Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

Lipcse és Brüsszel előtt A Hungexpo rendezésében 31 külkereskedelmi joggal felruházott magyar vállalat készül a lipcsei tavaszi vá­sárra. A március 1—10. kö­zött megrendezett vásár magyar anyaga minden ed­diginél gazdagabb lesz. A vállalatok összesen 4200 négyzetméter helyet bérel­tek, a tavalyinál 600­ négy­zetméterrel nagyobbat. Az NDK egyik legjelentősebb vásárára a tavalyi 35-tel szemben 43—44 vagonnyi ipari és mezőgazdasági ter­méket szállítanak ki. Az el­ső vagonokat már útnak is indították. A magyar árut Lipcsében S3 helyen, a különböző szak­bemutatókon láthatják az érdeklődők. Olyan újdonsá­gokat is bemutatnak, mint az Irodagéptechnikai Válla­lat elektromos írógépe és a Híradástechnikai Rtsz telje­sen tranzisztorizált ipari televíziós kamerája. Az Ori­on a BNV-n aranyéremmel kitüntetett hatcsatornás relé­állomásával szerepel. Ismét bemutatkozik külföldön a szegedi halászlékocka és a legújabb csokoládédesszert­­sorozat. Magyar találmány megvá­sárlásával nagy jelentőségű munkához kezdtek a tatai Hűtőtechnikai Ktsz-ben. Gál­t várják. Ma jelentkezett egy Pál budapesti mérnök sza­badalmának hasznosításával valósággal forradalmasítják az alumínium olvasztásának technológiáját. Bár az alu­míniumnak számos kedvező tulajdonsága van, széles kö­rű felhasználását akadályoz­za, hogy nem tudják egy­szerű módon forrasztani. A budapesti mérnök ezt a problémát oldotta meg: az eddigi bonyolult és költsé­ges forrasztási technológiák helyett rendkívül egyszerű eljárást dolgozott ki az alu­míniumnak alumíniummal és más fémekkel való for­rasztására. Az új módszer lényege: különleges összeté­telű vegyszerfürdőben a fémfelületek önmaguktól forrnak össze, alkotnak tö­kéletes fémkötést. Az érdekes eljárást bemu­tatják a Brüsszelben, már­ciusban nyíló nemzetközi ki­állításon is. (MTI) Hatezer vizsgálat alapján jelentik • Javult az élelmiszerek ff minősége Szinte hetente ellenőrzik a húsárukat, a pékárut, a tejtermékeket és a konzer­­veket a Szeged városi Minő­ségvizsgáló Intézet munka­társai, nemcsak a gyártási folyamatban, hanem a ke­reskedelemben is. Ugyancsak ellenőrzik a mezőgazdasági üzemek feldolgozó üzemré­szeinek termékeit. Az elmúlt évben 6 ezer vizsgálatot vég­zett az intézet, amelynek alapja megküldte a véle­ményt — gyakran a figyel­meztetést — az élelmiszerek minőségéről, súlyáról és a csomagolásról a gyártóknak vagy a kereskedelmi cégek­nek. A tavalyi vizsgálatok alap­ján azt jelentette az intézet a megyei tanács vb tegnapi ülésén, hogy a tejtermékek kivételével az élelmiszerek minősége javult, s ez a jobb minőség már állandó. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének még hi­bák. Például a kenyér mi­nősége már határozottan jobb Szegeden és a megyé­ben, viszont gyakori a súlycsökkentés. Ez ugyanolyan figyelemre méltó vétség, mint a minő­­ségrontás, hiszen mindkettő megkárosítja a vásárlót Érdekes, hogy a vizsgálat­sorozat azt állapította meg a múlt évben, hogy az új gaz­­daságirányítási rendszerben is nagy szigorral kell eljárni azok ellen a cégek ellen, amelyek minőségrontást, vagy súlycsonkítást eltűrnek. Vagyis az élelmiszereket az