Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

QQEEDDQBBDQQQQQB0BH3E1DQQBDDBEIDEDDB Kérdések és válaszok Győri Imre elvtárs a textilművekben tartott választói gyűlésen A február 24-i országgyű­lési és tanácsi választások előkészítő időszakában a Sze­gedi Textilművek dolgozói már több ízben találkoztak a megye képviselő-jelöltjei­vel. A választói gyűlések iránti érdeklődés azonban nem lanyhult az üzemben. Erről tanúskodik az is, hogy a gyár művelődési termében szerdán délután tartott vá­lasztói gyűlés előadójának, Győri Imre elvtársnak, az MSZMP Csongrád megyei bi­­zottsága első titkárának, me­gyénk képviselő-j­elöltjének több kérdést juttattak el a dolgozók. A választói gyűlés elnök­ségében foglalt helyet Sán­dor János, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának tit­kára, s az üzem több veze­tője. Beseterics Sándorné­­nak, a megyei pártbizottság tagjának, az üzemi pártbi­zottság titkárának megnyitó szavai után Győri Imre elv­társ beszélt a választókhoz. A hozzá intézett kérdé­sekről szólva hangsúlyozta: ezekből is kitűnik, hogy a textilművek dolgozói nagy érdeklődéssel figyelik ha­zánk fejlődését, foglalkoznak­­ belpolitikai és külpolitikai kérdésekkel is, sőt a nemzetközi munkásmoz­galom kérdései iránt is nagy az érdeklődés az üzemben. Többen azt kérték, beszél­jen arról, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se milyen hatással van a népgazdaságra, hogyan járul hozzá a város élelmiszerrel való ellátásához. A többi kö­zött elmondotta Győri elv­­társ, hogy a textilművek dolgozói, akik többnyire kap­csolatban állnak a környező falvak lakóival, jól tudják: az eredmények és sikerek mellett gondokkal is küzde­nek dolgozó parasztjaink. Elsősorban azonban az eredmények a szembe­tű -s ennek köszönhetjük, hogy az aszály ellenére Magyar­­országon nincs hiány élel­miszerben. Három ilyen aszá­lyos év után a kapitalizmus­ban a kisparaszti gazdaságok százai fölött verték volna meg a dobot Csongrád me­gyében, s nem jutott volna annyi hízott serté ® a mun­kásoknak sem, mint most. A nálunk járó idegenek is látják: a mi népünk jól él, szé­pen ruházkodik. Ebben szerepe van a mező­­gazdaság szocialista átszer­vezésének is, hiszen — az aszály ellenére — tavaly több árut adott a mezőgaz­daság az ipar, a város szá­mára, mint az előző eszten­dőben. — Természetesen megtette magáét az ipar is — foly­tatta Győri elvtára. — A munkások, a vállalatokat irá­nyító vezetők, a műszakiak, mérnökök a népgazdaság igé­nyeinek megfelelően dolgoz­tak. Eleget tettünk az iparban ránk háruló kötelezettsé­geknek, s kielégítjük külföldi vásár­lóink igényeit is. Nemcsak több közszükségleti cikket készítünk, hanem ellátjuk géppel, műtrágyával, vegyi­anyaggal a mezőgazdaságot, finnek féregiflitertá. 1962-ben több mezőgazdasági terméket vásároltunk fel, mint egy évvel korábban. Csongrád megye, Szeged ipari fejlődéséről szólva el­mondotta Győri elvtárs, hogy 1945 előtt a megye ipari munkásainak száma alig érte el a 7 ezret. Most pe­dig az építőipari munká­sokkal együtt a 40 ezernél tart. Üzemeink évente már több mint 5 milliárd forint érté­kű árut adnak a mezőgaz­daságnak, s ennek 10 száza­lékát exportra gyártják. A megye és Szeged szén­ellátási nehézségeinek meg­oldásáról is érdeklődtek a textilművek dolgozói. Azt kérdezték, várható-e a szén­hiány enyhülése a közeljö­vőben? Győri elvtárs vála­szában elmondotta: a közel­múlt évek tapasztalatai alap­ján nem számítottunk ilyen hidegre, de nem számolt er­re a minisztérium, s a la­kosság sem Az elmúlt év végén itt a megyében és Szegeden mintegy 1300 vagonnal több szenet vásároltak a csalá­dok, mint egy évvel ko­rábban, de ennyi sem lett elég a hosszan tartó hideg miatt. Sokat segít problémáink eny­hítésében az, hogy a bányá­szok vasárnap is dolgoznak. Ennek köszönhető, hogy Csongrád megye a közeljö­vőben előreláthatólag mint­egy 1500 vagon tüzelőt