Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Lipcse és Brüsszel előtt A Hungexpo rendezésében 31 külkereskedelmi joggal felruházott magyar vállalat készül a lipcsei tavaszi vásárra. A március 1—10. között megrendezett vásár magyar anyaga minden eddiginél gazdagabb lesz. A vállalatok összesen 4200 négyzetméter helyet béreltek, a tavalyinál 600 négyzetméterrel nagyobbat. Az NDK egyik legjelentősebb vásárára a tavalyi 35-tel szemben 43—44 vagonnyi ipari és mezőgazdasági terméket szállítanak ki. Az első vagonokat már útnak is indították. A magyar árut Lipcsében S3 helyen, a különböző szakbemutatókon láthatják az érdeklődők. Olyan újdonságokat is bemutatnak, mint az Irodagéptechnikai Vállalat elektromos írógépe és a Híradástechnikai Rtsz teljesen tranzisztorizált ipari televíziós kamerája. Az Orion a BNV-n aranyéremmel kitüntetett hatcsatornás reléállomásával szerepel. Ismét bemutatkozik külföldön a szegedi halászlékocka és a legújabb csokoládédesszertsorozat. Magyar találmány megvásárlásával nagy jelentőségű munkához kezdtek a tatai Hűtőtechnikai Ktsz-ben. Gált várják. Ma jelentkezett egy Pál budapesti mérnök szabadalmának hasznosításával valósággal forradalmasítják az alumínium olvasztásának technológiáját. Bár az alumíniumnak számos kedvező tulajdonsága van, széles körű felhasználását akadályozza, hogy nem tudják egyszerű módon forrasztani. A budapesti mérnök ezt a problémát oldotta meg: az eddigi bonyolult és költséges forrasztási technológiák helyett rendkívül egyszerű eljárást dolgozott ki az alumíniumnak alumíniummal és más fémekkel való forrasztására. Az új módszer lényege: különleges összetételű vegyszerfürdőben a fémfelületek önmaguktól forrnak össze, alkotnak tökéletes fémkötést. Az érdekes eljárást bemutatják a Brüsszelben, márciusban nyíló nemzetközi kiállításon is. (MTI) Hatezer vizsgálat alapján jelentik • Javult az élelmiszerek ff minősége Szinte hetente ellenőrzik a húsárukat, a pékárut, a tejtermékeket és a konzerveket a Szeged városi Minőségvizsgáló Intézet munkatársai, nemcsak a gyártási folyamatban, hanem a kereskedelemben is. Ugyancsak ellenőrzik a mezőgazdasági üzemek feldolgozó üzemrészeinek termékeit. Az elmúlt évben 6 ezer vizsgálatot végzett az intézet, amelynek alapja megküldte a véleményt — gyakran a figyelmeztetést — az élelmiszerek minőségéről, súlyáról és a csomagolásról a gyártóknak vagy a kereskedelmi cégeknek. A tavalyi vizsgálatok alapján azt jelentette az intézet a megyei tanács vb tegnapi ülésén, hogy a tejtermékek kivételével az élelmiszerek minősége javult, s ez a jobb minőség már állandó. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének még hibák. Például a kenyér minősége már határozottan jobb Szegeden és a megyében, viszont gyakori a súlycsökkentés. Ez ugyanolyan figyelemre méltó vétség, mint a minőségrontás, hiszen mindkettő megkárosítja a vásárlót Érdekes, hogy a vizsgálatsorozat azt állapította meg a múlt évben, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben is nagy szigorral kell eljárni azok ellen a cégek ellen, amelyek minőségrontást, vagy súlycsonkítást eltűrnek. Vagyis az élelmiszereket az intézet munkatársai gyakran és gondosan fogják vizsgálni ezután is, noha a gyártó üzemek is végzik ezt a termelés során, de indokolt az objektív vizsgálat, hogy a vállalatok ne tehessenek szert jogtalan haszonra , hiszen a fogyasztók zsebéből emelik ki a pénz, ha rosszabb az áru ugyanazért az árért, vagy kevesebb annál, mint amit a szigorú szabványok előírnak. De ugyanígy jogos a szigor a mezőgazdasági feldolgozó üzemekkel szemben is, hiszen némelyiknél nincsenek meg a gyártáshoz szükséges feltételek, s emiatt gyengébb az árujuk, de még az sem tudatosodott eléggé, hogy a szabványok betartása minden gyártó cégre egyformán kötelező. Nem egyszer viszont a kereskedelem a felelős a minőségromlásért: a sütőüzemben még szép kenyerek a pulton, a zsúfolt raktárakban