Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

i Nixon beszéde az ENSZ-ben (Folytatás as 1. oldalról.) a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kell tovább lépni. „Az a vé­leményem, hogy kapcsolata­inkat a Szovjetunióval a köl­csönös megbecsülés szelle­mében lehet építeni, elismer­ve nézetkülönbségeinket, s egyben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink különbözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismer­ve szövetségeseink jogait éppúgy, mint a saját jogain­kat" — jelentette ki Nixon. Utalva arra, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette, reméli, hogy rö­videsen megindulnak a meg­beszélések a stratégiai fegy­verek korlátozásáról is, ame­lyet a legfontosabb kérdés­nek minősített Az amerikai elnök kijelen­tette: „Remélem, hogy rövi­desen érvénybe lép a nukleá­ris fegyverek elterjedését megtiltó nemzetközi egyez­mény." „Nem lehetnek olyan illú­zióink, hogy a fegyverzet el­lenőrzése önmagában meg­hozza a békét A béke azt is igényli, hogy előbbre jussunk azoknak az állandóan jelen­levő politikai problémáknak a megoldásában, amelyek megosztják a világot"... „Az a szándékunk, hogy józanul, és komolyan tárgya­lunk a Szovjetunióval. Nem hat át bennünek­ az előítélet, nem vakítanak el érzelmek, s arra törekszünk, hogy ne propagandát folytassunk, ha­nem megállapodásokra jus­sunk." „És amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek ön­akaratukból létrejött elszi­geteltségüknek, készek le­szünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellemben tárgyaljunk velük” — han­goztatta Nixon a Kínai Nép­­köztársaságra vonatkozó egyetlen mondatában. Az elnök csak igen rövi­den és ugyancsak általános­ságokban foglalkozott a kö­zel-keleti helyzettel, azt hangoztatva, hogy a rende­zésnek az ENSZ fegyverszü­neti határozatán kell alapul­nia. „Meggyőződésünk, hogy nem jöhet létre béke akkor, ha lényeges változásokat akarnak végrehajtani a Kö­zel-Kelet térképén. Meggyő­ződésünk ugyanakkor, hogy a béke nem jöhet létre más alapon, mint a felek kötele­ző és megmásíthatatlan el­határozásán, hogy békében élnek egymással." Az amerikai elnök az ENSZ feladatairól szólva a többi között kijelentette, a világszervezetnek lépéseket kell tennie a géprablások megakadályozására. Ugyan­csak az ENSZ feladatai közé tartozik Nixon megállapítása szerint a gazdasági fejlődés és a születésszabályozás elő­segítése a fejlődő országok­ban, a természeti környezet védelme és az űrkutatás elő­mozdítása. Nixon utalt ar­ra, hogy a közelmúltban lé­pett első ízben az ember a Holdra. A vitát ma folytatják, s nagy érdeklődéssel várják a világszervezetben Gromiko, szovjet külügyminiszter be­szédét. Nixon beszédét diplomáciai megfigyelők úgy értékelik, hogy az elmaradt az előze­tes várakozás mögött. A be­széd nem tartalmazott egyet­len új javaslatot sem azon kívül, hogy az elnök sürgette a közgyűlést a repülőgép-el­térítések megakadályozására. Ez viszont a legjobb esetben is csupán harmadrangú kér­dés, s az adott körülmények között leginkább az Egyesült Államokat érinti. Vietnami érlako­lat Csekély a • Párizs (MTI) Teljesen eredménytelen volt a Vietnammal foglalkozó pá­rizsi négyes értekezlet csü­törtökön megtartott 34. ülése is. Henry Cabot Lodge nagy­követ, az amerikai küldött­ség vezetője mindössze arra szorítkozott, hogy