Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

VASÁRNAP, 1970. SZEPTEMBER 27. Első olvasásban Beszélgetések a kongresszusi irányelvekről A művész a kulturális élettel kapcsolatos vélemé­nyét fűzi hozzá az általános megállapít­ások­hoz, a mező­gazdász a termelőszövetkezetekkel példálózik, a munkás az árakról meditál meg a reformról... S van, aki­ le­jegyzi, s bólint hozzá: így van jól. S van, aki legyint rá. Hiába. Hárman lépnek ki a jegyzetek lapjai közül, on­nan, ahol a dátum a népfront megyei elnökségi ülését jelzi. Hárman mondják el a magukét, a véleményüket. Szerencselovagok Dr. Márton Sándor, a szentesi Árpád Tsz főköny­velője a mezőgazdaságról fűzi egymáshoz mondatait. — Nagyon szép irányelv az, hogy a mezőgazdaság a taglétszám csökkenése mel­lett is növelje — a reálisan megállapított ütemben — termelését. De nem ártana megvizsgálni azt, hogy a gazdaságok egy része csak azért létezik, hogy jogcím legyen a dotáció felvételére. Nem hangsúlyozza eléggé ez a dokumentum, hogy a me­zőgazdasági termelés növe­kedése nem parasztérdek, hanem egyetemes társadalmi érdek. S ezt úgy lehet oko­san befolyásolni, ha nem ta­karmányt, hanem műtrágya­­gyárat importálunk, ha nem paradicsomot hozunk be Ro­mániából, hanem üvegháza­kat Jelenleg a mezőgazdasági dotáció nem minden esetben a mezőgazdaság dotációja. A traktorokra adott pénz in­kább a fejletlen iparé, amelynek terméke olyan, hogy ára nem fedi használati ér­­tékét. Sajnos, nincsenek jó hírek arról, hogy megszűnne a jelenlegi átlagkereseten alapuló jövedelemszabályo­zás, ez pedig azt jelenti, hogy minél több kézimun­kával, minél alacsonyabb színvonalon termel a szövet­kezet, annál kevesebb jöve­delemadót kell fizetnie. Túlságosan optimista kép alakult ki egyébként a me­zőgazdaságról az 1969-es jó gazdasági év után. Egy év adataiból még nem lehet ki­indulni, idén egészen más a helyzet. Az átlagosnak hir­detett kereset egyébként azért is irreális, mert éppen a melléküzemágak srófolták fel ennyire a szövetkezetek jövedelmét. Ez nem a pa­rasztok keresete, hanem a mezőgazdaságban kialakult kedvező helyzetet kihaszná­ló, s az iparból kiszorult szerencselovagoké. Belső mechanizmus Sinkó Antalt, az AGRO­­KER igazgatóját a gazdasági reform ellentmondásai kész­tetik hozzászólásra. — Sok nehézséget okoz, hogy a gazdasági szabályo­zók módosításáról az utolsó pillanatban értesülnek a vál­lalatok. Olykor annyiszor módosítgatják őket, hogy az eredeti, jó elképzelés már régen odavan, amire a vál­lalat kezdene beletanulni al­kalmazásába. Abból, hogy ezeket nem tudják azonnal jól használni, nem kellene arra következtetni, hogy rosszak. Hosszabb távon kel­lene őket kipróbálni. Az Irányelvekben szó van a vezetés korszerűsítéséről is, de nem érzem elegendő­nek. Több figyelmet kellene fordítani a belső mechaniz­musra. Arra például, hogy a társadalmi szer­vezetek — szakszervezet, KISZ stb. — csak hatáskört kaptak, de nincs hozzá anyagi bázisuk. Hiába harcol a szakszerve­zet a bölcsődéért, ha nincse­nek ehhez a harchoz anyagi eszközei. Szó van a kispolgári ha­­rácsolásokról, kevesebb a „nagypolgáriakról”. Arról, hogy nem lehet felelősségre vonni azokat, akik milliós építkezéseket fejeznek be úgy, hogy