Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

Meddig él a múlt? Híd a senki földjén Gulyás Mihály új könyve „A KPM Közúti Igazgatósá­gának­­ l­eletet« a mikepercsi 11. Rákóczi Ferenc Mgtsz rob­­bantóosztaga végrehajtotta 1984 novemberéiben. Az 57 esztendős hid ,megszűnt létezni*. Abszurd vég...” — fejezi be Gulyás Mihály a Híd a senki földjén című új könyvét. Azt a köny­vet amely éppen ennek a hi­dasnémeti Hernád-híd meg­mentésének a történetéről szól. Negyven évvel ezelőtti ese­ményekről, amikor szintén robbantottak de micsoda kü­lönbség van a két robbantás között... A vidéknek annyira fontos régi „ objektum’* azért ítéltetett halálra, mert új épült helyette. Az író, aki a vidék szülötte, árnyalataiban is na­gyon fontosnak tartja a múlt és jelen ismeretét.­ ­ Az újságíró indult el 1969-ben, véletlenül talált rá egy régi, sárral bevert táb­lára. A véletlenek irányíta­nák az embert még az ok­szerűség felé is? — A könyvet azzal kez­dem, hogy „A háború a vé­letlenek birodalma”. De az a nyomozás, amelyre több mint 25 évvel ezelőtt adtam a fe­jemet, már nem véletlen, és ahogyan írom is: „Nincs minden tanulság nélkül”. Az eredményként Hidasnémeti­ben született egy másik em­léktábla, a Hernád-híd „is­meretlen” megmentőjének a tiszteletére. Egy hazáját sze­rető magyar katonának ál­lítottunk emlékművet, sok magyar katonának, aki el­pusztult, mert gyűlölte a pusztítást. Végvári János, a korabeli reguláris hadsereg fiatal hadapród őrmestere nem akart meghalni. Csak éppen nem tehetett mást, mint amit tett: a háború utolsó napjai vitték maguk­kal. — Az oknyomozás igaz­ságkeresésről szól. Miért ennyire fontos éppen ennek a hídnak a története? — Megkérdeztem annak idején a tanítót, aki 20 éve ott él, nem ismerte ezt a történetet. Sok százszor át­ment a régi hídon, és nem olvasta el a táblát, ami raj­ta volt. Nagyon fontos lett volna pedig, hogy legalább ő tudja, hogy mi történt, hogy elmondja a gyerekeknek, a fiataloknak, akik itt szület­tek és itt nőttek fel. A há­borút járt embereknek, leg­alább nekik pontos tudásra van szükségük, mert külön­ben üres marad a szó.. — Hány éves volt a há­ború idején? — Tizenöt és fél, amikor a közeli szülőfalum, Garad­­na fölött elzúgott a front, úgy élveztem, mint minden suhanc. Csak a lövöldözést hallottam, nem láttam egy katonát sem elesni, kíván­csiság, kalandvágy vitt — egészen pontosan emlékszem — egy üteg közelébe is. Több kilométerre lőttek, és érde­kes volt messziről figyelni, hogy a távoli tanyáról apró hangyák szaladtak ki a be­csapódásokra. Emberek vol­tak. Katonák, akik, remé­lem, ma is élnek. A gye­rekkori emlékek nagyon erő­sek, meghatározóak. A há­ború után több, mint húsz évvel már egészen másfajta kíváncsiság munkált ben­nem. Hogy meg tudom-e szó­laltatni a múltat, szóra tu­dom-e bírni az eltelt 25 esz­tendőt? Nem volt könnyű, de azt hiszem, sikerült. Azért mondom, hogy hiszem, mert a teljes bizonyosság ma már csak egy-két öreg emléke­zetében létezik. Az ott élők nem hittek nekik, de a té­nyek makacs dolgok. — A könyv izgalmas, de az olvasónak — ha már be­szélgetünk — mondjuk el: hogyan is maradt