Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-01 / 257. szám

LEBEGYEV A leningrádi Tóték Tótja Szovjet földön nem lehet ritka név a Lebegyev, sőt a színház- és filmművészet is több ilyen nevű alkotót tart számon. — Nem, nem rokonaim — mondja Jevgenyij Lebegyev, a Szovjetunió Állami díjas népművésze. — De azért a családunkból is van — vagy inkább lesz — szakmabeli: 22 éves fiam most készül a diplomamunkájára. A rende­ző karon végez, a mestere Tovsztonogov. Közbevetem, hogy a kivá­ló színész fiaként, s a világ­hírű rendező segítségével ez a nehéz pálya is bizonyára zökkenőmentes kezdetet ígér. Válasz: — A fiataloknak is megvannak a nehézségeik, összehasonlíthatatlanul töb­bet tudnak ugyan, mint mi annak idején, a tehetséggel sincs baj, de lustábbak. Na­gyon szeretem a fiam és iz­gulok érte, de ezt kimondom. Most találkozunk először, mégis úgy beszél velem, mint régi ismerőssel. Egy idő után kitalálja kérdései­met, s én is be tudom fe­jezni válaszait. Igaz, hogy a kitűnő Jánosi Olga ül kö­zöttünk tolmácsként, akit a színészek méltán tartanak szakmabelinek, de hát nem­csak ez a dolog nyitja. Le­­begyevet jó hallgatni (oly­kor a gyatránál is gyatrább orosz tudással is értem), s jó fordítani is. Röviden és plasztikusan nem kevesebbet hallok, mint a XX. századi orosz és szovjet színháztörténetet. Mennyivel más így, mint ol­vasva. A nagy nevek, Szta­­nyiszlavszkij, Mejerhold, Vahtangov egyszerre hús-vér emberekké válnak. — Klasszikusok, a nagy megújhodás előidézői? úttö­rők — motyogom a közhe­lyeket, mire a színész jóin­dulatúan elmoslyodik. — Most már klasszikusok, de akkor... Az ember soha nem „klasszikusokhoz” csatlako­zik, hanem barátokhoz, azok­hoz, akikkel azonos művé­szetpolitikai, esztétikai néze­teket vall. Engem a híres Kaverin hívott színházba és mégis — az akkor még ismeretlen — Tovsztonogov­­hoz csatlakoztam. (Mint ahogy az ismeretlen rendező húgát vettem feleségül egy negyedszázaddal ezelőtt, s persze nem Tovsztonogov kedvéért...) — Ha jól tudom, Tovszto­­nogovval Tbilisziben talál­koztak? — Előbb találkoztunk, mert együtt jártunk a főis­kolára, de ott alig ismertük egymást. Különben is hama­rabb végzett nálam. Én há­romszor rugaszkodtam neki. Tizenkét éves koromban egyedül maradtam, s nehéz volt az élet. Dolgoztam épít­kezéseken, cukorkagyárban, voltam színházi bútoros. 1940-ben azonban mégiscsak sikerült a diplomát megsze­reznem. Tbilisziben kezdtem, ahol két orosz nyelvű szín­ház volt. Az ifjúsági színház­hoz kerültem, Tovsztonogov pedig a másik (a Griboje­­dov) színházban rendezett. (Most a fia dolgozik ott.) 1946-ig éltünk egy városban, a szoros művészi barátság­ban. Tovsztonogov 1946-ban Moszkvába került, én 1949- ig maradtam, aztán Lening­­rádban találkoztunk ismét. Többször ismétel egy szót, amit a tolmács „mázlistá­nak” fordít. Nos, Lebegyev azért mázlista, mert Gotov­­cev (Sztanyiszlavszkij híres tanítványa) volt a mestere — a most 87 éves pedagó­gussal máig leveleznek —, mert a szovjet színházmű­vészet olyan kiválóságaival dolgozhatott együtt, mint Tolubjev (a Revizor polgár­­mestereként ismerhetjük, s ő játszotta a Don Quijote-ban Sancho Pansát), vagy Mer­­kujev (a Szállnak a darvak­­ban