utána milliós ja­vításokat kell végezni. Alacsony a munkakultúra Dr. Mester János csong­rádi főorvos arra érzi aktu­álisnak a mostani beszélge­téseket, vitákat, hogy ön­vizsgálatot lehet tartani. •­­ Nagyon fontos tudni, hogy érzi-e a brigádvezető, hogy amit kiad a kezéből, az az ő tükörképe? A társadal­mi kontroll így tulajdonkép­pen önkontroll. A nézetelté­rések ugyanis mindig abból adódnak, hogy ki hogyan dolgozik, a szocializmus épí­tésében az igényes munkás és az igényes értelmiségi kö­zött nem volt soha ellent­mondás. Külföldön jártunkban nemcsak olyan különbséget figyelhetünk meg a magyar és határainkon túli munkás között, hogy melyiknek jár gyorsabban a keze, hanem azt is, hogy melyiknek tisz­tább a ruhája. Bizonyos, hogy egyes vállalatoknak ke­vesebb pénze menne el ál­láshirdetésre ha magasabb volna náluk a munkakultú­ra. Attól, hogy valaki olaj­munkás, éppen úgy nem kel­lene fülig olajosnak lennie, mint ahogy nem abból tű­nik ki, ha valaki orvos, hogy könyékig véres a keze. V. M. Zsigmond és Mátyás palotája Tatán Tatán, a Nagy-tó partján befejezték az idei várásatá­sokat, amellyel teljesen fel­tárták az eredeti középkori várat. Jövőre már csak a várárkot kutatják tovább. A hat éve tartó ásatással ki­rajzolódtak­ a vár különböző építési periódusai. Az első palota a XIV. század első felében épült. A korai góti­kus stílusú, L alakú, egytor­­nyos épület Lacffy István nádor tulajdona volt. Később Zsigmond király birtokába került, aki egy zárt udvar­ral bővítette, majd egy nagy­szabású négytornyú palotát építtetett. Ezt a négy tor­nyot ábrázolja térképein Giu­­lio Turco olasz mérnök, aki­nek a bécsi levéltárban őr­zött XVI. századi rajzai nagy segítséget nyújtottak a feltá­ráshoz. Mátyás korában még egy toronnyal, egy belső ke­rengővel, és egy tóparti te­rasszal gazdagodott a vár. Valamennyi épület alapjai napvilágra kerültek, és az Országos Műemléki Felügye­lőség Aquincumhoz hasonló romkertet alakít ki. A ma is álló, törökdúlás után épült palotát helyreállítják. Az idei ásatás az előző évekhez hasonlóan gazdag leletanyagot hozott felszínre. Nagy mennyiségű kályha­csempét, kerámiatöredéket, vaseszközt, ágyúgolyót talál­tak. Sok gótikus és rene­szánsz faragvány bizonyítja a vár építészeti szépségét. Skanzen Szombathely közelében építik a megye egyes vidé­keinek néprajzi értékeit ös­­­szegyűjtő falumúzeumot. Az építkezés első fele 1973-ra készül el négy katasztrális holdon. Ekkorra 11 lakóház, 8 pajta és a gazdasági épü­letek készülnek el. A szom­bathelyi múzeum munkatár­sai választják ki a legjel­lemzőbb néprazi érdekessé­geket, amiket a helyszínen bontanak szét és a szabadté­ri falumúzeum területére szállítanak­, ahol a falakat az eredeti módon készítik el úgynevezett „töméses" tech­nológia segítségével. A fa­lakra ezután beépítik az eredeti tartógerendákat és a tetőszerkezetet és a zsúptetőt ugyancsak az eredeti építés­nek megfelelően. Hagyomá­nyos technológiával ún. tö­méssel készül a sárnak MTI Fotó : Hadas János A pákozdi csata év­indulása Kitüntetések a­zőmunkáért Tegnap délelőtt a Csong­rád megyei Rendőr-főkapi­tányságon bensőséges ün­nepségen emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról, a történelmi pákozdi csata ha­gyományairól. 