meg te­hát az a híd? — Nemhogy egy, a csapa­tok haladása szempontjából olyan fontos hidat, de még az átereszeket is felrobban­tották a visszavonuló néme­tek. Aláaknázták ezt is. Olyan irdatlan mennyiségű robbanóanyaggal, ami nem­hogy egy építményt, de az egész települést a levegőbe repítette volna. A gyújtózsi­nórt a németekkel együtt visszavonuló magyar egység egyik fiatal katonája vágta el: egy órán belül agyonlőt­ték érte, de annyi idejük már nem volt, hogy vissza­menjenek, és mégis meg­semmisítsék a hidat. Ez a fiú, aki gyűlölte a pusztí­tást, hős volt. Lehet, hogy nem fogalmazta meg magá­nak; a háborút csak meg lehet előzni, mert ha bein­dul a pusztítás irtózatos gé­pezete, annak az ölés a ter­mészete, és nem az élet. De emlékeznünk kell egy em­ber személyében is sok-sok, hasonlóan elpusztult fiatal életre. Figyelünk-e eléggé arra, hogy mennyi katona­hősünk van? Emlékmű és tisztelet jár nekik. M— A rádióban hallottuk Szovjet rockopera A zeneszerző, az alig 40 éves Alekszej Ribnyikov ugyan nem tiltakozik a magyar műfaji megjelölés ellen, de szerényen megjegyezte: eddigi zenés szín­padi műveit zenés játékoknak, musicalnek nevezi. A Kossuth rádió hétfő esti bemutatóját , a Mentsvár címet kapta, ere­detileg pedig a Juno és Avosz címet viseli — operának neve­zi. Szerzőtársa, Andrej Voz­­nyeszenszkij írta a verseket, a szöveget. Fordítója, Veress Miklós kitűnően oldotta meg nem könnyű feladatát. A Rá­dió Dalszínházának ezt a be­mutatóját Bolba Lajos szer­kesztette és rendezte, a zene­szerző segítségével. A világ rockopera-termése szívesen nyúl történelmi té­mákhoz, gondoljunk csak például a Jézus Krisztus szupersztárra vagy az Ist­ván, a királyra. A szovjet szerzőpáros két évig dolgo­zott a művön, de a moszk­vai színház „nem hittel el, hogy el is lehet játszani”, ezért először lemezre vették, ami megtette a hatását. A moszkvai színházi bemutató nagy siker volt, aminek az a magyarázata, hogy a mű orosz zenei gyökerekből táp­lálkozik. Emellett a zenei műfajok, stílusok, szinte az aranymetszés szabályait kö­vetve, elválaszthatatlanul egybeforrnak, zavartalan egy­séget alkotnak. Ami a hang­­szerelést, a hangzást illeti, Ribnyikov egyaránt használ népi hangszereket és szin­tetizátorokat, kórust és szim­fonikus zenekart. A cselekmény 200 évvel ezelőtt, I. Sándor cár korá­ban játszódik. Rezanov sa­ját költségén kicsiny hajó­flottát épített, hogy Kalifor­niába utazzék, s itt segítse elő az orosz—amerikai kap­csolatokat. Azt akarja, hogy a két birodalom ne vonul­jon harcterekre, hogy örök­ké csendes legyen a Csen­des-óceán, amiért a világ há­lás lesz. Egy kaliforniai ke­reskedő úgy vélekedik, hogy az orosz küldöttség útja tör­ténelmi jelentőségű. A kor­mányzó azonban diszkrimi­nációs intézkedéseket hoz: az orosz kereskedők bizonyos árukat nem cserélhetnek, il­letve nem vihetnek ki. A kormányzó lányának a gróf iránti szerelme enyhíti a gróf gondjait. Hamarosan halálosan megbetegszik. Az érte suttogott, mondott spa­nyol imák ritmusa a szív hangjaira épül. Az üstdobok felerősítik ezt a ritmust, a könyörgés követeléssé neme­sül. A gróf azonban meg­hal. A