nyomorodnak meg; sok eladó nem ismeri a szavatossági jelzéseket a konzerveken; az is gyakori, hogy fagyasztott baromfit árul olyan üzlet,, ahol hűtőpult nincs is. Nem csak arról van szó itt, hogy gusztusos-e az élelmiszer — ami teljesen jogos kívánsága a vásárlónak —, de még ennél is fontosabb: az élelmiszerek minőségének romlása egészségünket veszélyezteti. Szólni kell a minőségvizsgáló intézet gondjairól is. Mostoha körülmények között dolgoznak, az intézet épülete nem megfelelő, sürgősen felújításra szorul. Munkaerőgondjaik is vannak, mérnököket és technikusokat kellene még alkalmazniuk, de emelett a jelenleg ott dolgozók munkája, tudományos felkészültsége garancia a feladatok jó ellátására. Az intézet anyagi gondjain bizonyára segít az, hogy 1970 január 1-től a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium pénzügyi irányítása alá került. Talán feltűnő: annak ellenére, hogy az élelmiszeripari termékek minősége összességében javult, mégis sokat beszéltünk a hibákról. Nem türelmetlenség ez, indokolt a negatívumokat kiemelni, hiszen itt a kis hibák ellen is erélyesen kell fellépni, ha kell szabálysértési vagy bűnvádi eljárást kell indítani. Ezt javasolta a megyei tanács vb is a minőségvizsgáló intézetnek, amellett, hogy végzett munkájukért elismerését fejezte ki dr. Selmeci György igazgatónak és az intézet dolgozóinak. P. Sz. IH. Mire az adatokból számok lesznek Befejeződött Szegeden a népszámlálás. Hogy pontatlanok ne legyünk, a munka nagyja megvan, de még akad jelentkező a népszámlálóknak a városi tanács épületében levő főhadiszállásán. Akit ugyanis nem találtak meg az összeírók, azt oda fiatalember, hogy a háziasszony, akinél albérletben lakik, kevés adatot tudott őróla, most elküldte, hogy minden kérdésre pontos legyen a válasz. Meghallgatták, beírták a lapra. Akkor a fiatalember megszólalt: „Igazolást kérnék, hogy itt voltam.” „A munkahelynek kell?” — csodálkoztak. „Á! A háziasszonynak!” — felelt a fiatalember. „Mert igen bántaná őt, ha pontatlanok lennének az adatok.” Személytelen adatok Jellemző ez a kis történet is, hogy az emberek komolyan vették, segítették a népszámlálást, kedvesen fogadták a számlálókat. Azt mondta az egyik összeíró, hogy esténként talicskán vihették volna haza, ha a sok kupicával elfogadta volna az italt, amivel kínálták. Talán 3—4 ember akadt Szegeden összesen, aki zaklatásnak vette, s csak kis rábeszélésre látta be, hogy milyen fontos az összeírás. Hát... idősebb uraknak esetleg kellemetlen volt, hogy nem jelentették be albérlőnek az ifjú hölgyet, egy hölgynek pedig az, hogy két élettársat kellett „összeíratnia”. Nehezen értették meg, hogy ezek a lapok hamarosan teljesen személytelenné válnak. A gépek érdektelenek Minden adatból szám lesz: jelzőszámot kap a város, a körzet, a lakás és mindenminden tény, s ugyan ki tudja azok után már megállapítani, hogy kiről van szó? Az elektronikus gépeket nem izgatják a különlegességek. Még egyeztetik majd a két helyen összeírtak adatát . Szegeden is sok ilyen van, albérlők például, akik éppen állandó lakóhelyükön tartózkodtak — s ezután már kezdődhet a feldolgozás. Ahogy sok népszámláló is megkezdi a „feldolgozást”. Egy pedagógus mondta el, aki részt vett ebben a fárasztó munkában, hogy milyen érdekes volt számára ennyi család életébe bepillantani. (Egy-egy számlálóra átlag 300 ember összeírása tartozott.) Egy élmény , sok élmény, tapasztalat közül egyet máris elmond, s tanítványai között is hirdeti majd: a magasabb végzettségű és munkájukat szerető, kitartó és szorgalmas embereknek — így tapasztalta —, jobb az életmódjuk, életkörülményeik kulturáltabbak. Ez a pedagógus a sok élményt, tapasztalatot szociológiai dolgozatban akarja összefoglalni. S addigra már a mi nevünk, foglalkozásunk egy-egy lyuk lesz egy kártyán, amelyet morogva rág egy komputer . „ Majd „megmondja” viszont, hányan vagyunk, mit tanultunk, mit dolgozunk. P. Sz. M. Kétszázezer