Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)
1927-05-06 / 104. szám
1927 május 6. DÉLMAGYARORSZÁG Gyárat sem lehet építeni Szegeden, mert az OFB a gyári tejekre is meginditotta az igénybevételi eljárást. (A Délmagyarország munkatársától.) Több ízben foglalkozott már a Délmagyarország azokkal a nehézségekkel, amelyek Szegeden úgy a magán, mint a városi építkezések elé tornyosulnak és amelyek közül a legnagyobb akadályt az Országos Földbirtokrendező Bíróság gördítette az építkezési szándékok útjába. Az OFB, mint ismeretes, megváltási eljárást indított minden valamirevaló telek ellen, hogy kielégítse a szegedi közalkalmazottak házhelyigényét. Az OFB tárgyalóbírája nemcsak a közgyűlés által is felajánlott városi telkeket vette fel javaslatába, hanem felvett számos magántulajdonú telket is, ezenkívül eljárt a város tanácsánál, hogy a listára felvett telkekre ne adjon ki a megváltási eljárás befejezéséig építési engedélyt. A tanácsot a földbirtokbíró kívánsága nehéz helyzet elé állította, mert az utóbbi időben valahogy nyoma lenne már az építkezési hajlandóságnak, több telektulajdonos kért már építési engedélyt. A tanács ezeket a kérelmeket egyelőre nem bírálta el, mert a tanács jogásztagjainak véleménye szerint a város hatósága mindaddig nem tagadhatja meg az építési engedélyek kiadását, amíg az OFB az igénybevételi eljárást telekkönyvileg be nem jegyezteti a kérdéses telkekre. A tanács tehát döntés előtt a kérdés jogi részét kívánja tisztázni. De nehézségeket gördít az OFB a város elé is, amennyiben lehetetlenné teszi, hogy a város telkeivel szabadon rendelkezzék. Legutóbb a város ajánlatot kapott valami tőkeérdekeltségtől, amely gyárvállalatot kíván Szegeden létesíteni. A gyártelephez megfelelő telket kér és a város egyik üresen álló nagy telkét jelölte meg kívánságaként. A tanács bármilyen tetszetősnek találja a tervet, az ajánlattal nem foglalkozhatik, mert az OFB arra is megindította az igénybevételi eljárást, így lassankint megakad és elfagy minden építési terv és vállalkozási hajlandóság Szegeden. a Alfredo Casella a XX. század muzsikájáról. Látogatás a világhírű zongoraművésznél és zeneszerzőnél. Paris, 1927. május, A Maison Gaveau művészszobájában. Kint zúg a taps, a közönség ünnepli Casellát. Nyílik az ajtó, Casella karonfogva jön a karmesterrel, Walter Starammal. Kissé sápadt, kissé fáradt, hiszen délután egymásután tizenkétszer próbálta el zongoraversenyét a zenekarral. Odatámaszkodik a falhoz, mosolyog, fáradtan, de barátságosan. Jönnek a gratulálok. Darius Milhaud, kinek Agamemnonját szintén most tapsolta meg a közönség. Honegger, Florent Smith, majd egy hirtelenszőke, kissé köpcös úr: Fischer Edwin, a kiváló német karmester. Casellához lehetetlen hozzáférni, megragadom tehát az alkalmat és megszólítom Fischert. Pár pillanatig rendelkezésemre áll. A legrövidebb időn belül visszamegyek Budapestre, lehet, hogy még ebben a szezonban. Nem tudom elfelejteni azt az őszinte meleg ünneplést, amelyben engem ott részesítettek. Nagyon sűrűn vagyok együtt magyarokkal, hiszen Berlin tele van tehetséges magyar muzsikusokkal. Egy nevet említek csak: Jámbor Ágnes, aki a legizmosabb fiatal tehetségek közé tartozik.