intézet munkatársai gyakran és gondosan fogják vizsgál­ni ezután is, noha a gyártó üzemek is végzik ezt a ter­melés során, de indokolt az objektív vizsgálat, hogy a vállalatok ne tehesse­nek szert jogtalan ha­szonra , hiszen a fogyasztók zse­béből emelik ki a pénz, ha rosszabb az áru ugyanazért az árért, vagy kevesebb an­nál, mint amit­ a szigorú szabványok előírnak. De ugyanígy jogos a szigor a mezőgazdasági feldolgozó üzemekkel szemben is, hi­szen némelyiknél nincsen­­ek meg a gyártáshoz szükséges feltételek, s emiatt gyengébb az árujuk, de még az sem tudatosodott eléggé, hogy a szabványok betartása minden gyártó cégre egyformán kö­telező. Nem egyszer viszont a kereskedelem a felelős a minőségromlásért: a sütő­üzemben még szép kenyerek a pulton, a zsúfolt raktárak­ban nyomorodnak meg; sok eladó nem ismeri a szava­tossági jelzéseket a konzer­­veken; az is gyakori, hogy fagyasztott baromfit árul olyan üzlet,, ahol hűtőpult nincs is. Nem csak arról van szó itt, hogy gusztusos-e az élelmiszer — ami teljesen jogos kívánsága a vásárló­nak —, de még ennél is fon­tosabb: az élelmiszerek minőségé­nek romlása egészségünket veszélyezteti. Szólni kell a minőségvizs­gáló intézet gondjairól is. Mostoha körülmények között dolgoznak, az intézet épülete nem megfelelő, sürgősen fel­újításra szorul. Munkaerő­gondjaik is vannak, mérnö­köket és technikusokat kel­lene még alkalmazniuk, de emelett a jelenleg ott dol­gozók munkája, tudományos felkészültsége garancia a fel­adatok jó ellátására. Az in­tézet anyagi gondjain bizo­nyára segít az, hogy 1970 január 1-től a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium pénzügyi irányítása alá került. Talán feltűnő: annak elle­nére, hogy az élelmiszeripari termékek minősége összessé­gében javult, mégis sokat beszéltünk a hibákról. Nem türelmetlenség ez, indokolt a negatívumokat kiemelni, hiszen itt a kis hibák ellen is eré­lyesen kell fellépni, ha kell szabálysértési vagy bűnvádi eljárást kell indíta­ni. Ezt javasolta a megyei tanács vb is a minőségvizs­gáló intézetnek, amellett, hogy végzett munkájukért elismerését fejezte ki dr. Selmeci György igazgatónak és az intézet dolgozóinak. P. Sz. IH. Mire az adatokból számok lesznek Befejeződött Szegeden a népszámlálás. Hogy pontat­lanok ne legyünk, a munka nagyja megvan, de még akad jelentkező a népszámlálók­nak a városi tanács épületé­ben levő főhadiszállásán. Akit ugyanis nem találtak meg az összeírók, azt oda­ fiatalember, hogy a házias­­­szony, akinél albérletben la­kik, kevés adatot tudott őró­la, most elküldte, hogy min­den kérdésre pontos legyen a válasz. Meghallgatták, beír­ták a lapra. Akkor a fiatal­ember megszólalt: „Igazolást kérnék, hogy itt voltam.” „A munkahelynek kell?” — csodálkoztak. „Á! A házi­asszonynak!” — felelt a fia­talember. „Mert igen bánta­ná őt, ha pontatlanok lenné­nek az adatok.” Személytelen adatok Jellemző ez a kis történet is, hogy az emberek komo­lyan vették, segítették a nép­­számlálást, kedvesen fogad­ták a számlálókat. Azt mondta az egyik összeíró, hogy esténként talicskán vi­hették volna haza, ha a sok kupicával elfogadta volna az italt, amivel kínálták. Talán 3—4 ember akadt Szegeden