Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

Pénz, ruha, takaró Vállalatok, gyárak és ma­gánemberek, munkások, földművesek és értelmiségiek fognak össze a segítésre. Pénzt, ruhát, takarókat jut­tatnak el az árvízkárosultak­nak. A természetbeni adomá­nyokat a Vöröskereszt városi szervezetének helyiségében gyűjtik. A Szegedi Fonalfel­dolgozó Vállalat majd 100 ezer forint értékben pulóve­reket, lepedőket és törülkö­zőket adott. A Háziipari­­ Szö­­vetkezettől gyermekruhák, a vendéglátóipari vállalattól tisztálkodóeszközök érkez­tek. A textilipari szakközép­­iskola KISZ-szervezete ta­karókat, lepedőket és­­ törül­közőket a kenderfonóipari vállalat leányszállása gyer­mekruhákat és törülközőket juttatott el a Vöröskereszt­hez. Hasonlóképpen részt vállalt a segélynyújtásból a TÜZÉP Vállalat Az összegyűlt ruhanemű­ből egy autórakományt — mintegy négyezer darabot — már eljuttattak Hódmező­vásárhelyre, a kitelepítettek segítésére. Dolgozik a Vö­röskereszt egészségügyi szak­­szolgálata is. Tizenkét órás műszakokban a gátakon tel­jesítenek­­ szolgálatot. Az árvízkárosultaknak nyújtott segítségben részesek az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat dolgozói is. 45 ezer 800 forintot gyűjtöttek össze. A vállalat emellett még ezer darab tisztálkodási csomagot juttatott el a nyíregyházi FASZÉRT Nagykeresdelemi Válla­lat útján a Felső-Tisza vidékére. Már az ország többi részé­ből is érkeznek a szállítmá­nyok. Kalocsáról a kórház, és a szociális otthon fiöl da­rab takarót küldött. A kalo­csai textilfeldolgozó vállalat 200 inget és pizsamát szánt az árvízkárosultaknak. A budapesti Vöröskereszt is jelezte, hogy az általuk gyűj­tött ruhas­­zállítmány hama­rosan megérkezik Szegedre. A szoldaritási bizottság felhívására a Kisipari Szö­vetkezetek Cson­grád megyei Szövetsége gyűjtést rendezett az árvízkárosultak javára. Tegnapig a megye szövetke­zetei összesen 315 ezer 380 forintot fizettek be a meg­adott bankszámlára. Közü­lük is kiemelkedik a Szegedi Tömegcikk Készítő, a Sze­gedi Bőrdíszmű és a Szegedi Nívó Ktsz, melyek 30 ezer forinton felüli összeget gyűj­töttek össze. A Szegedi Uni­versal fCt&z a befizetett T5 ezer forinton felül még két tonna szappant is felaján­lott, összesen 30 ezer forint értékben. A Szegedi Tervező Szövetkezet 100 ezer forint értékű tervezési munkát vál­lalt, tíz dolgozójuk pedig az árvízvédelmi munkák hely­színi irányítására jelentke­zett. A Szegedi FÉMTEX Ktsz 2800 darab lepedő so­­ronkívüli gyártását vállalta. A kisiparosok segítőkész­­ségét példázza Forgó Ferenc szegedi férfifodrász bejelen­tése is, aki 31-én, vasárnap reggel 8-tól este 8 óráig nyitva tartja üzletét, és az aznapi jövedelmét az árvíz­­károsultak megsegítésére juttatja el. A Magyar Ta­nácsköztársaság útja 5. szám alatt levő üzlet vendégei va­sárnap a pénzt lezárt urnába dobják majd. Szervezettség, jó ellátás Egy percnyi békességünk sincs most már a Tisza miatt. Álmaink nyugtalanok, ri­adtan kapkodjuk egymástól a híreket, ho­gyan duzzad, dagad még mindig a megva­dult folyó, kiűzi-e hajlékukból a partjai közelébe települt falvak és városok lakóit. Május 27-én reggelre elérte a plusz 922 centiméteres magasságot, ami igen nagy baj, mert teljes erőmegfeszítéssel kell szembefordulni vele. Tízezrek serényked­nek már a gátakon, homokzsákokat hor­danak, földet lapátolnak, cölöpöket, leme­zeket vernek az alattomos ár útjába, s tudják, szilárd a meggyőződésük, hogy si­ker koronázza majd verejtékes munkáju­kat­ , önzetlen odaadással