Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
VASÁRNAP, 1970. SZEPTEMBER 27. Első olvasásban Beszélgetések a kongresszusi irányelvekről A művész a kulturális élettel kapcsolatos véleményét fűzi hozzá az általános megállapításokhoz, a mezőgazdász a termelőszövetkezetekkel példálózik, a munkás az árakról meditál meg a reformról... S van, aki lejegyzi, s bólint hozzá: így van jól. S van, aki legyint rá. Hiába. Hárman lépnek ki a jegyzetek lapjai közül, onnan, ahol a dátum a népfront megyei elnökségi ülését jelzi. Hárman mondják el a magukét, a véleményüket. Szerencselovagok Dr. Márton Sándor, a szentesi Árpád Tsz főkönyvelője a mezőgazdaságról fűzi egymáshoz mondatait. — Nagyon szép irányelv az, hogy a mezőgazdaság a taglétszám csökkenése mellett is növelje — a reálisan megállapított ütemben — termelését. De nem ártana megvizsgálni azt, hogy a gazdaságok egy része csak azért létezik, hogy jogcím legyen a dotáció felvételére. Nem hangsúlyozza eléggé ez a dokumentum, hogy a mezőgazdasági termelés növekedése nem parasztérdek, hanem egyetemes társadalmi érdek. S ezt úgy lehet okosan befolyásolni, ha nem takarmányt, hanem műtrágyagyárat importálunk, ha nem paradicsomot hozunk be Romániából, hanem üvegházakat Jelenleg a mezőgazdasági dotáció nem minden esetben a mezőgazdaság dotációja. A traktorokra adott pénz inkább a fejletlen iparé, amelynek terméke olyan, hogy ára nem fedi használati értékét. Sajnos, nincsenek jó hírek arról, hogy megszűnne a jelenlegi átlagkereseten alapuló jövedelemszabályozás, ez pedig azt jelenti, hogy minél több kézimunkával, minél alacsonyabb színvonalon termel a szövetkezet, annál kevesebb jövedelemadót kell fizetnie. Túlságosan optimista kép alakult ki egyébként a mezőgazdaságról az 1969-es jó gazdasági év után. Egy év adataiból még nem lehet kiindulni, idén egészen más a helyzet. Az átlagosnak hirdetett kereset egyébként azért is irreális, mert éppen a melléküzemágak srófolták fel ennyire a szövetkezetek jövedelmét. Ez nem a parasztok keresete, hanem a mezőgazdaságban kialakult kedvező helyzetet kihasználó, s az iparból kiszorult szerencselovagoké. Belső mechanizmus Sinkó Antalt, az AGROKER igazgatóját a gazdasági reform ellentmondásai késztetik hozzászólásra. — Sok nehézséget okoz, hogy a gazdasági szabályozók módosításáról az utolsó pillanatban értesülnek a vállalatok. Olykor annyiszor módosítgatják őket, hogy az eredeti, jó elképzelés már régen odavan, amire a vállalat kezdene beletanulni alkalmazásába. Abból, hogy ezeket nem tudják azonnal jól használni, nem kellene arra következtetni, hogy rosszak. Hosszabb távon kellene őket kipróbálni. Az Irányelvekben szó van a vezetés korszerűsítéséről is, de nem érzem elegendőnek. Több figyelmet kellene fordítani a belső mechanizmusra. Arra például, hogy a társadalmi szervezetek — szakszervezet, KISZ stb. — csak hatáskört kaptak, de nincs hozzá anyagi bázisuk. Hiába harcol a szakszervezet a bölcsődéért, ha nincsenek ehhez a harchoz anyagi eszközei. Szó van a kispolgári harácsolásokról, kevesebb a „nagypolgáriakról”. Arról, hogy nem lehet felelősségre vonni azokat, akik milliós építkezéseket fejeznek be úgy, hogy utána milliós javításokat kell végezni. Alacsony a munkakultúra Dr. Mester János csongrádi főorvos arra érzi aktuálisnak a mostani beszélgetéseket, vitákat, hogy önvizsgálatot lehet tartani. • Nagyon fontos tudni, hogy érzi-e a brigádvezető, hogy amit kiad a kezéből, az az ő tükörképe? A társadalmi kontroll így tulajdonképpen önkontroll. A nézeteltérések ugyanis mindig abból adódnak, hogy ki hogyan dolgozik, a szocializmus építésében az igényes munkás és az igényes értelmiségi között nem volt soha ellentmondás. Külföldön jártunkban nemcsak olyan különbséget figyelhetünk meg a magyar és határainkon túli munkás között, hogy melyiknek jár gyorsabban a keze, hanem azt is, hogy melyiknek tisztább a ruhája. Bizonyos, hogy egyes vállalatoknak kevesebb pénze menne el álláshirdetésre