasütő)­vasat lehet feltalálni, hogyan sütötték a molnár­kalácsot régen, milyen anyagból készült, kik készítették a családban stb. Dr. Bodgár Ferenc muzeológus asztalán egyre szaporodnak a dokumentumok, írásos feljegyzések, fotó­kópiák, sőt a levelek között van néhány lapos, szép mintá­val díszített molnárkalács is. Az anyagból idővel tudomá­nyos munka születik majd; hazánkban még senki sem fog­lalkozott a molnárkalács-sütés eredetével, hagyományaival, kultúrtörténeti, néprajzi jelentőségével. A muzeológusnak nagyon sokan segítenek, miközben en­nek a XII—XIII. századból eredő népi csemegének a titkait kutatja. A faluszemináriumtól a szakkörökigo A megyében 150 egyéni gyűjtő és harminc önálló szakkör működik. A néprajz szeretetének az alapjait né­hány évtizeddel ezelőtt a sá­rospataki faluszemináriumon vetették meg. Az egykori pa­taki diákok közül kerülnek ki az idősebb gyűjtők, de fia­talságunk körében is igen népszerű a szakköri munka. Szerencsére, a középiskolai tanárok között is többen van­nak, akik kellő előképzettség­gel rendelkezve, bizton el­vállalhatják és vállalják a gyűjtőmunka irányítását. Miközben az ostyasütő va­sakat (nem is egy van már a múzeumban) latolgatjuk a kezünkben, s gyönyörködünk a beléjük vésett mintákban, Bodgár Ferenc, az amatőr néprajzosokról beszél. Az amatőr megjelölést persze csak én használom, a muzeo­lógus sok szempontból egyen­rangú társnak tekinti a gyűj­tőket. Ezt bizonyítandó, két vaskos kötetet mutat. A „Bor­sod megye népi hagyomá­nyai”, illetve „Népünk életé­ből” című kötet a néprajzi gyűjtők és szakkörök mun­káját dicséri. Az utóbbit pél­dául a mezőkövesdi Földes Ferenc Kollégium Györffy István néprajzi szakkörének anyagából állította össze Zupkó Béla. A népi hagyo­mányokat feldolgozó könyvet Bodgár Ferenc szerkesztette. Hiteles leírást A szerzőknél kicsit hos­­­szabban is érdemes idéz­ni. Középiskolások, tanárok, papok, óvónők jelentkeztek tanulmányaikkal, sőt ápolónő is akad a névsorban. — A múzeumokban sok kézirat vár nyomdára — mondja Bodgár Ferenc. — Itt őrizzük például Nagy Géza karcsai gyűjtő nyolc kötet­nyi mesegyűjteményét, vala­mint dr. Szabó Lajos takta­­szadai munkatársunk mondá­it. Természetesen nem min­den gyűjtés érdemel széle­sebb körű publikációt, az or­szágos pályázatokon való jó helyezéseink azonban azt bi­zonyítják, hogy néhány gyűj­tőre különösen fel kell fi­gyelni. Hogy mit kíván a szakember a gyűjtők többsé­gétől? Elsősorban pontos, hi­teles leírást. Ezzel segíthet­nek a gyűjtők leginkább a hivatásos néprajzkutatóknak. Eltűnnek a díjk­utak De a szakemberek is segí­tik a gyűjtőket. Nemcsak hasznos tanáccsal, módszer­tani útmutatással, hanem az­zal is, hogy mindig a leg­izgalmasabb problémákra irá­nyítják a figyelmüket. A me­zőgazdaság szocializálásával például megszülettek a nagy­üzemi táblák, s lassan fele­désbe mennek a régmúlt szá­zadokból való földrajzi ne­vek. Ezeknek a megmentése most az egyik legfőbb fel­adat. Az ózdi járás 49 köz­ségében Dabasi László tanár és növendékei már összegyűj­tötték ezeket a neveket. * Meglepetéssel tapasztalom, hogy az egyik ostyasü­tő­lap 1970-ben készült. A mol­nárkalács-sütés eszerint még nem is a múlté. Jeles napo­kon, lakodalmakban időnként még a vendég elé rakják az ízes lapos ostyákat. Akik jó étvággyal elfogyasztják a csemegét, nem gondolnak ar­ra, hogy a tésztába nyomott minták sok