kormányzó lánya ko­lostorba vonul, húsz év múl­tán hunyja le örökre a sze­mét. Emlékük azonban még több, mint másfél száz év után is mint két mécses vi­lágít nekünk... A két hajó, a Juno és az Avosz visszatér Oroszország­ba. Andrej Voznyeszejszkij Avosz című költeményéből született ez a kivételes szín­padi alkotás. Egyetemi ta­nulmányaim idejéből emlék­szem, hogy ezt a szót igen nehéz visszaadni ugyanígy, egyetlen szóval magyarul. Az „orosz” kifejezést, az orosz akkor használja, ha már a remény is elveszett, legfeljebb egy utolsó ments­vár lehetséges, amely tulaj­donképpen már csak a re­ményvesztett ember tudatá­ban létezik... * A Mentsvár című rockope­rát a rádió 3. műsora a jö­vő szerdán, 20 órakor meg­ismétli. O. J. Rendezvénysorozat Izsó Miklós emlékére Az egykori Disznóshorvá­­ton született Izsó Miklós, akinek halála 110. évfordu­lóján Izsófalván május 29. és június 7. között rendez­vénysorozat keretében emlé­keznek meg a nagy szobrász­­művészről. Szerdán délelőtt megko­szorúzták Izsó Miklós szob­rát a község főterén. Dél­után dr. Csontos Jánosné nyitotta meg a szobrászmű­vész munkáinak reprodukci­ós kiállítását a helybéli mű­­gvelődési otthonban. Ma dél­előtt, gyerekfoglalkozás ke­retében Filek András, a mű­velődési ház igazgatója is­merteti Izsó Miklós életét és munkásságát dia- és film­vetítéssel egybekötve. Va­sárnap a templomban Si­mándi József Kossuth-díjas operaénekes és Kovács End­re orgonaművész ad hang­versenyt. Június 5-én, szer­dán a művelődési házban vetélkedőt rendeznek a fia­talok részére Mit tudsz Izsó Miklósról? címmel. A filmmúzeumi sorozatban hétfőtől szerdáig este 7-től, június 13-tól 19-ig délután há­romnegyed 5-től vetítik a Kossuth moziban Roman Polanski Vámpírok bálja című film­jét. Képünkön a két főszereplő: Sharon Tate és Roman Polanski. Nemesfém-felvásárlási akció csak 2 napig - fővárosi becsüs jelenlétében - az Óra- és Ékszer-kereskedelmi Vállalat boltjában: Miskolc, Rákóczi F. u. 2. 1985. JÚNIUS 4-ÉN ÉS 5-ÉN Arany- és ezüstékszereit, -tárgyait tört- és fazonárban a legmagasabb napi áron vesszük át Öntől! MOST ÉRDEMES eladni az aranyat és ezüstöt. Drágakővel díszített ékszereket is átveszünk! A pedagógusnap alkalmából Kitüntetések (Folytatás az 1. oldalról) A pedagógusnap alkalmá­ból érdemes és eredményes munkásságukért a követke­zők kaptak kitüntetést: A Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapta: Arnóczky Já­nosné technikai dolgozó, Zalka M. Gépipari Szakközépisk.; Ba­jusz Imre igazgató, 4. Sz. Ált. Isk.; Barta Péter igazgató, Eg­­ressy Zeneiskola; Bartha Mária tanár, Herman Gimnázium; Bánkúti Lukácsné óvónő, Po­zsonyi u. napk. otth­. óvoda; Berecz Árpádné tanító, 10. Sz. Ált. lak.; Bodnár Sándor fűtő, 12. Sz. Ált. Isk.; Borsos Árpádné óvónő, Hajós I. u. napk. otth. óvoda; Bölcsházy Jánosné tanár, 42. Sz. Ált. Isk.; Csizmár Béláné dajka, Árpád u. 4/a napk. otth. óvoda; Csordás Lajos tanító, körzeti ált. isk., Parasznya; Csubri Károly tanár, Villamos­ipari Szakközépiskola; Czimbal­­mos Istvánná igazgatóhelyettes, Dolgozók Általános Iskolája; Daróczi Zoltánná tanító, 22. Sz. Ált. Isk.; Daróczy Leventéné