összesen, aki zaklatásnak vette, s csak kis rábeszélésre látta be, hogy milyen fontos az összeírás. Hát... idősebb uraknak esetleg kellemetlen volt, hogy nem jelentették be albérlőnek az ifjú höl­gyet, egy hölgynek pedig az, hogy két élettársat kellett „összeíratnia”. Nehezen ér­tették meg, hogy ezek a la­pok hamarosan teljesen sze­mélytelenné válnak. A gépek érdektelenek Minden adatból szám lesz: jelzőszámot kap a város, a körzet, a lakás és minden­minden tény, s ugyan ki tud­ja azok után már megállapí­tani, hogy kiről van szó? Az elektronikus gépeket nem iz­gatják a különlegességek. Még egyeztetik majd a két helyen összeírtak adatát . Szegeden is sok ilyen van, albérlők például, akik éppen állandó lakóhelyükön tartóz­kodtak — s ezután már kez­dődhet a feldolgozás. Ahogy sok népszámláló is megkezdi a „feldolgozást”. Egy pedagógus mondta el, aki részt vett ebben a fárasz­tó munkában, hogy milyen érdekes volt számára ennyi család életébe bepillantani. (Egy-egy számlálóra átlag 300 ember összeírása tarto­zott.) Egy élmény , sok élmény, tapasztalat közül egyet máris elmond, s tanítványai között is hirdeti majd: a magasabb végzettsé­gű és munkájukat szerető, kitartó és szorgalmas embe­reknek — így tapasztalta —, jobb az életmódjuk, életkö­rülményeik kulturáltabbak. Ez a pedagógus a sok él­ményt, tapasztalatot szocio­lógiai dolgozatban akarja összefoglalni. S addigra már a mi ne­vünk, foglalkozásunk egy-egy lyuk lesz egy kártyán, ame­lyet morogva rág egy kom­puter . „ Majd „megmondja” viszont, hányan vagyunk, mit tanultunk, mit dolgo­zunk. P. Sz. M. Kétszázezer dolláros árucsere cikkeket és élelmiszeripari termékeket hozunk be déli szomszédunktól. (MTI) Elkészült a Somogy—Za-­pereszappan-alapanyag szál­ló megyei élelmiszer és ve­­sításáról tárgyalnak, mely­­gyi áru nagykereskedelmi­nek ellenében kozmetikai vállalat és a többi Zala me­gyei kereskedelmi szervek összesítése a magyar—jugo­szláv kishatár-forgalmú áru­csere 1969. évi eredményei­ről. Az 1968-ban kialakított kapcsolat lényegében csak 1969-ben vált kölcsönösen aktívvá. A Jugoszláviában vásárolt cikklistán egyebek között levespor, ételízesítő, édességáru, sör és száraz­­tészta szerepel, cserébe na­gyobb mennyiségű szárított zöldséget, mákot, diót, mo­gyorót, sajtot és konzerveket szállítottak. A kivitt áruk iránt a hazai piacon nem volt érdeklődés. Becslés sze­rint az elmúlt évben 200 ezer dollár értékű árucserét bonyolítottak le a kishatár­­forgalmon belül. A kapcsolatok tovább szé­lesednek a határmenti terü­letek között. Jelenleg­ pl. pi­ A textiles bérekről tárgyalt a szakszervezet A Textilipari Dolgozók Szakszervezete már eddig is többször vizsgálta a textil­gyárak dolgozói helyzetének, bérezésének alakulását és ezzel foglalkozott keddi el­nökségi ülésén is. Megvitat­ták milyen bérügyi intéz­kedésekre kerül sor ebben az évben, figyelembe véve a bérek eddigi alakulását és azt a tényezőt, hogy a la­kosság jobb áruellátása meg­kívánja a textilipari áruk termelésének fokozását. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy a rendelkezésre álló, anyagi eszközökkel elsősor­ban a három műszakban foglalkoztatott fizikai dol­gozók bérét kell emelni. Milyen polgárai vagyunk Szegednek? társadalmi együttélés íratlan és írott szabályai kö­zött tulajdonképpen nincs különbség: a becsületes, rendes emberek ezeket és azokat is egyformán igye­keznek betartani. A jogtudomány, a törvénykezés ter­mészetesen kénytelen disztingválni — éppen az együtt­élés megteremtésének és fenntartásának érdekében — sőt kettéválasztja még a szabályokat is. a súlyosabbak megsértésére szigorúbban sújt le, az enyhébbekért anyagi kártalanítást kér, pénzbüntetést szab ki értük. Semmi esetre sem szó szerint igaz, de valami van benne, hogy trág­a törvények megszegése arra utal, hogy valaki nem jó állampolgár, a szabályok megsértése annak lehet mu­tatója, hogy ki milyen polgára azűkebb pátriájának, vá­rosának. Hát mi, szegediek, milyen polgárai vagyunk váro­sunknak? A három kerületi tanács igazgatási osztályához tavaly 1577 feljelentés érkezett szabálysértés miatt. Híz a szám önmagában nem sokat mond, annál is inkább, mert az előző éviekkel szemben csökkenést mutat: 1968 ok­tóberében lépett életbe a szabálysértésekről szóló új tör­vény és kormányrendelet, mely a korábbihoz képest más kategóriákat állapított meg, s innen a csökkenés. Ezt­ iga­zolja a feljelentések nyomán kiszabott büntetések aránya is. Tavaly egyébként a feljelentett szabálysértések 49 szá­zalékában szabtak ki a hatóságok pénzbírságot. Bármennyire is kellemetlen, akad közöttünk néhány aprótolvaj, jogásza nyelven, még mindig nagy a tulajdon elleni szabá­lysértések száma. Azelőtt 200 forint volt a felső határ, az új törvény szerint szabálysértésnek számít, ha az eltulajdonított holmi értéke nem több ötszáz fő­­forintnál, így azután bűnvádi eljárás helyett többen ke­rülnek most szabálysértési hatóság elé. Tavaly 312 ilyen ügyben, szabtak ki pénzbírságot. Pénzbírságot? Na és! Bizonyára csak legyintenek az illetők, s könnyedén kifizetik. Hát amennyire könnyedén lehet kifizetni pár ezer forintot! A büntetés felső határa ugyanis ötezer. Ilyen nagy összeg persze csak ritkán ta­lál gazdára, átlagosan 289 forint jut egy-egy szabálysér­tésre A közös szemléletmód, helyes bírságolási arány ki­alakulását segíti a másodfokon eljáró hatóság a fellebbe­zések elbírálásánál is. Ha indokolt, mérsékli vagy felemeli azt. Ha a szabálysértéssel valaki fegyelmi vétséget is el­követett, az ügyet a munkahelyre küldik el: 33 fegyelmi tárgyalás lett szabálysértésekből. Mint másban, sajnos ebben is igaz a mondás: csak abból lesz baj, ami kiderül. Ezt példázzák többek között a köztisztasági szabálysértések. A feljelentések számát te­kintve úgy tűnik, mintha a járdák takarításával soha semmi baj nem lenne a városban, hiszen az I. kerületi ta­nács 1969-ben mindössze 34, a II. kerületi 8 személyt büntetett pénzbírsággal, a III. kerület pedig egyetlen mu­lasztót sem jelentett fel. A kereskedelmi vállalatok is mintha csak szóban szolgálnák a vásárlók érdekeinek vé­delmét, p­edig hét ez az új gazdasági mechanizmusban állítólag különösen előtérbe került. Két éve, 1967-ben még 71 személy ellen szabtak ki pénzbírságot a vásárlók megkárosításáért. 