Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Ho Si Minh holttestét mauzóleumban helyezik el • Párizs—Hanoi (DPA, AFP) A VDK-nak a párizsi tárgyalásokon résztvevő küldöttségétől szerzett értesülés alapján jelentette a DPA tudósítója, hogy az elhunyt Ho Si Minh elnök holttestét Lenin példája nyomán bebalzsamozták és mauzóleumban fogják elhelyezni. Az elhe­lyezés időpontja nem ismeretes, de az minden valószínűség szerint a legnagyobb csendben, a nyilvánosság elkerülésével fog megtörténni. Az AFP egyik beszámolója szerint szer­dán változatlanul vonult a tömeg a Ba Dinh palota felé, ahol továbbra is fehérbe öltözött katonák állnak őrt Változatlanul áll az emelvény is, ahol kedden a gyász­­szertartás lezajlott. Az emelvényen ott van Ho Si Minh elnök nagy portréja, s mel­lette a pártnak a gyász alkalmából kiadott jelszavai. Hanoiból szerdán elutazott Moszkvába az Alekszej Koszigin vezette szovjet párt­és kormányküldöttség, amely részt vett Ho Si Minh elnök temetésén. A küldöttség Hanoiból hazautazóban rövid időre meg­szakította útját az indiai Kalkuttában. A párizsi tárgyalás elhalasztása • Párizs (NJPI) A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánynak a párizsi béketárgyalásokon résztvevő küldöttsége szer­dán közölte, hogy a vietnami béketárgyalások csütörtökre tervezett 33. ülésének egy nappal későbbre, péntekre való halasztását kérte. A UPI értesülése szerint a párizsi béketárgyalások 33. ülését — amerikai—saigoni javaslatra — szombatra na­polták el. • Washington (MTI) Véget ért Nixon kaliforniai szabadsága és péntekre már nagyszabású tanácskozásra hívta össze tanácsadóit. Első­sorban a vietami háborúról lesz szó. Két javaslat is fek­szik az elnök előtt: a kor­mány külpolitikai szakembe­reitől származik az egyik, amely az amerikai csapatok vietnami kivonulásának meg­gyorsítását ajánlja. A szená­tus keddi ülésén is több tör­vényhozó ezt támogatta, s javasolta, hogy a kormány tegyen határozott lépéseket a vietnami béke megvalósítá­sára. Mindenekelőtt hosszab­bítsa meg a tűzszünetet, még akkor is, ha a Thieu-rezsim ezt ellenzi. A másik, a ma­gasrangú katonáktól szárma­zó javaslat viszont csak igen lassú visszavonulást irányoz elő: még 1971-re is negyed­millió amerikai kaonát ak­ar látni Vietnamban. Nixon már régóta halasztgatja a ki­vonulással kapcsolatos dön­tését, elképzelhető, hogy pénteki tanácskozás után folytatja az időhúzást. Egy bankár elrablása Uruguayban # Montevideo (UPI, Reu­ter) A „Tupamaros” elneve­zésű baloldali ellenállási szervezet tagjai fényes nappal elrabolták a 42 éves Gaetano Pellegrini Giampietrót, Uruguay bank- és kiadó világának egyik vezető személyiségét. Az olasz származású Gi­­ampietro apja Mussolini idején pénzügyminiszter volt. Néhán órával az ak­ció után a rendőrség meg­találta a bankár kocsiját, benne a következő levéllel: „Foglyainkkal ugyanúgy fogunk bánni, ahogy a kor­mány a letartóztatott szak­­szervezeti vezetőkkel.” Uruguayban jelenleg tíz­ezer bankalkalmazott sztrájkol és a kormány, hogy rávegye őket a mun­ka felvételére, több veze­tőjüket letartóztatta és ka­tonai behívóparancsot adott ki a sztrájkolók­­nak. Sok líbiai asszonyról lekerü­k­ a fátyol­ t Tripoli (AP, Reuter) Líbia első köztársasági mi­niszterelnöke, a 35 éves dr. Mahmud Szolimán el Magh­rebi, szerdán sajtóértekezle­tet tartott hivatalában. Hely­beli újságírók előtt többek között kijelentette, hogy a forradalmi kormány fenntar­tás nélkül együttműködik az arab testvérországokkal, ki­váltképp a palesztinai kér­désben. Az új kormányt kedden eskették fel. Hét polgári és két katonai személyből áll, és háromnapos szakadatlan ülésezés után alakult meg a forradalmi tanács, az or­szág vezető szerve. A ta­nács élén a 27 éves Moam­­mer el