11 óra előtt a rendőrkapitányság előcsar­nokában elhelyezett dombor­művet koszorúzták meg. Az MSZMP Csongrád megyei bizottsága nevében dr. Ha­lász Miklós, a megyei párt­­bizottság osztályvezető-he­lyettese, a KISZ Csongrád megyei bizottságának nevé­ben Szögi Béla, a megyei bi­zottság első titkára, a KISZ KB tagja, a Csongrád megyei rendőrök nevében dr. Kele­men Miklós ezredes, megyei rendőrfőkapitány helyezte el az emlékezés koszorúit. Az egybegyűlteket dr. Os­­kó Lajos, a Csongrád me­gyei BM-szervek pártbizott­ságának titkára üdvözölte, majd Csete György, a párt­­bizottság végrehajtó bizott­ságának tagja, megyei tűz­oltóparancsnok mondott ün­nepi beszédet. A honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a mun­kásőrség országos parancs­nokának díszparancsát Baj­nai István őrnagy tolmácsol­ta, majd dr. Kelemen Mik­lós kitüntetéseket nyújtott át. A Haza Szolgálatáért ér­demérem arany fokozatával dr. Savanya Imre rendőr őrnagyot, Baráth István rendőr századost, Kovács József rendőr főhadnagyot, Balogh László rendőr had­nagyot, Bánfi Lajos főtörzs­őrmestert és Bánhidi József­­né másodosztályú főtisztet; a Haza Szolgálatáért érdem­érem ezüst fokozatával Szent­­miklósi László rendőr őrna­gyot és Borsodi Imre rend­őr főhadnagyot, a Haza Szol­gálatáért érdemérem bronz fokozatával Veszprémi Ist­ván rendőr főhadnagyot és Körösi Károly főtörzsőrmes­tert tüntették ki. A Közbiz­tonsági Érem arany fokozata kitüntetést Garamhegyi Fe­renc pénzügyőr szár .dós. dr. Vetró István reendőr főhad­nagy. Budai Sándor rendőr alhadnagy, s Almási Pál rendőr főtörzsőrmester; a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát Dudás János al­hadnagy. a Közbiztonsági Érem bronz fokozatát Béke­vári Géza pénzügyőr alhad­nagy, Tímár Béla pénzügyőr alhadnagy, Ménesi Sándor ,rendőr törzsőrmester és Du­dás Ferenc rendőr őrmester vette át. Az ünnepségen a P­­őfite­lepi általános iskola úttörő­­csapata dr. Hofsang József­­né tanárnő vezetésével al­kalomhoz illő műsorral mű­ködött közre. M. L 3 I­ dolgozó nép köszönti fegyvereseit Irta: Rózsa Isttván Szeptember 29-e a Fegy­veres Erők Napja. Azokat köszöntjük most, a dicsősé­ges pákozdi győzelem évfor­dulóján, akik a történelem nehéz óráiban igaz hazafiak­hoz méltóan álltak helyt azért, hogy itt a Tisza—Du­na mentén fennmaradjon a magyar név, szabadon és békében éljen a nép. Emlé­kezünk a nagy hősökre, a dicső elődökre, a kuruc vité­zekre, 1848 vörös sipkásaira, a 19-esekre, a fasizmussal szemben fegyvert fogó par­tizánokra. * J Ü­nneplés közben azon­ban nemcsak a múlt­ra nézünk, nem csu­pán a régi, történelmi ha­­gyományokat elevenítjük fel követendő példaként, hanem elsősorban a ma gondjairól, problémáiról szólunk. Min­denekelőtt ünnepeljük azo­kat, akik hazánk történel­mének elmúlt szabad ne­gyedszázadában fegyverrel szolgálták és szolgálják ma is a dolgozó népet. Köszönt­jük a Magyar Néphadsereg katonáit, köszöntjük a ha­tárőröket, a BM-karhatalom tagjait, rendőrségünk, mun­kásőrségünk harcosait. Köz­katonákat, tiszthelyetteseket, tiszteket, főtiszteket, tá­bornokokat üdvözöl a nép; azokat, akik a mai kornak megfelelő helytállást tanú­sítanak a szolgálatteljesítés­ben