« A teremben hangolnak a muzsikusok. Elválunk. Odalépek Casellához. Most nagyon fáradt vagyok — mondja —, holnap reggel 10 órakor jöjjön föl hozzám. Majd beszélgetünk. Másnap, napsütéses tavaszi délelőtt. Casella a Bois de Boulogne közelében lakik a rokonainál. Csakhamar a fehér, impresszionista festményekkel telerakott fogadószobájában ülök. Casellán pizsama, mentegetődzik, most ugrott ki az ágyból, mert nem akarta, hogy várjak. Gyorsan, habozás nélkül beszél, villámgyorsan fogalmazza meg mondatait, látszik, hogy már hozzászokott az interjúadáshoz. Kifogástalanul beszél franciául, észre sem lehet venni, hogy nem francia, még az ü-t sem mondja u-nak, pedig ez olasz embernél ritkaság. Nem vár kérdésre, hanem a szavamba vág és már ömlenek belőle a mondatok: — Ha valahol szóba kerül az olasz muzsika, a legtöbb ember a tizenkilencedik század olasz zeneszerzőire gondol. Verdi és társai ismertté tették az olasz muzsikát az egész világon, de viszont azt is nekik köszönhetjük, hogy az emberek százai és ezrei félreismerték muzsikánk igazi karakterét. Az igazi zeneértő jól tudja, hogy nem a tizenkilencedik század az olasz zene fénykora, hogy nem csak a tizenkilencedik század létezik. »Vissza a gregorián énekhez!« — ez volt a jelszavunk, egyesek tudatosan követték ezt a jelszót, sokan ösztönösen. A németek Bachhoz tértek vissza, a magyarok a népzenéhez, mi olaszok, a gregorián énekhez. Ennek hatását, nyomait minden modern olasz zeneszerzőnél föltalálhatja, csak az a külömbség, hogy az egyik bevallja, a másik tagadja. Természetesen ez a visszatérés nem jelent utánzást. Sőt. Mi a huszadik század emberei vagyunk és a saját századunk formanyelvét akarjuk megtalálni. De föl akartunk szabadulni a ránknehezedő tizenkilencedik század nyomása alól és ezért fordultunk azokhoz a régebbi korokhoz, melyekben muzsikánk igazi karaktere tisztábban áll a szemünk előtt. Négy évvel ezelőtt állapítottam D’Annunzióval és Ma 1ipieróval, a C. D. N. M.-et (Corporazione Delle Nuove Musiche), amely régi, elfeledett és új művek propagálásával foglalkozik. Nyolcvan uj müvet mutattunk be és ezekkel bejártuk Olaszország minden nagyobb városát. Bartók két év előtt a mi vendégünk volt, a magyarok közül még Lehnárt Gitta, Székely Zoltán és Adler Oszkár, Schöo«berg is gyakran dirigálta nálunk műveit. Zenei körökben általános megütközést keltett, mikor Sztravinszki: »Nász«-át a tizenhatodik század végén élt Orazio Vecchi: L’Amfi parnaso-jával együtt mutattuk be. Az előadás azonban minket igazolt, mert a két mű stílusának meglepő rokonvonásai elfeledtették a két szerzőt elválasztó három századot. Mind a két művet egyszerű munkásokból toborzott dalárdával énekeltettük és kellemes fölfedezés volt számunkra, hogy ezek az egyszerű emberek, akik modern zeneművet eddig sohasem énekeltek, milyen föltűnő könnyedséggel tanulták és interpretálták Sztravinszkit is, meg Vecchiot is. íme a legjobb bizonyíték törekvéseink helyessége és tisztasága mellett. Elhallgat. Kicsit megpihen, majd újból felém fordul. Kérdésre vár. — Véleménye a kortársakról? — Erre a kérdésre nehéz felelnem. Hiszen magam is zeneszerző vagyok. Véleményem szerint Bartók és Kodály a mai kor legkimagaslóbb egyéniségei közé tartoznak. Az olaszok közül Pizzetli, Ma 1ipiero, Raspighi, Alfano és a fiatalok: Rieti, Labroca és Mortari az értékesebbek. Az oroszok ... — Az oroszok?... — Két évvel ezelőtt Oroszországban jártam. Azt vártam, hogy a proletáriátus uralomra jutása gyökeresen új, izmos és földszagú művészettel ajándékozza meg a világot. De csalódtam. Az orosz fiatalság művészete tipikusan polgári. Nem tudják mit akarnak, bezárkóznak saját magukba, muzsikájuk kiagyalt és amellett zavaros. Nem korszerű művészet. — És a jazz? — Tipikusan korszerű jelenség. Nincsenek hagyományai, a huszadik századból nőtt ki. De nem a kor művészete. Mert a jazz csak játszásmód, eszköz, une maniére de faire la musique. Eredményei határozottan nagyon fontosak és a ritmuslehetőségeket tekintve, különösen jelentősek. De, ha azt kérdezné tőlem, hogy mi a kor művészete, mi a huszadik század stílusa, nem tudnék rá felelni. 