Kadhafi áll, akit századosból ezredessé lép­tettek elő, és elismerésül a forradalom győzelmében ját­szott szerepéért, a fegyveres erők főparancsnokává nevez­ték ki. Bumedien algériai elnök útban hazafelé Addisz Abe­ljából, a bengázi repülőté­ren megbeszéléseket folyta­tott Moammer el Kadhafi­val és Havaz hadügyminisz­­terrel A hírügynökségi jelenté­sek elmondják, hogy bár Tripoliban nem minden köz­hivatal működik és a ban­kokat továbbra sem nyitot­ták ki, az üzleti élet virág­zó. Líbia történetében — most első ízben — sok as­­­szonyról lekerült a fátyol. l­ lbla új miniszterelnöke, a pa­lesztinul származású Mah­imul Szolejman el Magrebi Befejeződött az afrikai csúcs • Addis­, Abeba (MTI) Szerdán hajnalban befeje­ződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik af­rikai csúcsértekezlet. A kon­tinens jelenlevő vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjá­ban a közel-keleti helyzet és a nigériai probléma volt A hajnali órákban a csúcs résztvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnök­nek, amelyben biztosították az Egyesült Arab Köztársa­ságot szolidaritásukról, és el­­ítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott újabb iz­raeli támadást. Ezt a távira­tot a jelenlevők egyhangúlag fogadták el, csakúgy, mint a közel-keleti témával foglal­kozó két határozatot Ezek közül az első, ame­lyet Szenegál nyújtott be, ki­fejezésre juttatja Afrika ro­­konszenvét az EAK iránt és elítéli Izrael agresszív politi­káját. A második határozat, amelynek szerzője Niger volt, megerősíti a legutóbbi algíri határozatot, aggodalmát feje­zi ki a közel-keleti helyzet további romlása miatt, sür­geti „az összes külföldi csapa­tok visszavonását az 1967. június 5-e után megszállt te­rületről, valamint a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozatának teljesíté­sét.” Veszélyes kihívás • Washington (MTI) Még az általában Izraelt támogató amerikai sajtó is arról ír szerdán, hogy az Egyesült Arab Köztársaság ellen intézett legújabb izra­eli támadás súlyos eszkalá­ciós lépés a közel-keleti vál­ságban és a háború kiújulá­­sának veszélyével fenyeget. A lapok rámutatnak, hogy Izrael ezzel újabb kihívást intézett az arab országok, s egyben az Egyesült Nemze­tek Szervezete ellen, ugyan­akkor Washington változat­lanul tartózkodik az agres­­­szió elítélésétől és egyetlen szóval sem nyilatkozik arról, hogy az új fejlemények kö­vetkeztében esetleg felfüg­geszti Izraelnek a katonai felszerelések, mindenekelőtt a Phantom típusú repülőgépek szállítását. A Amman (TASZSZ) Az arab világban nagy fel­háborodást keltett, hogy az USA Phantom típusú repülő­gépeket szállít Izraelnek. Tal­­huni jordániai miniszterel­nök kijelentette, hogy ezt a lépést az arab nemzet ellen irányuló ellenséges cseleke­detnek tekinti. • Tel Aviv (UPI, Reuter) Az izraeli légierő gépei szerdán délelőtt újabb táma­dást hajtottak végre a Szu­­ezi-öböl nyugati partja el­len, ugyanazon a területen, ahol a keddi akciót végre­hajtották — közölte Tel Aviv­ban egy katonai szóvi­vő. A repülőgépek Szuez vá­rosától mintegy 70—100 kilo­méterrel délre megsemmisí­tettek néhány egyiptomi ka­tonai szállítójárművet. A szóvivő nem nyilatkozott arról, hány gép vett részt a támadásban, de azt mondot­ta, hogy valamennyien sér­tetlenül visszatértek. # Kairó (UPI, Reuter, MENA) Egy kairói katonai szóvivő ezzel szemben azt közölte, hogy az egyiptomi légelhárí­tás lelőtt egy támadó izraeli gépet, amely a Szuezi-csator­­nába zuhant. Izraeli csapatok átkeltek a Szuezi-csatornán és támadást hajtot­tak végre az EAK területe ellen. Képirnklin, az agressziós cselekmény egyik résztvevő katonája egyiptomi radarállomás­ra ad le sorozatokat és a A„Lóugrás Zöld expressz ” Moszkva (MTI) A szovjet közvélemény