Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-14 / 36. szám

2 DÉLMAGYARORSZ­AQ még jobban kiterjeszthető, anélkül, hogy Magyarország természetes határait meg kel­lene bontani. A békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a Legfőbb Tanács az elszakítandó területeken rendelje el a nép­­szavazást, amely célból a fegyverszüneti szerződés sérel­mével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszavonandók, a népszavazás tisz­tasága a nagyhatalmak és a semleges orszá­­gok csapatai által biztosítandók. A népszava­zásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918 november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsáttassanak, miután a megszálló csapatok egy esetleges népszavazásra való tekintettel ezernyi magyart üüldöztek ki onnan és helyü­kbe fajtestvéreiket telepítették be. Mi magyarok bizton reméljük, hogy nem fognak 50,6 szá­­­­zalék magyar vagy más nyelvű lakosságot cseh, román vagy szerb impérium alá juttatni, az 54*5 százalék magyar többségű Magyar­­­­ország helyébe egy 66 7 százalék román több­ségű Romániát, 45*9 százalék cseh lakosú Csehországot és egy 38*7 százalék szerb lakosságú Szerbiát alkotni a földrajzi, törté­nelmi és gazdasági tényezők figyelmen kívü­l hagyásával, a lakosság megkérdezése nélkül. A békeszerződés tervezetében kijelölt hatá­rok sem a néprajzi viszonyokat, sem a törté­nelmi jogokat nem veszik tekintetbe, hanem egyszerűen stratégiai határok, amelyek Magyar­­országot védtelenül kiszolgáltatják szomszédjai kénye-kedvének és egyedül az önző hódítóknak termékeny területek után való mohó vágyát elégítik ki. A határok mentén 58.000 négyzetkilométer olyan terület szakittatik el Magyarországtól, amelyen 3.825.000 szinmagyar lakos él. E terület, jól­lehet az országnak csak 20,5 százalékát teszi, az ország tengeri termésének 27*5 százalékát adja. A románok az antant-missziónak memoran­dumot nyújtottak volt át, amelyben a Bánát fel­­oszlathatatlansága mellett érveltek. Földrajzilag a román—szerb­­ határ az Alföldön húzódó imaginárius vonal, természetes jellege nincs, k­­­éprajzilag, hogy 200.000 szerb Szerbiához csatoltassék, 386.000 idegen lakos kerül szerb­ impérium alá. A cseh határ 16 magyar többségű várost és 20 magyar többségű járást szakít el az anya­országtól. A román határ 1.705.000 magyart és 760.000 más nemzetiségű lakost szolgáltat ki Romániának. A cseh határ a Duna és Ipoly vonalán 471.000 magyart kebelez be a cseh államba. Kassa 44211 lakosából 32.350 magyar. Felső­­magyarországgal külön jegyzék foglalkozik. A­seh határ 30 kilométernyire közelíti meg Buda­­pestet, amikor Nyugatmagyarországnak Ausztria számára való megítélésénél nagy szerepet játszott az a meggondolás, hogy ellenesetben Bécs városa csak 40 kilométernyire lenne a magyar határtól. Keletszlovákiának és a ruthén földnek Cseh­országhoz való csatolása még nagyobb hiba. Keletszlovákia népességének 45.8 százaléka magyar, 33.5 százaléka tót, 9.2 százaléka ruthén. A ruthénlakta erdőhegység a legteljesebb gaz­­dasági függésben van az Alföldtől. Ungvár <0.3 százaléka és Munkács 7. 5 százaléka magyar lakosságú. A leglehete­tlenebb helyzete Sátoraljaújhelynek van, amennyiben a várostól elszakítják a pályaudvart, az utóbbit Csehor­­­ághoz csatolják, hogy biztosítsák számára a normarosszigeti vasútvonalat. A Romániának ítélt terület 53.2 százaléka r­omán, 32.5 százaléka magyar, 10.6 százaléka német. Nyugaton és keleten a magyar elem uralkodik 70—80­ százalékos többséggel. A román határvonal mentén 30—80 kilométer széles sávban 153 szinmagyar község és 64 magyar többségű város szakittatik el Magyarországtól. Szatmárnémeti 94.9 százaléka magyar, Nagy­várad 91.1 százaléka, Arad 73 százaléka ma­gyar. Ép úgy tönkremennek, mint a határon belül fekvő Debrecen, miután létfeltételük mindannyiuknak az Erdély és az Alföld kö­zötti áru­közvetítés. A Bánátot illetőleg úgy a románok, mint a szerbek és a svábok kimutatták már annak szétválaszthatatlan egységét, amelytől Krassó­­szörény megyét sem lehet elkülöníteni. A Bá­nátból alig marad meg Magyarország számára néhány község Szeged közelében, amelyek ugyancsak Szegedet nem mentik meg a gaz­dasági éhenhalástól. Szegeden dolgozták fel a fiánál, a Bácska és a Marosszöge nyersanyagéit, amelyektől most elesik. A határon túl eső nagyvárosok Temesvár, Sza­badka, Zombor gazdasági érdekszférái mind a Dunáig, északon Kecskeméttől Budapestig ter­jednek. Szabadka elszakításával és a szeged­­bajai vasútvonal részleges elvesztésével pedig megszakadna Keletmagyarország összeköttetése a Dunántúllal