Borisz édesapja), s is­merhette Tairov munkáját. — Láttam Miskolcon a Yermát, ez az előadás en­gem leginkább Tairov szín­házára emlékeztet. A dara­bot nem olvastam, nem lát­tam, de a nyelv ismerete nélkül is megértettem. Kevés szóval sokat, plasztikus meg­oldások ... Sűrű belső tarta­lom. A fiatal Illés István és Tairov rendezői koncepció­jának összevetése kicsit meg­szédít, hiszen Tairovot a XX. század legnagyobb ren­dezőjének tartják. Brecht el­ső szovjetunióbeli megszólal­­tatója, az Optimista tragédia színrevitele s számos más mű fűződik a nevéhez. Le­­begyevnek azonban hinni kell, annál is inkább, mert — ha színházról van szó — kérlelhetetlen a szigora. A színészről már írtak könyvet (Nina Rabinjac), s ő maga — „el akartam ját­szani a szerepet papíron” — Beszemenovom címmel írta meg alkotó munkájának fo­lyamatát.­­ Hogy milyen lehet Lebe­gyev alkotói műhelye? — A Félkegyelmű Rogo­­zsinját kilenc éven át ját­szottam (a bemutatót héthó­napi próba után tartottuk), s csak több év után lett igazi a figura. Az Arturo Ui olvasva idegesített. Aztán rájöttem, hogy másként nem lehetett volna megírni. Egy rongyból, egy széteső em­berből szobrot formál a tö­meg, s aztán ez a fölmaga­sodott báb elkezd uralkodni azok fölött, akik teremtették. — És Tót, a tűzoltópa­rancsnok, akit most Miskol­con is láthatunk, egyáltalán ez a bizarr, sőt abszurd ... — Pillanat! Örkény rea­lista, nem abszurd. Más do­log, hogy a nagyon is reá­lis tartalmat (ti., hogy a fa­sizmus „ne láss, ne hallj, ne szólj” típusú, gondolat- és akaratnélküli embereket ter­mel, illetve ennek módsze­reit) az abszurditásig lehet fokozni. Ez nem árt a reális drámai magnak, sőt! S ezután remek kis tanul­mány következik a Tótékról és Tótról. Most értem meg igazán, hogy mit jelent Szta­nyiszlavszkij módszere, s mit jelent őt ihletetten (a színész szavával élve) prófé­táink Utolsó mondatai ezek: „Az őrnagyot szükségképpen négy darabba kell vágni, hogy a család minden tagját kárpó­tolhassuk a szenvedésekért.” A filmről már nincs idő beszélni, pedig 35 filmben játszott. A magyar közönség a tv-ben sugárzott Egy őrült naplójában láthatta. 1917- ben született. Szabad idejé­ben szobrokat farag (prima­donnákat és boszorkányo­kat), s van egy hajója, me­lyet szorgalmasan ápol, de amivel még soha nem szállt tengerre. GYARMATI BÉLA / Hét végi kalauz Vasárnap délelőtt ezen a hét végén is a fiataloké, gye­rekeké a Bartók Béla Műve­lődési Központ. A hagyo­mányos matiné-előadáson ez­úttal a Vány­a bácsi című szovjet filmet mutatják be. A vetítés 10 órakor kezdő­dik. A Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház számtalan ren­dezvénye között a zenés­táncos összejövetelek a leg­népszerűbbek közé tartoz­nak. A középiskolások ha­gyományos táncdélutánja november 3-án, vasárnap lesz, négy órától várják a fiatalokat. Miskolcon az elmúlt évad­ban láthattuk Kertész Ákos Névnap című kétrészes ko­médiáját, szombaton este háromnegyed tízkor pedig a televízót mutatja be. A József Attila Színház előadásáról készült, felvétel­ről sugárzott műsornak bizo­nyára sok nézője lesz azok közül is, akik a miskolci be­mutatót jól ismerik; a két előadás összevetése is érde­kes lehet. A főszereplő há­zaspárt Horváth János és Szemes Mari játssza, a ren­dező Berényi Gábor. A va­sárnap műsorából két port­rét ajánlunk azok figyelmé­be, akik szívesen járnak mű­helyekben, és nemcsak a mű­re, hanem az alkotó ember­re is kíváncsiak. A Színész­múzeum délután háromkor Gombaszögi Ellát, Vitray Ta­más Ötszemközt című mű­sora pedig Kovács Margit Keramikusművészt mutatja be.