néhány­­szó kíséretében felolvassa Nixon elnök szeptember 10-i nyilatkozatát, amellyel újabb csapategységek kivonását je­lentette be. Pham Dong Lam nagykö­vet, a saigoni rezsim képvi­selőjének felszólalása ezúttal sem különbözött az előzőek­től. Dinh Ba Thi, a dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének he­lyettes vezetője és Ha Van Lau nagykövet, a VDK kül­döttségének helyettes veze­tője részletesen elemezte és bírálta Nixon elnök kedden nyilvánosságra hozott beje­lentésit. Dink Ba Thl, a DVK képviselője mindenek­ előtt rámutatott: az amerikai katonák egy csekély számá­nak a visszavonása a több mint félmillió főnyi ameri­kai agresszor jelenlétéhez képest teljességgel jelenték­telen. Nixon elnök teljesen negatív választ adott a dél­­vicl­arc­i koalíciós korm­ány megalakítására irányuló ja­vaslatra is — mondotta. Ha Van Lau nagykövet, a VDK képviselője rámutatott, hogy a Vietnammal foglalkozó pá­rizsi konferencia kizárólag azért topog egy helyben, mert a Nixon-kormányzat még nem akarja békésen megoldani a vietnami prob­lémát, a vietnami nép alap­vető nemzeti jogainak tiszte­letben tartása alapján. visszavonás Gromiko-Riad találkozó • New York (MTI) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ közgyűlésének 24. ülésszakán részt vevő szovjet küldött­ség vezetője csütörtökön ta­lálkozott Mahmud Riaddal, az EAK külügyminiszteré­vel. A baráti beszélgetésen a két külügyminiszter a mindkét felet kölcsönösen érdeklő kérdésekkel foglal­kozott, különös figyelmet fordítva a Közel-Keleten ki­alakult helyzetre. Nasszer beteg • Kairó (AFP, Reuter, AP) Nasszer, az EAK elnöke megbetegedett. Az elnök be­tegágyánál három orvos, kö­zöttük a kairói egyetem két professzora tart ügyeletet. Az Al Ahram azt is kö­zölte, hogy a következő idő­szakban „Nasszer minden hivatali ténykedését felfüg­geszti", így bizonyosra ve­hető, hogy az EAK elnöke nem vesz részt az iszlám országok szeptember 22-ére, Rabatba összehívott csúcs­­értekezletén. Az elnököt An­var Szadat, első elnökhelyet­tes, az ASZÚ legfelső végre­hajtó bizottságának tagja képviseli majd. » Forró ősz • Róma (MTI, UPI) „Európa lágy alsótestének" annak idején még Washing­ton Churchill brit minisz­terelnök nevezte Olaszorszá­got. A második világháború alatt használta ezt a kifeje­zést, stratégiai szempontból, amikor a nyugatiak — a várt igazi második front megnyitása helyett — csu­pán Olaszországban szálltak partra. Nos, Churchill hajdani kifejezése mostanában po­litikai értelemben is in­kább helytálló, szinte a „NATO lágy alsótestének” nevezhetjük az egyre mélyü­lő politikai válságokba sod­ródó Itáliát. Az amerikai „hosszú, forró nyár” mintájára „hosszú, forró ősz”-nek nevezték el a politikai megfigyelők és nyomukban a világsajtó a jelenlegi olaszországi esemé­nyeket. A múlt heti Fiat­­sztrájk nyitánya után most már 900 ezer építőipari Itáliában munkás is csatlakozott a munkabeszüntetéshez. Most ért véget 220 ezer vegyipari munkás sztrájkja, ugyanak­kor országos vasutassztrájk­ról érkezett friss jelentés. Az olasz dolgozók megmoz­dulása minden eddiginél ma­gasabb hullámokat ver, va­lóságos ostrom alatt tartják a munkáltatókat és a kor­mányt a bérek emelése és a szociális körülmények ja­vítása érdekében. Az UPI római tudósítója szerint az olasz kormányt a sztrájkok mind jobban ag­gasztják, mivel azok egyre