Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-08 / 262. szám
Tolmács nélkül Katowicei patikusok kiállítása Többnyire egy művész kiállításához, egy alkotónak azonos stílust képviselő tárlatához szokott szemünk először ismerkedik azzal a változatossággal, amit a katowicei grafikusok kiállítása jelent. A lengyel testvérváros művészei ugyanis sokan vannak, egyéként legalább két lappal képviseltetik magukat, és ahány grafikus, annyiféle elképzelés, forma, szín és technika, amit elénk tárnak. A grafikát a közönség szempontjából kétarcúnak tartjuk. A modern sokszorosító eljárások segítenek, hogy az ebben a műfajban alkotók képei nagyon sok emberhez eljussanak és miután viszonylag olcsók is, könnyen megvásárolhatók. Népszerű ez a művészeti ág. Másrészt a grafika az, aminek formanyelvét tanulni kell ahhoz, hogy igazán értse is az ember. Megkíván egy bizonyos időt, amíg biztosan meg tudjuk állapítani, hogy ez vagy az a kép jó-e. Nos, ez utóbbi szempontból tanulságos igazán a vendégművészek kiállítása. Az embernek az az érzése, hogy a rendezők szándékosan segíteni akarnak a nézőnek. A nagyon konkréttól, a figurális kompozícióktól vezetnek az elvontabb, mélyebb gondolati tartalmú, eszköztárában talán nehezebben érthető, megfogható, az élményhez a néző fantáziáját, beleérző képességét is igénylő ábrázolásmódig. Ha a látogató hálás ezért a „segítségért”, még nagyobb figyelemmel fogja végignézni a Városi Könyvtár József Attila Klubkönyvtárának kiállítótermében egy hete nyílt tárlatot, és jól jár, mert felismeri, hogy nem erről van szó. A sokféleség csak azt bizonyítja, hogy Katowice abban is „testvér” Miskolccal, hogy sok képzőművész él ebben a városban is. A konkrét emberi viszonzok, szituációk ábrázolása mellett szólnak a képek a munkáról, a környező világról, a sziléziai tájról. Beszélnek az emberről, és — mintegy modern korunk jelképeként — okos társáról, a gépről. De egy-egy művész sajátos képzeletvilágának nyomában járva találkozunk a fantasztikummal, ennek ellenpólusaként a poézissel, vagy éppen a legkézzelfoghatóbb valódisággal. És a nagy anyagban egy képpel legalább, amely előtt hosszasabban is elálldogálnak, ami igazán tetszik, és éppen hozzánk szól. Hiszen minden művészet egyetemes, tolmács nélkül is érthető... (M—) Tornász Jura képének címe: Táj Az Ex libris Kazimierz Mozdzierz munkája. Kiváló fémgyűjtők A Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőházban szerdán a fém- és hulladékanyag-gyűjtésben, annak szervezésében kiemelkedő munkát végző pedagógusokat tüntették ki. Molnár Sándor, az Északmagyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Rövid bevezetőjében szólt arról, hogy az elmúlt iskolai évben a pajtások egymillió hatszázezer forint értékű hasznos anyagot gyűjtöttek, s ezzel jelentősen hozzájárultak az ipar nyeresanyag-szükségletének kielégítéséhez. Megyénk úttörői többek között 738 tonna papírt, 222 tonna textil- és 1747 tonna vashulladékot gyűjtöttek. Az országos gyűjtőversenyben megyénk négy iskolája, illetve úttörőcsapata ért el kiemelkedő eredményt. Ezt követően „Kiváló Fémgyűjtő” miniszteri kitüntetést adtak át 30 pedagógusnak — közöttük kilenc miskolci úttörőcsapat-vezetőnek, gyűjtésfelelősnek. A novemberi Napjaink Féner Tamás bányászportréja látható irodalmi és kulturális lapunk címoldalán; az izmos, erős munkáskar tartotta lámpa mintegy bevilágítja közéletünk és irodalmunk berkeit. (A lap esztétikailag és technikailag — mint ez a felvétel bizonyítja — nemcsak elbírja, hanem olykor-olykor meg is követeli az igényes grafikák mellett a fotót.) Az „induló jegyzet” mintegy mottója lehetne a lap általános törekvéseinek. Akácz László „Beállósok és kovászemberek” címmel arról szól, hogy ne válasszuk a könnyebb ellenállást; tenni, segíteni csak az tud, aki maga is az örökös készenlét — tegyük hozzá, nyugtalanság — állapotában él. A Napjaink mostani