dolláros árucsere cikkeket és élelmiszeripari termékeket hozunk be déli szomszédunktól. (MTI) Elkészült a Somogy—Za-pereszappan-alapanyag szálló megyei élelmiszer és vesításáról tárgyalnak, melygyi áru nagykereskedelminek ellenében kozmetikai vállalat és a többi Zala megyei kereskedelmi szervek összesítése a magyar—jugoszláv kishatár-forgalmú árucsere 1969. évi eredményeiről. Az 1968-ban kialakított kapcsolat lényegében csak 1969-ben vált kölcsönösen aktívvá. A Jugoszláviában vásárolt cikklistán egyebek között levespor, ételízesítő, édességáru, sör és száraztészta szerepel, cserébe nagyobb mennyiségű szárított zöldséget, mákot, diót, mogyorót, sajtot és konzerveket szállítottak. A kivitt áruk iránt a hazai piacon nem volt érdeklődés. Becslés szerint az elmúlt évben 200 ezer dollár értékű árucserét bonyolítottak le a kishatárforgalmon belül. A kapcsolatok tovább szélesednek a határmenti területek között. Jelenleg pl. pi A textiles bérekről tárgyalt a szakszervezet A Textilipari Dolgozók Szakszervezete már eddig is többször vizsgálta a textilgyárak dolgozói helyzetének, bérezésének alakulását és ezzel foglalkozott keddi elnökségi ülésén is. Megvitatták milyen bérügyi intézkedésekre kerül sor ebben az évben, figyelembe véve a bérek eddigi alakulását és azt a tényezőt, hogy a lakosság jobb áruellátása megkívánja a textilipari áruk termelésének fokozását. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy a rendelkezésre álló, anyagi eszközökkel elsősorban a három műszakban foglalkoztatott fizikai dolgozók bérét kell emelni. Milyen polgárai vagyunk Szegednek? társadalmi együttélés íratlan és írott szabályai között tulajdonképpen nincs különbség: a becsületes, rendes emberek ezeket és azokat is egyformán igyekeznek betartani. A jogtudomány, a törvénykezés természetesen kénytelen disztingválni — éppen az együttélés megteremtésének és fenntartásának érdekében — sőt kettéválasztja még a szabályokat is. a súlyosabbak megsértésére szigorúbban sújt le, az enyhébbekért anyagi kártalanítást kér, pénzbüntetést szab ki értük. Semmi esetre sem szó szerint igaz, de valami van benne, hogy trága törvények megszegése arra utal, hogy valaki nem jó állampolgár, a szabályok megsértése annak lehet mutatója, hogy ki milyen polgára azűkebb pátriájának, városának. Hát mi, szegediek, milyen polgárai vagyunk városunknak? A három kerületi tanács igazgatási osztályához tavaly 1577 feljelentés érkezett szabálysértés miatt. Híz a szám önmagában nem sokat mond, annál is inkább, mert az előző éviekkel szemben csökkenést mutat: 1968 októberében lépett életbe a szabálysértésekről szóló új törvény és kormányrendelet, mely a korábbihoz képest más kategóriákat állapított meg, s innen a csökkenés. Ezt igazolja a feljelentések nyomán kiszabott büntetések aránya is. Tavaly egyébként a feljelentett szabálysértések 49 százalékában szabtak ki a hatóságok pénzbírságot. Bármennyire is kellemetlen, akad közöttünk néhány aprótolvaj, jogásza nyelven, még mindig nagy a tulajdon elleni szabálysértések száma. Azelőtt 200 forint volt a felső határ, az új törvény szerint szabálysértésnek számít, ha az eltulajdonított holmi értéke nem több ötszáz főforintnál, így azután bűnvádi eljárás helyett többen kerülnek most szabálysértési hatóság elé. Tavaly 312 ilyen ügyben, szabtak ki pénzbírságot. Pénzbírságot? Na és! Bizonyára csak legyintenek az illetők, s könnyedén kifizetik. Hát amennyire könnyedén lehet kifizetni pár ezer forintot! A büntetés felső határa ugyanis ötezer. Ilyen nagy összeg persze csak ritkán talál gazdára, átlagosan 289 forint jut egy-egy szabálysértésre A közös szemléletmód, helyes bírságolási arány kialakulását segíti a másodfokon eljáró hatóság a fellebbezések elbírálásánál is. Ha indokolt, mérsékli vagy felemeli azt. Ha a szabálysértéssel valaki fegyelmi vétséget is elkövetett, az ügyet a munkahelyre küldik el: 33 fegyelmi tárgyalás