százada születtek, s hogy a molnárkalácsról könyvet is lehet írni. (gyarmati) Élő Napjaink A Művészklubban tegnap került sor az Élő Napjaink sorozat első irodalmi talál­kozójára — örvendetesen szép számú közönség előtt — a Napjaink szerkesztősége és a Miskolci városi Tanács művészeti és propagandaosz­tálya rendezésében. Beveze­tőül Serfőző Simon szólt a sorozat céljáról, majd néhány szóval bemutatta a megjelent vendégeket. Ágh István Jó­zsef Attila-díjas költő A tün­dér megkötözése című leg­újabb kötetéből a Balassi, Költözködő, Lamentáció a kutyákért, A világvégi ottho­nom című verseket adta elő. Tóth Lajos Az a szép dolog című novelláját Harkányi Já­nos interpretálta. Ebben egy XV. századi kitalált mese ürügyén arról vall a szerző, hogy az egyén nem lehet ál­dozata a köz boldogulásának. Bari Károly régebbi és a Nekünk fáj, nekik fájjon cí­men tervezett leendő köte­téből adott ízelítőt (Rekviem, Hegedűk vijjogásából,­­ Anyám, Elfelejtett tüzek, Nagyapám, Vers). Hangja ko­­morabbá vált, verseiben sö­­tétebb képek uralkodnak. Az ankét befejezéséül írás­ban előre feltett kérdésekre válaszoltak a művészek. Saj­nálatos, hogy friss kérdések feltevésére nem volt mód. A sorozat legközelebbi találko­zója előreláthatólag már­cius 22-én lesz, Varga Lajos, Császár István és Serfőző Simon részvételével, akiket Zimonyi Zoltán mutat be. Remélhetőleg a következő alkalmakkor az Élő Napjaink sorozat több lesz, mint szok­ványos író—olvasó találkozó. Kiadja: a Kossuth Könyvkiadó A Kossuth Könyvkiadó hu­szonhét olyan kiemelkedő művet jelentet meg ebben az évben, amelyek hozzájá­rulnak a kultúra, a tudo­mány, a politikai és gazda­sági kérdések iránt érdeklő­dők ismereteinek bővítésé­hez. Az újságolvasók és a di­ákifjúság valószínűleg öröm­mel fogadják a körülbelül 1500 címszót tartalmazó, a legfontosabb általános poli­tikai, külpolitikai, munkás­­mozgalmi és gazdasági fogal­mak magyarázatával szolgá­ló Politikai kisszótárt. A Vallástörténeti kislexikon a kislexikon-sorozat új kötete, a marxista valláskritika és a tudományos ateizmus leg­fontosabb címszavait tartal­mazza. Zoltai Dénes tollából Az esztétika rövid története címmel kapunk áttekintést az esztétikai gondolkodás fej­lődéséről, az antikvitástól napjainkig. Ezt egészíti ki Szigeti József munkája, a Bevezetés a mar­cista—leni­nista esztétikába. Lenin összes műveinek 27 —29. és 30. kötetét és Pleha­­nov válogatott filozófiai írá­sait néhány hónapon belül jelenteti meg a kiadó. Dol­mányos István: A Szovjet­unió története című tanul­mánykötete a XIX. századi Oroszország viszonyait, majd a szovjet periódus teljes tör­téneti képét adja. Radó Sán­dor Direktornak, Dórától cí­mű, már a címében is figye­lemfelkeltő írása eredeti táv­iratváltásokra, dokumentu­mokra támaszkodva, emlék­irat formájában tárja fel a szovjet hírszerzés svájci há­lózatának tevékenységét. Egy­ben cáfolja az utóbbi évek­ben Nyugaton széles körben elterjedt felfogást, hogy a háborút nem a szovjet had­sereg, hanem a hírszerzés nyerte meg. Széles ívű történelmi re­gény Cseres Tibor A há­borúi vége című műve, amely a magyar katonák szemszö­géből mutatja be a második világháború hadműveleteit, a magyar hadsereg tragikus sorsát, a háborús bűnösök fe­lelősségét. John 150 évvel ezelőtt, 1821. feb­ruár 23-án halt meg John Keats, a világhírű angol köl­tő, a romantikus költészet ki­emelkedő