Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-06 / 104. szám

1927 május 6. DÉLMAGYARORSZÁG Gyárat sem lehet építeni Szegeden, mert az OFB a gyári tejekre is meginditotta az igénybevételi eljárást. (A Délmagyarország munkatársától.) Több ízben foglalkozott már a Délmagyarország azokkal a nehézségekkel, amelyek Szegeden úgy a magán, mint a városi építkezések elé tornyosulnak és amelyek közül a legnagyobb akadályt az Országos Földbirtokrendező Bíró­­ság gördítette az építkezési szándékok útjába. Az OFB, mint ismeretes, megváltási eljárást indított minden valamirevaló telek ellen, hogy kielégítse a szegedi közalkalmazottak házhelyigényét. Az OFB tárgyalóbírája nem­csak a közgyűlés által is felajánlott városi telkeket vette fel javaslatába, hanem felvett számos magántulajdonú telket is, ezenkívül eljárt a város tanácsánál, hogy a listára fel­vett telkekre ne adjon ki a megváltási eljárás befejezéséig építési engedélyt. A tanácsot a földbirtokbíró kívánsága nehéz helyzet elé állította, mert az utóbbi időben valahogy nyoma lenne már az építkezési hajlandóság­nak, több telektulajdonos kért már építési engedélyt. A tanács ezeket a kérelmeket egyelőre nem bírálta el, mert a tanács jogásztagjainak véleménye szerint a város hatósága mindaddig nem tagadhatja meg az építési engedélyek kiadását, amíg az OFB az igénybevételi eljárást telekkönyvileg be nem jegyezteti a kérdéses telkekre. A tanács tehát döntés előtt a kérdés jogi részét kívánja tisztázni. De nehézségeket gördít az OFB a város elé is, amennyiben lehetetlenné teszi, hogy a város telkeivel szabadon rendelkezzék. Leg­utóbb a város ajánlatot kapott valami tőke­­érdekeltségtől, amely gyárvállalatot kíván Szegeden létesíteni. A gyártelephez meg­felelő telket kér és a város egyik üresen álló nagy telkét jelölte meg kívánságaként. A tanács bármilyen tetszetősnek találja a tervet, az ajánlattal nem foglalkozhatik, mert az OFB arra is megindította az igénybevételi eljárást, így lassankint megakad és elfagy minden építési terv és vállalkozási hajlandó­ság Szegeden. a Alfredo Casella a XX. század muzsikájáról. Látogatás a világhírű zongoraművésznél és zeneszerzőnél. Paris, 1927. május, A Maison Gaveau művészszobájában. Kint zúg a taps, a közönség ünnepli Casellát. Nyílik az ajtó, Casella karonfogva jön a karmesterrel, Walter Sta­­rammal. Kissé sápadt, kissé fáradt, hiszen dél­után egymásután tizenkétszer próbálta el zongora­­versenyét a zenekarral. Odatámaszkodik a falhoz, mosolyog, fáradtan, de barátságosan. Jönnek a gratulálok. Darius M­i­l­h­a­u­d, kinek Agamem­­­nonját szintén most tapsolta meg a közönség. Honegger, Floren­t Smith, majd egy hir­telenszőke, kissé köpcös úr: Fischer Edwin, a kiváló német karmester. Casellához lehetetlen hoz­záférni, megragadom tehát az alkalmat és meg­szólítom Fischert. Pár pillanatig rendelkezésemre áll. A legrövidebb időn belül visszamegyek Bu­dapestre, lehet, hogy még ebben a szezonban. Nem tudom elfelejteni azt az őszinte meleg ünnep­lést, amelyben engem ott részesítettek. Nagyon sűrűn vagyok együtt magyarokkal, hiszen Berlin tele van tehetséges magyar muzsikusokkal. Egy nevet említek csak: Jámbor Ágnes, aki a legiz­mosabb fiatal tehetségek közé tartozik.