a technikai és a harci tudományok elsajátításában, a politikai munkában. Sajátos ez a mostani ün­neplés. Olyan évben törté­nik, amikor a dolgozó nép közvetlenebbül találkozott fegyveres fiaival, szorosab­bá vált az összefogás, és amikor a szó szoros értel­mében váll váll mellett küz­dött a munkás, a paraszt, az értelmiségi meg a fegyveres testületek sok ezer tagja a­­ gátakon. Az idei árvízi helyzetben, amikor a Maros Makót, Apátfalvát, Kiszom­­bort, a Tisza Szegedet, Al­győt, Mindszentet, Csongrá­­dot, a Körös Szentest és Ma­­gyartést fenyegette, minden­nél ékeseb­ben bizonyosodott be a fegyveres erők, minde­nekelőtt a hadsereg és a dol­gozó nép összeforrottsága. S tegyük hozzá: itt, a szemünk előtt nyilvánult meg a hét­köznapi tettek valóságában a szocalista népek hadsere­geinek testvérisége és inter­nacionalista összeforrottsága is. Nem lenne teljes ez a mostani üneplés, ha nem emlékeznénk meg ezúttal is méltó tisztelettel a testvéri szocialista országokról, azok hadseregeitől kapott segít­ségről, mindenekelőtt a Var­sói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet hadsereg katonáinak, tisztjeinek helyt­állásáról, akik a nehéz idők­ben a lakosság legteljesebb rokonszenvét váltották ki és megerősítették népeink, fegyvereseink szövetségét, igaz barátságát Nagyon sokan feltették azóta a kérdést: Mi lett vol­na itt a magyar és a szov­jet katonák nélkül? Jól tud­juk mi történhetett volna. Az elmúlt néhány hónapban alaposabban értékelhettük a veszély méreteit. Elmondhat­juk, hogy történelme során nem sokszor leselkedett ak­kora veszély erre a vidékre, mint most. Nyugodtan megállapíthat­juk azt is, hogy az árvízve­szély elleni küzdelemben, s azóta a dolgozók részéről a fegyveresek iránt megnyil­vánult rokonszenv, elismerés nemcsak a népi együttérzés és megelégedettség kifejezé­se, hanem egyben pártunk és kormányunk honvédelmi politikájának a helyeslése is. A párt és a kormány azt hangsúlyozta mindig hogy fegyve­res erőink fejlesztése össz­népi érdek, amely egybekap­csolódik a velünk tartó né­pek érdekeivel is. Most, a X. kongresszus előkészítésének időszakában ismételten hangsúlyozzuk ezt. Pártunk Központi Bizottsága a nép további boldogulásának, nyu­galmának egyik alapvető fel­tételéről szól, amikor kong­resszusi irányelveiben leszö­gezi: „A Varsói Szerződés tagállamaként gondosko­dunk hazánk függetlenségét, népünk szabadságát, békés építőmunkáját, szocialista vívmányainkat védelmező néphadseregünk, fegyveres erőink fejlesztéséről, s hoz­zájárulunk a szocialista vi­lágrendszer, az európai kon­tinens biztonságának a né­pek általános békéjének vé­delméhez.” Amikor a dicsőséges pá­kozdi győzelem emléknapja alkalmából egész népünk forró szeretettel köszönti fegyveres erőinket, ebben a párt és a kormány honvédel­mi politikája iránti erősödő bizalom.