alakja. A fiatal Keats eredetileg orvosnak készült, de orvosi tanulmányaival csakhamar felhagyott, s élethivatásként a költészettel foglalkozott. Az angol romantika második nagy költői generációjához — Byronhoz, Shelleyhez — tar­tozott. Elsősorban a görög mitológia és a középkori ro­mantika ihlette elbeszélő köl­teményeit (Endymion, Izabel­­­la, Szent Ágnes előestéje, Hyperion), ódáit (Óda egy Keats görög vázához, Óda az ősz­höz) és klasszikus tökéletes­ségű, zeneiséggel teljes szo­nettjeit. Keats verseit a klasszikus szépségeszményre való törek­vés, tömör nyelvi kifejezőerő és a képek gazdagsága jel­lemzi. Magyarországi népsze­rűségéhez nagyban hozzájá­rult, hogy olyan kiváló mű­fordítók ültették át műveit magyarra, mint Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Babits Mi­hály. John Keats 26 éves korá­ban, tüdőbajban halt meg Olaszországba­n. ELVÁLT A világhírű táncdalénekes­­nőt, Caterina Valente-t egy nyugat-berlini bíróság elvá­lasztotta férjétől, Gerd Erik Scholztól, aki az énekesnő menedzsere volt , és mint közölték, ezután is az marad. BETÖRTÉK AZ ABLAKOT Koppenhágában ismeretlen személyek betörték az Aero­flot szovjet légitársaság iro­dájának ablakát. A tett szín­helyén talált röpcédula arra mutat,, hogy a merénylők Dániában működő cionista szervezet tagjai. KIKÉZBESÍTETTÉK Nyolc londoni postás sztráj­kot tört és kikézbesítette a Downing Street 10.-be, Ed­ward Heath miniszterelnök címére azt a 10 000 levelező­lapot, amelyet az egyik nagy tüntetésen részt vevő dolgo­zók intéztek a kormányfőhöz. Az aláírók követelik a mi­előbbi intézkedés megtételét. FÉKHIBA MIATT A mexikói Pen­alában egy vasúti átkelőhelyen fékhiba miatt személyvonatnak ro­hant egy túlzsúfolt autóbusz. A 35 férőhelyes busz 70 uta­sa közül 20-an a helyszínen szörnyethaltak. Az autóbusz kigyulladt, 40 sebesültet a kórházba szállítottak. BOSZORKÁNYKODÁS­ ­ Az egyik kenyai labdarúgó­­klub tavaly 11 ezer nyugat­német márkát fizetett ki „va­rázslóknak”. Az illetők a mérkőzések előtt látták el különböző tanácsokkal a já­tékosokat és szuggerálták be­léjük a győzniakarást. Egy sportvezető mondta: sajnos, a „boszorkánykodást” nem tud­ják kitiltani futballsportjuk­­ból. ORGIÁK A pireuszi görög bíróság megkezdte Petrosz Tangasz gyáros és két amerikai pilóta ügyének tárgyalását. A vád ellenük, kábítószerek élveze­te, kiskorú lányok megrontá­sa, orgiák rendezése. Állító­lag arisztokraták és neves színészek is részt vettek az orgiákon. NYOLCSZÁZEZER DOLLÁR BÜNTETÉS Az ecuadori parti őrség ha­jói feltartóztatták és egy kö­zeli kikötőbe kísérték a West­port amerikai hajót, amely Ecuador felségvizein halá­szott. Ez a 19. amerikai ha­jó, amely megsérti az or­szág felségvizeit. Az USA előbbi 18 hajójának tulajdo­nosai összesen 800 000 dollár büntetést fizettek ki. NAGYSZABÁSÚ MEGMOZDULÁS További 2000 magas beosz­tású állami tisztviselő csat­lakozott a svéd állami alkal­mazottak sztrájkjához, amely 1945 óta a legnagyobb sza­bású szervezett megmozdulás Svédországban. A sztrájkban 47 000 állami alkalmazott vesz részt. ZAVARGÁSOK Újabb zavargások törtek ki Reggio di Calabriában. A tüntetők követelték a város parlamenti képviselőinek le­mondását, tiltakozásul ami­­­­att, hogy Catanzaro lett az új calabriai tartomány szék­helye. A karhatalom tűzoltó­fecskendővel és nehezen le­mosható vörös festékkel árasztotta el a tüntetőket.

Next