Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-25 / 47. szám
Az április 25-én sorra kerülő országgyűlési képviselő- és tanácstag-választások előkészítésének fontos szakasza a szavazásra jogosult választópolgárok összeírása. A választási névjegyzék hibátlan elkészítése érdekében ezekben a napokban minden lakásba bekopognak az összeíró biztosok, akik csak akkor tudnak eleget tenni feladatuknak, ha messzemenő segítséget kapnak a választópolgároktól. Az összeíró biztosok hétfőn kezdték meg a munkát. Mindazok, akik 18. életévüket betöltötték, vagy azt 1911. április 25-ig betöltik — tehát 1953. április 26. előtt születtek —, akik házasságkötéssel lettek nagykorúak, bár a 18. évüket még nem töltötték be — összeírólapot kapnak. Elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeket az okmányokat mindenki a lehető legrövidebb időn belül kitöltse, ügyelve arra, hogy egyetlen adat se hiányozzék a rovatokból. Fontos, hogy az összeíró ívek minél előbb kitöltve és aláírva rendelkezésre álljanak a választás lebonyolításával, illetve előkészítésével megbízott illetékes szerveknek. E lapokat az összeíró biztos szedi össze. Aki napközben nem tartózkodik otthon, helyes, ha a házfelügyelőt, a lakóbizottság elnökét, vagy éppen a szomszédját, ismerősét bízza meg azzal, hogy továbbítsa az általa kitöltött íveket. A tanács kéri, hogy az összeírólapok kitöltésével senki se késlekedjék, segítse az összeíró biztosok munkáját azzal, hogy gyorsan és pontosan eleget tesz a választások előkészítésével karcsontos kötelességének. Műtrágyán élt a Az elmúlt hónapok folyamán több ezer tonna műtrágya gyűlt össze a BVK I. számú gyáregységének területén. A dolgozók között terjedni kezdett az a csöppet sem lelkesítő hír, hogy termelvényük a kutyának sem kell, s ha ez így folytatódik, az üzem megfullad a saját maga termelte műtrágyahegyek alatt. Ezen a héten azonban megszámláltattak a műtrágyán felnőtt rémhír, más néven „kacsa” napjai, hiszen az összegyűlt műtrágya napjai is szemmel láthatóan megszámláltattak . .. Az Agroker kihúzta a „kacsa” alól a talajt: megkezdte a már korábban megvásárolt műtrágya folyamatos elszállítását. Munkához lát a cölöpöző gép A folyamatos acélöntőmű két év múlva üzemel (Folytatás az 1. oldalról.) A gyárban lassan már nyoma sem marad az üzem régi arcát jelképező lemezsornak. Itt kap helyet az új acélöntőmű. A beruházás fővállalkozója az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat. A felvonulás után sajátos, az országban eddig még sehol sem alkalmazott olasz cölöpöző gép kezdi meg a munkát. Az alapozás után a csarnoképületek vasszerkezetét készítik el. Várhatóan 120 millió forintnak megfelelő munkát végeznek el az építők a rúddrótműnél, az erre fordítandó összegnek. mintegy 8 százalékát költik el az idén. Az acélműnél ,70 millió forint értékű munka elvégzését tervezik, ami a teljes összeg 20 százaléka A folyamatos acélöntőművet 1913- ban üzembe helyezik. Másfelé folyik a Saíak Center térségében épül meg a rúddrótmű. Ezt a területet a Hangony-patak keresztezte. Mintegy két és fél kilométeres szakaszon más mederbe terelték a patakot, így is 400 ezer köbméter feltöltenivaló marad még az építők alapozó munkája előtt. Az év végéig 160 ezer köbméter földet szállítottak a helyszínre a várkonyi tsz homokbányájából. A volt gépállomás területén már építik a felvonulási épületeket. A barakkok, a tisztálkodók és étkezők építése, a teljes felvonulás 24 millió forintba kerül a telepen. Ebből 14—16 millió forint értékű előkészületi munkát már el is végeztek. Egy műszakban 51 ember Az új beruházás előkészülete után 470 új munkaerőre lesz szükség, főként magasan kvalifikált irányítókra. A folyamatos acélöntőhöz mindössze 51 ember kell egy műszakban. Mindenesetre, a leendő korszerű gépsorok irányítói, kezelői a legszorosabb kapcsolatban állnak az építőkkel, mert nem elég, ha külföldön elsajátítják a megfelelő kezelő-irányító mechanizmus alfáját, ómegáját, ehhez az is kell, hogy a most , felépítésre