igazgató, 2. Sz. Kisegítő Iskola; Dudás Magdolna iskolatitkár, Gyermekváros; Engelthaler Ist­vánná tanár, 37. Sz. Ált. Isk.; Eperjesi Lászlóné szakács, se­lyemréti napk. otth. óvoda; Ér­­sekcsanádi István tanár, szak­­felügyelő, 2. Sz. Ipari Szakkö­zépisk.; Farkas Józsefné óvónő, Mednyánszky u. napk. otth. óvoda: Fábián József tanár, Ki­lián György Gimnázium; Fábri Ferencné vezető felügyelő óvó­nő, Kulich Gy. u. napk. otth. óvoda; Fodor Andrásné igaz­gató, 1. Sz. Ált. Isk.; Forgács Kálmán tanár, ált. Isk.; Mályi; Fülöp György tanár, szakfel­ügyelő, 100. Sz. Ipari Szak­munkásképző ; Gajdán Józsefné dajka; Vándor S. u. napk. otth. óvoda; Galli József tanár, 13. Sz. Ált Isk.; Garadnai Ferenc igazgató, 36. Sz. Ált. Isk.; Ge­csei Jánosné tanító, 1. Sz. Alt. Isk.; Gönczi Ferencné élelme­zésvezető, Kacsóh P. u. napk. otth. óvoda; Hajtós Józsefné vezetőóvónő-helyettes, Marx K. u. napk. otth. óvoda; Havasiné Várhegyi Katalin óvónő, Kos­suth Gimnázium 2. sz. gyak. óvoda; Házi Jánosné technikai dolgozó, Építőip. Szakközépisk.; dr. Herendiné Ország Katalin igazgatóhelyettes, 34. Sz. Alt. Isk.; dr. Hevesvári Imre tanár, Fáy András közgazd. Szakkö­zépisk.; Homola Jenő gazd. ve­zető, II. Sz. Óvodai Gazd. Szer­vezet; Huth Jenő nevelési szólg. vezető, Igazságügyi Min. Bün­tetővégrehajtó Intézete; Ivády Vilmos tanár, Zrínyi Ilona Gim­názium; Jobbágy Ottóné tanár, Móricz Zs. Alt. Isk., Szikszó; Jónás Béla műszaki tanár, 101. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet; dr. Juhász Barnabásné tanár, Kossuth Gimnázium; Ju­hász Tiborné ügyv. alkalmazott, 100. Sz. Ipari Szakmunkásképző; Kala Ferencné tanító, 11. Sz. Alt. Isk.; Kassai Lászlóné köny­velő, 114. Sz. Sp. Szakmunkás­­képző; Kazinczy László tanár, 1. Sz. Ipari Szakközépisk.; Kál­mán Károl­yné könyvelő, 1. Sz. Iskolai Gazd. Szervezet; Kere­kes János karbantartó; Kohó­ipari Szakközépisk.; Kiss Pál Jánosné tanár. Zrínyi Ilona Gimnázium; Kiss Albertné sza­kács, Stadion u. 47/a. napk. otth. óvoda; Kiss Sándorné tanár, Fáy András közgazd. Szakközépisk.; Kovaliczky Etelka tanító, 42. Sz. Ált. Isk.; Kovács Lajosné tech­nikai dolgozó. 7. Sz. Ált. Isk.; Köszegfalvi Istvánná vezető óvónő. Árpád u. 4 a. napk. otth. óvoda; Krakkai Józsefné tanító, 43. Sz. Ált. Isk.; Krecz Klára tanár. ált. isk.; Ernőd; Krizsán Lászlóné iskolatitkár, 1. Sz. Sp. Szakközépisk.; Kun Jánosné tanár, Zalka M. Gépipari Szak­középisk. ; Kuszmann Károlyné tanár, 20. Sz. Ált. Isk.; Lázár Józsefné tanár. 16. Sz. Ált. Isk.; dr. Lénárt Béla tanár. ált. Isk.; Szirmabesenyő; Lórik Ernőné vez. óvónő. Sajóbábony. napk. otth. óvoda; Lukács Antalné gazd. ügyintéző. 3. Sz. Ált. Isk.; Márku Lászlóné technikai dol­gozó, 19. Sz. Ált. Isk.: Mező Istvánná tanár, 39. Sz. Ált. Isk.: Miklós Pálné dajka. Bársony J. u. 27. napk. otth. óvoda; Nagy Árpádné gazd. vezető, 3. Sz. Isk. gazd. szerv.: Nagy Gézáné tanár, 30. Sz. Ált. Isk.: dr. Nagy József igazgatóhelyettes, Mezőg. Szakmunkásk. Isk.: Nádasi Márta tanár-szakfelügyelő. 6. Sz. Ált. Isk.: Németh Ilona tanító, Móricz Zs. Ált. Isk.: Szikszó; Nyerges Emilné tanító. 