Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
to ktaddMva■@ Detfc Perme utca 2. fmWWuMra! nemben.) Telefon IMIA.I_eted* medelebétM kivételével minden Karcé számára 1*00 kanna. Előfizetési árak: E*j t helyben 1501X1, Boda-i ás vidéken 20000 kor. fay Mim ára 1000 korona Hirdetési árak ! Pélhasábn l mm. 250, efjr hasábon 9*f, másfél hasábon 75* KSiSveg. k*zt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 izilg *0« kor. Szövegközti közlemények soronként 400 korona. Családi értesítés 3*00* hab V. évfolyam. Szeged, 1924 március 28, PÉNTEK, 73-ik szám. ffellász és Perzsia. Egymás mellé állítva fing ködbe merülő is* kólás emlékeket idéz fel emlékezetünkben ez a két név. A dórok vándorlása, Herakles mondája, a Boszporust megkorbácsoltató nagykirály és Salamis szigete, elölte a perzsa hajóhad úszkáló roncsaival, jelennek meg a múltak szétlebbenő kárpitja mögött. Egy örökké emlékezési fejezete az emberiség történetének, mikor a tekintélyeket leromboló, politikai életünkben anarchikus, de az egyéniséget hallatlanul magas piedesztálra emelő görögök gigászi nekilendüléssel leverték a perzsa hatalmat és megmentették a ma is élő hellén kultúrát a nyugat nemzetei számára. Ma más vonatkozásban kerülnek egymás mellé Hellász és Perzsia. Az új Görögország, amelyet egy évszázaddal ezelőtt Európának liberális és szabadságra törő nekilendülése szabadított fel a török uralom alól, zivataros politikai történetének új fejezetéhez jutott el. A görög kormány néhány hét előtt eltávolította Athénből a királyt, most pedig a király távollétében a parlament bizalmat szavazott a kormánynak ezért a cselekedetéért és egyúttal kimondotta az országnak köztársasággá való átalakulását. A nagy átalakulást a görög parlament egyhangúlag szavazta meg, nem nyújtva valami túlságosan fényes bizonyítékát azok erkölcsi bátorságának, akik nem is olyan régen még a királyi kegyekben sütkéreztek és ismételten letették az örök királyhűségnek az esküjét. Túlságosan szigorúan ezért a görögöket megítélni alig lehet. Jussén mátutt is láthattunk mostanában példákat, hogy milyen hamar feledkeznek meg az emberek egy bukófélben levő rendszer alátámasztását szolgáló esküvéseikről. Ugyanakkor, mikor Traemistokies és Perikies szláv vérrel átitatott utódai így végeztek a monarchikus államformával, melynek még az elnevezését is Hellásztól örököltük, a perzsa parlament — szinte furcsa még ezt a nyugati hangzású kifejezést is Perzsiával kapcsolatban hallani — még egyszerűbben hajtotta végre a mostanában divatos nagy politikai változást. Felhasználva a nyugati civilizáció legújabb vívmányait, drótnélküli távírón üzente meg a Páriában szórakozó sahnak, hogy nincs rá semmi szükség, ne is jöjjön többé vissza hűséges alattvalóinak országába. A perzsa parlament csak a kölcsönt adta vissza a sahnak. Jó néhány esztendő előtt, még trónörökös korában a sah belebolondult egy párisi táncosnőbe és akkor akarata ellenére kellett mézes szavakkal visszacsalogatni hazájába. Most neki üzenték meg igen kurtán- furcsán, hogy nincs rá semmi szükség ; ahogy boldogulnak nélküle, míg ő Párisban szórakozik, majd boldogulnak akkor is, ha sohasem látja viszont a teheráni rezidenciát és Siráz rózsaligeteit. Hamarjában nem is tudjuk összeszámlálni, hogy Görögország és Perzsia hányadik az országok sorában, amelyek rövid uton végeztek a dinasztikus hagyományokkal és köztársasági vizekre eveztek át. Ha nem is állítjuk, hogy a világháborút a dinasztiák idézték