Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

i Nixon beszéde az ENSZ-ben (Folytatás as 1. oldalról.) a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kell tovább lépni. „Az a véleményem, hogy kapcsolatainkat a Szovjetunióval a kölcsönös megbecsülés szellemében lehet építeni, elismerve nézetkülönbségeinket, s egyben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink különbözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismerve szövetségeseink jogait éppúgy, mint a saját jogainkat" — jelentette ki Nixon. Utalva arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette, reméli, hogy rövidesen megindulnak a megbeszélések a stratégiai fegyverek korlátozásáról is, amelyet a legfontosabb kérdésnek minősített Az amerikai elnök kijelentette: „Remélem, hogy rövidesen érvénybe lép a nukleáris fegyverek elterjedését megtiltó nemzetközi egyezmény." „Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy a fegyverzet ellenőrzése önmagában meghozza a békét A béke azt is igényli, hogy előbbre jussunk azoknak az állandóan jelenlevő politikai problémáknak a megoldásában, amelyek megosztják a világot"... „Az a szándékunk, hogy józanul, és komolyan tárgyalunk a Szovjetunióval. Nem hat át bennünek az előítélet, nem vakítanak el érzelmek, s arra törekszünk, hogy ne propagandát folytassunk, hanem megállapodásokra jussunk." „És amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek önakaratukból létrejött elszigeteltségüknek, készek leszünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellemben tárgyaljunk velük” — hangoztatta Nixon a Kínai Népköztársaságra vonatkozó egyetlen mondatában. Az elnök csak igen röviden és ugyancsak általánosságokban foglalkozott a közel-keleti helyzettel, azt hangoztatva, hogy a rendezésnek az ENSZ fegyverszüneti határozatán kell alapulnia. „Meggyőződésünk, hogy nem jöhet létre béke akkor, ha lényeges változásokat akarnak végrehajtani a Közel-Kelet térképén. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a béke nem jöhet létre más alapon, mint a felek kötelező és megmásíthatatlan elhatározásán, hogy békében élnek egymással." Az amerikai elnök az ENSZ feladatairól szólva a többi között kijelentette, a világszervezetnek lépéseket kell tennie a géprablások megakadályozására. Ugyancsak az ENSZ feladatai közé tartozik Nixon megállapítása szerint a gazdasági fejlődés és a születésszabályozás elősegítése a fejlődő országokban, a természeti környezet védelme és az űrkutatás előmozdítása. Nixon utalt arra, hogy a közelmúltban lépett első ízben az ember a Holdra. A vitát ma folytatják, s nagy érdeklődéssel várják a világszervezetben Gromiko, szovjet külügyminiszter beszédét. Nixon beszédét diplomáciai megfigyelők úgy értékelik, hogy az elmaradt az előzetes várakozás mögött. A beszéd nem tartalmazott egyetlen új javaslatot sem azon kívül, hogy az elnök sürgette a közgyűlést a repülőgép-eltérítések megakadályozására. Ez viszont a legjobb esetben is csupán harmadrangú kérdés, s az adott körülmények között leginkább az Egyesült Államokat érinti. Vietnami érlakolat Csekély a • Párizs (MTI) Teljesen eredménytelen volt a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csütörtökön megtartott 34. ülése is. Henry Cabot Lodge nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője mindössze arra szorítkozott, hogy néhányszó kíséretében felolvassa Nixon elnök szeptember 10-i nyilatkozatát, amellyel újabb csapategységek kivonását jelentette be. Pham Dong Lam nagykövet, a saigoni rezsim képviselőjének felszólalása ezúttal sem különbözött az előzőektől. Dinh Ba Thi, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének helyettes vezetője és Ha Van Lau nagykövet, a VDK küldöttségének helyettes vezetője részletesen elemezte és bírálta Nixon elnök kedden nyilvánosságra hozott bejelentésit. Dink Ba Thl, a DVK képviselője mindenek előtt rámutatott: az amerikai katonák egy csekély számának a visszavonása a több mint félmillió főnyi amerikai agresszor jelenlétéhez képest teljességgel jelentéktelen. Nixon elnök teljesen negatív választ adott a délviclarci koalíciós kormány megalakítására irányuló javaslatra is — mondotta. Ha Van Lau nagykövet, a VDK képviselője rámutatott, hogy a Vietnammal foglalkozó párizsi konferencia kizárólag azért topog egy helyben, mert a Nixon-kormányzat még nem akarja békésen megoldani a vietnami problémát, a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak tiszteletben tartása alapján. visszavonás Gromiko-Riad találkozó • New York (MTI) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésének 24. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője csütörtökön találkozott Mahmud Riaddal, az EAK külügyminiszterével. A baráti beszélgetésen a két külügyminiszter a mindkét felet kölcsönösen érdeklő kérdésekkel foglalkozott, különös figyelmet fordítva a Közel-Keleten kialakult helyzetre. Nasszer beteg • Kairó (AFP, Reuter, AP) Nasszer, az EAK elnöke megbetegedett. Az elnök betegágyánál három orvos, közöttük a kairói egyetem két professzora tart ügyeletet. Az Al Ahram azt is közölte, hogy a következő időszakban „Nasszer minden hivatali ténykedését felfüggeszti", így bizonyosra vehető, hogy az EAK elnöke nem vesz részt az iszlám országok szeptember 22-ére, Rabatba összehívott csúcsértekezletén. Az elnököt Anvar Szadat, első elnökhelyettes, az ASZÚ legfelső végrehajtó bizottságának tagja képviseli majd. » Forró ősz • Róma (MTI, UPI) „Európa lágy alsótestének" annak idején még Washington Churchill brit miniszterelnök nevezte Olaszországot. A második világháború alatt használta ezt a kifejezést, stratégiai szempontból, amikor a nyugatiak — a várt igazi második front megnyitása helyett — csupán Olaszországban szálltak partra. Nos, Churchill hajdani kifejezése mostanában politikai értelemben is inkább helytálló, szinte a „NATO lágy alsótestének” nevezhetjük az egyre mélyülő politikai válságokba sodródó Itáliát. Az amerikai „hosszú, forró nyár” mintájára „hosszú, forró ősz”-nek nevezték el a politikai megfigyelők és nyomukban a világsajtó a jelenlegi olaszországi eseményeket. A múlt heti Fiatsztrájk nyitánya után most már 900 ezer építőipari Itáliában munkás is csatlakozott a munkabeszüntetéshez. Most ért véget 220 ezer vegyipari munkás sztrájkja, ugyanakkor országos vasutassztrájkról érkezett friss jelentés. Az olasz dolgozók megmozdulása minden eddiginél magasabb hullámokat ver, valóságos ostrom alatt tartják a munkáltatókat és a kormányt a bérek emelése és a szociális körülmények javítása érdekében. Az UPI római tudósítója szerint az olasz kormányt a sztrájkok mind jobban aggasztják, mivel azok egyre inkább éreztetik hatásukat az ország gazdaságában. A helyzet a kormány számára annál nyugtalanítóbb, mivel ősszel mintegy ötmillió dolgozóra vonatkozó kollektív szerződések hatálya jár le és a munkások és alkalmazottak növekvő nyomást gyakorolnak kedvezőbb szerződések kiharcolására. Az augusztusi akciók szervezettek voltak • Prága (CTK) A csehszlovák biztonsági szervek nyomozói részlegének vezetője, Sturma alezredes interjút adott a CTK hírügynökség tudósítójának az augusztusi zavargásokban részt vett személyek ellen indított eljárásokról. Mint elmondotta, a szövetségi gyűlés elnökségének augusztus 22-én kiadott utasítása alapján Prágában 1300 személyt vettek őrizetbe; ezek többsége 10—28 éves. Az őrizetbe vettek többségét a vizsgálatok lefolytatása után szabadon bocsátották; 260 személy esetében javasoltak vádemelést. Ezek a tüntetések szervezői közül kerültek ki, agresszív módon léptek fel a fegyveres erők tagjai ellen, és nagy számban vannak közöttük büntetett előéletűért. Sturma alezredes hangsúlyozta, hogy a nyomozás során különös figyelmet szenteltek a kampányok szervezőinek felkutatására, különbséget téve a félrevezetett, megtévesztett, vagy fiatalkorú személyek között. Arra a kérdésre, hogy a tüntetések szervezettek voltak-e, Sturma kijelentette, hogy bár a nyomozás még nem ért véget, az eddigi eredmények is az akciók szervezettségére utalnak. A francia dolgozók jogaikat védik • Párizs (MTI) A Chaban-Delmas francia miniszterelnök által a nemzetgyűlésben meghirdetett „új társadalom” tervét bírálja a L’Humanité csütörtöki számának vezércikkében Laurent Salini, a lap