ha magasabb volna náluk a munkakultúra. Attól, hogy valaki olajmunkás, éppen úgy nem kellene fülig olajosnak lennie, mint ahogy nem abból tűnik ki, ha valaki orvos, hogy könyékig véres a keze. V. M. Zsigmond és Mátyás palotája Tatán Tatán, a Nagy-tó partján befejezték az idei várásatásokat, amellyel teljesen feltárták az eredeti középkori várat. Jövőre már csak a várárkot kutatják tovább. A hat éve tartó ásatással kirajzolódtak a vár különböző építési periódusai. Az első palota a XIV. század első felében épült. A korai gótikus stílusú, L alakú, egytornyos épület Lacffy István nádor tulajdona volt. Később Zsigmond király birtokába került, aki egy zárt udvarral bővítette, majd egy nagyszabású négytornyú palotát építtetett. Ezt a négy tornyot ábrázolja térképein Giulio Turco olasz mérnök, akinek a bécsi levéltárban őrzött XVI. századi rajzai nagy segítséget nyújtottak a feltáráshoz. Mátyás korában még egy toronnyal, egy belső kerengővel, és egy tóparti terasszal gazdagodott a vár. Valamennyi épület alapjai napvilágra kerültek, és az Országos Műemléki Felügyelőség Aquincumhoz hasonló romkertet alakít ki. A ma is álló, törökdúlás után épült palotát helyreállítják. Az idei ásatás az előző évekhez hasonlóan gazdag leletanyagot hozott felszínre. Nagy mennyiségű kályhacsempét, kerámiatöredéket, vaseszközt, ágyúgolyót találtak. Sok gótikus és reneszánsz faragvány bizonyítja a vár építészeti szépségét. Skanzen Szombathely közelében építik a megye egyes vidékeinek néprajzi értékeit összegyűjtő falumúzeumot. Az építkezés első fele 1973-ra készül el négy katasztrális holdon. Ekkorra 11 lakóház, 8 pajta és a gazdasági épületek készülnek el. A szombathelyi múzeum munkatársai választják ki a legjellemzőbb néprazi érdekességeket, amiket a helyszínen bontanak szét és a szabadtéri falumúzeum területére szállítanak, ahol a falakat az eredeti módon készítik el úgynevezett „töméses" technológia segítségével. A falakra ezután beépítik az eredeti tartógerendákat és a tetőszerkezetet és a zsúptetőt ugyancsak az eredeti építésnek megfelelően. Hagyományos technológiával ún. töméssel készül a sárnak MTI Fotó : Hadas János A pákozdi csata évindulása Kitüntetések azőmunkáért Tegnap délelőtt a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányságon bensőséges ünnepségen emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról, a történelmi pákozdi csata hagyományairól. 11 óra előtt a rendőrkapitányság előcsarnokában elhelyezett domborművet koszorúzták meg. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága nevében dr. Halász Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, a KISZ Csongrád megyei bizottságának nevében Szögi Béla, a megyei bizottság első titkára, a KISZ KB tagja, a Csongrád megyei rendőrök nevében dr. Kelemen Miklós ezredes, megyei rendőrfőkapitány helyezte el az emlékezés koszorúit. Az egybegyűlteket dr. Oskó Lajos, a Csongrád megyei BM-szervek pártbizottságának titkára üdvözölte, majd Csete György, a pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, megyei tűzoltóparancsnok mondott ünnepi beszédet. A honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a munkásőrség országos parancsnokának díszparancsát Bajnai István őrnagy tolmácsolta, majd dr. Kelemen Miklós kitüntetéseket nyújtott át. A Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatával dr. Savanya Imre rendőr őrnagyot, Baráth István rendőr századost, Kovács József rendőr főhadnagyot, Balogh László rendőr hadnagyot, Bánfi Lajos főtörzsőrmestert és Bánhidi Józsefné másodosztályú főtisztet; a Haza Szolgálatáért érdemérem ezüst fokozatával Szentmiklósi László rendőr őrnagyot és Borsodi Imre rendőr főhadnagyot, a Haza Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatával Veszprémi István rendőr főhadnagyot és Körösi Károly főtörzsőrmestert tüntették ki. A Közbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetést Garamhegyi Ferenc pénzügyőr szár .dós. dr. Vetró István