6. Sz. Ált. Isk.: Nyíri Józsefné dajka; Kacsóh P. u. napk. otth. óvo­da: Osgyáni Zoltánná tanár. Földes F Gimnázium; Paszter­nák Gusztávné tanár. Dolgozók Gimnáziuma; Pavlyás Árpádné gyógyped. tanár. 2. Sz. Kisegítő Iskola: Pásztor László dajka. Lévay u. napk. otth. óvoda: Pecsét Tibor tanár 34. Sz. Ált. Isk.: Polcz Ágnes Viola gazd. vez., Kisegítő Iskolai Gazd. Szerv.: Rózsahegyi Lászlóné vezetőóvónő-he­lyettes, Lorántffy u. napk. otth. óvoda: Sallai- Boldizsár Jánosné isk. titkár, 7. Sz. Alt. Isk.; Sarka Ferencné tanár, Gyermekváros; Sárosi Sándorné óvónő, Kacsóh P. u. napk. otth. óvoda; Sereg János tanár, Zeneművészeti Szakkö­zépisk.; Seres Bálintné tanár, 6. Sz. Alt. Isk. Schósz Szilárd tanár, 104. Sz. Ipari Szakm. In­tézet; Soós Zoltán tanár, 100. Sz. Ipari Szakm. Intézet; Szabó János igazgató, Építőipari Szak­középisk. ; Szadai Gyuláné óvó­nő, Kassai u. napk. otth. óvo­da; Szarka Jánosné munkavé­delmi felügyelő, Műszaki Ellátó Szervezet; Szentpéteriné Kovács Katalin vez.-helyettes óvónő, szakf., napk. otth. óvoda, Nyék­­ládháza; Széplaki Ede szem. előadó, 100. Sz. Ipari Szakm. Intézet; Szikora Ferencné ta­nár, Földes F. Gimnázium; Szi­lágyi Lászlóné tanító, 26. Sz. Ált. Isk.; Szűcs Barnabásné igazgató, ált. isk., Hernádnéme­­ti; dr. Szűcs Lajos osztályve­zető-helyettes, városi tanács művelődési oszt.; Takács Imre szakoktató, 101. Sz. Ipari Szakm. Intézet; Thodory Csaba mér­nök tanár, Építőipari Szakközép­isk.; Timkó István igazgató, 32. Sz. Ált. Isk.; Tolnay Ferenc igazgató, középiskolai kollégi­um; Torma Béla szakoktató, 104. Sz. Ipari Szakm. Intézet; Tóth József mérnök tanár. Ko­hóipari Szakközépisk.; Tóth Jó­zsefné vezetőhelyettes óvónő, József u. napk. otth. óvoda; Tóth Lajosné tanár, 1. Sz. Ipari Szakközépisk.; Tóth Sándorné dajka, Bársony ,1. u. 27. napk. otth. óvoda; Ujhelyi Tiborné tanító, 40. Sz. Alt. Isk.; üveges Józsefné raktáros, 100. Sz. Ipari Szakm. Intézet; Vadnai András­né élelmezésvezető, Felszabadí­tók u. napk. otth. óvoda; Ver­tig Józsefné tanító, 11. Sz. Alt. Isk.; Vidó Miklósné igazgató­­helyettes, 19. Sz. Ált. Isk.; Winter Bertalanné dajka. Kato­wice u. napk. otth. óvoda: Vi­­rágh Endre tanár, Zeneművé­szeti Szakközépisk.; Vucskó Sándorné tanár, 21 Sz. Ált. Isk.: Závodszkyné Erdélyi Ágnes ta­nár, 14. Sz. Ált. Isk.: Zsuponyó Miklósné tanár, 20. Sz. Ált. Isk. Miniszteri dicséretben nyolcvanhárman részesültek. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Tóth Józsefné, a 34. Sz. Általános Iskola tanára. A Szakszervezeti Munkáért oklevelet Ambrózy Béla, a 2. Sz. Ipari Szakközépisko­la tanára, Boros Ágnes, az Egészségügyi Szakközépisko­la tanára és Bunász István­­né, a Sütő János utcai nap­közi otthonos óvoda vezető óvónője érdemelte ki. Orgonakoncert Holnap megkezdődik az idei Collegium Musicum hangversenysorozat. Az idő­pont rendhagyó — a jövő­ben, akárcsak eddig, tovább­ra is hétfőnként lesznek or­gonahangversenyek az ava­si templomban —, egyébként minden a tervezett és meg­hirdetett program szerint zajlik. Azaz: az est szólistá­ja Molnár Viola, közremű­ködői a Nagy Ferenc vezet­te Albinoni Kamarazenekar tagjai. A koncert 8 órakor kezdődik.

Next