belpolitikai szerkesztője. Az „új társadalom” meghirdetése — írja — a látszat kedvéért, a valóság elkendőzésére történt. Ezzel akarják leplezni egy, a módszerekben való minden tétovázás és habozás ellenére is, céljaiban állandó politikát. Az „új társadalom” egy nagyon is régi világ álarca. Az „új társadalom” puszta demagógia, amelynek feladata becsapni és megtéveszteni a közvéleményt. Az nyilvánvaló, hogy a mai világban semmit sem lehet megvalósítani, ha nem szerzik meg hozzá az egész nemzet beleegyezését, jóváhagyását, sőt részvételét. Mivel kendőzés nélkül ehhez a politikához nem kaphatják meg a támogatást, a kormány megpróbál illúziókat kelteni. Megvédjük a törvényt és a rendet — mondotta az elnök. Ez rendben is lenne ! — írja a lap —, de ki fenyegeti a törvényt, és a rendet? A dolgozók jogaikat védik szakszervezeti akciókkal, és ha rákényszerülnek — sztrájkkal. Hol van mindebben a rendzavarás? • Csütörtökön zárult vasutas-sztrájk és a változatlanul tartó Metró-sztrájk még hatalmas forgalmi dugókat okozott Párizsban. A kedden kezdődött Metró-sztrájkkal kapcsolatosan csütörtökön ültek össze a szakszervezetek és az igazgatóság képviselői újabb tárgyalásra. Hangorkán A választási hadjárat egyre nagyobb méreteket ölt az NSZK-ban. Egyik szembetűnő jelensége a szavazatok előzetes megnyeréséért folytatott versengésnek az a hangorkán, amellyel egy-egy kortesgyűlésen felszólaló jobboldali vezetőt fogadnak a nyugatnémet fiatalok. Von Thaddent, a neonáci párt vezérét szinte mindenütt — legutóbb Alsburgban — füttykoncerttel és hangzavarral fogadták, pedig ezúttal a rendőrség már szögesdrót-akadályt vont a gyűlés résztvevői közé. „Nácik takarodjatok Dortmundból!” kiáltásokkal tízezer tüntető fogadta Adolf von Thaddent Dortmundban. Kasselben, ahol két nappal ezelőtt az NPD- gyűlésen egy ismeretlen merénylő pisztolyával megsebesített két fiatalt, több százan tüntettek és röpiratokban követelték a hesseni tartománytól a neonáci párt betiltását. Persze nemcsak az NPD akcióin nagy a hangorkán. A CDU—CSU két „nagyágyúja” Kiesinger és Strauss együtt lépett fel egy hamburgi választási nagygyűlésen. Amíg hanggal bírták, mindketten egy szociáldemokrata— szabad demokrata koalíció lehetőségét kárhoztatták, de a fiatal túloldali vezetők „náci Kiesinger” kiáltásokkal csaknem beléjük fojtották a szót. A parlamenti mandátumokért versengő pártok nem sajnálják a pénzt a választási hadjáratra. A két legnagyobb párt, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták egyaránt mintegy 75 millió márkát fordítottak eddig a választók megnyerésére, míg a szabad demokraták 30 milliót. A legfrissebb közvéleménykutatási adatok a szociáldemokraták térnyerését mutatják. A nyugatnémet televízió felmérése szerint az új választók 41 százaléka támogatja az SPD-t, míg 29 százaléka a kereszténydemokratákat. Alig egy bő hét múlva eldől, hogy vajon ebből a választási hangorkánból valójában melyik párt kerül ki győztesen. Ki bírja jobban torokkal, pénzzel , vajon a jobboldal ellen adják-e le voksukat a nyugatnémet választók? M. T. PAPP LAJOS: Egyiptom SZÁZ KAPUJA (4.) Kairó... Mennyi minden fölvillan még az emlékezetemben! A szédítő iramú, s minden közlekedési szabálynak lélekzetelállítóan ellentmondó forgalom például, ami mégis kevesebb balesettel jár mint a mi „agyon-KRESZ-elt” közlekedésünk. S ez érthető is, mivel az embert nem a bemagolt szabályok sokasága, hanem reflexeinek ébersége, lélekjelenléte óvja meg a balesettől... Vagy az öszvérek, szamarak „hajnali karéneke”, amely már érkezésünk reggelén felriasztott bennünket rövid alvásunkból . . Sokat nézegettük a kenyeret helyettesítő lángosformájú lepényt, amit lehet evő és ivóedénynek, maradék tárolására alkalmas elemózsis kosárnak is használni, mielőtt megenné az ember... Az autóbuszok mosolyogható rozogasága, s ahogy nyitva hagyott ajtóikon át menet közben ugranak le róluk, vagy lépnek fel rájuk az utazni akarók. És hát a bazár, a városnak e „legkalróibb” jellegzetessége! A Mouskynak nevezett városnyi méretű bazárnegyed, amelynek üzletecskéiben múmiakoporsótól cipőfűzőig minden elképzelhető dolgot