­­A támogatás kész­sége is kifejezésre jut. Senki sem hiheti azt, hogy a dol­gozók ne tudnák, mit érlel ez a mai kor, ne látnák, mi történik körülöttünk a vi­lágban. Lebecsülnénk a né­pet, ha kétségbe vonnánk kiállását a párt, a kormány politkája mellett. Tagad­nánk a szocialista építésben elért eredményeket és azt, hogy népünk kész azokat megvédelmezni, ezért he­lyesli, támogatja a fegyveres erők fejlesztésére irányuló törekvéseket. D­olgozó népünk számá­ra nyitott könyv az ország, a világ hely­zete. Megérti mindenki, mit jelent az, hogy két világrend­­szer létezik egymás mellett és az imperializmus arra ké­szül, hogy­ 1945, illetve 1917 előtti egyeduralmi helyzetét visszaállítsa. Tudják a dol­gozók, hogy a nemzetközi helyzet komoly veszélyekkel terhes. Az imperializmus új­ra és újra megmutatja va­lódi természetét, a világ kü­lönböző pontjain szítja a há­ború tüzét. Közel-Keleten és Dél-Kelet Ázsiában évek óta folynak a fegyveres össze­csapások, amelyek intenzi­tása az amerikai agresszo­­rok ténykedése következté­ben az elmúlt évben sem csökkent, hanem inkább nö­vekedett. Ismeretes az is hogy a mi erőink, a Varsói Szerződés­ben egyesült hadseregek ma egy világméretű katasztrófa kitörésének alapvető akadá­lyozói. A varsói szövetsége­sek — élükön a Szovjetunió­val — rendelkeznek a hadi­­technika és a tudomány leg­korszerűbb vívmányaival. Közöttük a Magyar Néphad­sereg is hatalmas ütőerejű, modern eszközökkel áll ké­szen arra, hogy adott eset­ben megfelelő fogadtatásban részesítse az esetleges táma­dót. Nyugodtan és örömmel be­szélhetünk arról, hogy fegy­veres erőink — a hadsereg, a határőrség, a karhatalom, a rendőrség, a munkásőrség — tagjai évről évre sikere­sebben sajátítják el a szük­séges ismereteket. Hazafias­ságuk, politikai öntudatuk magas fokú. Jól felkészült tisztikar vezeti az alakulato­kat a dolgozó nép szolgála­tában. Földi és légi erőink — minden nap minden órá­jában — ébren őrködnek a haza, a nép békés, szocialis­ta építőmunkája fölött, ma­radéktalanul teljesítik haza­fias és internacionalista kö­telességeiket. a Fegyveres Erők Nap­ján, amikor vala­mennyi fegyveres tes­tület harcosait és parancsno­kait, párt- és KISZ-vezetőit köszöntjük, egyben arra kér­jük őket, hogy őrizzék hatá­rainkat és szépülő hazánkat továbbra is a mai kor köve­telményeinek megfelelően. Közben gondoljanak mindig arra, hogy népünk mekkora erőfeszítésébe kerül mindez. Dolgozó népünk nagy áldo­zatokat hoz minden évben a fegyveres erők fejlesztése érdekében. Katonáink, ha­tárőreink, s a többi fegyve­res testület tagjai viseljék ezért gondját a reájuk bízott eszközöknek, mert a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ségiek, valamennyi hazánk­fia mai életszínvonalának, fárasztó munkájának része az­ össznépi hozzájárulás a béke, a boldog jövendő fel­tételeinek megteremtéséhez itt hazánkban, itt Európá­ban és a világon mindenütt. Szeptember 29-e a haladó hagyományok, az elmúlt ne­gyedszázad nemzedékeinek helytállása. történelmünk nagy harcosainak — Hunya­di, Rákóczi, Kossuth, Kun Béla és mások — legendás emléke arra int bennünket, mindenekelőtt a ma ifjúsá­gát, hogy kövessük a hősök példáját. Szeressük úgy szé­pülő hazánkat, mint ők tet­ték! Ápoljuk a barátságot a velünk együtt haladó né­pekkel, elsősorban a Szov­jetunióval, országunk fel­szabadítósával! Hazánk to­vábbi felvirágzásának, né­pünk boldogulásának alap­vető felétele ez, így bizto­sabban haladhatunk majd előre azon az úton, amelyet pártunk közelgő X. kong­resszusa kijelöl és megerő­sít a sok éve folytatott he­lyes, bevált és jó politika alapján.

Next