inkább éreztetik hatásukat az ország gazdaságában. A helyzet a kormány számára annál nyugtalanítóbb, mi­vel ősszel mintegy ötmillió dolgozóra vonatkozó kollek­tív szerződések hatálya jár le és a munkások és alkal­mazottak növekvő nyomást gyakorolnak kedvezőbb szer­ződések kiharcolására. Az augusztusi akciók szervezettek voltak • Prága (CTK) A csehszlovák biztonsági szervek nyomozói részlegé­nek vezetője, Sturma alez­redes interjút adott a CTK hírügynökség tudósítójának az augusztusi zavargásokban részt vett személyek ellen indított eljárásokról. Mint elmondotta, a szövet­ségi gyűlés elnökségének augusztus 22-én kiadott uta­sítása alapján Prágában 1300 személyt vettek őrizetbe; ezek többsége 10—28 éves. Az őrizetbe vettek többségét a vizsgálatok lefolytatása után szabadon bocsátották; 260 személy esetében ja­vasoltak vádemelést. Ezek a tüntetések szervezői közül kerültek ki, agresszív módon léptek fel a fegyveres erők tagjai ellen, és nagy szám­ban vannak közöttük bünte­tett előéletűért. Sturma alezredes hangsú­lyozta, hogy a nyomozás so­rán különös figyelmet szen­teltek a kampányok szerve­zőinek felkutatására, kü­lönbséget téve a félreveze­tett, megtévesztett, vagy fia­talkorú személyek között. Arra a kérdésre, hogy a tüntetések szervezettek vol­tak-e, Sturma kijelentette, hogy bár a nyomozás még nem ért véget, az eddigi eredmények is az akciók szervezettségére utalnak. A francia dolgozók jogaikat védik • Párizs (MTI) A Chaban-Delmas francia miniszterelnök által a nem­zetgyűlésben meghirdetett „új társadalom” tervét bí­rálja a L’Humanité csü­törtöki számának vezércik­kében Laurent Salini, a lap belpolitikai szerkesztője. Az „új társadalom” meg­hirdetése — írja — a látszat kedvéért, a valóság elken­dőzésére történt. Ezzel akar­ják leplezni egy, a mód­szerekben való minden té­továzás és habozás ellenére is, céljaiban állandó politi­kát. Az „új társadalom” egy nagyon is régi világ álarca. Az „új társadalom” puszta demagógia, amelynek felada­ta becsapni és megtéveszteni a közvéleményt. Az nyilván­való, hogy a mai világban semmit sem lehet megvaló­sítani, ha nem szerzik meg hozzá az egész nemzet bele­egyezését, jóváhagyását, sőt részvételét. Mivel kendőzés nélkül eh­hez a politikához nem kap­­­­hatják meg a támogatást, a­­ kormány megpróbál illúzió­­­­kat kelteni. Megvédj­ük a törvényt és­­ a rendet — mondotta az elnök. Ez rendben is lenne ! — írja a lap —, de ki fe­­­­nyegeti a törvényt, és a rendet? A dolgozók jogaikat védik szakszervezeti akciók­kal, és ha rákényszerülnek — sztrájkkal. Hol van mind­ebben a rendzavarás? • Csütörtökön zárult vas­utas-sztrájk és a változatla­nul tartó Metró-sztrájk még hatalmas forgalmi dugókat okozott Párizsban. A kedden kezdődött Metró-sztrájkkal kapcsolatosan csütörtökön ültek össze a szakszerveze­tek és az igazgatóság kép­viselői újabb tárgyalásra. Hangorkán A választási hadjárat egyre nagyobb mérete­ket ölt az NSZK-ban. Egyik szembetűnő jelen­sége a szavazatok előze­tes megnyeréséért foly­tatott versengésnek az a hangorkán, amellyel egy-egy kortesgyűlésen felszólaló jobboldali ve­zetőt fogadnak a nyu­gatnémet fiatalok. Von Thaddent, a neonáci párt vezérét szinte min­denütt — legutóbb Al­s­­burgban — füttykon­certtel és hangzavarral fogadták, pedig ezúttal a rendőrség már szöges­­drót-akadályt vont a gyűlés résztvevői