árusítanak. S ahol eladni nem begyakorlott, gépies munkafolyamat, nem blokkírás és kényszeredett válaszolgatás a vásárló kérdéseire, mint nálunk, hanem valóságos rítus, amelyben a költői képzelet szabad csapongóiknak, a szónoki ékesszólásnak épp oly nagy szerep jut, mint az ügyes kis csalásoknak, a vevőt „átejtő" apró furfangoknak. A Mouskyban vásárolni tehát felér egy szociológiai tanulmányúttal, különösen olyanok számára, akik hozzászoktak a szabott áron való vásárláshoz. Íme, baktatsz a jobbról-balról egymáshoz szoruló, kis üzletekkel szegélyezett macskaköves szűk utcában, amelyből még szűkebb sikátorok nyílnak mindenfelé. Kerülgeted a szembejövőket, meg-megállsz pillanatig egy gyümölcsös sátornál, hogy megbámuld az ismerős és ismeretlen gyümölcsök garmadáit. Mangó, datolya, füge, s mellettük szőlő, körte, dinnye ... Hozzédlép egy rendszerint öregebb, barátságos arcú, galabtába öltözött férfi, s megszólít: honnan jöttél, melyik országból, mit akarsz vásárolni stb., stb. Felajánlja a segítségét. Mindegy mit válaszolsz, mert ott, ahová ő majd elkísér, pontosan azt árulják, amire neked szükséged van, s abból is a legjobbat és a legolcsóbban. Elindulsz kísérőddel, Husszein Abd-Elwahab úr, vagy Ali Abd el Aziz el Khawanki úr, a tiszteletreméltó kereskedők egyik felhajtójával, aki minden korok legzegzugosabb és szemetesebb sikátorain át elkalauzol mondjuk annak az üzletnek a hátsó bejáratához, amelynek elülső bejárata előtt megszólított. A fent említett hosszú nevű Khawanki úr, mint üzleti névjegykártyáján, amely egyben megrendelő lap is több nyelven olvasható, egyiptomi iparművészeti tárgyak gyártásával és árusításával keresi kenyerét. Ez a kenyér kiadós és tápláló darab lehet, mert Khawanki úr a nagyon jól táplált ember benyomását kelti, fölöttébb kövér, de azért mozgékony ember. Szíves mosollyal fogad, s ez a szívélyesség alig észrevehetően csökken, amikor megtudja, hogy nem vagy amerikai, angol, mégcsak német sem, hanem magyar, szóval, hogy nincs sok elkölteni való pénzed. Bemutatja az üzletét. A felhalmozott vörös és sárgaréz ötvösmunkák, a cizellált és zománcozott, féldrágakövekkel kirakott ezüsttárgyak, gyöngyház és elefántcsont berakással díszített asztalkák. ftaiszekrények, dobozok, nagyon szépek. Az árat azonban egy pillanatra sem szabad komolyan venni; ha ugyanis negyedannyiért veszel meg valamit, mint amennyire tartották, még mindig a kereskedő jár jól. Közben teát, vagy kávét hoznak be, leültetnek, barátságosan és csöppet sem tolakodóan érdeklődnek utad célja iránt, majd felajnálják, hogy mint kedves vendég, tekintsd meg, hogy készülnek az üzletben látható áruk a gyár műhelyeiben. S ezt megnézni valóban érdemes. Nyoma sincs itt lomhaságnak, „lazításnak". Mindenki — nyilván nem órabérért — nagy szorgalommal dolgozik. S nagyon sok a mesterségét hallatlan biztonsággal, bámulatos gyorsasággal gyakorló munkáskéz. A famegmunkáló műhelyben egy 13—14 év körüli gyerek lakkozott fadoboz fedelét díszíti elefántcsontberakással. Apró lemezkéket emel föl csipesszel, s illeszt egyetlen mozdulattal pontosan a díszítés rajza által megadott helyre. Az ötvösműhelyben a földre kuporodva lábujjaival rögzít egy fiatalember jókora sárgaréz lemezt — láthatóan tálca lesz majd belőle —, úgy kalapálja-vési rá a csodálatos gazdagságú díszítést. Ha éles szemed van, a raktárban fölismerheted a pénzes amerikai turisták elbolondítására tartogatott „hiteles” régiségek, több ezer éves „eredetiségek” egyikét-másikát is, amik szintén itt, ezekben a műhelyekben készülnek. Aztán visszakísérnek az üzletbe, s ekkor kezdődik meg voltaképp a vevő és az eladó Itt valóságos kultusszá nemesedett dialógusa. Kitűnő üzleti fogás ez a vendéglátó szívélyesség; az ember ha eredetileg nem is akart venni semmit, lekötelezettnek érzi magát és vesz. Mert ki lenne olyan szőrösszívű, hogy ennyi szívélyesség, gondoskodás és figyelmesség után is üres kézzel kíván elmenni. Ha lenne ilyen, az megérdemli a fogak között félhangosan elmormolt jelzőket, amelyek elkísérik egészen az ajtóig, s még azon túl is jó darabon. Hát ez a kairói bazár. (A befejező rése következik)