fo­­kozott figyelemmel követi a NATO gyanúsan megszapo­rodó militarista akcióit; a szeptember 8-tól 12-ig Nyu­­gat-Németországban „Lóug­rás” fedőnévvel tervezett nyugatnémet—amerikai had­gyakorlatokat, majd ennek befejeztével a szeptember 13- án Dániában öt NATO or­szág részvételével induló „Zöld expressz” manővere­ket. Mint a szovjet kommentá­torok aláhúzzák: nemcsak a gyakorlaton résztvevő kato­nák és harci eszközök töme­ge szembetűnő, hanem —­ a „Lóugrás” esetében — az is, hogy a manőverekre az NDK határának közvetlen közelé­ben kerül sor. A kihívó ak­ciók elsődleges célja az e­rópai feszültség élezése, ebben Bonné és Washingto­né a főszerep. Sztrájk* mozgalom az NSZK-ban # Bonn (MTI) A nyugatnémet ,,vad” sztrájkmozgalom futótűz módjára terjed, s amely ko­moly következményekkel járhat. Kedden már több mint 40 ezer munkás sztráj­kolt a Saar-vidéki bányák­ban, Észak-Rajna-Vesztfá­­liában, Alsó-Szászország és Bajorország acélgyáraiban. A sztrájkok okait vizsgál­va egyébként a legtöbb nyu­gatnémet lap megállapítja: a konjunktúra felizzása követ­keztében a vállalatok pro­fitja oly nagymértékben megnövekedett, hogy a mun­kások joggal követelnek részt belőle. A bonni kormány szer­dán ülést tartott. Megvitatta a „vad” sztrájkok következ­tében előállott helyzetet. A minisztertanács után megtar­tott tájékoztatón váratlanul megjelent Schiller gazdaság­­ügyi miniszter is. Kijelentet­te: a sztrájkok fő oka, hogy a túlfeszített konjunktúra folytán a munkásokat egy­részt túldolgoztatták az acél- és bányaiparban, más­részt azonban a béreknél nem honorálták azt a tényt, hogy a profitok nagymérték­ben növekedtek. Két és fél héttel a válasz­tások előtt, alighanem első­sorban taktikai jelentőségű­nek kell értékelni Herbert Wehner nyugatnémet összné­­metügyi miniszter, a Szo­ciáldemokrata Párt helyettes vezetőjének a Deutschland- Archiv című havi folyóirat­ban most megjelent cikkét. Írásának új motívuma: ki­jelenti, hogy kész „minisz­teri szinten” tárgyalásokat folytatni az NDK-val „bel­­német” kérdésekről. Azt ál­lítja, hogy ezzel a javaslat­tal „az NSZK a lehető leg­messzebbre ment”. Kétségtelen,­­ hogy felelős bonni vezető politikustól ilyen javaslat még nem hangzott el. Csakhogy: kér­dés, miniszter lesz-e még Wehner szeptember 28-a, a választások után? Magyarok Dimitrovért Bulgária felszabadulásának 25. év­fordulója alkalmából cikket kért Szegedről a bolgár testvérváros, Plovdiv napilapja, az Otecsesztvén Olasz, Georgi Dimitrov esetleges magyarországi kapcsolatairól. A nagy bolgár forradalmárral kapcso­latos magyarországi emlékek még nincsenek teljességükben össze­gyűjtve. Az alábbi cikket juttattuk el a testvérlapnak. A magyar munkásosztály, mint az egész vi­lág munkássága, akkor figyelt föl Georgi Di­­minovra, amikor a hitleristák bebörtönözték. Az egész világon tiltakozó mozgalm­ak támadtak. A magyarok még ennél is lót‘hírt tettek. Walf Münzenberg, a ne...st emigráció egyik kiváló vezetője, a Nemzetközi Munkássegély igazgatója Barna Könyvet adott ki, amely föl­tárja milyen atrocitásokat követtek el a nácik, hogyan fegyverkeznek a nyugati országok meg­támadására, s leleplezi felelősségüket a Reichs­tag fölgyújtásáért, s a provokátor Van der Lüb­be szerepeltetéséért. A Barna Könyvhöz való dokumentációs anyagot Németországból kellett kicsempészni. Német állampolgárra ez nagy ve­szélyt jelentett volna, ezért Münzenberg Károlyi Mihálynak, az 1918-as magyar polgári demokra­tikus forradalom vezető alakjának, az akkori Magyar Népköztársaság elnökének feleségét, a „Vörös Kata” néven a kommunisták iránti ro­­konszenvéről ismert gróf Andrássy Katinkát kérte erre a feladatra. Károlyiné — amint Együtt az emigrációban című emlékezéseiben (1969) megírta — szanatóriumi