Szeged, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-16 / 26. szám

Nemzetgyűlés, BUDAPEST, szeptember 11. (Magyar Távirati Iroda.) A nemzetgyűlés ülését fél 11 óra­kor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatta a beérke­zett kérvényeket, majd felolvastatta az interpellációs könyvet, amelybe kilenc interpellációt jegyeztek be. Az interpellációk között szerepel Frühwirth Mátyás interpellációja a lakosságnak fűtőanyaggal és szénnel való ellátása ügyében, Bu­rla Szabó József interpellációja a jövő évi gabonatermés biztosítása tárgyában, Ereky Károly interpellációja Gitler Aladár huszárfőhadnagy elhalálozása ügyében, Nagy Pál interpellációja abban az irányban, hogy fizessék vissza a háromezer koronáig terjedő kény­szerkö­lcsönt az arra rászoruló szegény lakosságnak. Zeöke Antal a lisztárak ügyében intéz interpellációt a közélelmezési miniszterhez, Jávor Andor a falusi ellátatlanok és a feles gabona felszabadítása ügyében inter­pellál. Miután miniszterek is vála­szolni akarnak az előzőleg hozzájuk intézett interpellációkra, a Ház elha­tározta, hogy fél 1 órakor tér át az interpellációkra. Ezután Korányi pénzügyminiszter szólalt fel és bejelentette, hogy teg­nap táviratot olvasott fel, amelyben a pénz kicseréléséről van szó. A távirat küldője, aki tegnap nem volt jelen, ma jelentkezett a miniszter­­elnöknél és a Ház elnökénél és ki­tűnt, hogy tulajdonképpen a távirat szerencsétlen fogalmazása okozta a félreértést és egyébként az illető képviselő jóhiszeműsége kétségtelen és így a képviselő jelentkezése tárgy­talanná vált. Ezután az illeték- és értékpapír­­adóról szóló törvényjavaslat részle­tes tárgyalására tért át a nemzet­gyűlés. A tegnapi napon a 6-ik szakaszig letárgyalták a javaslatot, a 7-ik szakaszt Eörffy Imre módosí­tásával fogadták el. A 8-ik szakaszt változatlanul, a 9-ik szakaszt Korá­nyi és Tasnádi-Kovács József fel­szólalása után az előadó módosítá­sával fogadták el. Az ülés folyik. Belvárosi Mozi Pénztári telefon 5—82 szám. Szeptember 15. és 16-án, szerdán és csütörtökön Halál után Fantasztikus kalandorregény öt felvonásban. Főszerepben: Hollay Kamilla, Tanay Frigyes és André Leon. MADGE KING KALANDJAI Cowboy-dráma. Címszerepben: Marin Sais. első kaland: A rejtélyes eset. . köznapokon 5, 7 és 9 órakor, c.ioanasoa ünnepnap 3 5, 7 és 6 órakor. Minden előadáson katonazene. Megvételre keresek majps áron arany karcaatt­élákat és briliáns ékszereket. *• FISCHLER JÓZSEF Sieted. IMP It. szeocD Milyen az élet Bulgáriában? Faraaxtdiktatúra harca a »»aanlaUkkiL — Ott la dráfa a ■•ft­ hatán. — A háború alatt asarsatt vagyont elkoboztak. — A férfiak 18, a «dk 14 éven kaink­ba a kStelanak hat hénapic állami majdaazdasági munkát végezel. — Mi tör­­tént a francia magazátlás alatt ? — Vasas Iván nemzeti holtté 0 ma pláne. SZEGED, szeptember 1é. (Saját tudósítónktól) Amikor a fehérrózsás őszi forra­dalom kiütötte a központi hatalmak kezéből a győzedelmes fegyvert és leigázott tartományokká sülyesztette az ántant Európa leghősibb nemze­teit, széthullt a szövetségesek közötti összekötő kapocs, csak a rabbilincs­ben vergődők panaszos szava fűzte eggyé újra a szenvedésben az elti­port központi hatalmak népeit. A nemzeti létéért oroszlánmódra vias­kodó bolgár nép jajkiáltása hangzik ki az alábbi egyszerű sorokból... Munkatársunknak alkalma volt tegnap több bolgár főiskolai hallga­tóval beszélgetni, akik az ottani vi­szonyokról a következő érdekes rész­leteket mondották el: — Jelenleg a parasztok kezében fut össze minden hatalom. Sztambu­­linszky, a parasztpárt vezére elke­seredett küzdelmet folytat a mind erősebben szervezkedő kommunista­párttal, melynek