számának két kitűnő publikációjáról (melyeket aktualitásuk még izgalmasabbá tesz )külön tanulmányt lehetne írni. Radnóti-stációk címmel Papp Lajos tárja fel — bőséges dokumentáció birtokában, de egészen sajátos módon — Radnóti Miklós életének utolsó emberi, s alkotói szakaszát. Ez a történelmi lecke nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy a költő mit, milyen körülmények között, s miért vállalt. Radnóti számot vetett a halállal, mint Papp Lajos írja „Az utolsó utat, az utolsó énekek útját így, a halálra eltökélten járja végig”. Tanulság: hogyan lehet a gyilkos és törvénytelen korszakban felmutatni az értékek rendjét, a külső és belső tisztaságot. Ugyancsak örömmel olvastuk Oltyán Béla Déry Tiborról írt kéttételes tanulmányát, mely nemcsak a „beavatottaknak” jelenthet élményt, hanem az íróra egyre inkább kíváncsi olvasótömegeknek is. S mindjárt itt említjük meg Iszlai Zoltán Kultúrkör című írását, mely kicsit arra ad választ, hogyan is állunk az olvasó néppel; nem a mozgalommal, hanem az egyszerű olvasó fogékonyságával. A mi véleményünk is az, mint a cikkbeli újságíróé: ezt minden kritikusnak és írónak el kellene olvasnia. És az olvasóvá nevelés ? „Rejteki tapasztalatok” című jegyzetében Nádudvari Anna ír erről, aki egyik csoportvezetője volt az Ady Endre Művelődési Ház által szervezett olvasótábornak. hol és mikor, s főleg miként „kapassuk” rá a gyerekeket az önálló gondolkodásra, milyen a szellemi arculata egy alkalmi gyermekközösségnek? — és sorolhatnánk tovább azokat az izgalmas kérdéseket, melyeket Nádudvari Anna említ. Felelni nem könnyű, s nem is lehet egyértelműen. De hogy jobban meg kell fogni a gyerekek kezét — akiktől sokat várunk és kérünk —, az nem lehet kétséges. Tanítani kell őket és tanulni kell tőlük. Gazdag a lap kritikai rovata, igényes a versválogatás és a grafikai anyag. „Kitekinthetünk” a kárpátukrajnai magyar irodalomra és hagyományaira, találunk izgalmas olvasmányt Fekete Gyula tollából (Egy korty tenger) s egy esszét (Ároktő, 1944), melyben Gulyás Mihály — történelmi tanulságaival együtt — eleveníti fel a felszabadulás három évtizeddel ezelőtti eseményeit. Gv— November 11-én, hétfőn Veszprémi nap a rádióban A rádió november 11-i „veszprémi napján” mintegy 14 óra terjedelemben, jelentős részt élő adásban a Kossuth és a Petőfi hullámhosszán veszprémi műsort közvetítenek. Veszprém különböző pontjairól már hajnaltól élő közvetítésekben jelentkeznek a rádió munkatársai. Délelőtt az ősi iskolavárosból, nagynevű hajdani diákok tanulmányainak színhelyéről sugároznak irodalmi összeállítást. A délelőtti „kulturális krónikában” költőkkel, pedagógusokkal, újságíróikkal, orvosokkal, levéltárosokkal beszélgetnek, Veszprémből jelentkezik ezúttal a „Ki nyer ma?”. A szakemberképzésről, a vegyipar és a kutatás együttműködéséről lesz szó abban a műsorban, amely a Nehézvegyipari Kutató Intézetet, a Vegyipari Egyetemet, a fűzfői Nitrokémia és a Péti Nitrogénművek vezető munkatársait kapcsolja össze. Ugyancsak ezen a délutánon dr. Polinszky Károly oktatási miniszter védnökségével Veszprémben, Keszthelyen, és Tihanyban dolgozó és fővárosi tudósok várják a meghívott közönség kérdéseit a „tudományos stúdió” vendégeként. Néhány veszprémi zenei műsor elhangzása után Simon István vezetésével nyilvános irodalmi estet tartanak. Este a veszprémi Petőfi Színház művészeinek tolmácsolásában Lengyel József „Újra a kezdet” című drámáját hallhatjuk. Az író nem partner? A Magyar Ifjúság (1974. november 1.) „Mi beteg, ki beteg?” című interjújában tíz — a magyar labdarúgásban közvetlenül érdekelt — ember mondja el véleményét Végh Antal „vékony, mindössze 175 oldalas könyvecskéjéről”. A riporter először a szerzőt faggatja. Egyik kérdése különösen izgalmas: — „Honnan vette a bátorságot, hogy a labdarúgásról írjon?” ** Lám csak, a könyvet olvasva erre nem is gondoltunk. Honnan veszi egy