« A terem­ben hangolnak a muzsikusok. Elválunk. Odalé­pek Casellához. Most nagyon fáradt vagyok — mondja —, holnap reggel 10 órakor jöjjön föl hozzám. Majd beszélgetünk. Másnap, napsütéses tavaszi délelőtt. Casella a Bois de Boulogne közelében lakik a rokonainál. Csakhamar a fehér, impresszionista festményekkel telerakott fogadószobájában ülök. Casellán pizsa­ma, mentegetődzik, most ugrott ki az ágyból, mert nem akarta, hogy várjak. Gyorsan, habozás nélkül beszél, villámgyorsan fogalmazza meg mon­datait, látszik, hogy már hozzászokott az interjú­­adáshoz. Kifogástalanul beszél franciául, észre sem lehet venni, hogy nem francia, még az ü-t sem mondja u-nak, pedig ez olasz embernél ritkaság. Nem vár kérdésre, hanem a szavamba vág és már ömlenek belőle a mondatok: — Ha valahol szóba kerül az olasz muzsika, a legtöbb ember a tizenkilencedik század olasz ze­neszerzőire gondol. Verdi és társai ismertté tették az olasz muzsikát az egész világon, de viszont azt is nekik köszönhetjük, hogy az emberek százai és ezrei félreismerték muzsikánk igazi karakterét. Az igazi zeneértő jól tudja, hogy nem a tizenkilen­cedik század az olasz zene fénykora, hogy nem csak a tizenkilencedik század létezik. »Vissza a gregorián énekhez!« — ez volt a jelszavunk, egye­sek tudatosan követték ezt a jelszót, sokan ösztö­nösen. A németek Bachhoz tértek vissza, a ma­gyarok a népzenéhez, mi olaszok, a gregorián énekhez. Ennek hatását, nyomait minden mo­dern olasz zeneszerzőnél föltalálhatja, csak az a külömbség, hogy az egyik bevallja, a másik ta­gadja. Természetesen ez a visszatérés nem jelent utánzást. Sőt. Mi a huszadik század emberei va­gyunk és a saját századunk formanyelvét akarjuk megtalálni. De föl akartunk szabadulni a ránk­nehezedő tizenkilencedik század nyomása alól és ezért fordultunk azokhoz a régebbi korokhoz, me­lyekben muzsikánk igazi karaktere tisztábban áll a szemünk előtt. Négy évvel ezelőtt állapítottam D’An­nunzió­val és M­a 1­i­p­i­e­r­ó­v­a­l, a C. D. N. M.-et (Corporazione Delle Nuove Musiche), amely régi, elfeledett és új művek propagálásával foglalkozik. Nyolcvan uj müvet mutattunk be és ezekkel bejártuk Olaszország minden nagyobb vá­rosát. Bartók két év előtt a mi vendégünk volt, a magyarok közül még Lehnárt Gitta, Szé­kely Zoltán és Adler Oszkár, Schöo«­berg is gyakran dirigálta nálunk műveit. Zenei körökben általános megütközést keltett, mikor Sztravinszki: »Nász«-át a tizenhatodik szá­zad végén élt O­r­a­z­i­o Ve­c­c­h­i: L’A­m­f­i p­a­r­naso-jával együtt mutattuk be. Az előadás azon­ban minket igazolt, mert a két mű stílusának meg­lepő rokonvonásai elfeledtették a két szerzőt el­választó három századot. Mind a két művet egyszerű munkásokból toborzott dalárdával énekeltettük és kellemes fölfedezés volt számunkra, hogy ezek az egyszerű emberek, akik modern zeneművet eddig sohasem énekeltek, milyen föltűnő könnyedséggel tanulták és interpretálták Sztravinszkit is, meg V­e­c­c­h­i­o­t is. íme a legjobb bizonyíték tö­­rekvéseink helyessége és tisztasága mellett. Elhallgat. Kicsit megpihen, majd újból felém fordul. Kérdésre vár. — Véleménye a kortársakról? — Erre a kérdésre nehéz felelnem. Hiszen ma­gam is zeneszerző vagyok. Véleményem szerint Bartók és Kodály a mai kor legkimagaslóbb egyé­niségei közé tartoznak. Az olaszok közül P­i­z­z­e­tl­i, M­a 1­i­p­i­e­r­o, R­a­s­p­i­g­h­i, A­l­f­a­n­o és a fiata­lok: Rieti, Labroca és Mortari az érté­kesebbek. Az oroszok ... — Az oroszok?... — Két évvel ezelőtt Oroszországban jártam. Azt vártam, hogy a proletáriátus uralomra jutása gyökeresen új, izmos és földszagú művészettel ajándékozza meg a világot. De csalódtam. Az orosz fiatalság művészete tipikusan polgári. Nem tudják mit akarnak, bezárkóznak saját magukba, muzsikájuk kiagyalt és amellett zavaros. Nem korszerű művészet. — És a jazz? — Tipikusan korszerű jelenség. Nincsenek ha­gyományai, a huszadik századból nőtt ki. De nem a kor művészete. Mert a jazz csak játszás­mód, eszköz, une maniére de faire la musique. Eredményei határozottan nagyon fontosak és a ritmuslehetőségeket tekintve, különösen jelentősek. De, ha azt kérdezné tőlem, hogy mi a kor mű­vészete, mi a huszadik század stílusa, nem tudnék rá felelni. 