védekezik a Tisza— Maros menti helységek lakossága, nem is annyira a közvetlen veszély miatt, hanem azért, hogy mostani „csendesebb” napo­kat jól kihasználva maximálisan felké­szüljenek egy várható gyorsabb áradás fogadására. Segítenek magyar honvédségi alakulatok, szállítják a földet az ország minden részéből ide sereglett teherautó­sok, részt vesznek a megelőző tevékenység­ben szovjet katonák, hivatalnokok, mun­kásőrök, diákok, szövetkezeti gazdák, gyá­ri munkások, tanárok vasutasok. S akik irányítják az árvízvédelmet! Szakemberek, vezető pártmunkások, állami funkcionáriu­sok, vízügyi mérnökök vannak talpon na­pok óta, kialvatlanul és gyakran étlen­­szomjan állnak helyt posztjaikon, nekik kell — ha úgy kívánná a helyzet — hig­gadtan és okosan dönteniök perceken be­lül olyan súlyos kérdésekben, hogy marad­­hat-e otthonában mindenki, vagy el kell rendelni kiürítést. A lázas igyekezetben megtörtént, hogy a felszólításra tömegesen jelentkezett dol­gozóknak nem tudtak kivétel nélkül mun­kát adni a töltéseken, s emiatt egyesek a munkamorál, a fegyelem lazulásától tar­tanak. Pedig nem a szervezetlenség en­nek az oka — jóllehet ez is előfordulhat. Hanem az, hogy az irányítók legtöbbször szándékosan „rátartanak”, valamivel na­gyobb erőket küldenek egy-egy kritikus pontra, biztosan megelőzendő a bajt. Úgy vannak vele: inkább tíz, húsz, vagy akár száz ember heverjen a töltésoldalban, mert kiderült, hogy kevesebben is képesek el­hárítani a veszélyt, mintsem inaszakadtáig dolgozzék mindenki, netán sikertelenül. Ez természetesen nem jelenti, hogy men­levelet kaphat a fejetlenség, a rendelke­zésre álló erők ésszerűtlen ide-oda kül­dözgetése. Nagyobb baj, ha a felelősök nem gon­doskodnak megfelelően a tűző napon vagy szakadó esőben dolgozó közerők étkezteté­­téséről és ellátásáról. Az egyik helyen a diákoknak elfelejtettek ennivalót vinni, s emiatt azok kedvetlenül forgatták a szer­számot. A másik helyen katonák szom­jaztak meg annyira, hogy kénytelenek voltak munkahelyükről elszeledezve , ivó­víz után nézni. Ez valóban rombolja a fegyelmet, lazítja a helytállást még akkor is, ha mindenki örömmel vállalta a gátak őrzését. Magas fokú szervezettség szükséges ah­hoz, hogy megszüntessük a zavaró körül­ményeket, s egy emberként védhessük meg otthonainkat. F. V. l 1932 és 1970 Dokumentumértékű levelezőlaphoz jutottunk, amely az 1932-es nagy tiszai árhullám idején készült a szegedi Korányi rakpartról. Akkor 923 centiméterrel tetőzött a Tisza. Ugyanezt a partszakaszt most is lefényképeztük. A vízállás tegnap érte el az 1932-es szintet Telefon: 13-410 — Halló! Hol találom . 1. hol van ... ismerősöm, rokonom, gyermekeim, szüleim? Gyakran hangzanak el ilyen, ehhez hasonló kérdések a Vöröskereszt me­gyei szervezete által létrehozott infor­mációs központban. Ezt a számot és még kettőt (13-510, 14-009) hívják éj­jel-nappal a kitelepítések után az ag­gódó hozzátartozók. Három telefonké­szülék berreg fel időről időre, s némi keresés után az érdeklődő megnyu­godhat. Pontos adatokat kap. Az ala­pos és körültekintő szervezést mutat­ja az is, hogy a kérdések túlnyomó többségére válaszolni tudnak. A kite­lepítettek névsora ábécé sorrendbe van szedve, amely megkönnyíti az itt dolgozó nők munkáját. Folyamatosan érkeznek a kiegészítések is. A kitelepítések utáni szombaton egészen vasárnap hajnalig egymást érték a telefonhívások az ország minden részéből. Sok ezer érdeklődő­nek adtak megnyugtató választ ezen a napon. A forgalom most már ki­sebb. Igaz, munkájukat új tényező nehezíti. Sokan utaznak el ideiglenes tartózkodási hely­ükről az ország töb­bi részébe, rokonaikhoz és ismerőseik­hez. Közülük egyre többen jelentik be távozásukat az információs köz­pontnak, de még mindig nem minden­ki. Felderítésük így azután külön gon­dot jelent. A szolgálatot társadalmi munkások, pedagógusok, üzemek dolgozói, nép­front- és vöröskeresztes aktívák lát­ják el.