fel és nem akarunk különleges felelősséget konstruálni az uralkodók számára, lehetetlen elzárkóznunk annak felismerése elől, hogy a világháború volt az, amely az államformáknak ezt a különleges Földrengését kiváltotta és a tragikus véget ért Romanovok után hajléktalanná tette az uralkodó családoknak egész sorát. Ma már különösebb emóciót sem vált ki, ha eggyel megszaporodik a száműzetésben élő királyok száma. Az olyan esetekben, mint a perzsa sahé és a görög kirína, még a tragédiának a nimbusza is elvész és egy új Daudet sem akad, aki jóindulatúan mosolyogva írja meg a száműzetésben élő királyok reménykedéssel vegyes, lemondásokban gazdag történetét. A megmaradt monarchiákat már két kezünk ujjain megszámlálhatjuk. Nagyhatalom már csak kettő van közöttük, de úgy ezekben, mint a többi országokban már szintén nem lehet igazi értelemben vett királyságról beszélni. Legtalálóbb módon az álkirályság kifejezést lehetne rájuk alkalmazni. Anglia ma tulajdonképen koronás köztársaság, ahol a parlament a mindenható hatalom, Olaszországban pedig a királyság árnyékká sülyedt egy néhai szocialista vezérből lett hirtelen nagyságnak a diktatúrája mellett. Mindezek mellett pedig a reménysége is kevés, hogy a monarchikus hatalom valaha visszanyerje még régi jelentőségét. Ma a megmaradt monarchiák sietnek elismerni a szovjetek köztársaságát és nincsenek nagyhatalmú dinasztiák, mint voltak a francia forradalom idejében, melyek a trónok osztályérdekétől indítva sietnének egy ingadozó trónusnak a megmentésére. A világháború válsága után az emberiség tapogatódzva, esetleg téveteg módon keresi a társadalmi és állami berendezkedésnek új utait. A kifáradás hangulatában a nagy események is alig keltenek emóciót. Ezért zsugorodik össze a napilapok hasábjain egyszerű és szürke napibirré Hellász és Perzsia. Poincaré visszatér. Párisból jelenti az Havosügynökség az éjszakai órákban: Poincaré elfogadta a kormányalakításra vonatkozó megbízatást. Páris, március 27. Már délután valószínű volt az a feltevés, hogy Millerand kormányalakítási felhívására Poincaré válasza igenlően fog elhangzani. Ellenkező esetben Millerand el volt határozva,hogy olyan kormányt hív meg, amely ugyanazt a bel- és külpolitikát folytatja, mint a távozó kormány. Politikai körökben a minisztériumok számának csökkentésére, valamint az egészségügyi minisztérium altitkárságának megszüntetésére is gondolnak. Megtartanák Poincaré munkatársainak egy részét, míg a pénzügyi, tengerészeti, kereskedelmi és ipari tárcák betöltésében változás lehetséges. Páris, március 27. Poincaré különböző megbeszélései ez idő szerint csupán pénzügyi kérdésekről folytak, a pompai kérdés csak délután terüt sorra. Az áralakulás nagyobb lesz, mint amilyenre számítottak. Egyébként megerősítik, hogy Poincaré magának tartja fenn a külügyi tárcát és csökkenti a minisztériumokat és államtitkári állásokat. Millerand elnök ragaszkodik Poincaré politikájához. Páris, március 27. A Mafin-t felhatalmazták arra, hogy a köztársasági elnöknek a krízisről tett következő jelentését közölje: — Ami a külügyi politikát illeti, Francia-MaaaaaMkMMMMMMMaMMMMNM ország a Ruhr-vidéket mindaddig nem üríti ki, amíg a teljes összegű jóvátételi fizetésekre szert nem tesz. Ami a belpolitikát illeti, Franciaországnak helyre kell állítani a költségvetés egyensúlyát, kölcsönt kell felvenni, de nem olyan kiadások teljesítésére, amelyeket bevételeink nem fedeznek. • Ha Poincaré nem tudna kormányt