­­­c A Miskolci Galéria múlt héten nyílt legújabb kiállí­tása két fiatal művészt m­u­­tat be. Pontosabban együtt állítja elénk azokat a mű­veket, amelyek között bizo­nyára nem egy régebbről is­merős van. Máger­­ Ágnes néhány éve miskolci. Első kiállítása a Libresszóban volt, de azóta is jó néhány tárlaton láthattuk a grafikáit. Marosits István szobrász, de gyakran találkozhatunk új­ságrajzaival is a napi sajtó­ban. A kiállítás délelőtt tíz­től este hat óráig tekinthető meg. Képünkön Marosits István Barátság-kapu című térplasztikája. ★ ★ ★ * A Bredow lovag nadrágja című színes, szinkronizált NDK- filmet azok figyelmébe ajánljuk, akik kedvelik a mozivász­non a kalandot, a vidám, szórakoztató történeteket. Ennek, a XVI. század végén játszódó mesének a jelmondata így hangzik: Mennyi bajt okozhat egy nagymosás! Persze, nem akármilyen műveletről van szó, hanem egy legendás és har­minc éve vizet nem látott, történelmi ruhadarabnak a kitisz­togatásáról. Konrad Petzold rendező a középkori Német­országba vezeti nézőit, akik, míg a főhős hozzájut immár tiszta ruhadarabjához és tisztázza magát az őt ért súlyos vádak alól, a kor emberének életével, szokásaival is meg­ismerkedhetnek. Ezt a filmet a Kossuth mozi vetíti. A másik mű, amit feltétlenül ajánlunk, nem a szórakoztatás jegyében készült. Elia Kazan A látogatók című filmjét korábban a második hálózatban vetítették, ezen a héten került a bemu­tató mozik műsorára. Az alkotó, kitűnő amatőr színészek segítségével megdöbbentő erejű vádiratot készített, tiltakozik az erőszak ellen, amely csak erőszakot, tragédiát szülhet. Képünk jelenet a filmből, melyet a Béke moziban láthat a közönség. Képesítés nélkül Közoktatáspolitikánk egyik legidőszerűbb kérdésével, a képesítés nélküli nevelők helyzetével foglalkozott teg­napi tanácskozásán a Peda­gógusok Szakszervezetének elnöksége. Elemezték azokat a főbb okokat, amelyek eredményeként elsősorban az óvodákban és az általános iskolákban egyre több képe­sítés nélküli nevelőt kényte­lenek munkába állítani. Alá­húzták többek között, hogy ebben közrejátszott az óvo­dai intézményhálózat igen dinamikus bővítése. Az is közrejátszó tényező, hogy a pedagógushivatást az óvo­dákban és az alsófokú ok­tatásban már túlnyomóan nők gyakorolják, s igen so­kan veszik igénybe a gyer­mekgondozási segélyt. Az összes képesítés nélküli 92,9 százalék a községekben dol­gozik. Kis könyvesbolt, de nagy a forgalma Ritkán fordul elő, hogy egy tanács végrehajtó bizott­sága egy könyvesbolt mun­kájával foglalkozzék, aho­gyan ez most Sárospatakon történt. A kérdés napirend­re tűzése egyébként illett ahhoz a gazdag múlthoz, amely a várost évszázadokon át a könyvszeretet és könyv­­terjesztés terén jellemezte. Borsodban összesen hét áfész-bolt és 17 Művelt Nép könyvesbolt végez könyvke­reskedelmi