reendőr főhadnagy. Budai Sándor rendőr alhadnagy, s Almási Pál rendőr főtörzsőrmester; a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát Dudás János alhadnagy. a Közbiztonsági Érem bronz fokozatát Békevári Géza pénzügyőr alhadnagy, Tímár Béla pénzügyőr alhadnagy, Ménesi Sándor ,rendőr törzsőrmester és Dudás Ferenc rendőr őrmester vette át. Az ünnepségen a Pőfitelepi általános iskola úttörőcsapata dr. Hofsang Józsefné tanárnő vezetésével alkalomhoz illő műsorral működött közre. M. L 3 I dolgozó nép köszönti fegyvereseit Irta: Rózsa Isttván Szeptember 29-e a Fegyveres Erők Napja. Azokat köszöntjük most, a dicsőséges pákozdi győzelem évfordulóján, akik a történelem nehéz óráiban igaz hazafiakhoz méltóan álltak helyt azért, hogy itt a Tisza—Duna mentén fennmaradjon a magyar név, szabadon és békében éljen a nép. Emlékezünk a nagy hősökre, a dicső elődökre, a kuruc vitézekre, 1848 vörös sipkásaira, a 19-esekre, a fasizmussal szemben fegyvert fogó partizánokra. * J Ünneplés közben azonban nemcsak a múltra nézünk, nem csupán a régi, történelmi hagyományokat elevenítjük fel követendő példaként, hanem elsősorban a ma gondjairól, problémáiról szólunk. Mindenekelőtt ünnepeljük azokat, akik hazánk történelmének elmúlt szabad negyedszázadában fegyverrel szolgálták és szolgálják ma is a dolgozó népet. Köszöntjük a Magyar Néphadsereg katonáit, köszöntjük a határőröket, a BM-karhatalom tagjait, rendőrségünk, munkásőrségünk harcosait. Közkatonákat, tiszthelyetteseket, tiszteket, főtiszteket, tábornokokat üdvözöl a nép; azokat, akik a mai kornak megfelelő helytállást tanúsítanak a szolgálatteljesítésben a technikai és a harci tudományok elsajátításában, a politikai munkában. Sajátos ez a mostani ünneplés. Olyan évben történik, amikor a dolgozó nép közvetlenebbül találkozott fegyveres fiaival, szorosabbá vált az összefogás, és amikor a szó szoros értelmében váll váll mellett küzdött a munkás, a paraszt, az értelmiségi meg a fegyveres testületek sok ezer tagja a gátakon. Az idei árvízi helyzetben, amikor a Maros Makót, Apátfalvát, Kiszombort, a Tisza Szegedet, Algyőt, Mindszentet, Csongrádot, a Körös Szentest és Magyartést fenyegette, mindennél ékesebben bizonyosodott be a fegyveres erők, mindenekelőtt a hadsereg és a dolgozó nép összeforrottsága. S tegyük hozzá: itt, a szemünk előtt nyilvánult meg a hétköznapi tettek valóságában a szocalista népek hadseregeinek testvérisége és internacionalista összeforrottsága is. Nem lenne teljes ez a mostani üneplés, ha nem emlékeznénk meg ezúttal is méltó tisztelettel a testvéri szocialista országokról, azok hadseregeitől kapott segítségről, mindenekelőtt a Varsói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg katonáinak, tisztjeinek helytállásáról, akik a nehéz időkben a lakosság legteljesebb rokonszenvét váltották ki és megerősítették népeink, fegyvereseink szövetségét, igaz barátságát Nagyon sokan feltették azóta a kérdést: Mi lett volna itt a magyar és a szovjet katonák nélkül? Jól tudjuk mi történhetett volna. Az elmúlt néhány hónapban alaposabban értékelhettük a veszély méreteit. Elmondhatjuk, hogy történelme során nem sokszor leselkedett akkora veszély erre a vidékre, mint most. Nyugodtan megállapíthatjuk azt is, hogy az árvízveszély elleni küzdelemben, s azóta a dolgozók részéről a fegyveresek iránt megnyilvánult rokonszenv, elismerés nemcsak a népi együttérzés és megelégedettség kifejezése, hanem egyben pártunk és kormányunk honvédelmi politikájának a helyeslése is. A párt és a kormány azt hangsúlyozta mindig hogy fegyveres erőink fejlesztése össznépi érdek, amely egybekapcsolódik a velünk tartó népek érdekeivel is. Most, a X. kongresszus előkészítésének időszakában ismételten hangsúlyozzuk ezt. Pártunk Központi Bizottsága a nép további boldogulásának, nyugalmának egyik alapvető feltételéről szól, amikor kongresszusi irányelveiben leszögezi: „A Varsói Szerződés tagállamaként gondoskodunk hazánk