kap. Ez nem fedezi ugyan teljes egészében a most meglevő igényeket, de sokat javít tü­zelőellátásunkon. Beszéde további részében hangsúlyozta: a nagy hideg nemcsak lakásfűtési nehéz­ségeket okozott, hanem fé­kezte az üzemi termelést is. Sok termelés­ kieséssel járt, s ezt pótolni kell az év hátralevő hónapjaiban. Ezért most fontos felada­tunk, hogy egy kicsit job­ban, szervezettebben, fegyel­mezettebben dolgozzunk. A munkások azt is meg­kérdezték, várható-e a közel­jövőben egy textilipari mun­kásszálló létesítése Szege­den? A válaszában Győri elvtárs elmondotta, hogy az ötéves tervben elsősor­ban építőipari munkásszál­lókat építünk. Jelenleg még nem tudjuk mikor kerülhet sor Szegeden egy textilipari munkásszálló létesítésére. A dolgozók technikai, mű­szaki érdeklődése állandóan fokozódik Szegeden. A tex­tilművek dolgozói azt kér­dezték, vajon várható-e, hogy Szegeden is létesül egy mű­szaki egyetem? Győri elv­­társ válaszában elmondotta, hogy van már az országban három műszaki egyetem, s a közeljövőben Győrött épí­tenek egyet. Szeged nem kap ilyen egyetemet, ellenben már most is láthatjuk, hogy hiányzik a városban egy felsőfokú textilipari tech­nikum. Ennek építésére bi­zonyosan sor kerül majd. Végül Győri elvtárs kül­politikai kérdésekre vála­szolt, majd Beseterics Sán­­dorné zárszavával ért véget a választói gyűlés. Magyar felszólalások a genfi tudományos és műszaki ENSZ-értekezleten Genfben folytatja munká­ját az ENSZ-nek az a tudo­mányos és műszaki értekez­lete, amely a gazdaságilag elmaradt területek fejleszté­séről tárgyal. A Journal de Geneve szer­dai számában részletesen is­merteti Perczel Károlynak, a magyar küldöttség tagjának az urbanizáció és a városfej­lesztés problémáiról tartott előadását. Bakács Tibor pro­fesszor, az országos közegész­ségügyi intézet főigazgatója a fertőző betegségek elleni küzdelemnek a gyengén fej­lett országokban alkalmazha­tó módszereit ismertette.­­ A gazdag ázsiai tapasztala­tokra támaszkodó és igen konkrét előadás jó visszhan­got keltett. A bizottsági üléseken fel­szólalt Tímár János és Lázár Péter. A gazdaságfejlesztés szervezeti kérdéseivel foglal­kozó bizottságban szerdán délután került sor Bognár József professzornak, a ma­gyar küldöttség vezetőjének előadására. Az előadás a gazdaság és a politika viszonyát elemezte a tervezési folyamat tükré­ben. Tizenhárom éves a szovjet-kínai barátsági szerződés A szovjet—kínai barátsá­gi, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­­írásának 13. évfordulója al­kalmából a kínai főváros közvéleménye szerdán ün­nepi estet rendezett. Az es­ten Csang Csi-hsziang, a­­ Kí­nai—Szovjet Baráti Társaság központi vezetőségének ügy­vezető főtitkára mondott be­szédet. Megállapította, hogy a szerződés formába öntötte­­ a kínai és a szovjet nép ha­gyományos barátságát és új távlatokat nyitott meg e ba­rátság további fejlődésé­hez. — A kínai és a szov­jet nép barátsága és össze­fogása — mondotta — ked­vezően segíti a harcot or­szágaink közös ellenségei el­len, népeink közös ügyét, a világ népeinek az imperia­listák és lakojaik elleni igazságos harcát, valamint a világ békéjéért vívott harc nagy ügyét. Beszédet mondott Cservo­­nyenko pekingi szovjet nagykövet is. — A szovjet—kínai barát­sági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés és a szerződés alapján kibonta­kozott együttműködés — hangsúlyozta —, már eddig is óriási szerepet játszott és továbbra is hatalmas szere­pet fog betölteni a szocializ­mus és a kommunizmus or­szágaiban folyó építése nagy jelentőségűvé teszi az is, hogy biztosítja a Távol- Kelet békéjét és bizton­ságát és elősegíti a világ békéjének megszilárdítását . Hasonló ünnepi gyűlés volt Moszkvában az évfor­duló alkalmából. A gyűlésen Pan Ce­li nagykövettel az élükön megjelentek a kínai nagykövetség munkatársai. Az ünnepségen Jeljutyin, a Szovjet—Kínai Baráti Tár­saság