­ Mellettük állandó ügyeletet tartanak a Vöröskereszt és a népfront dolgozói is. Mindenképpen köszönetet érdemel a Szegedi Postaigazgatóság távközlési üzeme, amely gyors és pontos munká­jával lehetővé tette, hogy már a dön­tés megszületése után fél órával meg­kezdhette munkáját a központ. A kormány vezetőinek tanácskozása a SZOT titkárságával Napirenden közérdekű kérdések A kormány Tájékoztatási Hivatala közü­l Május 25-én a kormány vezetői és a SZOT titkársá­ga Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének és Gáspár Sándornak, a SZOT főtitká­rának vezetésével megtartották a szokásos tanácskozásu­kat az Országházban. A tanácskozás résztvevői tájékoztat­ták egymást arról, hogyan alakult a kormány vezetői és a SZOT elnöksége közötti 1989. december 16-i megbeszé­lésen tárgyalt kérdések megoldása. Megállapították, hogy a tárgyalt kérdésekben a megfelelő intézkedések megtör­téntek. A munkaügyi szabályozók módosítása közrejátszott ab­ban, hogy növekedett a mun­ka termelékenysége, a válla­latok érdekeltsége az éssze­rűbb munkaerő-gazdálkodás­ban és a nagyobb teljesít­ményekre ösztönző bérezési gyakorlat kialakításában. In­tenzívebbé vált a miniszté­riumok irányítótevékenysége. A vállalatok nagy része ko­rábbi elképzeléseit módosít­va, konkrét intézkedéseket tett a létszámnövelés mér­séklésére, a termelékenység emelésének jobb megalapo­zására. Mindezek hatására a termelés és a termelékeny­ség növekedése is meggyor­sult. A kormány és a SZOT vezetői egyetértettek abban, hogy ez csak kezdeti ered­ménynek tekinthető. Egyet­értettek abban, hogy úgy kell továbbfejleszteni a köz­­gazdasági szabályozó rend­szert, hogy az az eddiginél jobban ösztönözze a vállala­tokat a hatékonyabb, gazda­ságosabb, termelékenyebb munkára. Mindezek eredmé­nyeként szükséges, hogy to­vább javuljon a lakosság áruellátása, jó minőségű és nagyobb választékú termé­kek előállítása és forgalma­zása útján. Megállapították, hogy to­vább kell folytatni és tar­tóssá kell tenni az alacso­nyabb jövedelmű dolgozók igényeinek megfelelő, ol­csóbb árucikkek gyártását és értékesítését. A felesleges munkahely­­változtatás csökkentése, a bérlicitálás megszüntetése terén, a nem kívánatos ten­denciák mérséklésében is si­került kezdeti eredményeket elérni. Ez részben a már em­lített intézkedések hatásának tudható be, másrészt a hely­zet javítására további konk­rét lépésekre is sor került. A vállalatok egy része önál­lóan, vagy más vállalatokkal együttműködve, intézkedése­ket tett a káros munkahely­csere lefékezésére, a törzs­gárda fokozott megbecsülé­sére, a munkaszervezés javí­tására, az új dolgozókkal kapcsolatos helyes jövede­lempolitika kialakítására. Az egyenlősdi mérséklése, differenciált vállalati bérpo­litika terén több intézkedés született, mint a részesedési alapok új, felosztási rendje, a korábbi prémiumalapok alapbéresítése, egyes szabá­lyozók módosítása. Nagyobb mértékben növekedett a bér­­színvonal is, amit a vállala­tok igyekeztek differenciálás­ra felhasználni. A kormány vezetői tájé­koztatták a SZOT titkársá­gát a következő évekre ter­vezett