1927-et írunk, hetvenhárom év választ el bennünket a 2000-ik esztendőtől, mennyi minden változhatik addig! Mi nem határozhatjuk meg a huszadik század stílusát, mi csak csinálhatjuk. — Olaszországban néhány érdekes mozgalmat szemlélhettünk: a futurizmus ... — ... és a fasizmus, nemde? Valóban mind a kettő elszigetelt kísérlete az olasz földnek. Aki ismeri Olaszországot, könnyen megérti Marinani és Mussolini próbálkozásait. A futurizmus ma már halott, de a mai művészetet Marinettiék készítették elő, legjobb muzsikusaink a futuristák soraiból kerültek ki. Sőt a fasizmus is egyenes folytatása a futurizmusnak. Mi muzsikusok, csak jót mondhatunk a fasizmusról. Soha olyan jó dolgunk nem volt, mint most. Olaszországnak jót tett a fasizmus, más országot esetleg romlásba dönthet. — Az olasz színházi zene? — Ma nem érdekes. A múlt század melodrámáit játszák. De remélem, hogy az operának is eljön a Pirandellója. Mert erre lenni szükség. Hirtelen fölugrik, néhányszor föl-alá sétál a szobában, majd megáll előttem. A hangja ünnepélyes . — Minket olaszokat a régi barátság és rokonérzés fűz magukhoz. Engem különösen. Turinban nevelkedtem és életem első nagy élménye Kossuth temetése volt. Sohasem felejtem el. Jövőre Budapestre megyek, meg akarom ismerni a legfiatalabb magyar muzsikus generációt. Boldog leszek, ha játszhatom tőlük. Fiatal ő is és bizakodó. Ember, aki örül, ha küzdhet másokért és azért a művészetért, amit igaznak ismer. — Monsieur Casella, köszönöm Önnek ezt az érdekes délelőttöt. Hont Ferenc. zántánt és a Habsburg-király. London, május 5. Állítólag a szövetséges nagyhatalmak értesítették volna Magyarországot, hogy a Habsburg-dinasztia valamely tagjának a trónra való jelölését is hajlandók volnának fontolóra venni abban az esetben, ha ehhez a kisantánt államai is hozzájárulnának. E hír bizonyára a kisantánt köreiből röppent világgá. Elsőrangú internálások és neveltsintezetek. hu- es leenyok részére. Franciaország. Saint Hátáés a francia Riviérán, az örök tavasz országának e meseszép városkájában, Nizza mellett, közvetlen a tengerparton. Európa legenyhébb és legegészségesebb ükmára Svájc: Lausanne és Montreux, a világhírű nevelővárosokban, a genfi tó partján, 9 m [magavasságban. Klimatikus gyógyhelyek. A hírneves sportcentrumok középpontjában. (A lausannei hires egyetem.) Ausztria: Wien, az osztrák főváros gyönyörű nyaralóterepén. Magyarország: Budapest és Hűvösvölgy. modernül felszerelt tanulóotthonok. Felvétetnek mindenütt egyetemi hallgatók és bármily intézetben tanulók. Intenzív sportélet. Szigorú felügyelet. Bennlakó orvosok. Napi ötszöri kitűnő étkezés Internátusi dij (tandijjal együtt) külföldön (leányok részére) havi 120 P, Bpesten 100 P, a fiuk részére 110 P, ill 90 P, köztisztviselőknek, egyetemi hallgatóknak kedvezmény. — Külföldre olcsó tanuló jegyek. 324 Nyaraló csoportok jul. aug. hónapokban. Lausanne, Balaton, Hűvösvölgy. Havi dij 140 P. Felvilágosítás, prospektus (válaszbélyeg) Pestalozzi Internátus Iroda Budapest, VII., Akácfa u. 43., V. 32. „S',V.^. Belvárosi Mozi T.Momi 85. Körző Mozi 1.«...»«. Május 6., 7., 8 in,énteken, szombaton és vasárnap Május 6, 7., 8 in, péntektől vasárnapig jj SZ6Z0N l69SZ6bb filmje** LanaLaPMa«““ négra ' Azonkívül: „ Szerencsétlen vőlegény D ll^Tp^ r mm# Hiradó Vígjáték 7 felvonásban. Főszerepe: Reginald Denny. "Cilii IVGQGNIGT- tuUMlOIlI liraQO Előadások kezdete hétköznap 5, 71 P, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Előadások kezdete hétköznap 5, 7 és 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor.