Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)
1917-02-01 / 25. szám
Szerkesztőség: ELŐFIZETÉS ÁRA: Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. fi K. e^yTótpra 2. K. SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. Egyes szám ára 10 miér. A kiadóhivatal telefonja: 81, Szeged, 1917, VI. évfolyam, 25. szám. Csütörtök, február 1. BÉCS, január 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tekintettel a békeajánlatnak az ellenfél által történt rideg visszautasítására, valamint az abból származott szükségességre, amelynél fogva a háborút fokozott erővel kell tovább vinni és azt minden — még a legélesebb harci eszközök alkalmazásával is — megrövidíteni, a cs. és kir. kormány a berlini kormánnyal egyetértésben elhatározta, hogy folyó év február 1-től kezdve Anglia, Franciaország és Olaszország körül, valamint a Földközitenger keleti részében egyes zárlati zónákban a búvárhajóharcot élesebb formában veszi fel és minden tengeri forgalmat megbénít. Ez okból a cs. és kir. külügyminiszter e hó 31-ikén a semleges államoknak a cs. és kir. udvarnál akkreditált összes képviselőihez jegyzéket intézett, amely fordításiban így hangzik: Ausztria-Magyarország és szövetségesei 1914 augusztus havában felvették a kényszerharcot. Az a tudat,hogy létük és létérdekeik védelméről van szó, megadták nekik az erőt, hogy megállhattak ellenségeik túlerejével szemben és olyan eredményeket küzdhettek ki, amelyekkel az ellenség sikerei nem érnek fel. Harminc háborús hónapban megszilárdultak és megnövekedtek ezek a sikerek. Amilyen mértékben gyengültek és megsemmisültek az ellenség hódítási tervei, abban a mértékben elértnek ’ tekintették Ausztria-Magyarország és szövetségesei tisztán védelmi jellegű háborús céljaikat. Ennek a helyzetnek teljes felismerése és az az óhaj, hogy a további hasztalan vérontás elkerültessék, szülte a négy szövetséges hatalom békeajánlatát. Ellenfeleik, akiket elvakított az őrület, hogy mégis előidézhetik a sorsnak egy rájuk nézve kedvező fordulatát és bennünket összezúzhatnak, visszautasították ezt az ajánlatot és a békekötésnek olyan feltételeit állították fel, amelynek előfeltétele a négy szövetséges hatalom legyúrása, célja pedig azoknak megsemmisítése lett volna. Isten és a világ tanúi annak, hogy ki a bűnös a háború további folytatásában. Az ellenségnek azon szándékaival szemben, hogy Ausztria-Magyarországnak és szövetségeseinek hadseregét legyűrjék, flottájukat megsemmisítsék, lakosságaikat kiéheztessék, folytatnii kell a háborút szárazon és vizen, minden, még a legélesebb fegyverrel is. Egyedül a háború összes eszközeinek fokozott alkalmazása teszi a háború tartalmának megrövidítését lehetségessé. Az ellenségek már eddig is arra törekedtek, hogy Ausztria-Magyarországnak és szövetségeseinek tengeri forgalmát megbénítsák és ezen hatalmakat minden behozataltól elvágják. Miként más tengereken, az Adrián is, még a kórházhajókat is, mint az Elektrát és a fegyvertelen személyszállító gőzösöket, mint pl. a Zagrebet, előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózták. Ausztria- Magyarország és szövetségesei ezután a maguk részéről ugyanezt a módszert fogják alkalmazni olyképen, hogy 1917 február 1-től kezdődőlag Angliát, Franciaországot és Olaszországot elvágják minden tengeri forgalomtól és a végből egy bizonyos zárlati zónán belül minden eszközzel megakadályoznak minden hajózást. A jegyzék ezután felsorolta azokat a helyeket, amelyek a zárlati zónába esnek. Pontosan megállapítja, hogy melyik szélességi foktól melyik hosszúsági fokig akadályozzuk meg az ellenség hajózását, majd így folytatja: Semleges hajók, amelyek ezeken a tengeri vizeken hajóznak, azt a saját veszélyükre teszik. Habár történtek óvintézkedések arra nézve, hogy azok a sereges hajók, amelyek február 1-én a zárlati zónák kikötőik közelébe érkeznek, megkímélhessenek, mégis nagyon tanácsos, hogy minden rendelkezésre álló eszköz igénybevételével ezek más irányba téríttessenek. A semleges hajók, amelyek a zárlati zónákba eső kikötőkben időznek, hasonló biztonságban elhagyhatják a zárlati zónákat, ha február Wl* előtt indulnak el e kikötőkből és a legrövidebb úton haladnak a tenger vidéke felé. Ausztria-Magyarország ezen elhatározását az a szándék szülte, hogy hathatós háborús eszközzel megrövidítse a harcot és közelebb jusson egy olyan békéhez, amelyre nézve ellenségeitől eltérőleg mértékletes, semminő megsemmisítő szándéktól nem vezérelt feltételeket vett tervbe, eltelve, mint eddig, ezúttal is attól a szándéktól, hogy a háború végcélja ne legyen hódítás, hanem a maga és többi államok szabad és biztosított fejlődése. Teljes bizalommal tengeri és szárazföldi haderői bevált bátorsága iránt, vezetve és megacélozva annak szüksége által, hogy az ellenség megsemmisítő akaratát meghiúsítsák, lépnek Ausztria-Magyarország és a vele szövetséges hatalmak keserű elszántsággal, de egyúttal azzal a bizonyossággal is a háború e következő komoly fázisába, hogy az oly eredményre fog vezetni, amely az évekig tartó küzdelmet végleg eldönti és ezzel az anyagi és véráldozatokat igazolni fogja. Bátorkodom arra kérni Excellenciádat, hogy fenti jegyzéket kormányához eljuttatni kegyeskedjék- stb. Az itteni amerikai nagykövetséghez azonos szövegű jegyzék intéztetett a következő bevezetéssel: Alulírott abban a szerencsében részesült, hogy megkapta az e hó 22-ikén kelt iratot, amelyben Excellenciád szíveskedett közölni azt az üzenetet, amelyet az Egyesült Államok elnök ura ugyanazon a napon az amerikai szenátushoz intézett. A cs. és kir. kormány nem mulasztotta el ezen jelentőségteljes nyilatkozat tartalmát komoly mérlegelés tárgyává tenni. Nem ismeri félre azokat a fenkölt elveket, amelyeket az elnök úr követ, de mindenek előtt meg kell állapítani, hogy Wilson urnak a maradandó béke létrehozására irányuló óhajtását már az a visszautasítás is meghiúsította, amelyben Ausztria-Magyarország és szövetségeseinek békeajánlata részesült az ellenségek részéről.