1968-ban már­­ csak 22, 1969-ben pedig 13 ellen. A feljelentéseket jobbára a minőségvizsgáló in­tézet és a Delta kiskereskedelmi vállalat tette meg, az élelmiszer-kiskereskedelem nem talált olyat, aki vásárlóit becsapta... Bár nem tévedtek volna­ . Aránylag sokan építkeznek még most is engedély nélkül. Erre következtethetünk a 257 ilyen szabálysértési ügyből, melyek közül 60 az I. kerületből való. Kontárko­dásért vagy engedélyezett ipari tevékenységen belüli sza­bálytalanságért 28 szabálysértőt bírságoltak meg tavaly. Furcsa, de igaz, a hatóság olykor tehetetlen az ip­ar-ke­­resk­edelmi szabálysértések elkövetőivel szemben, mert a jelenlegi jogszabályok szerint nincs mód az iparengedé­lyét visszavonni annak, aki évenként két-három szabály­sértést is elkövet. Minisztertanács tanácsszervek osztálya a közelmúlt­ban megvizsgálta, hogyan intézik Szegeden a sza­bálysértési ügyek­et, s úgy találta, hogy a legjob­ban a megyei jogú városok közül. Ez kétségtelenül szép elismerés. Még további előrelépés volna azonban, ha a szabálysértések felfedése és intézése az eddiginél sokkal inkább társadalmi ügy is lenne. A végrehajtó bizottság tegnapi ülésén ennek megfelelően foglalt állást. Kétség­telen ugyanis, hogy Szeged lakói jó polgárai a városnak, a szabálysértők száma elenyészően kevés a lakosság szá­mához kép­est. Ha tehát jobban odafigyelnénk a társadal­mi együttélés szabályainak megszegőire, a vállalatok, in­tézmények társadalmi aktíváikkal és belső ellenőrzésük­kel segítenék a szabálysértési hatóság munkáját, több len­ne a jogos büntetés és mégis kevesebb lenne a szabály­­sértés. Fehér Kálmán A Találmány vakok számára A lengyel Orvosi Akadé­mia Szemklinikáján előállí­tották az „elektroftalm” ne­vű berendezést, a vak em­berek „vezetőjét”. Az „elek­­troftalm” lényege, hogy a vak fejére fotókamerát he­lyeznek (optikai kamerát +5 dioptriás összpontosító len­csével), a fotók­amera alján egy mesterséges lencse, az úgynevezett fotóellenálló mozaik található, amelyen a környező világ tükröződik vissza. A fotó­ellenállások mindegyike egy nyomóp­ont­­tal áll összeköttetésben, s az utóbbiak összessége a werk ember homlokához van rög­zítve. Ezeknek a nyomópon­toknak a helyzete azonos a fotó-ellenállásoknak az op­­­tikai kamera mozaikjában elfoglalt helyzetével. Ily mó­don az a világos tárgy, amelynek a háttere sötét, visszaverődik a vak személy homlokának bőrén azonos formában, pl. a kör kör­ for­májában. Sőt, a tárgyaknak a térben való elhelyezkedése is megegyező módon verődik vissza, azaz érezhető nyomás formájában a homlokon. Te­hát, ha a tárgy, amelyről a vak az „elektroftalm” segít­ségével tudomást szerez, jobb oldalt helyezkedik el, a homlokon is jobb oldalon érezhető a nyomás. Az „elektroftalm” a fekete és a fehér ellentétére épül. A vak akkor észleli az akadályt, ha az világos a sötét háttérben, vagy fordítva. Jelenleg az „elektroftalm” olyan tovább­fejlesztett változatán dolgoz­nak, amely nemcsak a vilá­gosat és sötétet, hanem a szivárvány színeit is megkü­lönbözteti. A fotókamerát a közeljövőben a tervek sze­rint miniatürizálják, s ebben az esetben a vakok fekete szemüvegén viselhető, a nyo­­móp­ontok rendszere pedig a mellkasra vagy a gyomorra helyezhető. SZERDA, 1976. JANUAR V­­olmgyarország

Next