és az Adriával. A békeszerződés 208. cikke gabonaszállításra kötelezi a magyar államot Ausztria számára. Ennek minden lehetősége elvész a Bácska és Bánát elszakításával, mely az egész föld malom­ipari telepeinek másodika Budapest, amely éppen e területek gabonáját dolgozta fel. Fiume Ma­gyarországnak köszönheti fejlődését és jelentő­ségét, mely természetes Hinterland*« és vele kölcsönös egymásra utaltságban áll. Sem Jugo­szlávia, sem Olaszország nem tudja Fiume gazdasági helyzetét biztosítani, mert mindegyik­nek több megfelelő gazdasági kikötő áll ren­delkezésre. Magyarország úgy a maga, mint Fiume érdekében jogot formál a kikötőre. A Muraköz mindig Magyarországhoz tartozott volt, gazdaságilag is az északi területekkel áll közösségben. Nyugatmagyarországgal külön jegyzék fog­lalkozik. Itt azonban rámutatás történt arra, hogy ősi magyar terület és német lakói későb­ben vándoroltak be. A városok a határ mind­két oldalán tönkremennének. E területre nézve maguk az osztrákok kérték a népszavazás el­rendelését, Magyarország ugyanezt teszi. Ma­gyarország összes tervbe vett új határai az or­szág életének minden legcsekélyebb ismerete nélkül jelöltettek ki. A­ határszéli lakosság érde­kével egyáltalán nem törődik a béketervezet, amennyiben feltétlenül szükséges 30—40 kilo­méternyi szélességre kiterjedő szabadkeres­kedelmi zónákról nem tesz intézkedést. Magyar­­ország oly tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erőszak­ bonthatja meg. Lakóinak érde­két szem előtt tartva, a magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy területét fel­osszák. Bril­ansokat, használt ékszereket, arany és ezüs­ régiségeket igen MAGAS ARBAN megvételre keresünk. 224 Fischer Testvérek Redőnyjavitásokat, niftli »zá­litásit elváltat Prütte Vilmos Redőnyipar vállalata Református­­>«kttp. 223 Telefon 13—53. Szsssd. 1920 február 14 Horthy fővezér bevonulása Szegedre. Gyű­jtés a nemzeti hadsereg céljaira (Haját tarssánkt­l.) Horthy Miklós fővezér, mint a Dümagyaronadig is kö­zölte, látogatást tett a minap Cegléden és Kecskeméten s mindkét alföldi város népe óriási lelkesedéssel fogadta. A kecskeméti fogadtatás­a különösen impo­záns volt. Tízezer főnyi embertömeg éljenezte Horthyt bevonulásakor. Dísz­­bandérium ment a fogadtatására, az egész város ünnepelt, a helyőrséget megvendégelték és nagy összegeket adtak a nemzeti hadsereg céljaira. P. Zadravecz István tábori püspök értesítése szerint Horthy fővezér 21-én jön Szegedre és a város is ünneplő fogadtatásban kívánja részesíteni. Dr. Vatek Ernő főispán mondotta, hogy a fővezér Szegedre érkezésének pontos idejét még hivatalosan nem álla­pították meg és arról hivatalos értesítés még nem érkezett, de a február­­ 21-iki dátum a legvalószínűbb. A főispán re­­méli, hogy a szegedi fogadtatás is méltó lesz ahhoz a tisztelethez, amely a fő­vezér alakját mindenütt övezi. Az Ünnep­ség külső keretei bizonyára nálunk is méltósággal teljesek, díszesek lesznek, ha azokról magának a hatóságnak kell is gondoskodnia, mert a törvényhatósági bizottság Szegeden még nem működik. Kecskeméten három milliót adott a lel­kes polgárság a fogadtatás költségeire. A külső pompa talán nem lesz olyan méretű, mint volt a kecskemétié, de, mondotta, a főispán, a szegedi közönség is bizonyára átérzi, hogy mit érdemel Horthy Miklós, az ország regenerálója. A nemzeti hadsereg céljait szolgáló országos gyűjtésnek Szegeden, az ország második városában bőkezűnek, eredmé­nyesnek kell lennie. A főispán legalább 4—5 millió korona eredményre számít. Az akciót maga a főispán fogja vezetni és bizonyosra veszi különösen azoknak a kereskedőknek az áldozatkészségét, akik a h 'bont ideje alatt szerezték, vagy szaporíthatták vagyonukat, akik között sokan vannak milliomosok. Ezeket a fő­ispán külön is felszólítja majd adakozásra. A főispán általános felhívást is kibocsájt és kétségtelennek tartja, hogy a nagy magyar város lakossága nem fog szűk­keblűen elzárkózni a köteles adakozás­tól. Azokat, akik, noha módjuk volna rá és mégis megtagadják az illő hozzá­járulást, kész a főispán ezúttal nyilvános népgyűlésen is megbélyegezni. Erre azonban aligha kerül a sor, mert a szegediek bizonyára példát mutatnak a bőkezűségből. KENDERESS GYÖRGY H 3 AM BF £ I­N­US-BÜFFÉ­­ > csemege- és élelmiszer-csarnoka a m Szeged, Fekete«a»-u. (Keleti-palotA.) Telefon 886. m 5 Meleg tízóraik, választékos ebédek és vacso­rák, finom felvágottak, sült malacok, libamáj és töpörte, sajt, Vaj, tojás, sütemények, gyümölcsök, borok, pezsgők, likőrök, sör. Szolid, tiszta és figyelmes kiszolgálási

Next