munkaügyi, szociálpo­litikai és bérpolitikai intéz­kedésekről. Áttekintették a nők hely­zetének javítása, az ifjúság­­politika és a lakásgazdálko­dás terén az MSZMP KB határozatai nyomán adódó közös feladatokat és megál­lapodtak a határozatok vég­rehajtása érdekében szüksé­ges további intézkedésekben. Egyúttal felhívják a válla­latok vezetői és szakszerve­zeti szerveinek figyelmét, körültekintően tárják fel a helyi lehetőségeket és tegye­nek intézkedéseket a jelenleg éjszakai műszakban dolgozó nők­­ munkakörülményeinek javítására, különös tekintet­tel a gyermeküket egyedül nevelő anyák és a többgyer­mekes anyák helyzetére. A SZOT vezetői hangja­CSÜTÖRTÖK, 1970. MÁJUS 28. lyozták, hogy az általános eredményeken belül nagy gondot kell fordítani arra, hogy a lakosság minden ré­tegének tovább növekedjék az életszínvonala. Ennek ér­dekében szükségesnek tart­ják, hogy az elkövetkezendő évek során az előirányzott életszínvonal-növekedés megvalósítása mellett intéz­kedések történjenek a sze­mélyi­ jövedelmek, valamint a dolgozók szociális, kulturá­lis ellátottsága terén jelent­kező társadalmi feszültségek és igazságtalanságok felszá­molására. Mindezeket figyelembe vé­ve, a SZOT vezetői egyetér­tenek azzal, hogy a terme­lési szférában a bérpolitikai intézkedések fő módszere a vállalati eredményekhez kapcsolódjon, a hatékonyabb, termelékenyebb munka függ­vénye legyen. De emellett politikailag szükségesnek tar­tanak — éppen a keletkező feszültségek enyhítése érde­kében — központi bérpoli­tikai intézkedéseket is. Ugyancsak helyesnek tartják a nyereségérdekeltségi rend­szer további fejlesztését. Ez­zel együtt azonban felhívták a figyelmet arra is, hogy a már ma is meglevő arány­talanságok­ a vállalatok to­vábbi differenciálódása kö­vetkeztében fokozódhatnak. Ezért szükségesnek tartják, hogy a szabályozási rendszer továbbfejlesztése során erre kellő figyelemmel legyenek. A SZOT vezetői hangsú­lyozták, hogy amennyiben sor kerül a népgazdaságilag szükséges ármozgásokra, úgy azok kiegyenlítése bér- és szociális intézkedésekkel tör­ténjen. Árukompenzálás ese­tében pedig törekedni kell arra, hogy az hasonló jelen­tőségű árukategórián belül történjen. A kormány és a SZOT ve­zetői az elért eredmények tartóssá tétele, az életszín­vonal további növelésének megalapozása érdekében szükségesnek tartják, hogy tovább javuljon a munka szervezettsége, az­ állampol­gári és a munkafegyelem, a vezetés színvonala. Felhív­ják a vállalatok vezetőinek, dolgozóinak, a szocialista brigádoknak a figyelmét, hogy az MSZMP X. kong­resszusa tiszteletére folyó szocialista munkaverseny mindezen célok sikeres meg­valósítását hathatósan se­gítse elő. A kormány és a SZOT ve­zetői megtárgyalták a Tisza menti árvíz okozta helyzetet. Nagy jelentőséget tulajdoní­tanak az árvíz sújtotta la­kosság megsegítésére kibon­takozó országos mozgalom­nak, melynek keretében az egész társadalom, vállalatok, szövetkezetek juttatnak pénzbeli és természetbeni segélyt az árvízi károsultak­nak. Megállapították, hogy a nagy károk helyreállításában a legnagyobb segítséget mind a károsultaknak, mind az egész országnak az jelenti, ha a dolgozók összefogásával a termelő üzemek, vállala­tok, szövetkezetek munkájuk javításával a nemzeti jöve­delem tervezettnél nagyobb növelését érnék el. A kor­mány és a SZOT vezetői felhívják a vállalatok, üze­mek, szövetkezetek vezető­it, társadalmi szerveit, a szocialista brigádokat és mnden dolgozót, hogy erői­ket összpontosítsák e cél el­érésére.

Next