Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)
1920-02-14 / 36. szám
2 DÉLMAGYARORSZAQ még jobban kiterjeszthető, anélkül, hogy Magyarország természetes határait meg kellene bontani. A békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a Legfőbb Tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, amely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok visszavonandók, a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak és a semleges országok csapatai által biztosítandók. A népszavazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918 november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsáttassanak, miután a megszálló csapatok egy esetleges népszavazásra való tekintettel ezernyi magyart üüldöztek ki onnan és helyükbe fajtestvéreiket telepítették be. Mi magyarok bizton reméljük, hogy nem fognak 50,6 százalék magyar vagy más nyelvű lakosságot cseh, román vagy szerb impérium alá juttatni, az 54*5 százalék magyar többségű Magyarország helyébe egy 66 7 százalék román többségű Romániát, 45*9 százalék cseh lakosú Csehországot és egy 38*7 százalék szerb lakosságú Szerbiát alkotni a földrajzi, történelmi és gazdasági tényezők figyelmen kívül hagyásával, a lakosság megkérdezése nélkül. A békeszerződés tervezetében kijelölt határok sem a néprajzi viszonyokat, sem a történelmi jogokat nem veszik tekintetbe, hanem egyszerűen stratégiai határok, amelyek Magyarországot védtelenül kiszolgáltatják szomszédjai kénye-kedvének és egyedül az önző hódítóknak termékeny területek után való mohó vágyát elégítik ki. A határok mentén 58.000 négyzetkilométer olyan terület szakittatik el Magyarországtól, amelyen 3.825.000 szinmagyar lakos él. E terület, jóllehet az országnak csak 20,5 százalékát teszi, az ország tengeri termésének 27*5 százalékát adja. A románok az antant-missziónak memorandumot nyújtottak volt át, amelyben a Bánát feloszlathatatlansága mellett érveltek. Földrajzilag a román—szerb határ az Alföldön húzódó imaginárius vonal, természetes jellege nincs, képrajzilag, hogy 200.000 szerb Szerbiához csatoltassék, 386.000 idegen lakos kerül szerb impérium alá. A cseh határ 16 magyar többségű várost és 20 magyar többségű járást szakít el az anyaországtól. A román határ 1.705.000 magyart és 760.000 más nemzetiségű lakost szolgáltat ki Romániának. A cseh határ a Duna és Ipoly vonalán 471.000 magyart kebelez be a cseh államba. Kassa 44211 lakosából 32.350 magyar. Felsőmagyarországgal külön jegyzék foglalkozik. Aseh határ 30 kilométernyire közelíti meg Budapestet, amikor Nyugatmagyarországnak Ausztria számára való megítélésénél nagy szerepet játszott az a meggondolás, hogy ellenesetben Bécs városa csak 40 kilométernyire lenne a magyar határtól. Keletszlovákiának és a ruthén földnek Csehországhoz való csatolása még nagyobb hiba. Keletszlovákia népességének 45.8 százaléka magyar, 33.5 százaléka tót, 9.2 százaléka ruthén. A ruthénlakta erdőhegység a legteljesebb gazdasági függésben van az Alföldtől. Ungvár <0.3 százaléka és Munkács 7. 5 százaléka magyar lakosságú. A leglehetetlenebb helyzete Sátoraljaújhelynek van, amennyiben a várostól elszakítják a pályaudvart, az utóbbit Csehorághoz csatolják, hogy biztosítsák számára a normarosszigeti vasútvonalat. A Romániának ítélt terület 53.2 százaléka román, 32.5 százaléka magyar, 10.6 százaléka német. Nyugaton és keleten a magyar elem uralkodik 70—80 százalékos többséggel. A román határvonal mentén 30—80 kilométer széles sávban 153 szinmagyar község és 64 magyar többségű város szakittatik el Magyarországtól. Szatmárnémeti 94.9 százaléka magyar, Nagyvárad 91.1 százaléka, Arad 73 százaléka magyar. Ép úgy tönkremennek, mint a határon belül fekvő Debrecen, miután létfeltételük mindannyiuknak az Erdély és az Alföld közötti áruközvetítés. A Bánátot illetőleg úgy a románok, mint a szerbek és a svábok kimutatták már annak szétválaszthatatlan egységét, amelytől Krassószörény megyét sem lehet elkülöníteni. A Bánátból alig marad meg Magyarország számára néhány község Szeged közelében, amelyek ugyancsak Szegedet nem mentik meg a gazdasági éhenhalástól. Szegeden dolgozták fel a fiánál, a Bácska és a Marosszöge nyersanyagéit, amelyektől most elesik. A határon túl eső nagyvárosok Temesvár, Szabadka, Zombor gazdasági érdekszférái mind a Dunáig, északon Kecskeméttől Budapestig terjednek. Szabadka elszakításával és a szegedbajai vasútvonal részleges elvesztésével pedig megszakadna Keletmagyarország összeköttetése a Dunántúllal és az Adriával. A békeszerződés 208. cikke gabonaszállításra kötelezi a magyar államot Ausztria számára. Ennek minden lehetősége elvész a Bácska és Bánát elszakításával, mely az egész föld malomipari telepeinek másodika Budapest, amely éppen e területek gabonáját dolgozta fel. Fiume Magyarországnak köszönheti fejlődését és jelentőségét, mely természetes Hinterland*« és vele kölcsönös egymásra utaltságban áll. Sem Jugoszlávia, sem Olaszország nem tudja Fiume gazdasági helyzetét biztosítani, mert mindegyiknek több megfelelő gazdasági kikötő áll rendelkezésre. Magyarország úgy a maga, mint Fiume érdekében jogot formál a kikötőre. A Muraköz mindig Magyarországhoz tartozott volt, gazdaságilag is az északi területekkel áll közösségben. Nyugatmagyarországgal külön jegyzék foglalkozik. Itt azonban rámutatás történt arra, hogy ősi magyar terület és német lakói későbben vándoroltak be. A városok a határ mindkét oldalán tönkremennének. E területre nézve maguk az osztrákok kérték a népszavazás elrendelését, Magyarország ugyanezt teszi. Magyarország összes tervbe vett új határai az ország életének minden legcsekélyebb ismerete nélkül jelöltettek ki. A határszéli lakosság érdekével egyáltalán nem törődik a béketervezet, amennyiben feltétlenül szükséges 30—40 kilométernyi szélességre kiterjedő szabadkereskedelmi zónákról nem tesz intézkedést. Magyarország oly tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erőszak bonthatja meg. Lakóinak érdekét szem előtt tartva, a magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy területét felosszák. Brilansokat, használt ékszereket, arany és ezüs régiségeket igen MAGAS ARBAN megvételre keresünk. 224 Fischer Testvérek Redőnyjavitásokat, niftli »zálitásit elváltat Prütte Vilmos Redőnyipar vállalata Református>«kttp. 223 Telefon 13—53. Szsssd. 1920 február 14 Horthy fővezér bevonulása Szegedre. Gyűjtés a nemzeti hadsereg céljaira (Haját tarssánktl.) Horthy Miklós fővezér, mint a Dümagyaronadig is közölte, látogatást tett a minap Cegléden és Kecskeméten s mindkét alföldi város népe óriási lelkesedéssel fogadta. A kecskeméti fogadtatása különösen impozáns volt. Tízezer főnyi embertömeg éljenezte Horthyt bevonulásakor. Díszbandérium ment a fogadtatására, az egész város ünnepelt, a helyőrséget megvendégelték és nagy összegeket adtak a nemzeti hadsereg céljaira. P. Zadravecz István tábori püspök értesítése szerint Horthy fővezér 21-én jön Szegedre és a város is ünneplő fogadtatásban kívánja részesíteni. Dr. Vatek Ernő főispán mondotta, hogy a fővezér Szegedre érkezésének pontos idejét még hivatalosan nem állapították meg és arról hivatalos értesítés még nem érkezett, de a február 21-iki dátum a legvalószínűbb. A főispán reméli, hogy a szegedi fogadtatás is méltó lesz ahhoz a tisztelethez, amely a fővezér alakját mindenütt övezi. Az Ünnepség külső keretei bizonyára nálunk is méltósággal teljesek, díszesek lesznek, ha azokról magának a hatóságnak kell is gondoskodnia, mert a törvényhatósági bizottság Szegeden még nem működik. Kecskeméten három milliót adott a lelkes polgárság a fogadtatás költségeire. A külső pompa talán nem lesz olyan méretű, mint volt a kecskemétié, de, mondotta, a főispán, a szegedi közönség is bizonyára átérzi, hogy mit érdemel Horthy Miklós, az ország regenerálója. A nemzeti hadsereg céljait szolgáló országos gyűjtésnek Szegeden, az ország második városában bőkezűnek, eredményesnek kell lennie. A főispán legalább 4—5 millió korona eredményre számít. Az akciót maga a főispán fogja vezetni és bizonyosra veszi különösen azoknak a kereskedőknek az áldozatkészségét, akik a h 'bont ideje alatt szerezték, vagy szaporíthatták vagyonukat, akik között sokan vannak milliomosok. Ezeket a főispán külön is felszólítja majd adakozásra. A főispán általános felhívást is kibocsájt és kétségtelennek tartja, hogy a nagy magyar város lakossága nem fog szűkkeblűen elzárkózni a köteles adakozástól. Azokat, akik, noha módjuk volna rá és mégis megtagadják az illő hozzájárulást, kész a főispán ezúttal nyilvános népgyűlésen is megbélyegezni. Erre azonban aligha kerül a sor, mert a szegediek bizonyára példát mutatnak a bőkezűségből. KENDERESS GYÖRGY H 3 AM BF £ INUS-BÜFFÉ > csemege- és élelmiszer-csarnoka a m Szeged, Fekete«a»-u. (Keleti-palotA.) Telefon 886. m 5 Meleg tízóraik, választékos ebédek és vacsorák, finom felvágottak, sült malacok, libamáj és töpörte, sajt, Vaj, tojás, sütemények, gyümölcsök, borok, pezsgők, likőrök, sör. Szolid, tiszta és figyelmes kiszolgálási