1927­-­et írunk, hetvenhárom év választ el bennünket a 2000-ik esztendőtől, men­­nyi minden változhatik addig! Mi nem határoz­hatjuk meg a huszadik század stílusát, mi csak csinálhatjuk. — Olaszországban néhány érdekes mozgalmat szemlélhettünk: a fu­turizmus ... — ... és a fasizmus, nemde? Valóban mind a kettő elszigetelt kísérlete az olasz földnek. Aki ismeri Olaszországot, könnyen megérti Mari­nani és Mussolini próbálkozásait. A futu­­rizmus ma már halott, de a mai művészetet Ma­­rinettiék készítették elő, legjobb muzsikusaink a futuristák soraiból kerültek ki. Sőt a fasizmus is egyenes folytatása a futurizmusnak. Mi muzsiku­sok, csak jót mondhatunk a fasizmusról. Soha olyan jó dolgunk nem volt, mint most. Olasz­országnak jót tett a fasizmus, más országot eset­leg romlásba dönthet. — Az olasz színházi zene? — Ma­ nem érdekes. A múlt század melodrámáit játszák. De remélem, hogy az operának is el­jön a Pirandellója. Mert erre lenni szükség. Hirtelen fölugrik, néhányszor föl-alá sétál a szobában, majd megáll előttem. A hangja ünne­pélyes . — Minket olaszokat a régi barátság és rokon­érzés fűz magukhoz. Engem különösen. Turin­­ban nevelkedtem és életem első nagy élménye Kossuth temetése volt. Sohasem felejtem el. Jö­vőre Budapestre megyek, meg akarom ismerni a legfiatalabb magyar muzsikus generációt. Bol­dog leszek, ha játszhatom tőlük. Fiatal ő is és bizakodó. Ember, aki örül, ha küzdhet másokért és azért a művészetért, amit igaznak ismer. — Monsieur Casella, köszönöm Önnek ezt az érdekes délelőttöt. Hont Ferenc. ­z­ántánt és a Habsburg-király. London, május 5. Állítólag a szövetséges nagyhatalmak értesítették volna Magyarorszá­got, hogy a Habsburg-dinasztia valamely tag­jának a trónra való jelölését is hajlandók vol­nának fontolóra venni abban az esetben, ha ehhez a kisantánt államai is hozzájárulnának. E hír bizonyára a kisantánt köreiből röppent világgá. Elsőrangú internálások és neveltsintezetek. hu- es leenyok részére. Francia­ország.­ Saint Hátáés a fran­cia Riviérán, az örök tavasz országának e mese­szép városkájában, Nizza mellett, közvetlen a ten­gerparton. Európa legenyhébb és legegészségesebb ük­­már­a Svájc: Lausanne és Montreux, a világhírű nevelővárosokban, a genfi tó partján, 9 m [magavasságban. Klimatikus gyógyhelyek. A hírneves sportcentrumok középpontjában. (A lau­­sannei hires egyetem.) Ausztria: Wien, az osztrák főváros gyö­nyörű nyaralóterepén. Magyarország: Budapest és Hűvös­völgy. modernül felszerelt tanulóotthonok. Felvétetnek mindenütt egyetemi hallgatók és bár­mily intézetben tanulók. Intenzív sportélet. Szigorú felügyelet. Bennlakó orvosok. Napi ötszöri kitűnő étkezés Internátusi dij (tandijjal együtt) külföldön (leányok részére) havi 120 P, Bpesten 100 P, a fiuk részére 110 P, ill 90 P, köztisztviselőknek, egye­temi hallgatóknak kedvezmény. — Külföldre olcsó tanuló jegyek. 324 Nyaraló csoportok jul. aug. hónapokban. Lausanne, Balaton, Hűvösvölgy. Havi dij 140 P. Felvilágosítás, prospektus (válaszbélyeg) Pestalozzi Internátus Iroda Budapest, VII., Akácfa u. 43., V. 32. „S',V.^. Belvárosi Mozi T.Momi­ 85. Körző Mozi 1.«...»­«. Május 6., 7., 8 in,­­én­teken, szombaton és vasárnap Május 6, 7., 8 in, péntektől vasárnapig jj SZ6Z0N­ l69SZ6bb filmje** Lan­aLaPMa«““ négra ' Azonkívül: „ Szerencsétlen vőlegény D l­l^Tp^ r mm# Hiradó Vígjáték 7 felvonásban. Főszerep­e: Reginald Denny. "Cilii IVGQGNIGT- tuUMlOIlI l­iraQO Előadások kezdete hétköznap 5, 71 P, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Előadások kezdete hétköznap 5, 7 és 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor.

Next