lett szabálysértésekből. Mint másban, sajnos ebben is igaz a mondás: csak abból lesz baj, ami kiderül. Ezt példázzák többek között a köztisztasági szabálysértések. A feljelentések számát tekintve úgy tűnik, mintha a járdák takarításával soha semmi baj nem lenne a városban, hiszen az I. kerületi tanács 1969-ben mindössze 34, a II. kerületi 8 személyt büntetett pénzbírsággal, a III. kerület pedig egyetlen mulasztót sem jelentett fel. A kereskedelmi vállalatok is mintha csak szóban szolgálnák a vásárlók érdekeinek védelmét, pedig hét ez az új gazdasági mechanizmusban állítólag különösen előtérbe került. Két éve, 1967-ben még 71 személy ellen szabtak ki pénzbírságot a vásárlók megkárosításáért. 1968-ban már csak 22, 1969-ben pedig 13 ellen. A feljelentéseket jobbára a minőségvizsgáló intézet és a Delta kiskereskedelmi vállalat tette meg, az élelmiszer-kiskereskedelem nem talált olyat, aki vásárlóit becsapta... Bár nem tévedtek volna . Aránylag sokan építkeznek még most is engedély nélkül. Erre következtethetünk a 257 ilyen szabálysértési ügyből, melyek közül 60 az I. kerületből való. Kontárkodásért vagy engedélyezett ipari tevékenységen belüli szabálytalanságért 28 szabálysértőt bírságoltak meg tavaly. Furcsa, de igaz, a hatóság olykor tehetetlen az ipar-kereskedelmi szabálysértések elkövetőivel szemben, mert a jelenlegi jogszabályok szerint nincs mód az iparengedélyét visszavonni annak, aki évenként két-három szabálysértést is elkövet. Minisztertanács tanácsszervek osztálya a közelmúltban megvizsgálta, hogyan intézik Szegeden a szabálysértési ügyeket, s úgy találta, hogy a legjobban a megyei jogú városok közül. Ez kétségtelenül szép elismerés. Még további előrelépés volna azonban, ha a szabálysértések felfedése és intézése az eddiginél sokkal inkább társadalmi ügy is lenne. A végrehajtó bizottság tegnapi ülésén ennek megfelelően foglalt állást. Kétségtelen ugyanis, hogy Szeged lakói jó polgárai a városnak, a szabálysértők száma elenyészően kevés a lakosság számához képest. Ha tehát jobban odafigyelnénk a társadalmi együttélés szabályainak megszegőire, a vállalatok, intézmények társadalmi aktíváikkal és belső ellenőrzésükkel segítenék a szabálysértési hatóság munkáját, több lenne a jogos büntetés és mégis kevesebb lenne a szabálysértés. Fehér Kálmán A Találmány vakok számára A lengyel Orvosi Akadémia Szemklinikáján előállították az „elektroftalm” nevű berendezést, a vak emberek „vezetőjét”. Az „elektroftalm” lényege, hogy a vak fejére fotókamerát helyeznek (optikai kamerát +5 dioptriás összpontosító lencsével), a fotókamera alján egy mesterséges lencse, az úgynevezett fotóellenálló mozaik található, amelyen a környező világ tükröződik vissza. A fotóellenállások mindegyike egy nyomóponttal áll összeköttetésben, s az utóbbiak összessége a werk ember homlokához van rögzítve. Ezeknek a nyomópontoknak a helyzete azonos a fotó-ellenállásoknak az optikai kamera mozaikjában elfoglalt helyzetével. Ily módon az a világos tárgy, amelynek a háttere sötét, visszaverődik a vak személy homlokának bőrén azonos formában, pl. a kör kör formájában. Sőt, a tárgyaknak a térben való elhelyezkedése is megegyező módon verődik vissza, azaz érezhető nyomás formájában a homlokon. Tehát, ha a tárgy, amelyről a vak az „elektroftalm” segítségével tudomást szerez, jobb oldalt helyezkedik el, a homlokon is jobb oldalon érezhető a nyomás. Az „elektroftalm” a fekete és a fehér ellentétére épül. A vak akkor észleli az akadályt, ha az világos a sötét háttérben, vagy fordítva. Jelenleg az „elektroftalm” olyan továbbfejlesztett változatán dolgoznak, amely nemcsak a világosat és sötétet, hanem a szivárvány színeit is megkülönbözteti. A fotókamerát a közeljövőben a tervek szerint miniatürizálják, s ebben az esetben a vakok fekete szemüvegén viselhető, a nyomópontok rendszere pedig a mellkasra vagy a gyomorra helyezhető. SZERDA, 1976. JANUAR Volmgyarország