magyar író a bátorságot 1974-ben, a saját hazájában, hogy a fociról írjon? Nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük, hogy az írók már olyanok, akik sok mindenhez bátorságot vesznek. Ilyen volt már (jóval a futball és Krisztus előtt) például Arisztophanész is ... Na de csak koptassák a tollakat, nekünk nem partnereink. Kiknek? Itt álljunk meg egy pillanatra. Jól emlékszem, s gondolom, mások sem felejtették el, hogy mikor Végh Antal néhány évvel ezelőtt megírta a Valóságban penészleki riportját (az írás egy szabolcsi kisközség szociális elmaradottságáról szólt), a helybéli „edzők” és „kapitányok” ugyanazt mondták, amit most a labdarúgás egyik vezéregyénisége: Végh nem partner. Mint bebizonyosodott, az ilyesféle arisztokratikus elzárkózás nem szerencsés dolog. Nem kedvez ennek a magatartásnak a társadalmi közeg, melyben élünk. De hát miért nem partner Végh Antal? Mert nem focista? Nem ismerik, nem is látták vagy csak pár percet beszéltek vele? Talán a könyveit sem olvasták? Az az érzésem, hogy nálunk sokan úgy tesznek, mint Flóri. A magyar labdarúgás egykori büszkesége ugyanis így nyilatkozik: „...nem olvastam el az egész könyvet, csak azokat a passzusokat, amelyek engem érintenek.” (A magyar foci helyzete nem érinti, csak néhány passzus.) Sokan megkérdezik, hogy ért-e egyáltalán Végh Antal a futballhoz? Annak ellenére, hogy az író a riporter „kerösztkérdésére” vállalkozna-e egy tudósítás megírására, amit közvetlenül a mérkőzés végeztével kellene telefonba mondani, pontosan 60 sorban — igennel válaszol, nem ez a leglényegesebb. A fontos az, hogy a közélethez (márpedig a futball különböző vonatkozásai nálunk ebbe a szférába tartoznak) van-e fogékonysága, milyen szándékkal és mekkora felelősséggel nyúl a témához. Így vizsgálja a kérdést, nehéz lenne tagadni az író partnerségét. Aki persze tévedhet, túllőhet a célon, és lőhet ágyúval verébre. Akit ennélfogva felelősségre is lehet vonni. Csak egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni megnyilatkozásait. (gyarmati) ] A névadó: Váci Mihály Váci Mihálynak, a közelmúltban elhunyt szabolcsi származású költőnek nevét vette fel a Tiszavasvári Gimnázium. A névadó ünnepségen dr. Margócsy József, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatója méltatta a fiatalon elhunyt költő életét, munkásságát, majd a gimnázium énekkara, irodalmi színpada, a nagyközség pedagógus kórusa adott műsort. Ez alkalommal a gimnázium tanulói találkoztak Váci Mihály hozzátartozóival. Búcsú az iskolai csengőtől A lengyelországi Poznan egyik iskolájában az óraközi szüneteket jelző megszokott csengetés helyett fényjelzést vezettek be. Az órák kezdetét a folyosókon elhelyezett különleges lámpák felgyulladása jelzi. Az újítás mind a diákok, mind a tanárok körében kedvező fogadtatásra talált. Puccini Szombattól a rádióban megismétlik a Puccini művészi pályája című előadássorozatot a november 29-én kezdődő Puccini-ciklus előz operai menyeként, amelynek keretében a szerző halálának S0. évfordulója alkalmából szinte valamennyi Puccini-opera elhangzik. PÉNTEK Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Nóták. — 13.45: A főváros vonzáskörében. Marton János riport] ar II. rész. — 14.00: Csicseri bolt. A Gyermekrádió műsora. — 14.25: „Nyitnikék”. Kisiskolások műsora. November 7.— 15.00: Hírek. — 15.10: Magyarán szólva. Grétsy László és Bélley Pál műsora. — 15.25: Kóruspódium. A Józsefvárosi Kamarakórus énekel. — 15.35: Magyar fúvószene. — 15.49: Az élő népdal. Patvarc. Dr. Manga János műsora. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Pedagógusok. Kelemen Kata műsora. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Mozart: D-dúr hegedűverseny. K. 218. — 17.47: Láttuk, hallottuk — a színházban és a moziban. — 18.07: ,,Fehér éjszakák”-fesztivál Leningrádban. — 18.43: József Attila verseiből. — 19.00: Esti Krónika. T— 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Világjáró írók. Irodalmi összeállítás. — 20.30: Hírek. — 20.33: Benkő Dániel lanton játszik. — 20.45: A pódiumon Sylvie Vartan. — 21.26: Háttérbeszélgetés. Külpolitikai műsor. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Ady Endre—Bartók Béla: Három őszi könnycsepp. — 22.55: Meditáció — egy új szakma emberi kapcsolatairól. — 23.05: Népdalcsokor. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Éji zene. Petőfi rádió: 12.00: Zenekari muzsika. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Zord folyó. Siskov regényének rádióváltozata. — 19.22: Új könyvek. — 19.25: Jekatyerina Novickaja zongoraestje. — Közben: 20.00: Esti Krónika II. — 21.00: Citeramuzsika. — 21.15: Katedra. Pedagógusok műsora. Jutalmazás, büntetés. — 21.35: Páholyból. Tudósítások a könnyű múzsa otthonából. — 22.35: Októberben hallották először . . . Tánczene. — 23.00: Hírek. — 23.15: Ys királya. Részletek Lalo operájából. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsorismertetés — hírek. — 17.35: Művelődés Borsodban . .. Film és oktatás. — 18.00: Borsodi Tükör. (Az éves terv befejezése előtt az Avas Bútorgyárban. Kohász Galéria nyílt Miskolcon. Befejeződtek a pályaválasztási vetélkedők.) — 18.15: Új felvételeink. — Művészportrék. Bemutatjuk Lázár Katalin színművésznőt. — Hol töltsük a hétvégét? Túrajavaslat és sportműsor. — A dzsessz kedvelőinek. Televízió: 17.13: Műsorismertetés. — 17.15: Hírek. — 17.20: A Vahs folyó völgye. Szovjet rövidfilm — 17.45: Az öröklődés titkai. II. rész. Szakasztott az apja... — 18.25: Öt perc meteorológia. — 18.30: A megvalósulás útján. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A napsugár nyomában. Ismeretterjesztő filmsorozat. VI. rész. Jégkorszak az Egyenlítőn. — 20.30: Gulliver a törpék országában. Szatíra Jonathan Swift regényéből. — 21.40: Rendezte: Horváth Ádám. Vitray Tamás műsora. — 22.10: Tv-híradó 3. Szlovák televízió: 14.55: VSS Kosice—Slavia Praha labdarúgómérkőzés. — 16.50: Hírek. — 16.55: Mese. — 17.15: Kerületeink életéből. — 17.50: Tv-híradó. — 18.00: Esti mese. — 18.10: önök kérték. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Kisfilmek. — 20.35: Szeretni az embert. Szovjet film I. rész. — 22.05: Szerpentinek I. rész. — 22.30: Vidám divatbemutató. — 23.10: Az orosz és a szovjet zene napjai. Miskolci Nemzeti Színház (7): Yerma. Vörösmarty bérlet. Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Műtárgyak megmentése. — Miskolci Galéria (10—18): Máger Ágnes festőművész és Marosits István szobrászművész kiállítása. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Battonyától Nemesmedvesig. Bélyegkiállítás. — Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. — Szlovákia népművészete. — Herman Ottó-emlékház (10— 18): Herman Ottó élete és munkássága. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Nagyezsda (mb. szí. szovjet). — Kossuth (f3, hn5, 7): Halló, itt Iván cár! (mb. szí. szovjet). — Hevesy Iván Filmklub (f5, 17): Iván gyermekkora (mb. szovjet). — Fáklya (f5, 17): Ne hagyd magad, Pitkin! (angol). — Petőfi (15, 17): Légy jó mindhalálig! (magyar). — Szikra (5, 7): A harmadik tettes (szí. NDK). — Táncsics (5, 7) : Kabaré (szí. zenés amerikai, 16 éven felülieknek!). — Hámor (4): Jelbeszéd (szí. magyar). SZOMBAT Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Lányok, asszonyok. — 842. Virágénekek. — 9.00: A szovjet gazdasági reform. Iv. rész: Változások a tervezésben. — 9.10: Barokk muzsika. — 10.00: Hírek. — 10.05: Légy erős. Yuta! Dagnija Zigmonte rádiójátéka. — 11.09: Pillangókisaszony. Részletek Puccini operájából. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Kamarazene. — 9.00: Hírek. — 9.03: Az érszűkületről.— 9.08: Részletek Suppé: Pajkos diákok című operettjéből. — 9.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.00: Szombat délelőtt. — Közben 11.00: Hírek.