kerülő ipari üzemeknek minden porcikáját tökéletesen ismerjék. Az Ózdi Kohászati Üzemek jövőjét meghatározó nagy beruházás megvalósításához a negyedik ötéves terv időszaka alatt az ÖKÜ 500 millió forinttal járul hozzá. NAGY JÓZSEF Díjnyertes diezatek Huszonhárom fiatal műszaki — mérnök és technikus — szakdolgozatát díjazták a múlt hét végén az LKM-ben. Összesen mintegy 25 ezer forintot fizettek ki jutalom gyanánt a dííjazott dolgozatok alkotóinak. A fiatalok közül három részesült a Kiváló dolgozó cím kitüntetésben és ami ezzel jár, félhavi fizetésének megfelelő pénzjutalomban. negyvenezer női ruha A Miskolci Női Szabó Kisz termékei a külföldi és a belföldi megrendelők körében is népszerűek. Berlinbe több ezer háromrészes kosztümöt, az ÉTEX-nek negyvenezer női ruhát készítenek az idén. ( 4c A Szentpéteri kapui gyermekkönyvtár nem panaszkodhat olvasóira. Amint a képen látható, még a legkisebb kislány is magamegfeledkezve mélyed a könyvbe. Az 543 beiratkozott gyermektaggal működő intézmény nyitva tartási ideje nemrégiben meghosszabbodott, jelenleg délelőtt is nyitva tartanak 10-től 12.30-ig, délután pedig 13.00-tól 17.30-ig. Naponta átlagosan 50—60 gyermek válogat a 3700 kötet között. Kétezer kötettel indultak és az állománynövekedést a könyvtárból kinövő gyerekek baráti gesztusa is elősegítette: nem egy fiú és lány ajánlotta fel gyermekkorának kedvenc könyveit a könyvtár számára. (Ágotha Tibor felvétele) Az Ózdi Kohászati Üzemek 1970-ben 6,2 százalékkal nagyobb termelési értéket hoztak létre, mint 1969-ben. Az értéknövekedést 100 százalékban a termelékenység növelésével fedezte a vállalat. Így a vállalat várható nyeresége 25 millió forinttal lesz több a tervezettnél, és összértékét tekintve 70 millió forinttal múlja felül az előző évit. A vállalat dollárkitermelési mutatója is lényegesen jobb, mint az országos szint. 1970-ben például 41 forint ráfordítással állítottak elő 1 dollár értékű hengerelt árut, míg az országos átlag meghaladja a 60 forintot. Rosszul vizsgáztak a csizmák Külön „részlege] a reklamációk intézésére „Eshet—ázhat!” — a Goulaschki csizma nem engedi át a vizet, hirdették néhány hónappal ezelőtt öles betűkkel az áruházak reklámjai. — A korábbi esztendőknél lényegesen jobb lesz az idén a női csizmák minősége — ígérték ősszel a cipőipar vezetői. Az olcsó, csakúgy mint a drága Bizony nem eshetett, nem ázhatott következmények nélkül, a Goulaschki és kevésbé hangzatos nevű csizmatársai csakúgy mint tavaly, meg tavalyelőtt most is átáztak, levált a talpuk, kitöredezett a bőrük, semmivel sem lettek jobbak a téli csizmák. A Centrum Áruház raktárában embermagasságú csizma- és cipőhegyek várják az elszállítást. Csak csizmából két és fél ezer párat kellett visszavenni, semmivel sem kevesebbet mint az előző évben. A reklamációk is hasonlóak az előző éviekhez: a silány ragasztás nemegyszer pár napos viselés után felmondja a szolgálatot, papírként válik le a talp, fejlik a varrás, a csizmaszár — különösen a műanyagoknál — szivacsként issza a hólét latyakot. Nemcsak az olcsó, műanyagból készült csizmákkal volt sok baj, „levizsgázott” a 600—800 forintos Goulaschki, az olasz fazonra készült harisnyacsizma, a lakklovaglócsizma, és a szemre erős, tartós valódi bőrből varrt is. A kereskedelem is veszít A Centrumban három szakképzett dolgozó teljes munkaidejét a reklamációk intézése, s a visszaszállítás tölti ki. Az improduktív munka azonban ennél jóval több, hiszen a két és fél ezer visszahozott csizmát egyszer el kellett adni a reklamáció után pedig újra foglalkozni kell ugyanazzal a vevővel. Igaz, hogy a kártalanítás összege a gyártó céget terheli, de a kereskedelem is veszít, hiszen elesik az árréstől és forgalmából leírják a vevőnek visszafizetett összeget. Rendelet az ipar védelmében? A rossz csizmákból tehát mindenkinek kára van — legtöbb az iparnak — mégis az ipar tesz legkevesebbet a panaszok megszüntetéséért. Tavaly ősszel, az egyik nagy cipőgyár igazgatója sürgős intézkedéseket