közé. „Nácik takarodjatok Dortmundból!” kiáltá­sokkal tízezer tüntető fogadta Adolf von Thaddent Dortmundban. Kasselben, ahol két nappal ezelőtt az NPD- gyűlésen egy ismeretlen merénylő pisztolyával megsebesített két fia­talt, több százan tün­tettek és röpiratokban követelték a hesseni tartománytól a neoná­ci párt betiltását. Per­sze nemcsak az NPD akcióin nagy a hang­orkán. A CDU—CSU két „nagyágyúja” Kie­­singer és Strauss együtt lépett fel egy ham­burgi választási nagy­gyűlésen. Amíg hang­gal bírták, mindketten egy szociáldemokrata— szabad demokrata koa­líció lehetőségét kárhoz­tatták, de a fiatal túl­oldali vezetők „náci Kiesinger” kiáltásokkal csaknem beléjük fojtot­ták a szót. A parlamenti mandá­tumokért versengő pár­tok nem sajnálják a pénzt a választási had­járatra. A két legna­gyobb párt, a keresz­ténydemokraták és a szo­ciáldemokraták egy­aránt mintegy 75 mil­lió márkát fordítottak eddig a választók meg­nyerésére, míg a sza­bad demokraták 30 milliót. A legfrissebb közvéleménykutatási adatok a szociáldemok­raták térnyerését mu­tatják. A nyugatnémet televízió felmérése sze­rint az új választók 41 százaléka támogatja az SPD-t, míg 29 százalé­ka a kereszténydemok­ratákat. Alig egy bő hét múl­va eldől, hogy vajon ebből a választási hang­­orkánból valójában me­lyik párt kerül ki győz­tesen. Ki bírja jobban torokkal, pénzzel , va­jon a jobboldal ellen adják-e le voksukat a nyugatnémet választók? M. T. PAPP LAJOS: Egyiptom SZÁZ KAPUJA (4.) Kairó... Mennyi minden fölvillan még az emlékezetemben! A szédítő iramú, s minden közlekedési szabálynak lélekzetelállítóan ellent­mondó forgalom például, ami mégis kevesebb balesettel jár mint a mi „agyon-KRESZ-elt” közlekedésünk. S ez érthető is, mivel az embert nem a bemagolt szabályok sokasága, hanem reflexeinek ébersége, lélekjelenléte óvja meg a balesettől... Vagy az öszvérek, szamarak „haj­nali karéneke”, amely már érkezésünk reggelén felriasztott bennünket rövid alvásunkból . . So­kat nézegettük a kenyeret helyettesítő lángos­­formájú lepényt, amit lehet evő és ivóedénynek, maradék tárolására alkalmas elemózsis kosár­nak is használni, mielőtt megenné az ember... Az autóbuszok mosolyogható rozogasága, s ahogy nyitva hagyott ajtóikon át menet közben ugranak le róluk, vagy lépnek fel rájuk az utazni akarók. És hát a bazár, a városnak e „legkalróibb” jellegzetessége! A Mouskynak nevezett városnyi méretű bazárnegyed, amelynek üzletecskéiben múmiakoporsótól cipőfűzőig minden elképzelhe­tő dolgot árusítanak. S ahol eladni nem begya­korlott, gépies munkafolyamat, nem blokkírás és kényszeredett válaszolga­tás a vásárló kérdései­re, mint nálunk, hanem valóságos rítus, amely­ben a költői képzelet szabad csapongóiknak, a szónoki ékesszólásnak épp oly nagy szerep jut, mint az ügyes kis csalásoknak, a vevőt „átejtő" apró furfangoknak. A Mouskyban vásárolni te­hát felér egy szociológiai tanulmányúttal, külö­nösen olyanok számára, akik hozzászoktak a szabott áron való vásárláshoz. Íme, baktatsz a jobbról-balról egymáshoz szo­ruló, kis üzletekkel szegélyezett macskaköves szűk utcában, amelyből még szűkebb sikátorok nyílnak mindenfelé. Kerülgeted a szembejövő­ket, meg-megállsz pillanatig egy gyümölcsös sá­tornál, hogy megbámuld az ismerős és ismeret­len gyümölcsök garmadáit. Mangó, datolya, fü­ge, s mellettük szőlő, körte, dinnye ... Hozzéd­­lép egy rendszerint öregebb, barátságos arcú, galabtába öltözött férfi, s megszólít: honnan jöt­tél, melyik országból, mit akarsz vásárolni stb., stb. Felajánlja a segítségét. Mindegy mit vála­szolsz, mert ott, ahová ő majd elkísér, pontosan azt árulják, amire neked szükséged van, s ab­ból is a legjobbat és a legolcsóbban. Elindulsz kísérőddel, Husszein Abd-Elwahab úr, vagy Ali Abd el Aziz el Khawanki úr, a tiszteletreméltó kereskedők egyik felhajtójával, aki minden korok legzegzugosabb és szemete­­sebb sikátorain át elkalauzol mondjuk annak az üzletnek a hátsó bejáratához, amelynek elülső bejárata előtt megszólított. A fent említett hos­­­szú nevű Khawanki úr, mint üzleti névjegykár­tyáján, amely egyben megrendelő lap is több nyelven olvasható, egyiptomi iparművészeti tár­gyak gyártásával és árusításával keresi kenye­rét. Ez a kenyér kiadós és tápláló darab lehet, mert Khawanki úr a nagyon jól táplált ember benyomását kelti, fölöttébb kövér, de azért moz­gékony ember. Szíves mosollyal fogad, s ez a szívélyesség alig észrevehetően csökken, amikor megtudja, hogy nem vagy amerikai, angol, még­­csak német sem, hanem magyar, szóval, hogy nincs sok elkölteni való pénzed. Bemutatja az üzletét. A felhalmozott vörös és sárgaréz ötvös­munkák, a cizellált és zománcozott, féldrágakö­vekkel kirakott ezüsttárgyak, gyöngyház és ele­fántcsont berakással díszített asztalkák. ftaiszek­rények, dobozok, nagyon szépek. Az árat azon­ban egy pillanatra sem szabad komolyan venni; ha ugyanis negyedannyiért veszel meg valamit, mint amennyire tartották, még mindig a keres­kedő jár jól. Közben teát, vagy kávét hoznak be, leültetnek, barátságosan és csöppet sem tolakodóan érdek­lődnek utad célja iránt, majd felajnálják, hogy mint kedves vendég, tekintsd meg, hogy készül­nek az üzletben látható áruk a gyár műhelyei­ben. S ezt megnézni valóban érdemes. Nyoma sincs itt lomhaságnak, „lazításnak". Mindenki — nyilván nem órabérért — nagy szorgalommal dolgozik. S nagyon sok a mesterségét hallatlan biztonsággal, bámulatos gyorsasággal gyakorló munkáskéz. A famegmunkáló műhelyben egy 13—14 év körüli gyerek lakkozott fadoboz fede­lét díszíti elefántcsontberakással. Apró lemezké­ket emel föl csipesszel, s illeszt egyetlen mozdu­lattal pontosan a díszítés rajza által megadott helyre. Az ötvösműhelyben a földre kuporodva lábujjaival rögzít egy fiatalember jókora sárga­réz lemezt — láthatóan tálca lesz majd belőle —, úgy kalapálja-vési rá a csodálatos gazdagsá­gú díszítést. Ha éles szemed van, a raktárban fölismerheted a pénzes amerikai turisták elbo­­londítására tartogatott „hiteles” régiségek, több ezer éves „eredetiségek” egyikét-másikát is, amik szintén itt, ezekben a műhelyekben ké­szülnek. Aztán visszakísérnek az üzletbe, s ekkor kez­dődik meg voltaképp a vevő és az eladó Itt való­ságos kultusszá nemesedett dialógusa. Kitűnő üzleti fogás ez a vendéglátó szívélyesség; az em­ber ha eredetileg nem is akart venni semmit, le­kötelezettnek érzi magát és vesz. Mert ki lenne olyan szőrösszívű, hogy ennyi szívélyesség, gon­doskodás és figyelmesség után is üres kézzel kí­ván elmenni. Ha lenne ilyen, az megérdemli a fogak között félhangosan elmormolt jelzőket, amelyek elkísérik egészen az­ ajtóig, s még azon túl is jó darabon. Hát ez­ a kairói bazár. (A befejező rése következik)

Next