függetlenségét, népünk szabadságát, békés építőmunkáját, szocialista vívmányainkat védelmező néphadseregünk, fegyveres erőink fejlesztéséről, s hozzájárulunk a szocialista világrendszer, az európai kontinens biztonságának a népek általános békéjének védelméhez.” Amikor a dicsőséges pákozdi győzelem emléknapja alkalmából egész népünk forró szeretettel köszönti fegyveres erőinket, ebben a párt és a kormány honvédelmi politikája iránti erősödő bizalom.A támogatás készsége is kifejezésre jut. Senki sem hiheti azt, hogy a dolgozók ne tudnák, mit érlel ez a mai kor, ne látnák, mi történik körülöttünk a világban. Lebecsülnénk a népet, ha kétségbe vonnánk kiállását a párt, a kormány politkája mellett. Tagadnánk a szocialista építésben elért eredményeket és azt, hogy népünk kész azokat megvédelmezni, ezért helyesli, támogatja a fegyveres erők fejlesztésére irányuló törekvéseket. Dolgozó népünk számára nyitott könyv az ország, a világ helyzete. Megérti mindenki, mit jelent az, hogy két világrendszer létezik egymás mellett és az imperializmus arra készül, hogy 1945, illetve 1917 előtti egyeduralmi helyzetét visszaállítsa. Tudják a dolgozók, hogy a nemzetközi helyzet komoly veszélyekkel terhes. Az imperializmus újra és újra megmutatja valódi természetét, a világ különböző pontjain szítja a háború tüzét. Közel-Keleten és Dél-Kelet Ázsiában évek óta folynak a fegyveres összecsapások, amelyek intenzitása az amerikai agresszorok ténykedése következtében az elmúlt évben sem csökkent, hanem inkább növekedett. Ismeretes az is hogy a mi erőink, a Varsói Szerződésben egyesült hadseregek ma egy világméretű katasztrófa kitörésének alapvető akadályozói. A varsói szövetségesek — élükön a Szovjetunióval — rendelkeznek a haditechnika és a tudomány legkorszerűbb vívmányaival. Közöttük a Magyar Néphadsereg is hatalmas ütőerejű, modern eszközökkel áll készen arra, hogy adott esetben megfelelő fogadtatásban részesítse az esetleges támadót. Nyugodtan és örömmel beszélhetünk arról, hogy fegyveres erőink — a hadsereg, a határőrség, a karhatalom, a rendőrség, a munkásőrség — tagjai évről évre sikeresebben sajátítják el a szükséges ismereteket. Hazafiasságuk, politikai öntudatuk magas fokú. Jól felkészült tisztikar vezeti az alakulatokat a dolgozó nép szolgálatában. Földi és légi erőink — minden nap minden órájában — ébren őrködnek a haza, a nép békés, szocialista építőmunkája fölött, maradéktalanul teljesítik hazafias és internacionalista kötelességeiket. a Fegyveres Erők Napján, amikor valamennyi fegyveres testület harcosait és parancsnokait, párt- és KISZ-vezetőit köszöntjük, egyben arra kérjük őket, hogy őrizzék határainkat és szépülő hazánkat továbbra is a mai kor követelményeinek megfelelően. Közben gondoljanak mindig arra, hogy népünk mekkora erőfeszítésébe kerül mindez. Dolgozó népünk nagy áldozatokat hoz minden évben a fegyveres erők fejlesztése érdekében. Katonáink, határőreink, s a többi fegyveres testület tagjai viseljék ezért gondját a reájuk bízott eszközöknek, mert a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, valamennyi hazánkfia mai életszínvonalának, fárasztó munkájának része az össznépi hozzájárulás a béke, a boldog jövendő feltételeinek megteremtéséhez itt hazánkban, itt Európában és a világon mindenütt. Szeptember 29-e a haladó hagyományok, az elmúlt negyedszázad nemzedékeinek helytállása. történelmünk nagy harcosainak — Hunyadi, Rákóczi, Kossuth, Kun Béla és mások — legendás emléke arra int bennünket, mindenekelőtt a ma ifjúságát, hogy kövessük a hősök példáját. Szeressük úgy szépülő hazánkat, mint ők tették! Ápoljuk a barátságot a velünk együtt haladó népekkel, elsősorban a Szovjetunióval, országunk felszabadítósával! Hazánk további felvirágzásának, népünk boldogulásának alapvető felétele ez, így biztosabban haladhatunk majd előre azon az úton, amelyet pártunk közelgő X. kongresszusa kijelöl és megerősít a sok éve folytatott helyes, bevált és jó politika alapján.