kezelés ürügyén utazott Wiesbadenba, majd onnan Berlinbe. Il­legális találkozókon, a Tiergarten egyik padján kapta meg az anyagot Noha a magyar ellen­forradalmi rendszer egyik ugyancsak Berlinben időző vezetőalakja, a híres frankhamisítási per első számú vádlottja, herceg Windischgraetz Lajos fölismerte Karolyinét, és föl is jelentette a Gestapónál, sikerült neki egy bőröndnyi do­kumentumot kicsempésznie Párizsba. A sikeres akció után Münzenberg újabb meg­bízást adott Károlyinénak. Angliába küldte, hogy teremtse meg az anyagi alapot a Dimitrov­­féle ellentárgyaláshoz. Ezt New Yorkban ter­vezték, hogy törvényesen bizonyítsák: Dimitrov­­nak semmi köze sem volt a Reichstag fölgyújtá­sához. „A bolgár kommunista — írja könyvében Károlyiné — különben is nagy népszerűségnek örvendett: sok ajándékot, meghívást kapott mindenhonnan angol arisztokrata asszonyok felajánlották neki vidéki kastélyukat hogy ott pihenje ki fáradalmait. Willi azt remélte, hogy meg tudom szerezni a pénzt néhány olyan em­ber útiköltségének a fedezésére, aki hajlandó segédkezet nyújtani Dimitrov teljes rehabilitá­lásához.” Angliában Károlyiné szintén sikerrel járt. Cambridge-ben kommunista diákokat és rokon­szenvező profeszorokat, Londonban is vezető értelmiségieket látogatott meg.­­ Úgyszólván mindenütt adtak­ valamennyit, s így sikerült ne­ki ezer fontot összegyűjteni Dimitrov pere ja­vára. „Ez — írta Károlyiné — elegendő volt az útiköltségekre, úgyhogy Aneurin Bevan és né­hány társa elutazhatott az Egyesült Államokba.” Itthon, Magyarországon a munkásság legön­­tudatosabbjai álltak csatasorba a lipcsei vész­bíróság előtt életéért és a szocializmus nagy ügyéért harcoló Dimitrov érdekében Egy bizal­mas rendőri jelentés a per napjaiban 1933. nov­vember 29-én ezt mondja:­­Amszterdam székhellyel egy bizottság ala­kult, melynek célja, hogy a Reichstag-per vád­lottjainak elitélése és előrelátható kivégzése el­len tiltakozzon. Már Magyarországon is meg­állapodtak abban, hogy marasztaló ítélet esetén meg fogják támadni a német követséget és kon­zulátust, továbbá a magyar horogkeresztesek helyiségeit és vezéreit, esetleg azokat a cégeket is, amelyek német kézen vannak (Meinl, Ufa, Siemens-Schukkert stb.). Kommunista összejöveteleken már váltig hangoztatják,,, hogy a magyar elvtársak nem fognak mögötte maradni a külföldnek, és em­lékezetessé teszik a tüntetés napját a nácik szá­mára.” A jelentés hátlapjára a halálos ítéletben már biztos rendőri szervek följegyezték: „A berlini halálos ítélet nyilvánosságra jutása folytán itt szükségesnek látszó biztonsági intéz­kedések megtételére Boór Óméltósága Hetényi Öméltóságát telefonon felhívta." 1934 elején az illegális Magyar Kommunista Párt újabb nagy arányú megmozdulást szerve­zett a bíróság által felmentett, de továbbra is fogva tartott Dimitrov kiszabadításáért. A nem­zetközi szolidaritásnak ez a ragyogó megnyilat­kozása a korabeli rendőrségi jelentésben így tükröződik: „Tárgy: Kommunista akció elmaradása. Budapest, 1934. március 6. A Kommunisták Magyarországi Pártja Köz­ponti Bizottsága szerveihez körözvényt adott ki, melyben utal a közelmúltban kiadott azon uta­sítására, hogy folyó évi március 3—10-ig terje­dő idő valamelyik napján a Németországban letartóztatott Dimitrov és társai szabadon bo­csátása érdekében rendezzenek Dimitrov-napot. Mivel Dimitrovot és két társát a németek Moszkvába szállították, ezért a KMP Központi Bizottsága az akciót lefújta.” Mint ismeretes, Dimitrovot a Szovjetunió diplomáciai lépése és a heves nemzetközi tilta­kozás szabadította ki a nácik rabságából. Jóleső érzés számunkra, magyarok számára, hogy ebből a nemzetközi tiltakozásból — itthon és külföldön egyaránt — a magyarok is kiv­it­­ték a részüket. Péter László

Next