alelnöke, valamint Pan Ce-li, a Kínai Népköz­­társaság moszkvai nagykö­vete mondott beszédet Szovjet lapok Budapest felszabadulásának 18. évfordulójáról Szerdán a reggeli moszk­vai lapok cikkel és­­ képpel emlékeznek meg Budapest felszabadulásának 18. évfor­dulójáról. A Pravda közli budapesti tudósítójának Ve­res Józseffel, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottsága el­nökével készített interjúját, amelyben szó esik Budapest nyolc-tízéves távlati fejlesz­tési tervéről, a nagy lakás­építkezésekről, az Erzsébet-£ saeraád ésU híd e&üéséról­­. A Krasznaja Zvezda hang­súlyozza Budapest nagy je­lentőségét és a magyar gaz­dasági és kulturális életben elfoglalt kiemelkedő helyét. A Moszkovszkaja Pravda Budapest és Moszkva baráti kapcsolatainak fejlődését méltatja. A lapok több fényképpel is bemutatják Budapest min- J puaiiii MaiiMiiMttaii» I­j :| j A NAPCO- botrány ■ I # li : i ” i ■ « ^ : 4 választóké­p a szó Í :1:u: Í «:>■ i: Próbára bocsátva ! ■a I m I ■ , Szegedi művészek II ■ . mn iniTiim i m ii rrrrrr SZVSZ-nyilatkozat és üzenet Az SZVSZ titkársága nyi­latkozatot adott ki, amely­ben elítéli az amerikai kez­deményezésre megindult és jelenleg is folyó japán—dél­koreai hivatalos tárgyaláso­kat A nyilatkozat felhívja a világ dolgozóit, hogy tiltakoz­zanak a tervezett katonai szövetség létrehozása ellen és követeljék Korea egyesíté­sét A karhatalmisták is segítenek.­ Ennyi hó évtizedek óta nem volt Szeged utcáin . A lakosság erejére is szükség lenne Havazik, olvad, hara esik, jegesedik, köd van, zúzma­ra, s azután minden kezdő­dik elölről. Ilyen az idei te­lünk. Lassacskán csak két­féle ember él Szegeden: aki már elesett a síkos, hepehu­pás utcán, s aki rövidesen el fog esni.­­ Több mint húsz éve, 1940- ben, még 1942-ben volt utol­jára 40 centiméteres hó Sze­geden. Igaz, tavaly is elő­fordult, hogy több hullott egyszerre, mint az idén, ha­marosan azonban elolvadt Hogy pontosan mennyi hó­pehely pottyant a városra, nem tudni, de azt igen, hogy november óta 187 milliméter csapadékot kaptunk össze­sen. Annyit, amennyi egy egész évi átlagnak megfe­lel.­­ A városi tanács építési és közlekedési osztályának fő­mérnöke, Rátky György mondta: — A köztisztasági válla­lat nem bír a rengeteg hó­val. Gépe nincs, csak 200­0 lapátja, de hozzávaló hó­munkás sem jelentkezik ele­gendő. — Sürgős intézkedésekre volt szükség. Először is Papp István, az osztály útmeste­­rének kezébe összpontosítot­tuk az egész város hóeltaka­rítási munkáinak irányítá­sát Azután felkértük a sze­gedi karhatalmi egységet a honvédség alakulatait és a középiskolákat, hogy ha tud­­nak, segítsenek.­ ­ Elsőnek a karhatalmisták fogtak csákányt, lapátot. Hihetetlen gyorsasággal ment a munka, tűnt el a je­ges, ropogós, feketére úszott íbó az Úttesttől. (feea* egy két méteres darabokban, ha­nem egyszerre két sarok hosszán. — Karcagi vagyok — fe­leli a kérdésre az egyik jó­kedvű karhatalmista. — Ha­tan vagyunk a szakaszból karcagiak. Nem, szegedi alig van közöttünk, sokfelől jöt­tünk.­ ­ A karhatalmisták tehát az első kérésre szívesen segí­tettek, pedig nem is ide­valósiak. Ma már csatasor­ban áll a honvédség műsza­ki alakulata is. A főútvonal­ról rövidesen eltűnik a hó­akadály. De mi lesz a mellékutcák­kal? Nemcsak az úttest jár­hatatlan bennük, sok helyen még a gyalogjáró is. Azt ki fogja eltakarítani? Bizonyára felesleges a kérdés. A példa nyilvánvaló. A házfelügyelők kötelesség­tudása és a lakosság annyi­szor bebizonyított hajlandó­sága a társadalmi munkára, majd a mellékutcákban is rendet teremt Utóvégre nem várhatjuk meg így a tavaszt. Meg a karcagiak, s a többi kedves egyenruhás segítő­társunk buzgalmával sem élhetünk vissza. „ A szegedi karhatalmi eg­ység tegnap, szerdán délután megkezdte a Tolbuhin su­gárút úttestjének megtisztítását. Száz lapát és csákány üzent hadat a közlekedést akadályozó, latyakos, jeges hónak.

Next