Blagoelff a vezére. Ennek következtében már sokszor véres események színhelye volt Szófiában a Szent Cyrill- és Method­­utca sarkán lévő Munkásotthon. A Narodne Szobranje (bolgár képvi­­selőház) 200 tagja közül 56 a kommunista­ párthoz tartozik. A még mindég fennálló szociáldemokrata­párt, miután nem tudott megállapo­dásra jutni a kommunistákkal, a parasztpárttal szövetkezve megalakí­totta a zöld internacionálét, amelynek egy programja van: élet-halálharc a kommunisták ellen. A küzdelem eredménye — egyelőre — kilátás­talan. — A megélhetés drága. Egy kiló fehér kenyér 5 lévába kerül (egy léva a mi pénzünk szerint körülbelül 5 korona). A fekete kenyér kilója 3 és fél léva. A marhahús kilója 22—25 léva körül ingadozik. Jobb férfiruha ára 3000 léva. Bár az úri negyed sétahelyén, a Boris-parkban most is szebbnél-szebb fogatokban és autókban pompáznak a hölgyek, a nagy nyomor sápadttá színezi a nélkülözők tízezreinek arcát.­­ A szeptember elején megnyílt képviselőhöz több fontos reformot szavazott meg. Törvényjavaslatban rendelték el, hogy a háború alatt szerzett vagyon elkoboztatik az állam­kassza javára. Már meg is tették a javaslat végrehajtására szükséges lépéseket. Ugyancsak törvényt hoztak arról is, hogy minden nő 16 ik és minden férfi 18-ik életévének a be­töltésekor hat hónapon át köteles állami mezőgazdasági munkát végezni, a háború alatt tönkretett utak helyre­hozásánál segédkezni. — Bulgáriát a háború befejezése után először az olaszok tartották megszállva, akikkel a nép meglehe­tősen szimpatizált Múlt évi július elején a franciák vették át az olaszok szerepét, akik — akárcsak nálunk — alaposan rácáfoltak a róluk alko­tott jó véleményre. Nap-nap után megesett, hogy különösen női kér­désekben, súlyos összetűzés támadt a lakosság és a franciák között, azonkívül gazdasági téren is alaposan kihasználták előnyös helyzetüket . A népszerű Boris király, Ferdi­­nánd fia, Vazew Iván nemzeti költő tiszteletére, aki a napokban töltötte be a 75-ik életévét, gyön­yörű ünnep­séget rendeztetek. Lobogódíszbe öl­öztették Szófiát és az ünnepelt költőnek százezer lévás ajándékot nyújtottak át. Az ünnepség végén Vazen Iván egy megható alkalmi költeményben ecsetelte a bolgár nép sivár helyzetét. — Szófiában és általában egész Bulgária területén most van folya­matban a nemzeti újjáébredés mun­kája, amelyet nagyon megnehezíte­nek a kommunisták rendzavaró tö­rekvései. Remélhető azonban, hogy Bulgária mihamarább kiheveri a háboru okozta súlyos helyzetet és felküzdi magát arra a színvonalra, melyet a nemzet fiaiban megnyilvá­nuló munkakedv és erő biztosit neki. Az angol fiaskó. BUDAPEST, szeptember 15. (Saját tudósitónktól.) (cvs) Amit a háború közös baja, közös érdeke jól-rosszul a háttérbe szorított, amit a vállalt feladatnak minden erőket felemésztő nagysága nem engedett érvényesülni, ami el­fojtva bár és elkeseredetten, de mégis ott élt mindkettejük lelkében — a sokszázados angol-francia gyű­­lölség most kirobbant. Clemenceau politikájának rette­netes hátrányai, a fogatlan, vén tigrisnek kegyetlen és kíméletlen következetessége a Legfelsőbb Tanács befolyásában Anglia diplomáciájának elegendő okot szolgáltattak arra, hogy Franciaország külpolitikai expo­nenseit az akkori baklövésre való hivatkozással elintézzék, elhallgat­tassák. Anglia vette át az ántánt képviseletét, az angol külpolitika képviselői, az angol kormány tagjai nyilatkoztak az ántánt nevében és ami érdemleges intézkedés és döntés szükséggé vált, azt Anglia hatá­rozta el. A franciák néma dühvel szemlél­ték Angliának ezt az önkényeske­dését, de Anglia világközi súlya, meg azután az a belátás, hogy az antant még ma is sínyli a francia vezetés sok súlyos hibáját és vétkét, a francia politikát rezervába kénysze­­rítette és a gloire gyümölcsöztetését — fájdalommal és nem is szívesen, de kénytelen-kelletlen — Angliának engedte át. Ez volt a helyzet még a Spanban megtartott konferencián is, melyen az ántánt a bolsevik­ veszedelemben szorongó Lengyelországnak a leg­messzebbmenő segélyt határozta el s ezt a határozatot Anglia oktrojálta az ott jelen volt hatalmakra, mert valamennyiök közül éppen Anglia félt legjobban a kommunizmustól. Ennek a határozatnak Franciaország lehetőssége szerint eleget is tett: muníciót küldött, felszerelést, tüzér­séget is, ezenkívül sok tisztet és néhány kipróbált tábornokot. Anglia nem­ sokat tett: néhány hajója ott futkosott az Északi-tengeren s koket­­tirozott Danziggal. A vörösök közben nem álltak meg. Kamener, Krassin tárgyaltak Lon­donban, land­­öltek Lloyd George­­nál,­­ de Trockij és Lenin serege haladt-haladt a lengyel fővárosok , Varsó és Lemberg felé. A spaai határozat szülőanyja, az angol diplomácia, a vörös előnyo­mulást előbb aggodalommal nézte, majd úgy gondolta, hogy a spaai érte­kezlet határozatai teljesen hivatalo­saknak úgysem tekinthetők és igy a kötelező erejük sem teljes, miért is a „corriges la fortune“ elve alapján egy kis perfidiával annak az oldalára lehetne állni, akinek az erősebb jogán igaza lesz. Már pedig régi jó angol szokás a győztessel tartani s az oroszok győztek. Ezért Lloyd George az ántánt nevében kijelentette, hogy az orosz vörös hadsereggel szem­ben az antant Lengyelországot nem támogathatja. Ez volt Anglia szerepe. De mit tett eközben Franciaország? Amint korábban már említettük, Franciaország tőle telhetőleg segítette a lengyeleket és a francia segítség lehetővé tette azt, hogy az ellent­­állást alig-alig kifejtő lengyel front mögött 8—10 teljesen intakt és friss hadosztály álljon a lengyelek na­gyobba» francia tisztekből álló vezér­karának rendelkezésére. Amit az egész kulturnyugat félelemmel látott: az oroszok előnyomulása a lengyel fő­városok erődítéseinek külső láncáig, az nem volt egyéb, mint az 1914. évi marnei csatának kópiája. A len­gyelek védekeztek, de csak szin­­legesen, szinte erőtlenül, pár órás ellentállás után visszavonultak a csapataik, de visszavonulásuk ren­dezett, gyors és úgyszólván áldozat nélkül való volt (eltekintve termé­szetesen a vörös seregnek a civil­népen s a falvak és városokon el­követett nagy és gyalázatos kegyet­lenségeitől), míg a könnyű diadalok mámorában előnyomuló vörös had­sereg kötelékei a gyors és terv­szerűtlen előnyomulás következtében meglazultak. Mindenesetre erős ön­bizalom és rendütletlen hit, de leg­elsősorban csodás idegrendszer volt szükséges ahhoz, hogy ezt a­­ len­gyelországi marnei csatát­ még közelebb vívják meg a fővároshoz, Varsóhoz, mint 1914-ben tették azt Páris közelében. A franciáknak ezekről a terveiről Anglia nem tudott s mikor megje­lent Lloyd Georgenak az a nyilat­kozata, hogy az ántant nem támo­gatja Lengyelországot, Franciaország még aznap elismerte Wrangel tá­bornokot s másnap már beledobta az intakt divíziókat a meglazult el­lenséges arcvonalba s néhány nap alatt felgöngyölődött a­­ győzedelmes* vörös horda. Most tehát Franciaországnak is módjában van Anglia egy diplomá­ciai baklövésére rámutatni s a bu­kott Clemenceaut talán már egy­hamar követni fogja a csúfosabban bukott Lloyd George. Az antánt harmóniája ez­t ne irigyeljük tőlük ! Dugonics Kertmozi Igazgató: Via Sándor. Telefon: 165 és 15­09. Csütörtök, péntek és szombaton, szeptember hó 16., 17. és 18-án PAUL WEGENER a főszerepben A gályarab Második, befejező rész. Előadások fél 8 és 9 órakor.

Next