követelt a vevők ellen. Hivatkozott az erőszakosan letépett cipőtalpakra, a késsel felhasított varrásokra, vagyis a jogtalan reklamációkra. Hogy ilyen esetek is vannak, méghozzá elég szép számmal, az vitathatatlan. Tél végén, amikor könnyebb lábbelit húzunk, az „élelmesebb” vevők — ismerve a jogos reklamációk nagy számát — kisebb-ragyobb „művi” beavatkozással használhatatlanná teszik csizmájukat, és tavaszi cipőt kérnek helyette. Mégsem mondanánk, hogy rendeleteket kellene hozni — az ipar védelmére. A jogtalan reklamációk ugyanis az ezeknél sokszorta több jogos panaszt ismerve jelentkeznek. S nem volna igazságos, hogy néhány száz ügyeskedő vevő miatt sokezer „ártatlan” vásárló károsodjon. Ha új rendeletre van szükség cipő-ügyben, akkor ez a rendelet az „ügyeskedő”, vagyis az óriási keresletet kihasználó gyárak ellen kell hogy irányuljon. Ha ugyanis az évente 40—50 millió forint értékű kár — ennyibe kerülnek a vevők által visszahozott csizmák — sem kényszeríti a cipőipart termékeinek javítására, a gyártás korszerűsítésére, akkor más módszereket kell találni. PUSZTAI ÉVA Magasabb az átlagkereset A munkaerőhelyzet az építőiparban A Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei Igazgatóságának gondozásában a napokban jelent meg egy kiadvány, amely az építőipar munkaerő helyzetéről és az építőipari bérek alakulásáról tájékoztat. A létszámhelyzetről a következő képet adják a statisztikai adatok: megyénk építőiparában 1970. szeptember 30-án 16 ezer 817 főt foglalkoztattak, 6,1 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Érdekes, hogy a tszek építőipari közös vállalkozásainál volt a legnagyobb a létszámnövekedés, míg a tanácsi építőiparban az előző évhez képest 8,5 százalékos létszámcsökkenés következett be. Az alkalmazottak és a munkások száma emelkedett, bár ez utóbbiaké 2,1 százalékkal jobban. A lassúbb alkalmazotti létszámnövekedés miatt — a tavaly szeptemberi kimutatás szerint — ezer munkásra 242 alkalmazott jutott, s ez öt fővel kevesebb, mint 1969 hasonló időszakában. A szakmunkások száma 8,8 százalékkal, a betanított munkásoké 13,5 százalékkal emelkedett. A munkáslétszám összetétele javult — állapítja meg a kiadvány. A szak- és betanított munkások száma a szak- és szerelőipari szakmákban nőtt a legjobban, a mélyépítőipari szakmában a felére csökkent. Például a lakatos, a központi fűtés-, víz-, gáz- és csővezetékszerelő szakmákban a létszám az átlagot meghaladó ütemben növekedett. Még mindig kevés a mérnök és a technikus. Ezt ismét adatokkal lehet alátámasztani, hiszen tizennégy építőipari szövetkezet közül tizenkettőnél, a nyolc tszépítőipari közös vállalkozás közül pedig hatnál nincs mérnöki képesítéssel rendelkező szakember. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál nyolc technikusi állás már két év óta betöltetlen. Az építőiparban a létszámemelkedés nagy munkaerőmozgással jár. 1970 harmadik negyedévében a felvett dolgozók 28,6 százalékának az előző munkáltatója is az építőipar volt. De továbbra is jelentős a más népgazdasági ágból való átáramlás. Bizonyítja ezt az is, hogy a felvett dolgozók 35,4 százaléka korábban máshol dolgozott. Örvendetes tény, hogy az építőipari munkások átlagkeresete tavaly 4,5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. (béta) MIESZ-alfiíisok A magyarországi vadállomány világszerte híres. Ennek tulajdonítható, hogy az első vadászati világkiállítást országunk rendezi. A haladó hagyományok ápolásához a Magyar Agrártudományi Egyesület B.-A.-Z. megyei szervezete is hozzájárul. Jelenleg Vadgazdaság címen tanfolyamot indított, melynek színhelye a MTESZ-székház, ideje pedig március 1-e, délelőtt 8 óra. Úgy látszik, hogy a közlekedési szakemberek is igénylik a mind szélesebb körű, nem tipikusan szakmai, hanem szociológiai ismereteket. Legalábbis a Közlekedéstudományi Egyesület március 3-ra a MÁV JÜMTI-be szervezett előadása ezt támasztja alá, melynek címe A vezetéssel összefüggő szociológiai problémák, előadója Zabor István.