alakítani, akkor az államfő csak olyan kormány alakulásához járulna hozzá, amely határozottan el van tökélve, hogy az ország politikáját a már vázolt utakon vezesse tovább. Arra az esetre azonban, ha az ország ennek a politikának a folytatásával szemben ellenséges magatartást tanúsítana, a köztársaság elnöke — ami saját magát illeti — haladéktalanul levonná azon konzekvenciákat, amelyeket szükségeseknek tart. Berlin, március 27. Poincaré kabinetjének bukása Berlinben nem okozott meglepetést és politikai körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy Poincaré visszatér, sőt ezt a kis intermeizot felhasználja arra, hogy a kényelmetlen minisztereitől szabaduljon. A Berliner Tageblatt szondan megállapítja, hogy Poincaré csillaga parlamenti és külpolitikai tekintetben mégis csak lemenőben van. a, újabb kölcsönrészletet júniusban kell fizetni (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az egységes pártban csütörtökön este Mayer János elnöklésével értekezletet tartott, amelyen letárgyalta a szanálással kapcsolatos törvényavaslatokat. Az értekezleten gróf Bethlen István miniszterelnök is részt vet a kormány tagaival. Plathy György és Lovász János szólttak hozzá a javaslatokhoz. Majd gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra. Megnyugtatta Lovász Jánost, hogy a jövedelemadónál megfelelően érvényesíteni fogja a progresszivitást. Egyébként pedig a 100000 koronás létminimum, amely a hátralevő kényszerkölcsönnél érvényesülni fog, teljesen elegendő. Kilátásba helyezte a buraföldadóra vonatkozó kedvezmények fen(a natal, n Acnyucmuiliuuic vuuaiAU2uiag jelentette, hogy az újabb kölcsönrészleteket részben június hóban, részben pedig aratás után kell majd befizetni. A vagyonváltságra vonatkozólag kijelentette Bethlen gróf, hogy ennek fizetési határideje úgy van megállapítva, hogy nem esik össze a most fizetendő terhekkel és nincs is bevéve az állam jövedelmei közé a szanálási program keretében, hanem tartalékul kíván szolgálni a beruházásokra, tekintettel arra, hogy e célra a szanálási program csak annyit enged felhasználni, amennyi eddigi célra volt fordítva. A törvényjavaslatokhoz a párt egyhangúlag hozzájárult. Az értekezlet 10 órakor ért véget. Az ellenzék nem tárgyal a Bethlen-kormánnyal a kölcsönjavaslatok ügyében. . . (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen Islván gróf miniszterelnök a tegnapi nap folyamán bejelentette mindazokat a javaslatokat amelyek a külföldi kölcsönakcióval összefüggésben állanak és amelyeket tegnap már részletesen ismertettünk. A mai nemzetgyűlésen történtek már előre vetik árnyékukat annak a küzdelemnek és harcnak, amelyek a kölcsönjavaslatok tárgyalásánál megindulnak. Az a terv, amelyről néhány nap előtt írtunk és amelyet Bergen gróf vetett fel, hogy az ellenzéket rábírja a kölcsönjavaslatok tárgyalásának sima lefolyására, már most meghiúsultnak tekinthető, amennyiben az ellenzék, különösen a szélsőbaloldali szocialisták, a Kossuthpárt, a fajvédők is a pártonkívüliek nagy része, nem hajlandó a miniszterelnökkel tárgyalásokba bocsátkozni. Általában azt mondják, hogy Bethlen — miután az utóbbi időben az ellenzéket nehézségek elé állította — nem is számíthat arra, hogy az ellenzék vele szemben a legkisebb megértést is tanúsítsa a kölcsönjavaslatok mellett, sőt a legélesebb harcra készül. Általában politikai körökben a felhatalmazási javaslatban még sok kifogásolni valót találnak, sőt mint értesülünk, az egységes pártban, a