tevékenységet. A sárospataki az utóbbiak közé tartozik, és amint a végre­hajtó bizottság ülésén meg­állapították, működése évről évre növekvő eredményt mutat. Munkájára a keres­kedelmi szempontokat mű­velődéspolitikánk törekvései­vel összehangoló szemlélet jellemző, így egyre több ol­vasóhoz jutnak el Sárospa­takon és a környező közsé­gekben az értékes, szocialis­ta szellemiségű alkotások. Ezzel magyarázható, hogy a bolt egyévi forgalma csak­nem másfél millió forint, éppen kétszerese az öt év­vel ezelőtti bevételnek. Kü­lönösen kiemelkedő ered­ményt ért el az idei könyv­héten az 1973. évihez viszo­nyított 235,6 százalékos for­galmával, amellyel vala­mennyi borsodi könyvesbol­tot megelőzött. Wroclaw csalogányai A világ több országában lépett fel eddig sikeresen az Alsó-Szilézia legnagyobb vá­rosában, Wroclawban műkö­dő negyventagú vegyeskó­­­rus. Az 1966-ban alapított énekkar eddig több mint 250 hangversenyt adott, a többi között Angliában, Ausztriá­ban, Csehszlovákiában, Fran­ciaországban, az NDK-ban és az NSZK-ban. A „Canto­res Minores Vratislavienses” nemrégiben tért vissza újabb, forró sikerű külföldi turnéjáról, az NSZK-beli Kölnből és Aachenből, vala­mint Franciaországból, a­ bordeaux-i nemzetközi zenei fesztiválról. A „wroclawi­ciaországban, az NDK-ban­ban is, ahol bemutatták az európai reneszánsz és ba­rokk kóruszene remekeit, egyebek között Bartlomiej Pekiel Missa Pulcherrimá­­ját. Az együttes sikereinek , egyik leglényegesebb for­rása az énekesek zenei kép­zettsége, ami biztosítja a virtuóz előadásmódot. A kó­rus repertoárján főleg mad­rigálok, a középkor, rene­szánsz és barokk világi és vallásos művei, újabban pe­dig a XIX. és a XX. század kóruszenei alkotásai szere­pelnek. , Péntek Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Népdalok. — 13.45: Avatás előtt. Riport a leninvárosi olefinmű­ről. — 14.00: Születésnapi aján­dék. A hétévesek köszöntése. — 14.25: „Nyitnikék”. Kisiskolá­sok műsora. — 15.00: Hírek. — 15.10: Magyarán szólva. . . — 15.25: Az élő népdal. Répáshuta. — 15.35: Fúvósátiratok. — 15.47: Kóruspódium. A Ganz-MÁVAG férfikara énekel. — 16.00: A vi­lággazdaság hírei. — 16.05: Iro­dalmi kirándulások. Kölcsey Ferenc-emlékszoba Szatmárcse­­kén. — 16.35: Háromféle algíri naptár. Az algériai függetlensé­gi harc évfordulóján. — 16.45: Moldován Stefánia és Udvardy Tibor operettfelvételeiből. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpoliti­kai figyelő. — 17.20: Bemutat­juk új felvételeinket. — 17.44: Mikrofórum. Tékozlók társadal­ma. — 18.03: „lm, itt áll előt­tünk az ékes menyasszony. . .”. Dokumentumjáték. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: A zongoraművészet első aranykora. Ignaz Friedman zon­gorázik. — 20.30: Mindenki könyvtára. Örkény István: Tó­ték. — 21.00: Hírek. — 21.03: Bemutatjuk új operafelvételein­ket. Miller Lajos énekel. — 21.18: Láttuk, hallottuk — a színház­ban és a moziban. — 21.38: Sol­ti Károly nótákat énekel. —­ 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Lalo: Spanyol szimfó­nia. — 22.50: Meditáció — az érettségi fokairól. — 23.00: Egy óra dzsessz. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Operaáriák. Petőfi rádió: 12.00: Algéria énekel. — 12.21: Zenekari mu­zsika. — 13.45: Időjárás- és víz­állásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. —­ 18.20: Barokk muzsika. — 10.13: Nó­ták. — 19.45: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika, n. — 20.25: IJj könyvek. — 20.28: Hú­szas stúdió. Tervek — két nyel­ven. — 21.26: Hangversenynap­tár. — 21.45: Múzeum — víz alatt. — 22.00: Operettrészletek — 23.00: Hírek. — 23.15: Csajkovsz­kij: Az évszakok. — 24.00:—0.10: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés — hírek. — 17.35: Mű­velődés Borsodban. . . A könyv­tárak és az iskolák kapcsolatá­ról. — Új felvételeink. — 18.00: Borsodi Tükör. (A borsodi fo­lyókról jelentjük...; A húskom­binát építésénél. . .; Hanuma. A Leningrádi Akadémiai Gorkij Színház vendégjátéka Miskol­con.) — 18.15: Örökzöld melódi­ák. — Nyugalom? — Az időseb­bek műsora. — Hol töltsük a hétvégét? Túra javaslat és sport­műsor. — A dzsessz kedvelői­nek. Televízió: 17.18: Műsorismerte­tés. — 17.20: Hírek. — 17.25: Hegesztés széndioxid védőgázzal. Szovjet rövidfilm. — 17.45: Ró­lad van szó! Fiatalok önismereti műsora. — 18.15: öt perc mete­orológia. — 18.21­: Látókör: Poli­tikai vitaest a szocialista de­mokráciáról. I. rész: Az állam­polgár és az állami szervezetek viszonya. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A nap­sugár nyomában. V. Az elve­szett víz nyomában. — 20.30: Az öltöző. David Storey tévéjátéka. — 21.45: Jogi esetek. —5 22.25: Tv-híradó 3. Szlovák televízió. 17.10: Hírek. — 17.15: A volgográdi traktor­gyár. Szovjet dokumentumfilm. — 18.10: Vetélkedő. — 19.00: Híradó, majd publicisztika. — 20.00: Ünnepi hangverseny. — 21.20: Híradó. — 21.40: Filmmú­zeum. — 23.10: Sajtószemle. Kiállítások; Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Szőnyi István 50 rézkarca. — Miskolci Galéria (10—18): Máger Ágnes festőmű­vész és Marosits István szob­rászművész kiállítása. — Déry­­né-ház (8—16.30): Régi magyar arcképek. — Herman Ottó-em­­lékház (10—18): Herman Ottó éle­te és munkássága. — Herman Ottó múzeum (10—18): Ember és munka. — Szlovákia népművé­szete. — Műtárgyak megmen­tése. Filmszínházak: Béke (14, 7): Az édes szó: szabadság! I—II. (mb. szí. szovjet, dupla helyár!) — Kossuth (f3, hn5, 7): Bredow lovag nadrágja (mb. szí. NDK). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7) : A nap vége... (svéd). — Fáklya (f5, f7): Ma éjjel kár lenne meghalni! (mb. szi. jugoszláv). — Petőfi (f5, f7): Sötét Torino (szi. olasz—francia). — Szikra (5, 7): Katarina vétke (szi. cseh­szlovák). — Táncsics (5, 7): Föl­támadott a tenger! (szi. magyar). — Hámor (4): Balszerencsés Alfréd (mb. francia). SZOMBAT Kossuth rádió: 8.0:: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Híres törté­netek — nagy egyéniségek. Nagy Katalin cárne és apródja: Ra­­gyiscsev. Történelmi esemény­játék. — 10.00: Hírek. — 10.05: Nikita Magaloff zongorázik. — 11.20: A reggeli aranyvilág. Bó­ka László versei. — 11.30: Ma­gyar muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Népdalok. — 9.00: Hírek. — 9.03: Beethoven, VI. (Pasto­rale) szimfónia. — 9.45: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 10.00: Szabad szombat. — Közben; 11.00: Hírek.

Next